1

Fellebbezésében a Polyelectrolyte Producers Group GEIE (PPG) (a továbbiakban: PPG) és az SNF SAS (a továbbiakban: SNF) az Európai Unió Törvényszéke T-1/10. sz., Polyelectrolyte Producers Group és SNF kontra ECHA ügyben 2011. szeptember 21-én hozott végzésének (EBHT 2011., II-6573. o.; a továbbiakban: megtámadott végzés) hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította az Európai Vegyianyag‑ügynökség (ECHA) azon határozatának megsemmisítése iránti keresetüket, amely az akrilamidot (EC‑szám: 201‑173‑7) a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag‑ügynökség létrehozásáról, az 1999/45/EK irányelv módosításáról, valamint a 793/93/EGK tanácsi rendelet, az 1488/94/EK bizottsági rendelet, a 76/769/EGK tanácsi irányelv, a 91/155/EGK, a 93/67/EGK, a 93/105/EK és a 2000/21/EK bizottsági irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 18‑i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 396., 1. o.; helyesbítés: HL 2007. L 136., 3. o.; a továbbiakban: REACH‑rendelet) 59. cikke alapján az e rendelet 57. cikkében szereplő kritériumoknak megfelelő anyagként azonosította (a továbbiakban: vitatott határozat).

2

A REACH‑rendelet 57. cikke sorolja fel azokat az anyagokat, amelyeket e rendeletnek „Az engedélyköteles anyagok jegyzéke” címet viselő XIV. mellékletében lehet feltüntetni. E rendelet 57. cikkének a) és b) pontja említi azokat az anyagokat, amelyek teljesítik a meghatározott kategóriába tartozó rákkeltő, illetve mutagén anyagként való besorolás kritériumait.

3

E rendeletnek „Az 57. cikkben említett anyagok azonosítása” címet viselő 59. cikke szerint:

„(1)   Az e cikk (2)–(10) bekezdésében meghatározott eljárást az 57. cikkben említett kritériumokat teljesítő anyagok azonosítása és a XIV. mellékletbe felvenni javasolt anyagok jelöltlistájának megállapítása céljából kell alkalmazni. [(a továbbiakban: az anyagok jelöltlistája)]. [...]

[...]

(3)   A XV. melléklettel összhangban azon anyagok vonatkozásában, amelyek a véleménye szerint teljesítik az 57. cikkben meghatározott kritériumokat, bármely tagállam készíthet dokumentációt, amelyet továbbít az [ECHA‑nak]. […] Az [ECHA] ezt a dokumentációt az annak kézhezvételétől számított 30 napon belül hozzáférhetővé teszi a többi tagállam számára.

(4)   Az [ECHA] honlapján értesítést tesz közzé arról, hogy elkészült egy anyag XV. melléklet szerinti dokumentációja. Az [ECHA] felkéri az összes érintett felet, hogy meghatározott határidőn belül közöljék észrevételeiket az [ECHA‑val].

(5)   A továbbítást követő 60 napon belül a többi tagállam vagy az [ECHA] észrevételt tehet az [ECHA‑nak] küldött dokumentációban szereplő anyagnak az 57. cikkben szereplő kritériumok tekintetében való azonosításával kapcsolatban.

(6)   Amennyiben az [ECHA] nem kap kézhez, illetve nem tesz semmilyen észrevételt, felveszi az anyagot az (1) bekezdésben említett jegyzékbe. [...]

(7)   Amennyiben észrevételeket tesznek, vagy az [ECHA] észrevételeket kap kézhez, az [ECHA] az (5) bekezdésben említett hatvannapos időszak végétől számított 15 napon belül a tagállami bizottság elé terjeszti a dokumentációt.

(8)   Amennyiben e beterjesztéstől számított 30 napon belül a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ér el az azonosítás tekintetében, az [ECHA] felveszi az anyagot az (1) bekezdésben említett jegyzékbe. [...]

[...]

(10)   Az anyag felvételéről szóló határozat meghozatalát követően az [ECHA] a weboldalán haladéktalanul közzéteszi és aktualizálja az (1) bekezdésben említett jegyzéket.”

4

A PPG európai gazdasági érdekvédelmi egyesülés, amely a polielektrolitokat, poliakrilamidokat és/vagy akrilamidot tartalmazó más polimereket előállító és/vagy importáló társaságok érdekeit képviseli. Az SNF is tagja.

5

2009. augusztus 25‑én a Holland Királyság átadott az ECHA‑nak egy általa összeállított dokumentációt, amelyben az akrilamidot a REACH‑rendelet 57. cikkének a) és b) pontjában felsorolt kritériumoknak megfelelő anyagként azonosította.

6

2009. augusztus 31‑én az ECHA a honlapján értesítést tett közzé, amelyben felkérte az érintett feleket, hogy közöljék észrevételeiket az akrilamidra vonatkozó dokumentációval kapcsolatban. Felhívta a többi tagállam hatáskörrel rendelkező hatóságait is, hogy tegyék meg ezzel kapcsolatos észrevételeiket.

7

Miután megkapta az e dokumentációval kapcsolatos észrevételeket, különösen a PPG észrevételeit, valamint a Holland Királyság ezekre adott válaszait, az ECHA megküldte az említett dokumentációt a tagállami bizottságnak, amely 2009. november 27‑én egyhangú megállapodást ért el az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében azzal az indokolással, hogy ez az anyag megfelelt a REACH‑rendelet 57. cikkének a) és b) pontjában szereplő kritériumoknak.

8

2009. december 7‑én az ECHA sajtóközleményt jelentetett meg egyrészt arról, hogy a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ért el az akrilamidnak és tizennégy másik anyagnak a különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében, mivel ezek megfeleltek a REACH‑rendelet 57. cikkében szereplő kritériumoknak, másrészt pedig arról, hogy az anyagok jelöltlistáját hivatalosan majd 2010 januárjában aktualizálják.

9

2009. december 22‑én az ECHA ügyvezető igazgatója meghozta az ED/68/2009. sz. határozatot, amelynek hatálybalépését 2010. január 13‑ára írták elő, és amely határozat elrendelte, hogy e tizenöt anyagot ezen a napon vegyék fel az anyagok jelöltlistájára.

10

Ezt a listát, amely az akrilamidot is tartalmazta, 2010. március 30‑án közzétették az ECHA honlapján.

11

A megtámadott végzésből kiderül, hogy a Törvényszék Hivatalához 2010. január 4‑én benyújtott keresetlevéllel a PPG és az SNF keresetet indított a vitatott határozat megsemmisítése iránt.

12

2010. március 17‑én az ECHA a Törvényszékhez benyújtott külön iratban elfogadhatatlansági kifogást emelt e keresettel szemben. Három kifogásra hivatkozott, amelyeket a vitatott határozat jellegére, a felperesek közvetlen érintettségének hiányára, és arra alapított, hogy e határozat nem érintette személyükben a felpereseket, mivel nem minősült az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében vett rendeleti jellegű jogi aktusnak.

13

A vitatott határozat jellegén alapuló elfogadhatatlansági kifogás kapcsán az ECHA lényegében azt állította, hogy a fellebbezők az ECHA tagállami bizottságának 2009. november 27‑én létrejött egyhangú megállapodására hivatkozva olyan előkészítő aktust támadtak meg, amely nem minősült az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondata értelmében vett, harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusnak.

14

A Holland Királyság, amelynek beavatkozását az ECHA kérelmeinek támogatása céljából engedélyezték, támogatta az utóbbi által felhozott elfogadhatatlansági kifogásokat.

15

Az Európai Bizottság, amelynek beavatkozását szintén engedélyezték, az ECHA azon érvelését támogatta, amely a vitatott határozat jellegén és a felperesek közvetlen érintettségének hiányán alapult. Arra hivatkozott továbbá, hogy a keresetlevél, mivel nem volt világos, nem felelt meg a Törvényszék eljárási szabályzata 44. cikke 1. §‑ának c) pontjában foglalt követelményeknek.

16

A Törvényszék először ez utóbbi elfogadhatatlansági kifogást vizsgálta. Miközben emlékeztetett arra, hogy a beavatkozó nem jogosult olyan elfogadhatatlansági kifogásra hivatkozni, amelyre az általa támogatott fél nem hivatkozik, megemlítette, hogy a kereset és az abban felhozott kifogások elfogadhatósági feltételeinek teljesülése nélkülözhetetlen az eljárás folytatásához, ezért azokat hivatalból is vizsgálhatja.

17

A Törvényszék elutasította az említett elfogadhatatlansági kifogást, és a megtámadott végzés 34. pontjában megállapította, hogy a keresetlevélből jogilag megkövetelt módon kiderült, hogy a jogvita tárgya az ECHA aktusa, amely a REACH‑rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredménye, amelynek során az e rendelet 57. cikkében említett kritériumoknak megfelelő anyagként azonosították az akrilamidot, és amely aktus tartalmát a tagállami bizottság 2009. november 27‑i egyhangú megállapodása határozta meg, továbbá amelyet az akrilamidnak az anyagoknak az ECHA honlapján közzétett jelöltlistájára történő felvétellel kellett végrehajtani, amely felvételt 2010. január 13‑ára írták elő, de ez végül 2010. március 30‑án történt meg.

18

Másodszor az ECHA által felhozott, a vitatott határozat jellegén alapuló elfogadhatatlansági kifogás tekintetében a Törvényszék a megtámadott végzés 41. pontjában megállapította, hogy nem kellett állást foglalnia az említett egyhangú megállapodás állítólagos előkészítő jellegére vonatkozó érvelésről, mivel a vitatott határozat nem minősült harmadik személyekre joghatással járó jogi aktusnak abban az időpontban, amikor a kereset elfogadhatóságát értékelni kellett, azaz a keresetlevél benyújtásakor.

19

E tekintetben a Törvényszék a megtámadott végzés 45. pontjában kimondta, hogy a keresetlevelet azt követően nyújtották be, hogy a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ért el az akrilamid különösen veszélyes anyagkénti azonosítása tekintetében, és azt követően, hogy az ECHA ügyvezető igazgatója meghozta ezen anyagnak az anyagok jelöltlistájára történő felvételéről szóló határozatát, de 2010. január 13‑át megelőzően, amely időpontra előírták e határozat hatálybalépését és az akrilamidnak az említett listára történő felvételét.

20

A Törvényszék a megtámadott végzés 49. pontjában egyrészt megállapította, hogy az anyagot különösen veszélyesként azonosító aktus nem jár joghatással harmadik személyekre nézve azt megelőzően, hogy az anyagot az anyagok jelöltlistájára felvették, és az ezen aktusból eredő jogi kötelezettségek az érintett személyeket csak attól kezdve terhelhetik, hogy az ezen anyagot tartalmazó anyagok jelöltlistáját a REACH‑rendelet 59. cikkének (10) bekezdése alapján az ECHA honlapján közzétették és aktualizálták. Másrészt a Törvényszék úgy ítélte meg, hogy az említett aktus elleni kereset benyújtási határideje az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése értelmében csak e közzétételkor kezdődhet.

21

Következésképpen a Törvényszék a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, anélkül hogy az ECHA által hivatkozott többi elfogadhatatlansági kifogást megvizsgálta volna.

22

A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést, semmisítse meg a vitatott határozatot, másodlagosan pedig azt kérik, hogy a keresetük elbírálása céljából utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé, valamint hogy az ECHA‑t kötelezze az első‑ és másodfokú eljárás költségeinek viselésére.

23

Az ECHA, valamint a Holland Királyság és a Bizottság, amelyek az elsőfokú eljárásban az ECHA‑t támogatták, azt kérik, hogy a Bíróság állapítsa meg, hogy a fellebbezés megalapozatlan, és a fellebbezőket kötelezze a költségek viselésére.

24

A fellebbezők egyetlen jogalapot hoznak fel, amely azon alapul, hogy a Törvényszék jogsértő módon értelmezte és alkalmazta a REACH‑rendeletet, amennyiben úgy ítélte meg, hogy valamely anyagnak az ECHA tagállami bizottsága által az e rendelet 59. cikkének (8) bekezdése alapján különösen veszélyes anyagkénti azonosítása nem olyan határozat, amely joghatásokkal jár harmadik személyekre nézve azt megelőzően, hogy az ezen anyagot tartalmazó anyagok jelöltlistáját közzétették.

25

A fellebbezők arra hivatkoznak, hogy ellentétben azzal, amit a Törvényszék a megtámadott végzés 47. pontjában megállapított, a REACH‑rendelet tájékoztatási kötelezettséget előíró rendelkezéseiben az „azonosításra” és a „felvételre” vonatkozó különböző hivatkozásokból az következik, hogy az uniós jogalkotó szándéka az volt, hogy az anyag azonosításából eredő ilyen kötelezettségeket hozzon létre azt megelőzően, hogy az anyagot a jelöltlistára felvették.

26

Az ECHA a Holland Királyság támogatása mellett arra emlékeztet, hogy a több szakaszból álló eljárás folyamán hozott aktusok esetében csak azok az intézkedések minősülnek megtámadható aktusoknak, amelyek az érintett intézmény vagy szerv jogerős döntését tartalmazzák. Úgy érvel, hogy a jelen esetben az akrilamidnak az anyagok jelöltlistájára való felvétele, amely listát 2010. március 30‑án tette közzé, képezi azt az aktust, amely joghatásokkal járhat, miközben a tagállami bizottság megállapodása olyan előkészítő aktus, amely önmagában semmilyen jogi kötelezettséget nem hoz létre.

27

A Bizottság szerint az, hogy a tagállami bizottság egyhangú megállapodása egyáltalán nem hagy mérlegelési mozgásteret az anyag jelöltlistára való felvételét illetően, nem jelenti azt, hogy e megállapodás olyan jogerős aktusnak minősül, amely megtámadható, vagy amely a REACH‑rendelet 59. cikk (8) bekezdése alapján hozott ECHA‑határozatot helyettesíthetné.

28

A Bizottság úgy érvel, hogy e rendelet egyetlen rendelkezése sem utal arra, hogy különbség van az anyag azonosítása és az anyagok jelöltlistájára való felvétele között. Ellenben az említett rendelet 59. cikkéből kitűnik, hogy az anyagokat kizárólag abból a célból azonosítják különösen veszélyes anyagokként, hogy felvegyék őket az említett listára.

29

Előzetesen meg kell említeni, hogy nem vitatott, hogy a PPG és az SNF által benyújtott kereset tárgyát az ECHA azon aktusa képezte, amelyet a Törvényszék a megtámadott végzés 34. pontjában leírt, vagyis az az aktus, amely a REACH‑rendelet 59. cikkében szereplő eljárás eredménye, és amely az akrilamidot az e rendelet 57. cikkében szereplő kritériumoknak megfelelő anyagként azonosította.

30

Amint a Törvényszék e végzésben kifejtette, az ilyen aktus az EUMSZ 263. cikk első bekezdésének második mondata értelmében megsemmisítés iránti keresettel támadható, mivel az Európai Unió egyik hivatala, a jelen esetben az ECHA fogadta el, és harmadik személyekre joghatásokkal jár. Ugyanis a REACH‑rendelet több rendelkezése, mint például az említett végzés 42. pontjában hivatkozott rendelkezések, olyan tájékoztatási kötelezettségeket írnak elő, amelyek e rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott, valamely anyagot azonosító aktusból erednek.

31

A Törvényszék azt is helyesen mondta ki a megtámadott végzés 49. pontjában, hogy az e rendelet 59. cikke szerinti eljárás eredményeként hozott, az anyagot különösen veszélyesként azonosító aktusból eredő jogi kötelezettségek az érintett személyeket csak ezen anyagot tartalmazó anyagok jelöltlistájának közzétételétől kezdve terhelhetik, amely közzétételt e cikk (10) bekezdése írja elő.

32

Ha ugyanis valamely aktus közzétételét írja elő az uniós szabályozás, az említett személyek csak e közzététel időpontjától ismerhetik fel egyértelműen jogaikat és kötelezettségeiket, és tudják megtenni az ennek következtében szükséges intézkedéseket (lásd ebben az értelemben a C-345/06. sz. Heinrich-ügyben 2009. március 10-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-1659. o.] 44. pontját).

33

Következésképpen annak érdekében, hogy az érintett személyeknek elegendő ideje legyen arra, hogy az összes körülmény ismeretében vitassák a közzétett uniós aktust, az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdése alapján az ilyen aktus ellen irányuló kereset megindításának határideje csak az aktus kihirdetésétől kezdődik.

34

Ugyanakkor szemben azzal, ahogyan erről a Törvényszék a megtámadott végzésben vélekedett, ebből nem következik, hogy a felperes ne vitathatná az Unió által hozott aktust azelőtt, hogy azt közzétették.

35

E tekintetben a Bíróság már kimondta a 172/83. és 226/83. sz., Hoogovens Groep kontra Bizottság egyesített ügyekben 1985. szeptember 19-én hozott ítéletének (EBHT 1985., 2831. o.) 8. pontjában, hogy az ESZAK‑Szerződés 33. cikke harmadik bekezdésének rendelkezései, amelyek azokat az alakiságokat – közlést vagy kihirdetést – szabályozták, amelyektől a megsemmisítés iránti kereset benyújtásának határideje megkezdődött, nem akadályozták a felperest abban, hogy a keresetlevelét benyújtsa a Bíróság elé, amint a vitatott határozatot meghozták, anélkül hogy megvárta volna annak közlését vagy kihirdetését, így az említett ítélet alapjául szolgáló egyik kereset nem minősülhetett elfogadhatatlannak amiatt, hogy a Bíróság Hivatalához azt megelőzően nyújtották be, hogy e határozatot kihirdették.

36

Márpedig az ESZAK‑Szerződés 33. cikke harmadik bekezdésének megfelelő EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében nincs olyan rendelkezés, amely gátolná az ezen ítélkezési gyakorlat jelen ügyre való alkalmazását.

37

Éppen ellenkezőleg, amint a főtanácsnok az indítványa 55. pontjában is kifejtette, az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy az EUMSZ 263. cikk értelmében azok az intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, illetve határozatoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amelyek a jogi helyzetét jelentősen módosítva érinthetik a felperes érdekeit (lásd a C-131/03. P. sz., Reynolds Tobacco és társai kontra Bizottság ügyben 2006. szeptember 12-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7795. o.] 54. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), e cikkben azonban nem szerepel az, hogy az ilyen kereset benyújtásának feltételét képezi azok kihirdetése vagy közlése.

38

Továbbá az, hogy a keresetet valamely uniós aktussal szemben annak közzététele előtt nyújtják be, amint ezen aktust meghozták, egyáltalán nem érinti a keresetindítási határidő célját, amely az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a jogbiztonság védelmére irányul annak megakadályozása révén, hogy a joghatásokkal bíró uniós jogi aktusokat időbeli határ nélkül meg lehessen kérdőjelezni (lásd a C-241/01. sz. National Farmers’ Union ügyben 2002. október 22-én hozott ítélet [EBHT 2002., I-9079. o.] 34. pontját, valamint a C‑478/11. P–C‑482/11. P. sz., Gbagbo és társai kontra Tanács egyesített ügyekben 2013. április 23‑án hozott ítélet 62. pontját).

39

Következésképpen, amint a főtanácsnok az indítványa 56. pontjában is kifejtette, az aktus közzététele megnyitja azon jogorvoslati határidőket, amelyek lejártával az adott aktus jogerőssé válik, mindazonáltal a közzététel nem minősül az aktus elleni keresetindítási jog megnyílása feltételének.

40

A jelen ügyben a Törvényszék a megtámadott végzés 45. pontjában megállapította, hogy a keresetlevelet azt követően nyújtották be, hogy a tagállami bizottság egyhangú megállapodást ért el az azonosítás tekintetében, és azt követően, hogy az ECHA ügyvezető igazgatója 2009. december 22‑én döntést hozott, amely határozatnak minősül. Ebből következik, hogy a keresetlevél benyújtásakor, vagyis 2010. január 4‑én, a vitatott határozatot már jogerősen meghozták.

41

Tévesen állapította meg tehát a Törvényszék, hogy az említett keresetlevél elfogadhatatlan abból az okból, hogy a benyújtására azt megelőzően került sor, hogy az akrilamidnak az anyagok jelöltlistájára való felvételével a vitatott határozatot az ECHA honlapján közzétették, amit eredetileg 2010. január 13‑ára írtak elő, de ami végül 2010. március 30‑án történt meg.

42

Ezért el kell fogadni a fellebbezők által felhozott egyetlen jogalapot, így a fellebbezésüket is, és hatályon kívül kell helyezni a megtámadott végzést.

43

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 61. cikke első bekezdése szerint a Bíróság a Törvényszék határozatának hatályon kívül helyezése esetén az ügyet maga is érdemben eldöntheti, amennyiben a per állása megengedi, illetve határozathozatalra visszautalhatja a Törvényszékhez.

44

Mivel a jelen ügyben a per állása nem engedi meg, hogy a Bíróság döntést hozzon, az ügyet vissza kell utalni a Törvényszék elé, a költségekről pedig jelenleg nem szükséges határozni.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: