13.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 238/5


A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-375/06. sz., Viega GmbH & Co. KG kontra Európai Bizottság ügyben 2011. március 24-én hozott ítélete ellen a Viega GmbH & Co. KG által 2011. június 3-án benyújtott fellebbezés

(C-276/11. P. sz. ügy)

2011/C 238/10

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Viega GmbH & Co. KG (képviselők: J. Burrichter, T. Mäger és M. Röhrig ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező azt kéri, hogy a Bíróság:

a megtámadott ítéletet helyezze hatályon kívül annyiban, amennyiben az ítélet a fellebbezőnek sérelmet okoz,

az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F-1/38.121 — „szerelvények”-ügy) 2006. szeptember 20-án hozott C(2006) 4180 végleges bizottsági határozatot a fellebbezőt érintő részében semmisítse meg,

másodlagosan törölje vagy csökkentse az e határozat 2. cikkének j) pontjában a fellebbezővel szemben kiszabott bírságot,

másodlagosan az 1. és a 2. pont szerinti kérelmekhez: az ügyet utalja vissza határozathozatalra a Törvényszék elé,

az elsőfokú eljárás alperesét kötelezze a jogvita egészével kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés a Törvényszék azon ítéletét támadja, amelyben a Törvényszék elutasította az EK 81. cikk és az EGT-Megállapodás 53. cikke alkalmazására vonatkozó eljárásban (COMP/F-1/38.121 — „szerelvények”-ügy) 2006. szeptember 20-án hozott C(2006) 4180 végleges bizottsági határozat ellen a fellebbező által benyújtott keresetet.

Fellebbezése alátámasztása érdekében a fellebbező a következő jogalapokra hivatkozik:

 

A Törvényszék megsértette a fellebbező meghallgatáshoz való jogát, a bizonyítási eljárás elveit, valamint a meghozott határozat indokolására vonatkozó kötelezettséget. A megtámadott ítélet a fellebbező kartellben való részvételének indokolásakor főképpen egyetlen tanú kézzel írott feljegyzéseire és egy engedékenységi kérelemre támaszkodik, anélkül hogy akárcsak megemlítené a fellebbező e dokumentumokkal kapcsolatban előadott érveit. A fellebbező kifejezetten kétségbe vonta a dokumentumok helyességét (a tanú a német találkozón nem vett részt, és nem rendelkezik némettudással).

 

A Törvényszéknek bizonyításfelvételt kellett volna lefolytatnia a tanú feljegyzéseinek és az engedékenységi kérelemnek a helyességével kapcsolatban. A Törvényszék azáltal, hogy e feljegyzéseket és az engedékenységi kérelmet úgy fogadta el bizonyítékként, hogy nem folytatott le bizonyításfelvételt azok helyességéről, megsértette a bizonyítási eljárás elveit.

 

A megtámadott ítélet sérti az EK 81. cikk (1) bekezdését annyiban, amennyiben a Törvényszék megállapította, hogy a fellebbező 1999. április 30-án„versenyellenes jellegű” találkozón vett részt. Továbbá a megtámadott ítélet sérti az 1/2003 rendelet 23. cikkének (1) bekezdését is annyiban, amennyiben a bírság összegének megállapításakor figyelembe vette az e találkozón való részvételt. A Törvényszék e találkozóval kapcsolatban mindössze azt állapítja meg, hogy a bizonyítékok „inkább” versenyellenes, mint a versenynek megfelelő célra utalnak. Ezáltal a Törvényszék megsértette a bizonyítás saját maga által felállított kritériumát, amely megköveteli a jogsértés egyértelmű és kétséget kizáró módon történő bizonyítását.

 

Az 1999. április 30-i találkozó versenyellenes jellegének megállapítása kihat a kiszabott bírság összegére. E találkozó figyelembevétele bizonyítékként szolgál arra vonatkozóan, hogy a fellebbező részt vett a hegesztés nélküli szerelvények ágazatában létrejött kartellben. Ennek alapján a fellebbező által a hegesztés nélküli szerelvényekkel elért forgalmat tizenegyszer nagyobb összegben állapították meg a bírság kiszámítása során a kiindulási összeg megállapításakor.

 

A hegesztés nélküli szerelvényekkel elért forgalom figyelembevételét illetően az ítélet sérti továbbá az indokolási kötelezettséget is, és érvelési hibákat tartalmaz. A Törvényszék a több mint 50 millió eurós bírság kiszabását az ítélet 85. pontjában végül is csak két találkozóra alapozza, amelyeknek a hegesztés nélküli szerelvényekhez való viszonyát két félmondatban tárgyalja, és a bizonyítékok bármilyen mérlegelése nélkül megállapítja. A Törvényszék továbbá feltételezi, hogy a fellebbező az 1999. március 30-i találkozón részt vett a hegesztés nélküli szerelvényekre vonatkozó versenyellenes megállapodásokban, noha a Törvényszék ugyanakkor megállapítja, hogy a versenytársak között még 2000 júliusáig viták folytak azzal kapcsolatban, hogy a hegesztés nélküli szerelvények (amely területen a fellebbező monopóliummal rendelkezett) egyáltalán kartell tárgyát képezzék-e.

 

Végül a megtámadott ítélet sérti az arányosság elvét. A Bizottság — a Törvényszék jóváhagyásával — a bírságkiszabási iránymutatást a következőképpen alkalmazza: először is a hegesztés nélküli szerelvényekkel elért forgalom figyelembevételével megállapítja a kiindulási összeget, noha a hegesztés nélküli szerelvények a Törvényszék megállapításai szerint is csak 2000-ben és 2001-ben lehettek kartellmegállapodás tárgyai. Ezt követően a fellebbező kartellben való részvételének egész állítólagos időtartama (kilenc év és három hónap) alapján a kiindulási összeget 90 %-kal növelik. Mivel a hegesztés nélküli szerelvényekkel elért forgalmat ezáltal az egész időtartam és nem csupán az éppenséggel irányadó utolsó egy és negyedév vonatkozásában vették alapul, a bírság összegének megállapítása sérti az arányosság elvét.