1

2006. április 20‑án a beavatkozó, a Hebei Aulion Heavy Industries Co., Ltd., a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20‑i 40/94/EK módosított tanácsi rendelet (HL 1994. L 11., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 146. o.) (helyébe lépett a közösségi védjegyről szóló, 2009. február 26‑i 207/2009/EK tanácsi rendelet [HL L 78., 1. o.]) alapján közösségi védjegy‑bejelentési kérelmet nyújtott be a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnál (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM).

2

A lajstromoztatni kívánt védjegy az alábbi ábrás megjelölés volt:

3

A bejelentést a védjegyekkel ellátható termékek és szolgáltatások nemzetközi osztályozására vonatkozó, felülvizsgált és módosított, 1957. június 15‑i Nizzai Megállapodás szerinti 7. és 12. osztályba tartozó áruk vonatkozásában tették, amelyek az egyes osztályok tekintetében a következő leírásnak felelnek meg:

4

A közösségi védjegybejelentést a Közösségi Védjegyértesítő 2006. szeptember 25‑i, 39/2006. számában hirdették meg.

5

2006. december 21‑én a felperes, a Volvo Trademark Holding AB, a 40/94 rendelet 42. cikke (jelenleg a 207/2009 rendelet 41. cikke) alapján felszólalást nyújtott be a fenti 3. pontban említett áruk tekintetében bejelentett védjegy lajstromozásával szemben.

6

A felszólalás a következő korábbi védjegyeken alapult:

—	az 1–4., 6., 7., 9., 11., 12., 14., 16., 18., 25., 28., 35–39. és 41. osztályba tartozó árukat és szolgáltatásokat jelölő, 2001. augusztus 30‑án bejelentett, alábbi közösségi ábrás védjegy:

—	a 12. osztályba tartozó árukat jelölő, az Egyesült Királyságban 747361. számon lajstromozott, alábbi nemzeti ábrás védjegy:

—	a 7. osztályba tartozó árukat jelölő, az Egyesült Királyságban 1408143. számon lajstromozott, alábbi nemzeti ábrás védjegy:

7

A felszólalás alátámasztásaként a felszólaló a 40/94 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében (jelenleg a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja és 8. cikkének (5) bekezdése) foglalt okokra hivatkozott.

8

2010. szeptember 3‑i határozatával a felszólalási osztály a felszólalást teljes egészében elutasította, azzal az indokkal, hogy az ütköző védjegyek nem mutatnak kellő fokú hasonlóságot a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és 8. cikkének (5) bekezdésében foglalt követelményekre figyelemmel.

9

2010. szeptember 27‑én a felperes a 207/2009 rendelet 58–64. cikke alapján fellebbezést nyújtott be az OHIM‑hoz a felszólalási osztály határozata ellen.

10

2011. július 19‑i határozatával (a továbbiakban: megtámadott határozat) az OHIM első fellebbezési tanácsa helybenhagyta a felszólalási osztály határozatát, és elutasította a felperes által benyújtott fellebbezést. A fellebbezési tanács úgy vélekedett, hogy az érintett közönség figyelmi szintje különösen magas, többek között az érintett termékek ára és műszaki jellege miatt. Ezenfelül úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések eltérők. Így a megjelölések között nem állhat fenn az 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében vett összetéveszthetőség. Ráadásul, bár elismerte, hogy a hasonlóság minimális mértéke az említett rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alkalmazása esetén alacsonyabb lehet, ugyanakkor úgy vélte, hogy a megjelölések eltérők, és így a hasonlóság követelménye nem teljesült.

11

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

12

A tárgyaláson a felperes kijelentette, hogy eláll a harmadik kereseti kérelmétől.

13

Az OHIM azt kéri, hogy a Törvényszék:

14

A beavatkozó azt kéri, hogy a Törvényszék:

15

Keresetének alátámasztásaként a felperes egyetlen, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik.

16

A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése értelmében:

„A (2) bekezdés szerinti korábbi védjegy jogosultjának felszólalása alapján nem részesülhet […] oltalomban a korábbi védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés, ha az érintett áruk, illetve szolgáltatások nem hasonlóak, feltéve, hogy közösségi védjegy esetén a korábbi közösségi védjegy [az Európai Unióban], korábbi nemzeti védjegy esetén a korábbi nemzeti védjegy pedig az érintett tagállamban jó hírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jó hírnevét.”

17

A 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdésében említett sérelmek, amennyiben megvalósulnak, a korábbi és a későbbi védjegy bizonyos fokú hasonlóságának következményei, ami miatt az érintett közönség egymással rokonítja e két védjegyet, vagyis kapcsolatba hozza őket egymással, anélkül, hogy összetévesztené őket (2009. március 12‑i Antartica kontra OHIM ítélet, C‑320/07 P, EU:C:2009:146, 43. pont; 2012. december 14‑i Bimbo kontra OHIM – Grupo Bimbo [GRUPO BIMBO] ítélet, T‑357/11, EU:T:2012:696, 29. pont; lásd még analógia útján: 2008. november 27‑i Intel Corporation ítélet, C‑252/07, EBHT, EU:C:2008:655, 30. pont).

18

A 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása három feltételhez kötött: először is az ütköző védjegyek azonossága vagy hasonlósága, másodszor a felszólalás alátámasztásaként hivatkozott korábbi védjegy jóhírneve, harmadszor pedig azon veszély fennállása, hogy a bejelentett védjegy alapos ok nélküli használata tisztességtelenül kihasználja vagy sérti a korábbi védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét. E három feltétel kumulatív jellegű, és közülük már egynek a hiánya is meghiúsítja az említett rendelkezés alkalmazását (a 2011. szeptember 27‑i El Jirari Bouzekri kontra OHIM – Nike International [NC NICKOL] ítélet, T‑207/09, EU:T:2011:537, 29. pont; lásd még ebben az értelemben: 2005. május 25‑i Spa Monopole kontra OHIM – Spa‑Finders Travel Arrangements [SPA‑FINDERS] ítélet, T‑67/04, EBHT, EU:T:2005:179, 30. pont; 2007. november 27‑i Gateway kontra OHIM – Fujitsu Siemens Computers [ACTIVY Media Gateway] ítélet, T 434/05, EU:T:2007:359, 57. pont).

19

A jelen esetben a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy a releváns terület az Unió egésze, az érintett közönség pedig magában foglalja mind a nagyközönséget, mind a gépek és járművek iránt érdeklődő, szakértő közönséget. A termékek jellege és ára miatt a közönség figyelmi szintje a termék kiválasztásánál magas. E megállapításokat a felperes nem vitatta.

20

A felperes ugyanakkor vitatja a fellebbezési tanács azon kijelentését, miszerint a LOVOL védjegy bejelentését nem lehetett elutasítani a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján, mivel az ütköző megjelölések eltérők voltak, és így az említett cikk alkalmazásához szükséges kumulatív feltételek közül az egyik hiányzott.

21

Az ítélkezési gyakorlat szerint a szóban forgó védjegyek hasonlóságának értékelésénél figyelembe veendő szempontok megegyeznek a bejelentett védjegy lajstromozásának a 207/2009 rendelet 8. cikke (1) bekezdése b) pontja szerinti összetéveszthetőség miatti megtagadása, illetve a korábbi védjegy jó hírének a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdése értelmében vett sérelme esetén figyelembe veendő szempontokkal (NC NICKOL ítélet, fenti 18. pont, EU:T:2011:537, 31. pont). Ugyanis a bejelentett védjegy lajstromozásának megtagadására okot adó a megjelölések hasonlóságának követelménye mindkét esetben azt feltételezi, hogy vizuális, hangzásbeli vagy fogalmi hasonlóságot mutató elemek vannak, és így az érintett közönség szemszögéből nézve, a szóban forgó védjegyek között legalább részleges egyezés áll fenn a releváns szempontok egyike vagy azok közül több tekintetében (ACTIVY Media Gateway ítélet, fenti 18. pont, EU:T:2007:359, 35. pont; NC NICKOL ítélet, fenti 18. pont, EU:T:2011:537, 31. pont; lásd még analógia útján: 2003. október 23‑i Adidas‑Salomon és Adidas Benelux ítélet, C‑408/01, EBHT, EU:C:2003:582, 28. és 30. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

22

A szóban forgó védjegyek vizuális, hangzásbeli és fogalmi hasonlósága értékelésének a védjegyek által keltett összbenyomáson kell alapulnia, figyelembe véve különösen azok megkülönböztető és meghatározó elemeit (1997. november 11‑i SABEL‑ítélet, C‑251/95, EBHT, EU:C:1997:528, 23. pont; 2003. július 9‑i Laboratorios RTB kontra OHIM – Giorgio Beverly Hills [GIORGIO BEVERLY HILLS] ítélet, T‑162/01, EBHT, EU:T:2003:199, 39. pont; 2005. november 24‑i Simonds Farsons Cisk kontra OHIM – Spa Monopole [KINJI by SPA] ítélet, T‑3/04, EBHT, EU:T:2005:418, 38. pont).

23

Ennélfogva, a fenti 17. pontban idézett ítélkezési gyakorlatnak megfelelően, meg kell vizsgálni, hogy az ütköző védjegyek kellő fokú hasonlóságot mutatnak‑e ahhoz, hogy annak alapján az érintett közönség azokat egymással rokoníthassa, vagyis kapcsolatba hozhassa őket egymással, anélkül hogy összetévesztené őket.

24

A megtámadott határozatban a fellebbezési tanács először is összehasonlította a bejelentett védjegyet a VOLVO szóvédjeggyel és a korábbi ábrás védjegyekben szereplő szóelemmel. Úgy ítélte meg, hogy az ütköző megjelölések ötből négy betűt illetően megegyeznek, bár azok sorrendje eltérő. Egyébként a megjelölések a „v” és az „l” kezdőbetűiket, illetve a „vol” és a „lo” első szótagjukat illetően is eltérnek. Ezenfelül kevéssé valószínű, hogy az átlagos fogyasztó külön elemezgeti majd a védjegyek vonatkozó szótagjait abból a célból, hogy azokból anagrammát alkosson, és így a „lovol”‑t a „volvo”‑val társítsa gondolatban. Ezt követően a fellebbezési tanács úgy vélte, hogy a bejelentett védjegy grafikai elemei banálisak, és nem képeznek olyan megkülönböztető elemet, amely döntően meghatározná vagy befolyásolná a megjelölések fogyasztók általi vizuális észlelését. Ezenfelül, a korábbi védjegyek szóeleme fekete alapon fehér betűkkel van szedve, míg a megtámadott védjegy az ábra szerint fekete betűkből áll. Ennélfogva a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy az ütköző megjelölések vizuális szempontból eltérők.

25

A felperes érvelése a LOVOL védjegy szóelemének a VOLVO szóvédjeggyel való összehasonlítására korlátozódik. A felperes arra hivatkozik, hogy mindkét megjelölés öt betűből áll, továbbá a „v”, az „o” és az „l” betű hasonló kombinációjából tevődik össze. Mivel a „V” és az „L” nagybetűk egyaránt szöget zárnak be, azok geometriai felépítése szerinte hasonló. A védjegyekben a magánhangzók azonos sorrendben – vagyis „o” és „o” –, a mássalhangzók pedig hasonló sorrendben – vagyis „v”, „l”, „v” az egyik esetében, és „l”, „v”, „l” a másik esetében – követik egymást. Végül, a két védjegy mindegyikét a „vol” és a „vo” szótagok, illetve azok fordítottjai alkotják.

26

Először is, hangsúlyozni kell, hogy az ütköző megjelölések eleje eltérő, hiszen a bejelentett védjegy „l” betűvel kezdődik, míg a VOLVO védjegy első betűje a „v”. Márpedig, az ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó rendszerint nagyobb jelentőséget tulajdonít a szavak elejének (lásd analógia útján: 2004. március 17‑i El Corte Inglés kontra OHIM – González Cabello [MUNDICOR] ítélet, T‑183/02 és T‑184/02, EBHT, EU:T:2004:79, 81. pont).

27

Másodszor, ami a felperes azon érvét illeti, miszerint a LOVOL védjegy első szótagja a „vol” szótag fordítottja, meg kell jegyezni, hogy a felperes nem jelöli meg az Unió egyik nyelvét sem, amelynek szabályai szerint a LOVOL védjegyet a „lov” és az „ol” szótagokra kellene szétbontani. Ezzel szemben az angol, a német, a francia, az olasz, a spanyol, a lengyel, a holland és a magyar nyelv szabályai szerint a „lovol” szót a „lo” és a „vol” szótagokra kell szétbontani. Még ha feltételezzük is, hogy az Unióban van olyan nyelv, amelynek szabályai szerint az első szótag a „lov” kellene legyen, a felperes akkor sem szolgáltatott bizonyítékot azon állításának alátámasztására, miszerint az átlagos fogyasztó a jelentéstartalom nélküli, rövid szavakat hajlamos szótagokra bontani, és e szótagok közül az első szótagot fordított irányban olvasni.

28

Egyébként a felperes e tekintetben nem hivatkozhat megalapozottan a 2009. június 11‑i Hedgefund Intelligence kontra OHIM – Hedge Invest (InvestHedge) ítéletre (T‑67/08, EU:T:2009:198) és a 2010. június 25‑i MIP Metro kontra OHIM – CBT Comunicación Multimedia (Metromeet) ítéletre (T‑407/08, EBHT, EU:T:2010:256).

29

Az InvestHedge‑ítéletben a Törvényszék az „InvestHedge” és a „HEDGE INVEST” ábrás védjegyek hasonlóságát vizsgálta, amelyek mindegyike az „invest” és a „hedge” szóelemeket tartalmazta. A Törvényszék úgy ítélte meg, hogy a szóban forgó megjelölések mindegyike két egyértelműen beazonosítható, azonos elemből tevődik össze, hiszen a korábbi védjegyben azokat egy szóköz választja el, a bejelentett védjegyben pedig a nagy „I” és a nagy „H” betű alkalmazása révén azok egyértelműen elválnak egymástól. Ennek az elrendezésnek köszönhetően azokat azonnal két részre – vagyis az „invest” és a „hedge” részekre – lehet bontani, amely részek mindkét védjegyben azonosak. A Törvényszék ebben az összefüggésben vélte úgy, hogy a védjegy elemeinek egyszerű megfordítása nem vezethet a vizuális hasonlóság hiányának megállapításához (InvestHedge‑ítélet, fenti 28. pont, EU:T:2009:198, 35. pont).

30

Hasonlóképp, a Metromeet‑ítéletben a Törvényszék a meeting metro és a Metromeet védjegyek közötti hasonlóságot vizsgálta. Úgy ítélte meg, hogy a bejelentett védjegy két elemből áll, azaz a „metro” és „meet” elemekből, amelyek fordított sorrendben szerepelnek a korábbi szóvédjegyben, és a „meeting” szót az érintett közönség könnyen a „meet” szó határozói igeneveként észlelheti. A Törvényszék ezenfelül emlékeztetett arra, hogy a védjegy elemeinek egyszerű megfordítása nem vezethet a vizuális hasonlóság hiányának megállapításához (Metromeet‑ítélet, fenti 28. pont, EU:T:2010:256, 37. és 38. pont).

31

A jelen esetben azonban, szemben a fenti 28. pontban említett InvestHedge‑ítélet (EU:T:2009:198) és Metromeet‑ítélet (EU:T:2010:256) alapját képező ügyekkel, a VOLVO és a LOVOL megjelölések nem olyan szavakból állnak, amelyeknek önálló és az érintett közönség számára érthető jelentése lenne. Hasonlóképp, a bejelentett LOVOL védjegyben a betűk elrendezése alapján nem feltételezhető, hogy az átlagos fogyasztó azt szótagolni fogja, és a két szótagját külön fogja vizsgálni. Ráadásul, még ha vélelmezzük is, hogy az átlagos fogyasztó ily módon választja ketté a szót, akkor sincs okunk azt feltételezni, hogy a latin ábécé olvasásának megszokott rendjével ellentétesen a védjegy első három betűjét, az „l”‑t, az „o”‑t és a „v”‑t, fordított irányban, „vol”‑ként fogja olvasni.

32

Ebből következik, hogy a felperesnek a fenti 28. pontban hivatkozott InvestHedge‑ítéletre (EU:T:2009:198) és Metromeet‑ítéletre (EU:T:2010:256) alapított érveit, az egyfelől az említett ítéletek alapját képező ügyek, másfelől a jelen ügy ténybeli összefüggései közötti markáns különbségek miatt el kell utasítani.

33

Harmadszor, hangsúlyozni kell, hogy az átlagos fogyasztó még e két megjelölés gyors olvasása esetén sem rokoníthatja azokat egymással, hiszen az ütköző megjelölések mind az első, mind az utolsó betűjükben eltérnek egymástól, ráadásul a bejelentett védjegy két „l” betűt tartalmaz, míg a VOLVO védjegy két „v” betűt.

34

Negyedszer, nem vitás, hogy az ütköző megjelölések tartalmazzák a „vol” betűkombinációt. Ugyanakkor a korábbi szóvédjegyben e három betű a szó elején helyezkedik el, míg a bejelentett védjegyben a szó végén.

35

Ötödször, a felperes nem hivatkozhat megalapozottan az „L” és a „V” nagybetűk állítólagos hasonlóságára alapított érvre. Az átlagos fogyasztó ugyanis vélhetően ösztönösen meg tudja különböztetni egymástól a latin ábécé betűit, és a jelen esetben észleli az említett betűk közötti különbségeket, arra a tényre való tekintettel is, hogy az ütköző megjelölések viszonylag rövidek.

36

Végezetül hangsúlyozni kell, hogy a korábbi ábrás védjegyek részét képező ábrás elemek még inkább megkülönböztetik azokat a bejelentett védjegytől, és a felperes egyébként sem alapít a védjegyek vizuális összehasonlítását illetően az említett különbségekre vonatkozóan semmilyen érvet.

37

E megfontolásokra tekintettel, önmagában az a tény, hogy az ütköző megjelölések tartalmazzák a „v”, az „l”, és az „o” betűt, illetve a „vol” betűkombinációt, még nem elegendő ahhoz, hogy az érintett közönség az említett megjelöléseket, vizuális észlelés alapján, egymással rokonítsa. Így tehát nincs szó olyan vizuális hasonlóságról, amely a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása során figyelembe vehető lenne.

38

Ennélfogva a fellebbezési tanács azon megállapítását, miszerint az ütköző megjelölések vizuális téren eltérők, helyben kell hagyni.

39

Ami a megjelölések hangzásbeli összehasonlítását illeti, a fellebbezési tanács úgy ítélte meg, hogy önmagában véve annak a ténynek, hogy az ütköző védjegyek azonos számú szótagból állnak, nincs különösebb jelentősége. Viszont, tekintettel az ütköző védjegyek két szótagjának eltérő „magánhangzó‑hangzására”, az ütköző védjegyek hangzásbeli téren eltérőek.

40

A felperes úgy véli, hogy a VOLVO és a LOVOL védjegyek hangzásbeli téren hasonlók. Arra hivatkozik, hogy az ütköző védjegyek kiejtését döntően a „vol”, a „vo” és a „lov” szótagok határozzák meg, amelyek feltűnő hasonlóságokat mutatnak. Mindkét megjelölésben ismétlődik az „o” betű, ami döntő módon meghatározza a megjelölés kiejtését, valamint az „l” és a „v” lágy mássalhangzók, amelyeknek a kiejtése eltompul.

41

Hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem állíthatja megalapozottan, hogy a két védjegy kizárólag a „vol”, a „vo” és a „lov” szótagokból áll, hiszen a bejelentett védjegy nem a LOVVOL, hanem a LOVOL megjelölés. Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy a felperes nem említi az Unió egyik nyelvét sem, amelyen a LOVOL szót a „lov” és az „ol” szótagokra kellene szétbontani. Ezzel szemben, a fenti 27. pontban felsorolt nyelvek nyelvtani szabályai szerint a bejelentett védjegy a „lo” és a „vol” szótagokból tevődik össze.

42

Ezenkívül ismételten hangsúlyozni kell, hogy a fenti 26. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a fogyasztó rendszerint nagyobb jelentőséget tulajdonít a szavak elejének. Márpedig az ütköző megjelölések első hangjai eltérők.

43

Kétségtelen, hogy a két megjelölésben szereplő magánhangzók azonosak, és azokat az Unió több nyelvén is azonos módon ejtik ki. Ugyanakkor, a felperes állításával ellentétben, az „l” és a „v” betűk kiejtése egyértelműen eltérő, hiszen az „l” hang alveoláris mássalhangzó, míg a „v” hang labiodentális mássalhangzó.

44

Ráadásul, a „volvo” szóelem az „l” és a „v” magánhangzókat egymás mellett tartalmazza, ami némileg erősíti azok kiejtését, míg a „lovol” szóban a magánhangzók és a mássalhangzók váltakoznak, és így annak kiejtése lágyabb. Az ütköző megjelölések ennélfogva eltérő kiejtési ritmussal rendelkeznek.

45

Így azt kell megállapítani, hogy önmagában az a tény, hogy az ütköző megjelölések tartalmazzák a „v”, az „l”, és az „o” betűt, illetve a „vol” betűkombinációt, még nem elegendő ahhoz, hogy az érintett közönség az említett megjelöléseket a hangzásbeli érzékelés alapján egymással rokonítsa. Így nincs szó olyan hangzásbeli hasonlóságról, amely a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása során figyelembe vehető lenne.

46

A fellebbezési tanács azon következtetését tehát, miszerint az ütköző megjelölések hangzásbeli téren, a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazása szempontjából eltérők, helyben kell hagyni.

47

A felperes osztja a fellebbezési tanács azon álláspontját, hogy mivel a szóban forgó megjelölések nem rendelkeznek legalább az Unió egyik nyelvén jelentéssel, a fogalmi összehasonlítás nem lehetséges.

48

Ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a LOVOL „kitalált védjeggyel” találkozó fogyasztó fantáziáját izgatni fogja ez az új gépjárműmárka, annál is inkább, mivel a gépjárműgyártók száma viszonylag korlátozott. Ennélfogva a fogyasztóban felmerül, hogy ez az új gépjárműmárka vajon nem áll‑e valamiféle kapcsolatban egy nagyon régi, rendkívül jó hírű gépjárműmárkával, és így ahhoz a VOLVO védjegyet fogja társítani gondolatban.

49

E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem támaszkodik az ítélkezési gyakorlat által kialakított semmiféle elvre.

50

Ezenfelül, a felperes nem szolgáltatott bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a fogyasztó, aki a szóban forgó termékek megvásárlásakor magas figyelmi szintet tanúsít, az új védjegyet ösztönösen a már meglévő védjegyhez fog társítani gondolatban, amikor olyan „kitalált védjeggyel” találkozik, amelynek nincs jelentése.

51

A felperes ugyanakkor arra hivatkozik, hogy a LOVOL és a VOLVO megjelölések egymással való rokonítása amiatt mehet végbe a fogyasztó képzetében, mert az emberi agyban van egy „vizuális szótár”, amely az olvasási képesség elsajátításakor fejlődik ki. E tekintetben egy tudományos cikkre hivatkozik, amelyet „A tapasztalt olvasók a szavak felismerésénél agyuk »vizuális szótárára« hagyatkoznak” címmel 2011. november 14‑én tettek közzé.

52

Az OHIM arra hivatkozik, hogy az említett tudományos cikket, amelyet a viszonválaszhoz mellékeltek, a Törvényszék, annak késedelmes benyújtása miatt nem veheti figyelembe.

53

A Törvényszék úgy véli, hogy nem érdemes egy olyan bizonyítási indítvány elfogadhatóságát vizsgálni, amely a szóban forgó cikkből áll, mivel az egyébként sem a felperes tézisét támasztja alá. A szerzők ugyanis hangsúlyozzák, hogy még olyan esetben is, amikor két szóban több betű egyezik, a többi betű eltérése azt eredményezi, hogy az említett szavak olvasása különböző neuronokat aktivál az emberi agyban. Például egy tapasztalt olvasó felfogásában az angol „hair” és „hare” szó közötti különbség megegyezik a „hair” és a „soup” szavak közötti távolsággal, annak ellenére, hogy a „hair” és a „hare” szavaknak azonos a kiejtése.

54

Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy a fogalmi összehasonlítás a jelen esetben nem lehetséges. Ehhez hasonlóan, a felperes nem bizonyította, hogy a megjelölések fogalmi szempontból való észlelése azoknak a fenti 17. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében vett rokonítását eredményezhette. Emiatt ezeket az érveket el kell utasítani.

55

Az előbbiek alapján, különös tekintettel a fenti 37. és 45. pontban kifejtett megállapításokra, hangsúlyozni kell, hogy önmagában az a tény, hogy az ütköző megjelölések tartalmazzák a „v”, az „l”, és az „o” betűt, illetve a „vol” betűkombinációt, még nem elegendő ahhoz, hogy az érintett közönség az említett megjelöléseket egymással rokonítsa, vagy hogy azokat egymással kapcsolatba hozza. Így a betűk említett egyezése nem minősíthető a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alkalmazásában hasonlóságnak.

56

Ennélfogva a megtámadott határozatot, abban a részében, amelyben a fellebbezési tanács azt állapította meg, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikke (5) bekezdésének alkalmazásában az ütköző megjelölések eltérők, helyben kell hagyni.

57

Emlékeztetni kell arra, hogy a fenti 18. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat szerint a három kumulatív feltétel közül már egynek a hiánya is elegendő ahhoz, hogy a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése ne legyen alkalmazható.

58

A jelen esetben az ütköző megjelölések eltérők. Ebből következik, hogy a fellebbezési tanács jogszerűen állapította meg azt, hogy a bejelentett védjegy lajstromozása a 207/2009 rendelet 8. cikkének (5) bekezdése alapján nem volt megtagadható.

59

Az előbbiekre való tekintettel a felperes egyetlen jogalapját, és ennélfogva magát a keresetet is – teljes egészében – el kell utasítani.

60

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, az OHIM és a beavatkozó kérelmének megfelelően őt kell kötelezni a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (kilencedik tanács)

a következőképpen határozott: