12.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 80/30

2011. január 21-én benyújtott kereset — Olaszország kontra Bizottság

(T-45/11. sz. ügy)

2011/C 80/55

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Felperes: Olasz Köztársaság (képviselő: P. Gentili ügyvéd)

Alperes: Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

—

A Törvényszék semmisítse meg az Olasz Köztársasággal a 2010. november 11-i SG-Greffe (2010) D/18018 levélben közölt 2010. november 10-i C(2010) 7893 végleges bizottsági határozatot, amely megtagadta a COMP/M.5960 — Crédit Agricole/Cassa di Risparmio della Spezia/Agenzie Intesa Sanpaolo ügy áttételét;

—	a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset a Bizottság azon határozata ellen irányul, amely elutasította az olasz versenyhatóságnak a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről szóló, 2004. január 20-i 139/2004/EK tanácsi rendelet (HL L 24., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 3. kötet, 40. o.) 9. cikke alapján a Bizottságnak bejelentett azon összefonódás vizsgálatának áttételére vonatkozó kérelmét, amellyel a Crédit Agricole S.A kizárólagos irányítást szerzett a Cassa di Risparmio della Spezia S.p.A., felett, amelyet jelenleg az Intesa Sanpaolo irányít a Crédit Agricole S.A által irányított Cassa di Risparmio di PArma e Piacenza S.p.A. közvetítésével.

Keresete alátámasztásaként a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.	Az első jogalap a 139/2004/EK rendelet 9. cikkének megsértésére vonatkozik, amennyiben a Bizottság az áttétel iránti kérelmet késedelmesnek és indokolatlannak tekintette.

A második jogalap a 139/2004/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának, valamint (3) bekezdése első albekezdése b) pontjának és második albekezdésének megsértésére, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévesen tulajdonított jelentőséget annak a ténynek, hogy az összefonódás után a piaci részesedések nem módosulnak. A Crédit Agricole ugyanis e piaci részesedéseket az összefonódásnak, és nem belső terjeszkedésnek köszönhetően érte el, ahogyan azt az Intesa Sanpaolo az összefonódás előtt tette. Ez érinti a kiskereskedelmi banki szolgáltatások vidéki piacát.

A harmadik jogalap a 139/2004/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának, valamint (3) bekezdése első albekezdése b) pontjának és második albekezdésének megsértésére, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

A felperes úgy véli, hogy a Bizottság állításával ellentétben a banki szolgáltatások vidéki piaca létezik: e szolgáltatások igénybe vevői nem hajlandóak mozogni, és más szolgáltatóknak nehéz belépniük a telített piacra. Van tehát egy olyan szűk piac, amely nem minősül a közös piac lényeges részének.

A negyedik jogalap a 139/2004/EK rendelet 9. cikke (2) bekezdése a) és b) pontjának, valamint (3) bekezdése első albekezdése b) pontjának és második albekezdésének megsértésére, továbbá az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem vette figyelembe a versenyhatóság által a Crédit Agricole és az Intesa Sanpaolo ellen indított jogsértési eljárást, amelyeket tehát a piacra gyakorolt hatások szempontjából összekapcsolódó, és nem versengő feleknek kell tekinteni.

Az ötödik jogalap a 139/2004/EK rendelet 1. cikkének és 9. cikke (2) és (3) bekezdésének megsértésére, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének megsértésére vonatkozik.

A felperes úgy véli, hogy az összefonódásnak nincs közösségi relevanciája, és hogy a nemzeti versenyhatóság jobb helyzetben van az összefonódás vizsgálata szempontjából. Mindenesetre a Bizottságnak át kellett volna tenni az összefonódásnak a határozatban megjelölt vidéki piacokra vonatkozó részét.