1

2008 novemberében és 2009 szeptemberében az Európai Közösségek Bizottsága [az EUMSZ 101. cikkben] és [az EUMSZ 102. cikkben] meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16‑i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 20. cikke alapján több helyszíni vizsgálatot folytatott a cementágazatban tevékeny társaságoknál. E helyszíni vizsgálatokat követően az 1/2003 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése alapján információkéréseket küldtek ki. A felperest, a Cementos Portland Valderrivas, SA‑t, sem a helyszíni vizsgálat, sem pedig az információkérés nem érintette.

2

2010. november 17‑i levelében a Bizottság a felperest értesítette arról, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése értelmében információkérő határozatot szándékozik hozzá intézni, és közölte vele az e határozathoz általa mellékelni kívánt kérdőív tervezetét.

3

2010. december 3‑i levelében a felperes előterjesztette az e kérdőívtervezettel kapcsolatos észrevételeit.

4

2010. december 6‑án a Bizottság arról a határozatáról tájékoztatta a felperest, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése értelmében vett eljárást indít vele szemben, valamint a cementágazatban tevékeny hét másik vállalkozással szemben „a cement és a kapcsolódó termékek piacán az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kereskedelmi forgalom korlátozására, beleértve az EGT‑n kívüli országokból származó EGT‑be irányuló behozatalok korlátozását, a piacok felosztására, az árak összehangolására és kapcsolódó versenyellenes magatartásokra” irányuló, az EUMSZ 101. cikket sértő feltételezett jogsértések miatt.

5

2011. március 30‑án a Bizottság elfogadta az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban (39520 – „cement és kapcsolódó termékek”‑ügy) a C(2011) 2367 végleges határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat).

6

A Bizottság a megtámadott határozatban az 1/2003 rendelet 18. cikkének megfelelően kijelentette, hogy az említett rendeletben ráruházott feladatok teljesítése érdekében egyszerű kérelem vagy határozat formájában felkérheti a vállalkozásokat vagy vállalkozások társulásait, hogy nyújtsanak be minden szükséges információt (a megtámadott határozat (3) preambulumbekezdése). Miután emlékeztetett arra, hogy a felperessel közölte azon szándékát, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének megfelelő határozatot fogad el, és arra, hogy a felperes a kérdőívtervezettel kapcsolatos észrevételeit előterjesztette (a megtámadott határozat (4) és (5) preambulumbekezdése), a Bizottság határozatban arra kérte fel a felperest, valamint az Európai Unióban székhellyel rendelkező, és közvetlen vagy közvetett irányítása alá tartozó leányvállalatait, hogy válaszoljanak az I. mellékletben foglalt, 94 oldalas és tizenegy kérdéssort tartalmazó kérdőívre (a megtámadott határozat (6) preambulumbekezdése). Az e kérdőív megválaszolására vonatkozó tájékoztató az említett határozat II. mellékletében, míg a használandó válaszmodellek ugyanezen határozat III. mellékletben találhatók.

7

A Bizottság felidézte a fenti 4. pontban ismertetett, feltételezett jogsértések leírását is (a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése).

8

A Bizottság a kért tájékoztatás jellegére és mennyiségére, valamint a versenyszabályok feltételezett megsértésének súlyára hivatkozva úgy tartotta megfelelőnek, ha a felperes számára az első tíz kérdéssor tekintetében a válaszadásra nyitva álló határidőt tizenkét hétben, a „Kapcsolatok és találkozókra” vonatkozó tizenegyedik kérdéssor tekintetében pedig két hétben állapítja meg (a megtámadott határozat (8) preambulumbekezdése).

9

A megtámadott határozat rendelkező része a következőképpen szól:

„1. cikk

[A felperes] (az EU‑ban székhellyel rendelkező, és közvetlen vagy közvetett irányítása alá tartozó leányvállalataival együtt) a jelen határozat I. mellékletében említett információkat e határozat II. és III. mellékletében kért módon az 1–10. kérdések tekintetében nyitva álló, a jelen határozat közlésétől számított tizenkét héten belül, illetve a 11. kérdés tekintetében nyitva álló két héten belül nyújtja. Valamennyi melléklet a jelen határozat szerves részét képezi.

2. cikk

[A felperes] az EU‑ban székhellyel rendelkező, és közvetlen vagy közvetett irányítása alá tartozó leányvállalataival együtt a jelen határozat címzettje.”

10

2011. április 15‑én a felperes benyújtotta a tizenegyedik kérdéssorra adott válaszát. 2011. május 3‑án a Bizottság pontosításokat kért e válaszra vonatkozóan. A felperes 2011. május 4‑én és 31‑én válaszolt a Bizottságnak.

11

2011. május 9‑én a felperes kérte a Bizottságot, hogy hogy egy kiváltképp súlyos gazdasági helyzetben felmerülő, különösen jelentős munkateher által okozott vagyoni kárra tekintettel mentesítse a megtámadott határozat megválaszolásának kötelezettsége alól, és mindenesetre kérte a válaszadásra nyitva álló határidő meghosszabbítását.

12

2011. május 19‑én a Bizottság és a felperes képviselői megbeszélést tartottak.

13

2011. május 25‑én a felperes az első tíz kérdéssor megválaszolására nyitva álló határidő nyolc héttel történő meghosszabbítását, vagy legalábbis a részleges válasz elfogadását kérte a Bizottságtól.

14

2011. június 1‑jén a Bizottság megtagadta a kért hosszabbítás megadását, és kérte a felperest, hogy pontosan jelölje meg azokat a kérdéseket, amelyek megválaszolásához megítélése szerint további idő szükséges.

15

2011. június 7‑én a felperes az 1B., a 3., az 5., a 9A. és a 9B. kérdés megválaszolására nyitva álló határidő további két további héttel való, 2011. július 11‑ig történő meghosszabbítását kérte.

16

A Törvényszék Hivatalához 2011. június 10‑én benyújtott keresetlevéllel a felperes megindította a jelen, a megtámadott határozat megsemmisítése iránti keresetet.

17

A Törvényszék Hivatalához 2011. június 15‑én benyújtott külön iratában a felperes ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő, amelyben azt kérte a Törvényszék elnökétől, hogy rendelje el a megtámadott határozat végrehajtásának felfüggesztését.

18

2011. június 23‑i levelében a Bizottság tájékoztatta a felperest, hogy további öt hetet biztosított számára az első tíz kérdéssor megválaszolására, vagyis 2011. augusztus 2. lett a határidő.

19

A T‑296/11. R. sz., Cementos Portland Valderrivas kontra Bizottság ügyben 2011. július 29‑én hozott végzésben (az EBHT‑ban nem tették közzé) a Törvényszék elnöke elutasította az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet.

20

2011. augusztus 2‑án a felperes benyújtotta válaszát az első tíz kérdéssorra.

21

Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (hetedik tanács) a szóbeli szakasz megindításáról döntött.

22

A Törvényszék a 2013. február 6‑i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előterjesztéseit és a Törvényszék kérdéseire adott válaszaikat. A tárgyalást követően a Törvényszék a szóbeli szakasz folytatása mellett döntött.

23

2013. március 25‑én a Törvényszék eljárási szabályzatának 64. cikke szerinti pervezető intézkedések keretében felhívta a Bizottságot, hogy nyújtsa be hozzá azon valószínűsítő körülmények listáját, valamint összefoglalóját, amelyek alapján a felperessel szemben megindította az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárást.

24

2013. április 11‑én a Bizottság megtagadta e felhívás teljesítését. 2013. május 14‑én hozott végzésében a Törvényszék kötelezte a Bizottságot, hogy nyújtsa be hozzá az említett valószínűsítő körülmények listáját és azok összefoglalóját. Az eljárási szabályzat 67. cikke 3. §‑ának első albekezdése alapján, valamint egyrészt a kontradiktórius eljárás elvének, másrészt az eljárás előzetes vizsgálati szakasza jellegzetességeinek összehangolása céljából, amikor az érintett vállalkozás nem rendelkezik azon joggal, hogy a Bizottság tájékoztassa azokról a bizonyítékokról, amelyekre támaszkodik, és iratbetekintési joggal sem rendelkezik, a 2013. május 14‑én hozott végzés kizárólag a felperes ügyvédeire korlátozta és a titoktartásukra vonatkozó kötelezettségvállaláshoz kötötte a Bizottság által nyújtott információkba való betekintést.

25

A Bizottság az előírt határidőn belül eleget tett ennek a felhívásnak, és benyújtotta a Törvényszékhez azon valószínűsítő körülmények listáját, valamint összefoglalóját, amelyek alapján a felperessel szemben megindította az 1/2003 rendelet 18. cikke (3) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárást.

26

2013. június 19‑én a felperes ügyvédei betekintettek a fenti 23. pontban szereplő iratokba a Törvényszék Hivatalában, és 2013. július 15‑én előterjesztették észrevételeiket a Bizottság által benyújtott iratokkal kapcsolatban. Végül 2013. szeptember 18‑án a Bizottság válaszolt a felperes ügyvédei által előterjesztett észrevételekre.

27

A Törvényszék a tárgyalást 2013. szeptember 27‑én berekesztette.

28

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

29

A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

30

Keresete alátámasztása érdekében a felperes egyetlen, az 1/2003 rendelet 18. cikkének és az arányosság elvének megsértésére alapított jogalapra hivatkozik. E jogalap lényegében négy részre oszlik, amelyek közül az első a megtámadott határozat állítólagosan önkényes jellegén, a második a kért információk szükségességének hiányán, a harmadik a kért információk jellegén, a negyedik pedig az információkérés aránytalan jellegén alapul.

31

A felperes lényegében úgy véli, hogy a feltételezett jogsértéseknek a megtámadott határozatban történő puszta közlése nem minősül elegendő védelemnek azon jogkörök Bizottság általi önkényes gyakorlásával szemben, amelyekkel az 1/2003 rendelet 18. cikke alapján rendelkezik. A Bizottságnak birtokában kellene lennie a jogsértés fennállására vonatkozó valószínűsítő körülményeknek. Márpedig sem a megtámadott határozat, sem pedig azon összefüggések alapján, amelyek közé illeszkedik, nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság e körülmények birtokában volt. Inkább azt mutatja, hogy a megtámadott határozat „információhalászatra” irányul (fishing expedition), mivel valamely versenyjogi jogsértés esetleges valószínűsítő körülményeinek azonosítása a célja. A felperes azt is javasolja, hogy a Törvényszék kérje azon valószínűsítő körülmények közlését, amelyekre a Bizottság támaszkodott.

32

A Bizottság emlékeztet arra, hogy az információkérő határozat indokolására vonatkozó kötelezettsége értelmében köteles egyértelműen meghatározni az általa igazolni kívánt jogsértésre vonatkozó feltételezéseket, ugyanakkor nem köteles megjelölni a birtokában lévő valószínűsítő körülményeket. Azt állítja továbbá, hogy a megtámadott határozat elfogadásakor birtokában voltak ezek a valószínűsítő körülmények.

33

A jogalap e részének megválaszolásához nem szabad megfeledkezni arról ugyanis, hogy a Bizottság előtt zajló, az 1/2003 rendelet szerinti közigazgatási eljárás két külön, egymást követő szakaszra oszlik, amelyek mindegyike saját belső logikának felel meg: vagyis egyrészt egy előzetes vizsgálati szakaszra, másrészt pedig egy kontradiktórius szakaszra. Az előzetes vizsgálati szakasznak – amely során a Bizottság az 1/2003 rendeletben előírt vizsgálati jogköreit alkalmazza, és amely a kifogásközlésig terjed – a célja annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság összegyűjtse a versenyszabályok megsértésének fennállását alátámasztó vagy azt cáfoló valamennyi releváns elemet, és előzetesen állást foglaljon az eljárás irányát és későbbi alakulását illetően. A kontradiktórius szakasznak viszont, amely a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart, lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a felrótt jogsértés tekintetében végleges határozatot hozzon (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-99/04. sz., AC Treuhand kontra Bizottság ügyben 2008. július 8-án hozott ítéletének [EBHT 2008., II-1501. o.] 47. pontját).

34

Egyrészt az előzetes vizsgálati szakasz kezdete az az időpont, amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet 18. és 20. cikke által ráruházott jogkörének gyakorlása során olyan intézkedéseket tesz, amelyekkel jelzi, hogy úgy véli, jogsértés történt, és amelyek jelentős következményekkel járnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Másrészt az érintett vállalkozás csak a közigazgatási kontradiktórius szakasz elején – a kifogásközlés révén – szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és csak ekkor áll e vállalkozásnak jogában az ügy irataiba betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Következésképpen az érintett vállalkozás csak a kifogásközlés megküldése után élhet teljes mértékben a védelemhez való jogával. Ha ugyanis e jogokat a kifogásközlés megküldését megelőző szakaszra is kiterjesztenék, az veszélyeztethetné a Bizottság vizsgálatának sikerességét, mivel az érintett vállalkozás már az előzetes vizsgálati szakaszban azonosíthatná, mely információk vannak már a Bizottság birtokában, és ennélfogva mely információk tarthatók még előtte titokban (lásd ebben az értelemben a fenti 33. pontban hivatkozott AC‑Treuhand kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

35

Ugyanakkor a Bizottság által az előzetes vizsgálati szakaszban lefolytatott bizonyításfelvétel, különösen az ellenőrzési intézkedések és az információkérések jellegüknél fogva jogsértést rónak fel, és fontos következményekkel járhatnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Következésképpen el kell kerülni azt, hogy a védelemhez való jog orvosolhatatlanul sérülhessen a közigazgatási eljárás ezen szakaszában, mivel a bizonyításfelvétel keretében tett intézkedések meghatározók lehetnek a vállalkozások felelősségét megalapozó magatartások jogellenes jellegét alátámasztó bizonyítékok megállapítása tekintetében (lásd ebben az értelemben a Bíróság 46/87. és 227/88. sz., Hoechst kontra Bizottság egyesített ügyekben 1989. szeptember 21-én hozott ítéletének [EBHT 1989., 2859. o.] 15. pontját, valamint a fenti 33. pontban hivatkozott AC‑Treuhand kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 50. és 51. pontját).

36

Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdésében a Bizottságra rótt azon kötelezettség, hogy az információkérés jogi alapját és célját megjelölje, alapvető követelmény azért, hogy az érintett vállalkozásoktól kért információk indokoltsága kitűnjön, valamint azért, hogy e vállalkozások megérthessék, hogy a védelemhez való joguk megtartása mellett milyen mértékű együttműködésre kötelesek. Ebből következik, hogy a Bizottság csak olyan információk közlését kérheti, amelyek lehetővé tehetik számára a vizsgálat lefolytatását indokoló és az információkérésben megjelölt feltételezett jogsértések vizsgálatát (lásd ebben az értelemben analógia útján a Törvényszék T-39/90. sz., SEP kontra Bizottság ügyben 1991. december 12-én hozott ítéletének [EBHT 1991., II-1497. o.] 25. pontját és T-34/93. sz., Société Générale kontra Bizottság ügyben 1995. március 8-án hozott ítéletének [EBHT 1995., II-545. o.] 40. pontját).

37

A fentiekre tekintettel a Bizottság nem kötelezhető arra, hogy az előzetes vizsgálati szakaszban az általa megvizsgálni kívánt feltételezett jogsértéseken kívül a valószínűsítő körülményeket, vagyis az EUMSZ 101. cikk megsértésének feltételezéséhez vezető tényezőket is megjelölje. Ez a kötelezettség ugyanis veszélyeztetné a vizsgálat sikerességének és az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megőrzése között az ítélkezési gyakorlat által megteremtett egyensúlyt.

38

Ebből azonban nem vonható le az a következtetés, hogy a Bizottságnak a határozat 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján történő elfogadása előtt nem kell birtokában lennie az EUMSZ 101. cikk megsértésének feltételezéséhez vezető tényezőknek.

39

Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a bármely természetes vagy jogi személy magántevékenységi körébe való önkényes vagy aránytalan közhatalmi beavatkozás elleni védelem követelménye az uniós jog általános elvét képezi (a Törvényszék T‑458/09. és T‑171/10. sz., Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben 2012. március 22‑én hozott ítéletének 81. pontja).

40

Márpedig ezen általános elv tiszteletben tartása érdekében valamely információkérő határozatnak azon meghatározott ténybeli és jogi helyzet valóságának és jelentőségének bizonyításához szükséges iratok begyűjtésére kell irányulnia, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság már rendelkezik olyan, kellően komoly valószínűsítő körülményeknek minősülő információkkal, amelyek alapján feltételezhető a versenyszabályok megsértése (lásd ebben az értelemben analógia útján a Bíróság C-94/00. sz. Roquette Frères ügyben 2002. október 22-én hozott ítéletének [EBHT 2002., I-9011. o.] 54. és 55. pontját).

41

A jelen ügyben a felperes kifejezetten kérte a Törvényszéktől, hogy kötelezze a Bizottságot a birtokában lévő valószínűsítő körülmények bemutatására, hogy a Törvényszék megbizonyosodhasson a megtámadott határozat önkényes jellegének hiányáról. E kérelem igazolása érdekében a felperes kétségbe vonja, hogy a megtámadott határozat elfogadása előtt a Bizottság birtokában voltak ezek az információk. Előadja azon feltevést, hogy a Bizottság – azon meghatározott ténybeli és jogi helyzet valóságának és jelentőségének bizonyítása helyett, amelyekkel kapcsolatban már rendelkezett információval – valójában azon tényezők feltárására törekszik, amelyek jogsértést fedhetnek fel. Érvelésének alátámasztása érdekében a neki címzett megtámadott határozat különösen széles terjedelmére, valamint arra a körülményre támaszkodik, hogy a Bizottság nem folytatott egyetlen helyszíni vizsgálatot sem az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján, és nem is küldött neki információkérést ugyanezen rendelet 18. cikkének (2) bekezdése alapján.

42

Mivel ilyen kérelmet intéztek a Törvényszékhez, és mivel a felperes ismertetett néhány olyan információt, amely alapján kétségbe vonható azon valószínűsítő körülmények kellően komoly jellege, amelyekkel a Bizottság a határozat 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján történő elfogadása érdekében rendelkezett, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy meg kell vizsgálnia e valószínűsítő körülményeket, és felül kell vizsgálnia kellően komoly jellegüket.

43

Ami e valószínűsítő körülmények kellően komoly jellegének értékelését illeti, annak azon körülmény figyelembevételével kell megtörténnie, hogy a megtámadott határozat az előzetes vizsgálati szakaszba illeszkedik, amelynek célja annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság összegyűjtse a versenyszabályok megsértésének fennállását alátámasztó vagy azt cáfoló valamennyi releváns elemet, és előzetesen állást foglaljon az eljárás irányát és későbbi alakulását illetően. Ennek érdekében a Bizottság jogosult az 1/2003 rendelet 18. cikke alapján információkéréseket küldeni, vagy ugyanezen rendelet 20. cikke alapján helyszíni vizsgálatokat lefolytatni. Ennélfogva ebben a szakaszban, az információkérő határozat elfogadása előtt nem követelhető meg a Bizottságtól, hogy birtokában legyen a jogsértés fennállására vonatkozó bizonyítékoknak. Ennélfogva elegendő, ha az említett valószínűsítő körülmények alapos gyanút alapoznak meg a feltételezett jogsértések megtörténte tekintetében ahhoz, hogy a Bizottságnak joga legyen további információkat kérni az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése alapján elfogadott határozatban.

44

A 2013. május 14‑én hozott végzésre adott válaszában a Bizottság ismertette a Törvényszékkel a rendelkezésére álló azon valószínűsítő körülményeket, amelyek véleménye szerint igazolják a megtámadott határozat elfogadását.

45

A Bizottság által benyújtott összefoglalót, valamint a valószínűsítő körülmények abban szereplő kivonatát tekintve a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság joggal intézhetett információkérő határozatot a felpereshez, mégpedig a megtámadott határozatban szereplő valamennyi feltételezett jogsértés tekintetében. E jogsértéseket a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdése ismerteti, és azok „a cement és a kapcsolódó termékek piacán az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kereskedelmi forgalom korlátozására, beleértve az EGT‑n kívüli országokból származó EGT‑be irányuló behozatalok korlátozását, a piacok felosztására, az árak összehangolására és kapcsolódó versenyellenes magatartásokra” irányulnak.

46

Ami elsőként az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kereskedelmi forgalom korlátozását, beleértve az EGT‑n kívüli országokból származó EGT‑be irányuló behozatalok korlátozását illeti, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy [bizalmas] irat összefoglalójában és kivonatában tett utalás alapján a Bizottság jogszerűen kívánhatott információkat szerezni a felperes magtarására vonatkozóan. Ehhez hasonlóan [bizalmas] irat összefoglalójában és kivonatában szereplő állítások [bizalmas].

47

A [bizalmas] irat összefoglalójából és kivonatából következik továbbá [bizalmas]. Meg kell állapítani, hogy ezen irat alapján a Bizottság ésszerűen gyaníthatta a felperesnek a kereskedelmi forgalom korlátozásában való [bizalmas] részvételét.

48

Másodsorban, ami a piacok felosztásából eredő feltételezett jogsértéseket illeti, a Bizottság által felhozott több információcsoport olyan kellően komoly valószínűsítő körülménynek minősül, amely lehetővé tette számára, hogy a felpereshez információkérést intézzen e tárgyban. Először is a Bizottság azon feltételezése, miszerint fennállt a piacok felosztásának elve [bizalmas].

49

Másodszor meg kell jegyezni, hogy [bizalmas]. Ez ugyanis [bizalmas] iratból következik. Ugyanez érvényes [bizalmas] iratra.

50

Harmadszor a Bizottság lényegében [bizalmas] utal.

51

Végül negyedszer azon körülmények között, amikor a Bizottság rendelkezett [bizalmas].

52

Harmadsorban, ami a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdésében említett árösszehangolást és kapcsolódó versenyellenes magatartásokat illeti, [bizalmas]. Először is, [bizalmas].

53

Másodszor [bizalmas] irat [bizalmas].

54

Harmadszor a Bizottság [bizalmas] irat összefoglalójában és kivonatában tett utalásból jogszerűen lehetett arra következtetni, hogy [bizalmas].

55

Végül negyedszer ésszerűen levonható volt [bizalmas] irat összefoglalójából és kivonatából az a következtetés is, hogy [bizalmas].

56

Az előzőekre tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság olyan kellően komoly valószínűsítő körülmények birtokában volt, amelyek lehetővé tették számára, hogy a felpereshez további információkérést intézzen a megtámadott határozat (2) preambulumbekezdésében felsorolt valamennyi feltételezett jogsértés tekintetében.

57

Ezt a következtetést nem cáfolja a Bizottság pervezető intézkedésekre adott válaszával kapcsolatos észrevételekben szereplő érvelés.

58

Ez az érvelés alapvetően a Bizottság által megállapított valószínűsítő körülmények értelmezésbeli különbségén alapul. Így ezen érvelés szerint például [bizalmas].

59

Meg kell állapítani, hogy ezen érvelés nem veszi figyelembe azon különleges keretet, amelybe a megtámadott határozat illeszkedik, mivel valójában azon állításnak felel meg, hogy a Bizottság által megállapított információk alapján nem bizonyítható a felperes részvétele a megtámadott határozatban szereplő feltételezett jogsértésekben. Márpedig a fenti 43. pontban említett okokból – a Bizottság számára az 1/2003 rendelet 18. és 20. cikkében biztosított jogkörök minden hatékonyságától való megfosztása nélkül – nem kötelezhető ennek bizonyítására a Bizottság. Ennélfogva azon körülmény, hogy a megállapított információk különbözőképpen értelmezhetők, nem zárja ki azt, hogy a fenti 40. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében kellően komoly valószínűsítő körülményeknek minősüljenek, amennyiben a Bizottság által választott értelmezés elfogadhatónak bizonyul.

60

Továbbá azon körülmény is kiemelendő [bizalmas].

61

Az előzőekre tekintettel el kell utasítani a jogalap első részét.

62

A felperes lényegében vitatja a megtámadott határozat címén kért információknak az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében vett szükségességét. Érvelése két kifogásra osztható. Az első kifogás keretében a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozatban számos példa szerepel olyan információkra, amelyek nem felelnek meg a szükségesség e követelményének, mivel nem állnak kapcsolatban a megtámadott határozatban szereplő feltételezett jogsértésekkel. A második kifogás keretében a felperes vitatja azon kért információk szükségességét, amelyek már a Bizottság birtokában voltak, vagy nyilvánosan elérhetők. Végül a Törvényszék pervezető intézkedéseire vonatkozóan a Bizottság által adott válasszal kapcsolatos észrevételeiben a felperes egy harmadik kifogást is felhozott a kért információk kérelmének szükségességére vonatkozóan, amelyet arra alapított, hogy nem állt fenn kapcsolat a Bizottság birtokában lévő valószínűsítő körülmények és a felperesnek megküldött kérdőív között.

63

A Bizottság a jogalap e részének elutasítását kéri.

64

Ami a Bizottság válaszára vonatkozó észrevételekben felhozott kifogást illeti, a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy azt azonnal el kell utasítani. Meg kell ugyanis állapítani, hogy noha az eljárási szabályzat 48. cikkének 2. §‑a alapján elfogadható az ilyen kifogás, ha olyan ténybeli elemeken alapul, amelyekhez a felperes a kereset megindításakor nem fért hozzá, azonban nem felel meg az ugyanezen szabályzat 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában szereplő követelményeknek, mivel egy általános kifogásra korlátozódik, és nem fejti ki azon különös indokokat, amelyek miatt nem állt fenn kapcsolat a kérdőív és a Bizottság birtokában lévő valószínűsítő körülmények között. Meg kell tehát állapítani, hogy e kifogás nem kellően világos és pontos ahhoz, hogy lehetővé tegye az alperes részére a védekezésének előkészítését, és hogy a Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül is határozni tudjon a keresetről, ezért tehát elfogadhatatlannak kell nyilvánítani (lásd ebben az értelemben a Törvényszék T-352/94. sz., Mo och Domsjö kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1989. o.] 333. és 334. pontját). Végül amennyiben e kifogás a Bizottság által felhozott valószínűsítő körülmények bizonyító erejének vitatásán alapul, a fenti 43–59. pontban hivatkozott okokból el kell utasítani.

65

Amint a fenti 36. pontban a Törvényszék már kiemelte, a Bizottság csak olyan információk közlését kérheti, amelyek lehetővé tehetik számára a vizsgálat lefolytatását indokoló és az információkérésben megjelölt feltételezett jogsértések vizsgálatát (lásd ebben az értelemben analógia útján a fenti 36. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 25. pontját és a fenti 36. pontban hivatkozott Société Générale kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. pontját.

66

A Bizottság feladata, széles vizsgálati és ellenőrzési hatáskörére tekintettel, az érintett vállalkozásoktól kért információk szükségességének mérlegelése (lásd ebben az értelemben a Bíróság 155/79. sz., AM & S Europe kontra Bizottság ügyben 1982. május 18-án hozott ítéletének [EBHT 1982., 1575. o.] 17. pontját és 374/87. sz., Orkem kontra Bizottság ügyben 1989. október 18-án hozott ítéletének [EBHT 1989., 3283. o.] 15. pontját). A Törvényszéknek a Bizottság e mérlegelésére vonatkozó felülvizsgálatát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat szerint a „szükséges információk” fogalmát azon célok függvényében kell értelmezni, amelyek érdekében a Bizottságra a kérdéses vizsgálati hatáskört ruházták. Így az információkérés és a feltételezett jogsértés közötti összefüggés követelménye teljesül, ha az eljárás e szakaszában az említett kérés jogszerűen a feltételezett jogsértéssel kapcsolatban állónak tekinthető abban az értelemben, hogy a Bizottság ésszerűen feltételezheti, hogy a dokumentum az állítólagos jogsértés fennállásának meghatározásában segíti majd (a fenti 36. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 29. pontja és a fenti 39. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 42. pontja).

67

A Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes egyedül az 5. kérdés AG. pontja és az 5. kérdés AH. pontja tekintetében fejezte ki ezen okból való szükségességüket illető kétségeit, amely kérdésekben a Bizottság arra kérte, hogy mindegyik társaságának minden egyes telephelyére vonatokozóan tájékoztassa egyrészt a kérdéses telephely tonnában kifejezett szén‑dioxid (CO2) kibocsátásáról, másrészt a kérdéses létesítményre vonatkozóan a ténylegesen felhasznált kibocsátási illetékek átlagáráról.

68

A Törvényszék megjegyzi, hogy a felperes nem cáfolta azon, a Bizottság ellenkérelmében szereplő állítást, miszerint a CO2‑kibocsátás a cementgyártás egyik legjelentősebb költségtényezője, amely pedig az ügyfelekkel és a fogyasztókkal szemben alkalmazott ár egyik legjelentősebb elemének minősül.

69

Emlékeztetni kell továbbá arra, hogy az egyik, a Bizottság által vizsgált feltételezett jogsértés az áraknak a versengő vállalkozások közötti esetleges összehangolása. Márpedig meg kell állapítani, hogy az érintett termékek egyik fő alkotóelemére vonatkozó információk jogszerűen tekinthetők úgy, mint amelyek kapcsolatban állnak e feltételezett jogsértéssel.

70

E kifogást tehát el kell utasítani.

71

A felperes lényegében azt állítja, hogy az olyan információk közlése, amelyek már a Bizottság birtokában vannak, vagy közismertek, nem tekinthető az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében szükségesnek.

72

Kétségtelenül igaz, hogy a Törvényszék a T-191/98., T-212/98-T-214/98. sz., Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben 2003. szeptember 30-án hozott ítéletének (EBHT 2003., II-3275. o.) 425. pontjában kiemelte, hogy a már a Bizottság birtokában lévő dokumentumra vonatkozó információk megszerzésére irányuló információkérés nem tekinthető a vizsgálat érdekében való szükségesség által indokoltnak.

73

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy a felperestől korábban nem kértek információkat az 1/2003 rendelet 18. cikkének (2) bekezdése alapján. Ennélfogva a megtámadott határozat I. mellékletét képező kérdőív semmiképpen nem tekinthető úgy, mint amely olyan információk közlésére kötelezte a felperest, amelyek már a Bizottság birtokában voltak.

74

Ami az arra alapított kifogást illeti, hogy a kért információk némelyike a közismertség területére vonatkozik, és ezért elérhető a Bizottság számára anélkül, hogy szükséges lenne a közlésükre kötelezni, meg kell jegyezni, hogy a felperes által ismerettett egyetlen példa „az adott címekhez tartozó irányítószámokra” vonatkozott.

75

Ki kell azonban emelni, hogy az ilyen információk a kizárólag a felperes birtokában lévő információk logikus kiegészítésének minősülnek. Ennélfogva az esetleges közismert jellegük nem akadályozza meg, hogy úgy lehessen tekinteni azokat, mint amelyek az 1/2003 rendelet 18. cikkének (1) bekezdése értelmében szükségesek.

76

Ezért el kell utasítani e második kifogást, és ennélfogva a jogalap második részét.

77

A felperes lényegében azt állítja, hogy az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése kizárólag a Bizottság számára engedélyezi, hogy a gazdasági szereplőktől a birtokukban lévő információkat vagy adatokat követeljen, azonban nem jogosítja fel arra, hogy valamely vállalkozást ezen információk benyújtása céljából azok olyan formában való kezelésére kötelezze, amely megkönnyíti a Bizottság feladatát, és így olyan bizonyítékokat állítson elő, amelyeket a Bizottság ellene kíván felhasználni.

78

A Bizottság a jogalap e részének elutasítását kéri.

79

Emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet (23) preambulumbekezdése értelmében „[a] Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy előírja [az EUMSZ 101. cikkben] megtiltott bármilyen megállapodás, döntés vagy összehangolt magatartás, illetve [az EUMSZ 102. cikkben] tiltott erőfölénnyel való visszaélés felderítéséhez szükséges információk megadását az egész [Unióban] megkövetelhesse.” Hozzáfűzi, hogy „[a] Bizottság határozatának betartása során a vállalkozások nem kényszeríthetők annak bevallására, hogy jogsértést követtek el, viszont minden esetben kötelesek megválaszolni a tényszerű kérdéseket és átadni a dokumentumokat még akkor is, ha ezek az információk felhasználhatók velük vagy egy másik vállalkozással szemben a jogsértés fennállásának megállapítására.”

80

Ennélfogva, mivel az 1/2003 rendelet 18. cikke értelmében vett „információk” szolgáltatása alatt nem csupán a dokumentumok bemutatása értendő, hanem az említett dokumentumokkal kapcsolatos kérdések megválaszolásának kötelezettsége is, a Bizottság nem csak az érintett vállalkozás bármiféle beavatkozásától függetlenül létező adatok szolgáltatását kérheti. Következésképpen valamely vállalkozáshoz a kért adatok egy bizonyos formába öntését feltételező kérdéseket is intézhet (lásd ebben az értelemben analógia útján Darmon főtanácsnok fenti 66. pontban hivatkozott Orkem kontra Bizottság ügyre vonatkozó indítványának [EBHT 1989., 3301. o.] 55. pontját).

81

Ugyanakkor hangsúlyozni kell, hogy e hatáskör gyakorlását legalább két elv tiszteletben tartásának kötelezettsége behatárolja. Egyrészt, amint arra az 1/2003 rendelet (23) preambulumbekezdése emlékeztet, a vállalkozáshoz intézett kérdések nem kényszeríthetik a vállalkozást annak elismerésére, hogy jogsértést követett el. Másrészt az említett kérdések megválaszolása nem jelenthet számára aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest (a fenti 36. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontja, a fenti 72. pontban hivatkozott Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 418. pontja, valamint a fenti 39. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 81. pontja).

82

A jelen ügyben – mivel nem állították, hogy a felpereshez intézett kérdések némelyike olyan válaszok megadásának kötelezettségét írná elő számára, amelyek révén elismerné a jogsértés fennállását, ezt ugyanis a Bizottságnak kell bizonyítania – meg kell állapítani, hogy a felperes a kérdőív megválaszolásával járó teher aránytalan jellegére hivatkozik. Mivel e kifogás megegyezik a jogalap negyedik, az arányosság elvének megsértésére alapított részével, annak keretében kerül megvizsgálásra.

83

E fenntartással el kell utasítani a jogalap harmadik részét.

84

A jogalap e részében a felperes lényegében vitatja a megtámadott határozattal járó munkateher aránytalan jellegét, először is a kért információk terjedelmére és részletességének mértékére, valamint meghatározott formában történő nyújtásuk szükségességére tekintettel, másodszor a válaszadásra nyitva álló határidőre tekintettel, és harmadszor a felperes pénzügyi helyzetére gyakorolt hatására tekintettel. Végül a felperes azt állítja, hogy a különböző tényezők együttes hatása alapján a Törvényszéknek mindenképpen arra a megállapításra kell jutnia, hogy fennáll az arányosság elvének megsértése.

85

A Bizottság a jogalap e részének elutasítását kéri.

86

Az állandó ítélkezési gyakorlatból következően a Bizottság által a valamely vállalkozáshoz címzett információkéréseknek tiszteletben kell tartaniuk az arányosság elvét, és a vállalkozást terhelő információszolgáltatási kötelezettség nem jelenthet számára aránytalan terhet a vizsgálat érdekében szükségeshez képest (a fenti 36. pontban hivatkozott SEP kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 51. pontja, a fenti 72. pontban hivatkozott Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság egyesített hozott ítélet 418. pontja, és a fenti 39. pontban hivatkozott Slovak Telekom kontra Bizottság egyesített ügyekben hozott ítélet 81. pontja).

87

Az első kifogás keretében a felperes a kért információk terjedelmét és túlzott részletességének mértékét, valamint a válasz Bizottság által előírt formáját kifogásolja. Példaképpen az 1B. kérdésre hivatkozik, amennyiben az magában foglalja a felperes által ellenőrzött vállalkozások által öt termékre (cement, ömlesztett CEM I cement, klinker, granulált és zúzott nagyolvasztói salak‑adalékanyagok, valamint granulált nagyolvasztói salak) vonatkozóan egy adott tízéves időszakon belül lebonyolított összes belföldi vásárlással kapcsolatos információnyújtást, és előírja a válasz 37 paraméter alapján történő csoportosítását.

88

Kétségtelenül nem vitatható érvényesen a kérdőíven kért információk fontossága, különösen az 1B. kérdés tekintetében, valamint annak igen nagyfokú pontossága. Ebből tagadhatatlanul következik, hogy e kérdőív megválaszolása számára különösen nehéz terhet rótt a felperesre.

89

Mindazonáltal nem vonható le az a következtetés, hogy e teher a vizsgálat érdekében – különösen a Bizottság által igazolni kívánt, feltételezett jogsértésekkel és a jelen eljárás körülményeivel kapcsolatban – szükségeshez képest aránytalan jellegű lett volna.

90

E tekintetben először is emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat „a cement és a kapcsolódó termékek piacán az Európai Gazdasági Térségen (EGT) belüli kereskedelmi forgalom korlátozására, beleértve az EGT‑n kívüli országokból származó EGT‑be irányuló behozatalok korlátozását, a piacok felosztására, az árak összehangolására és kapcsolódó versenyellenes magatartásokra” irányuló eljárás keretei közé illeszkedik. Meg kell állapítani, hogy a Bizottság által vizsgált, feltételezett jogsértések különösen széles hatálya, valamint súlya maga is igazolja a nyújtandó információk magas számát.

91

Másodszor arra is emlékeztetni kell, hogy a megtámadott határozat egy olyan vizsgálat keretébe illeszkedik, amely a felperesen kívül a cementágazatban tevékeny hét másik vállalkozás versenykorlátozó magatartásaira is vonatkozik. Így az egybevetendő információ mennyiségére tekintettel nem aránytalan az, hogy a Bizottság előírta, hogy a válaszokat az összehasonlításukat lehetővé tévő formában kell nyújtani.

92

Ennélfogva ezt az első kifogást el kell utasítani.

93

A második kifogás keretében a felperes a nyújtandó információk mennyiségére tekintettel kiemeli az első tíz kérdéssor, illetve a tizenegyedik kérdéssor megválaszolására nyitva álló tizenkét hét, illetve két hét aránytalan jellegét.

94

A Bizottság vitatja a felperes érveit. Emlékeztet arra, hogy az első tíz kérdéssor megválaszolására tizenhét hét állt a rendelkezésére, és nem az eredetileg előirányzott tizenkét hét.

95

A Törvényszék előzetesen megjegyzi, hogy noha a felperes a közigazgatási eljárás során kérte a Bizottságtól az első tíz kérdéssor megválaszolására nyitva álló tizenkét hetes határidő meghosszabbítását, a tizenegyedik kérdéssor tekintetében nem terjesztett elő ilyen kérelmet, ami alapján megállapítható a tekintetében ezen határidő elégséges jellege (lásd ebben az értelemben analógia útján a Törvényszék T-338/94. sz., Finnboard kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítéletének [EBHT 1998., II-1617. o.] 54. pontját).

96

Az első tíz kérdéssor tizenkét héten belüli megválaszolásának kötelezettségével járó teher esetlegesen aránytalan jellegének értékeléséhez figyelembe kell venni azt, hogy a felperes mint az 1/2003 rendelet 18. cikkének (3) bekezdése szerinti információkérő határozat címzettje annak a veszélynek van kitéve, hogy vele szemben nem csupán az 1/2003 rendelet 23. cikke (1) bekezdésének b) pontja, illetve 24. cikke (1) bekezdésének d) pontja értelmében, hiányos vagy késedelmes információszolgáltatás, illetve az információszolgáltatás elmulasztása miatt szabnak ki bírságot vagy kényszerítő bírságot, hanem az említett rendelet 23. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Bizottság által tévesnek vagy „félrevezetőnek” minősített információk közlése esetén is bírságot szabnak ki vele szemben.

97

Ebből következik, hogy a valamely információkérő határozatban előírt határidő megfelelőségének vizsgálata különös jelentőséggel bír. Az szükséges ugyanis, hogy az említett határidő ne csupán a tényleges válaszadást tegye lehetővé a címzett számára, hanem azt is, hogy meggyőződjön a szolgáltatott információk hiánytalanságáról, pontosságáról és helytállóságáról.

98

Amint a fenti 88. pontban a Törvényszék már kifejtette, kétségtelenül nem tagadható, hogy a kért információk száma, valamint a válaszok megadására különösen megszabott forma különösen jelentős munkaterhet jelentett.

99

A Törvényszék mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy a felperest – a gazdasági erejével összefüggésben rendelkezésére álló eszközökre tekintettel – ésszerűen lehetett úgy tekinteni, hogy a fenti 97. pontban kifejtett követelményeknek megfelelő választ ad az előírt határidőn belül, amely végeredményben tizenhét hét volt.

100

Ennélfogva el kell utasítani ezt a második kifogást.

101

A harmadik kifogás keretében a felperes a kérdőív megválaszolásával járó munkateher által számára okozott kárt hangsúlyozza, és emlékeztet arra, hogy kérte az annak megválaszolásának kötelezettsége alóli mentesítést. A cementágazat számára, és különösen a felperes számára különösen nehéz gazdasági helyzetben annak elkészítése a pénzügyi költségeken felül az igazgatási forrásai mobilizálásának és megbénulásának negatív következményével is járt.

102

Először is, ami a kérdőív megválaszolása által a felperesnek okozott vagyoni kárt illeti, emlékeztetni kell arra, hogy a Törvényszék a fenti 88–91. pontban kifejtett okok alapján arra a következtetésre jutott, hogy az említett kérdőív megválaszolásával járó munkateher nem volt nyilvánvalóan túlzott a jelen ügy körülményeire tekintettel. Márpedig az említett válasz pénzügyi költségének esetleges nagysága mindössze e munkateher megnyilvánulása. Ennélfogva az említett költség esetleges jelentősége ellenére önmagában nem olyan jellegű, amely bizonyítaná az arányosság elve megsértésének fennállását.

103

Másodsorban, ami a felperes igazgatási forrásainak megbénulására vonatkozó hivatkozást illeti, elegendő kiemelni, hogy az egy olyan egyszerű állítás jellegével bír, amelyhez nem csatlakozik semmilyen valódi bizonyíték. Az e kérdésre vonatkozó egyetlen melléklet, az A 13. melléklet ugyanis egyetlen táblázatból áll, amelyben a felperes bemutatja az állítása szerint a kérdőív megválaszolásával kapcsolatban felmerült költségeknek és a válaszadásra fordított órák számának csoportosítását. E melléklet önmagában nem teszi lehetővé a felperes igazgatási forrásainak megbénulására vonatkozó állítása ténybeliségének bizonyítását.

104

Ennélfogva el kell utasítani ezt a harmadik kifogást.

105

Végül a negyedik kifogás keretében a felperes azt állítja, hogy a kért információk terjedelme és részletessége mértékének, a kötött formában való nyújtásuk kötelezettségének, a kért információk jellegének, a megválaszolásukra nyitva álló határidő rövidségének és az azzal járó pénzügyi költségeknek az együttes hatása alapján a Törvényszéknek mindenképpen meg kell állapítania az arányosság elve megsértésének fennállását.

106

A Törvényszék megállapítja, hogy a jelen ügy körülményei között nem fogadható el ezen érvelés.

107

Amint ugyanis a fenti 102. pontban a Törvényszék kiemelte, a felperes által hivatkozott jelentős pénzügyi költség mindössze a kérdőív megválaszolásával járó teher megnyilvánulása. Márpedig abban az esetben, ha egyrészt az említett terhet úgy tekintette a Törvényszék, mint amely a Bizottság által igazolni kívánt feltételezett jogsértésekre tekintettel nem mutat nyilvánvalóan túlzott jelleget, másrészt a végül számára biztosított határidő lehetővé tette e kötelezettség teljesítését, ebből mindenképpen az következik, hogy az arányosság elvének megsértésére alapított hivatkozást el kell utasítani.

108

Az előzőekre tekintettel el kell utasítani a jogalap negyedik részét, és következésképpen a kereset egészét.

109

Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §‑a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell saját és a Bizottság költségeinek a viselésére, ideértve az ideiglenes intézkedés iránti eljárás költségeit is.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hetedik tanács)

a következőképpen határozott: