26.3.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 95/7

2011. január 21-én benyújtott kereset — Magyarország kontra Bizottság

(T-37/11. sz. ügy)

2011/C 95/12

Az eljárás nyelve: magyar

Felek

Felperes: Magyar Köztársaság (képviselők: Fehér M. Z., Szíjjártó K. és Koós G. meghatalmazottak)

Alperes: Európai Bizottság

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

helyezze hatályon kívül a Bizottság 3241011280. számú, fizetési felszólítást tartalmazó határozatát azon részében, amelyben az a Schengeni Támogatás terhére nem támogathatónak minősítette Magyarország tekintetében a III/A. célkitűzés 1.,3.,4.,5.,6. intézkedés, a III/B. Vámügyek célkitűzés, illetve az I/C. célkitűzésen belül a Mohácsi belvízi határ-ellenőrzési létesítmény és az Eperjeske vasúti átrakó pályaudvar egyes kiadásait;

—

másodlagosan, helyezze hatályon kívül a Bizottság 3241011280. számú, fizetési felszólítást tartalmazó határozatát azon részében, amelyben az a Schengeni Támogatás terhére nem támogathatónak minősítette, illetve csak bizonyos arányban minősítette támogathatónak Magyarország tekintetében a III/A. célkitűzés 1., 3., 4., 5., 6. intézkedés és a III/B. Vámügyek célkitűzés egyes kiadásait;

—	kötelezze a Bizottságot az eljárás költségeinek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes a következő jogalapokra hivatkozik:

1. Elsődleges kérelem: a jogos várakozás, a bizalomvédelem és jogbiztonság elvének sérelme

Tekintettel a szabályozási környezet bizonytalanságaira és a Schengen Alap terhére folyósított támogatás jelentős mértékére, a felperes álláspontja szerint elvárható volt, a program végrehajtásának teljes tartama alatt, hogy az Indikatív Program többszöri véleményezése és a kifejezett állásfoglalás-kérések alkalmával adott bizottsági válaszokra a felperes a program végrehajtása során támaszkodhasson.

Az Indikatív Program elfogadása mint előzetes jóváhagyás, a Bizottsági ellenőrzések a program kivitelezése alatt és a tagállamokkal való együttműködés a felperes álláspontja szerint azt támasztják alá, hogy jóllehet a Bizottság ex post kontrollt gyakorol a projektek támogathatósága vonatkozásában, mégsem kérdőjelezheti meg alapjaiban az általa többször vizsgált és nem kifogásolt projektek támogathatóságát. A felperes úgy véli, hogy a Bizottság a finanszírozási határozataival olyan „biztosítékokat” adott, amelyek a felperesben az Indikatív Programban feltüntetett intézkedések támogathatóságát illetően jogos várakozásokat ébresztettek.

A jóhiszemű együttműködés elve az uniós intézményekre is kölcsönös kötelezettségeket ró a tagállamokkal való együttműködést illetően.

Ha a Bizottságtól egy ilyen bizonytalan szabályozási környezetben, ahol a szabályozás még képlékeny, nem volna elvárható valamely projekt támogathatóságáról akár előzetesen és nagy bizonyossággal információ nyújtása, az a felperes álláspontja szerint egyúttal a jogbiztonság elvének súlyos sérelmét is jelentené.

2. Másodlagos kérelem: a mélységi ellenőrzés koncepciójának téves értelmezése és a pénzügyi korrekciók meghatározásának megalapozatlansága

A felperes úgy véli, hogy a Bizottság a megtámadott határozatban azon okból kifolyólag minősítette nem támogathatónak, illetve csak részben támogathatónak a másodlagos kereseti kérelemmel érintett kiadásokat, hogy azok nem, vagy csak részben szolgálnak mélységi határellenőrzés céljára. A felperes álláspontja szerint a Bizottság a mélységi ellenőrzés koncepciójának téves értelmezésével jutott e megállapításra.

A felperes álláspontja szerint a Bizottság a rendelkezésére bocsátott információkhoz mérten nem végezte el valamennyi intézkedés esetében a visszafizetendő összeg pontos mértékének meghatározásához szükséges vizsgálatokat, és több intézkedés esetében helytelenül állapította meg az átalány mértékét. Az átalány megállapítását a Bizottság a felperes véleménye szerint inkább az egyes eljáró hatóságok határőrizeti és egyéb tevékenységének vélt arányára alapozza, mintsem a Schengeni Támogatás igazgatásáról és felügyeletéről szóló C(2004) 248 bizottsági határozat 22. cikke (3) bekezdésének b) pontjában meghatározottakra, azaz a szabályok megsértésének súlyosságára, illetve az irányító és ellenőrző rendszer azon hiányosságainak mértékére és pénzügyi vonzataira, melyek a megállapított szabálytalansághoz vezettek.