C‑678/11. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Spanyol Királyság
„Tagállami kötelezettségszegés — EUMSZ 56. cikk és az EGT‑Megállapodás 36. cikke — Más tagállamokban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok Spanyolországban kínált szolgáltatásai — Foglalkoztatói nyugellátási rendszerek — Spanyolországi illetőségű adóügyi képviselő kijelölésére vonatkozó kötelezettség — Korlátozó jelleg — Igazolás — Az adóellenőrzések hatékonysága és az adókikerülés elleni küzdelem — Arányosság”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. december 11.
Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A jogvita tárgyának megjelölése – A felhozott jogalapok rövid ismertetése – A felperes kereseti kérelmeinek egyértelmű megfogalmazása
(A Bíróság eljárási szabályzata, 38. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Más tagállamban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok által kínált szolgáltatások – A szolgáltatásnyújtás helye szerinti államban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező adóügyi képviselő kijelölésére vonatkozó kötelezettség – Korlátozó jelleg – Igazolás – Az adóellenőrzések hatékonysága és az adókikerülés elleni küzdelem – Arányosság – Hiány
(EUMSZ 56. cikk)
Nemzetközi megállapodások – Az Európai Gazdasági Térséget létrehozó megállapodás – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Korlátozások – Más tagállamban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok által kínált szolgáltatások – A szolgáltatásnyújtás helye szerinti államban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező adóügyi képviselő kijelölésére vonatkozó kötelezettség – Korlátozó jelleg – Igazolás – Az adóellenőrzések hatékonysága és az adókikerülés elleni küzdelem – Arányosság – Megengedhetőség
(EGT‑Megállapodás, 36. cikk; 77/799 és 2008/55 tanácsi irányelv)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 14–16., 19. pont)
Nem teljesíti az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan szabályozást fogad el, amely alapján az e tagállamtól eltérő tagállamokban székhellyel rendelkező és az előbbi tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló nyugdíjalapok, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságok kötelesek e tagállamban illetőséggel rendelkező adóügyi képviselőt kijelölni.
Ugyanis az e tagállambeli adóügyi képviselő kinevezésére vonatkozó kötelezettség az EUMSZ 56. cikk értelmében vett korlátozást képez, és többletköltséget okozhat a más tagállamokban székhellyel rendelkező és az e tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló külföldi nyugdíjalapok, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságok számára. Következésképpen az e szervezetek által az e tagállambeli személyek számára történő szolgáltatásnyújtást megnehezíti, és kevésbé vonzóvá teszi az ugyanezen személyek részére az e tagállamban letelepedett szervezetek általi szolgáltatásnyújtáshoz képest, akiket e kötelezettség nem terhel. Ezen túlmenően az a tény, hogy e képviselőnek e tagállambeli illetőségűnek kell lennie, korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát a más tagállamban letelepedett azon személyek és vállalkozások esetében, akik az e tagállamban működő jogi vagy természetes személyeknek adóügyi képviseleti szolgáltatásokat kívánnak nyújtani.
Nem kétséges, hogy az említett szabályozás hatálya alá tartozó adóügyi képviselők által a más tagállamokban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok nevében teljesítendő információs, valamint a fizetendő adó összegének levonására és az Államkincstárba való befizetésére vonatkozó kötelezettség a foglalkoztatói nyugellátási rendszerek által juttatott jövedelmek után fizetendő adó hatékony beszedésének biztosítására alkalmas eszköznek minősül.
Azonban az olyan nemzeti szabályozás, amely a más tagállamokban székhellyel rendelkező és az e tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló nyugdíjalapokra, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságokra bízná annak eldöntését, hogy a gazdasági szempontból legelőnyösebbnek ítélt megoldásnak megfelelően adóügyi képviselőt nevezzenek ki, vagy saját maguk lássák el az említett feladatokat, kevésbé csorbítaná a szabad szolgáltatásnyújtást, mint az ilyen képviselő kinevezésére vonatkozó, a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt általános kötelezettség.
(vö. 40., 41., 47., 58., 63. pont és a rendelkező rész)
Nem sérti meg az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT‑Megállapodás) 36. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan szabályozást fogad el, amely alapján az EGT‑Megállapodásban részes nem uniós államokban székhellyel rendelkező és az e tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló nyugdíjalapok, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságok kötelesek e tagállamban illetőséggel rendelkező adóügyi képviselőt kijelölni.
A szolgáltatásnyújtási szabadság ilyen korlátozását ugyanis igazolja az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának és az adókikerülés elleni küzdelemnek a szükségessége, és az nem haladja meg azt a mértéket, amely szükséges e cél eléréséhez, amennyiben a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködésnek többek között a 77/799 és a 2008/55 irányelvben megállapított keretei nem állnak fenn e hatóságok és az EGT‑Megállapodásban részes nem uniós államok hatóságai között, ha utóbbiak nem vállaltak semmilyen kötelezettséget a kölcsönös segítségnyújtásra.
(vö. 66., 68–71. pont)
C‑678/11. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Spanyol Királyság
„Tagállami kötelezettségszegés — EUMSZ 56. cikk és az EGT‑Megállapodás 36. cikke — Más tagállamokban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok Spanyolországban kínált szolgáltatásai — Foglalkoztatói nyugellátási rendszerek — Spanyolországi illetőségű adóügyi képviselő kijelölésére vonatkozó kötelezettség — Korlátozó jelleg — Igazolás — Az adóellenőrzések hatékonysága és az adókikerülés elleni küzdelem — Arányosság”
Összefoglaló – A Bíróság ítélete (ötödik tanács), 2014. december 11.
Bírósági eljárás — Keresetlevél — Alaki követelmények — A jogvita tárgyának megjelölése — A felhozott jogalapok rövid ismertetése — A felperes kereseti kérelmeinek egyértelmű megfogalmazása
(A Bíróság eljárási szabályzata, 38. cikk, (1) bekezdés, c) pont)
Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Más tagállamban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok által kínált szolgáltatások — A szolgáltatásnyújtás helye szerinti államban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező adóügyi képviselő kijelölésére vonatkozó kötelezettség — Korlátozó jelleg — Igazolás — Az adóellenőrzések hatékonysága és az adókikerülés elleni küzdelem — Arányosság — Hiány
(EUMSZ 56. cikk)
Nemzetközi megállapodások — Az Európai Gazdasági Térséget létrehozó megállapodás — Szolgáltatásnyújtás szabadsága — Korlátozások — Más tagállamban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok által kínált szolgáltatások — A szolgáltatásnyújtás helye szerinti államban lakóhellyel vagy székhellyel rendelkező adóügyi képviselő kijelölésére vonatkozó kötelezettség — Korlátozó jelleg — Igazolás — Az adóellenőrzések hatékonysága és az adókikerülés elleni küzdelem — Arányosság — Megengedhetőség
(EGT‑Megállapodás, 36. cikk; 77/799 és 2008/55 tanácsi irányelv)
Lásd a határozat szövegét.
(vö. 14–16., 19. pont)
Nem teljesíti az EUMSZ 56. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan szabályozást fogad el, amely alapján az e tagállamtól eltérő tagállamokban székhellyel rendelkező és az előbbi tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló nyugdíjalapok, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságok kötelesek e tagállamban illetőséggel rendelkező adóügyi képviselőt kijelölni.
Ugyanis az e tagállambeli adóügyi képviselő kinevezésére vonatkozó kötelezettség az EUMSZ 56. cikk értelmében vett korlátozást képez, és többletköltséget okozhat a más tagállamokban székhellyel rendelkező és az e tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló külföldi nyugdíjalapok, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságok számára. Következésképpen az e szervezetek által az e tagállambeli személyek számára történő szolgáltatásnyújtást megnehezíti, és kevésbé vonzóvá teszi az ugyanezen személyek részére az e tagállamban letelepedett szervezetek általi szolgáltatásnyújtáshoz képest, akiket e kötelezettség nem terhel. Ezen túlmenően az a tény, hogy e képviselőnek e tagállambeli illetőségűnek kell lennie, korlátozza a szolgáltatásnyújtás szabadságát a más tagállamban letelepedett azon személyek és vállalkozások esetében, akik az e tagállamban működő jogi vagy természetes személyeknek adóügyi képviseleti szolgáltatásokat kívánnak nyújtani.
Nem kétséges, hogy az említett szabályozás hatálya alá tartozó adóügyi képviselők által a más tagállamokban székhellyel rendelkező nyugdíjalapok és biztosítótársaságok nevében teljesítendő információs, valamint a fizetendő adó összegének levonására és az Államkincstárba való befizetésére vonatkozó kötelezettség a foglalkoztatói nyugellátási rendszerek által juttatott jövedelmek után fizetendő adó hatékony beszedésének biztosítására alkalmas eszköznek minősül.
Azonban az olyan nemzeti szabályozás, amely a más tagállamokban székhellyel rendelkező és az e tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló nyugdíjalapokra, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságokra bízná annak eldöntését, hogy a gazdasági szempontból legelőnyösebbnek ítélt megoldásnak megfelelően adóügyi képviselőt nevezzenek ki, vagy saját maguk lássák el az említett feladatokat, kevésbé csorbítaná a szabad szolgáltatásnyújtást, mint az ilyen képviselő kinevezésére vonatkozó, a szóban forgó nemzeti szabályozás által előírt általános kötelezettség.
(vö. 40., 41., 47., 58., 63. pont és a rendelkező rész)
Nem sérti meg az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT‑Megállapodás) 36. cikkéből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely olyan szabályozást fogad el, amely alapján az EGT‑Megállapodásban részes nem uniós államokban székhellyel rendelkező és az e tagállamban foglalkoztatói nyugellátási rendszereket kínáló nyugdíjalapok, valamint az e tagállamban a szolgáltatásnyújtás szabadsága keretében működő biztosítótársaságok kötelesek e tagállamban illetőséggel rendelkező adóügyi képviselőt kijelölni.
A szolgáltatásnyújtási szabadság ilyen korlátozását ugyanis igazolja az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának és az adókikerülés elleni küzdelemnek a szükségessége, és az nem haladja meg azt a mértéket, amely szükséges e cél eléréséhez, amennyiben a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködésnek többek között a 77/799 és a 2008/55 irányelvben megállapított keretei nem állnak fenn e hatóságok és az EGT‑Megállapodásban részes nem uniós államok hatóságai között, ha utóbbiak nem vállaltak semmilyen kötelezettséget a kölcsönös segítségnyújtásra.
(vö. 66., 68–71. pont)