26.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 347/22

—

A Bíróság a fellebbező tekintetében teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék (nyolcadik tanács) T-144/07., T-147/07., T-148/07., T-149/07., T-150/07. és T-154/07. sz., ThyssenKrupp Liften Ascenseurs és társai kontra Európai Bizottság egyesített ügyekben 2011. július 13-án hozott ítéletet, amennyiben az a keresetet elutasítja;

—

másodlagosan: megfelelően csökkentse tovább a fellebbezővel szemben a 2007. február 21-i európai bizottsági határozat 2. cikkében kiszabott bírságot;

—

harmadlagosan: újabb határozat hozatala céljából utalja vissza az ügyet Törvényszék elé;

—

az Európai Bizottságot kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.

Először is a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék jogsértő módon hagyta jóvá az eljárás lefolytatására vonatkozó bizottsági hatáskört. A fellebbező úgy véli, hogy a Törvényszéknek meg kellett volna semmisítenie a Bizottság határozatát, mivel az EUMSZ 101. cikk (korábban EK 81. cikk) nem alkalmazható amiatt, hogy a felrótt, helyben elkövetett jogsértéseknek nincs nemzetközi kihatása. Még ha a Törvényszék az EUMSZ 101. cikket alkalmazandónak is tartja, figyelembe kellett volna vennie, hogy a Bizottság hatásköre mindenképpen sérti az 1/2003 rendeletben (1) megállapított, az európai versenyhatóságok hálózatáról szóló közlemény szerinti párhuzamos hatáskörök rendszerét. Végül a Törvényszék téved, amikor nem ismeri el, hogy az eljárás Bizottság általi utólagos megindítása sérti a büntetések meghatározottságának és jogszerűségének alapjogi védelemben részesített elvét.

Másodszor: a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék jogsértő módon erősíti meg a Bizottság azon határozatát, amely szerint a fellebbező a ThyssenKrupp AG vállalatcsoport forgalma alapján egyetemlegesen felel. Az ítélet így sérti az 1/2003 rendelet 23. cikkét, a jogállamiság nulla poena sine lege elvében megtestesülő elvét, a büntetések arányosságának elvét, az in dubio pro reo elvét és a vétkesség elvét. Az ítélet jogsértő, mert azon a feltételezésen alapul, hogy a leányvállalat az anyavállalatával (és a vállalatcsoport más tagjaival) együtt a gazdasági egység formájában felelősségi köteléket képez. Másrészt és ettől függetlenül az ítélet sérti a vétkesség elvét, mivel a fellebbezőre az anyavállalatával egyetemlegesen szab ki bírságot. Másodlagosan a Törvényszék jogsértő módon nem ismeri el, hogy a fellebbező egyetemleges felelősségének jóváhagyása sérti a személyes felelősség elvét. Másodlagosan a fellebbező úgy érvel, hogy a Törvényszék az egyetemleges felelősséget annak ellenére hagyta jóvá, hogy a Bizottság a belső viszonyban nem állapította meg a felelősségi arányokat.

Harmadszor: a fellebbező azt kifogásolja, hogy a Törvényszék az ítéletében megszegte a jogszabályban rögzített átfogó felülvizsgálati kötelezettségét, mivel nem kellően vizsgálta azt, hogy aránytalan-e a kiindulási összeg és az elrettentési szorzó meghatározása, a párhuzamos jogsértések többszörös bírságolása, illetve hogy a Bizottság nem értékelte a fellebbező együttműködését, és ezzel a Törvényszék megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot és a jogvédelem abban rejlő biztosítását.