—

a G. Kristensen nevében eljáró HK Danmark képviseletében T. Sejr Gad advokat,

—

az Experian A/S képviseletében T. Brøgger Sørensen advokat,

—

a Beskæftigelsesministeriet képviseletében P. Biering advokat,

—

a dán kormány képviseletében C. Vang, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Biering advokat,

—

a belga kormány képviseletében M. Jacobs és L. Van den Broeck, meghatalmazotti minőségben,

—

a német kormány képviseletében T. Henze és J. Möller, meghatalmazotti minőségben,

—

a spanyol kormány képviseletében S. Centeno Huerta és S. Martínez‑Lage Sobredo, meghatalmazotti minőségben,

—

a holland kormány képviseletében C. Wissels és C. Schillemans, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében J. Enegren és C. Barslev, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 4. kötet, 79. o.) 6. cikke (2) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet a G. Kristensen nevében eljáró HK Danmark (a továbbiakban: HK) és az Experian A/S (a továbbiakban: Experian) között az utóbbi által alkalmazott foglalkoztatói nyugdíjrendszer jogszerűsége tárgyában folyamatban lévő jogvitában terjesztették elő.

3

A 2000/78 irányelv (1), (4), (13) és (25) preambulumbekezdésének szövege az alábbi:

[...]

[...]

[...]

4

A 2000/78 irányelvnek, 1. cikke értelmében, „a célja a valláson, meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló, foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem általános kereteinek a meghatározása az egyenlő bánásmód elvének a tagállamokban történő megvalósítására tekintettel”.

5

Ezen irányelv 2. cikkének (1) bekezdése és (2) bekezdésének a) pontja előírja:

„(1)   Ezen irányelv alkalmazásában az »egyenlő bánásmód elve« azt jelenti, hogy az 1. cikkben említett okok alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

6

Az említett irányelv „Az irányelv hatálya” címet viselő 3. cikkének (1) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Közösségre átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: állami szerveket] is a következőkre tekintettel:

[...]

[...]”

7

Ugyanezen irányelv „Az életkoron alapuló eltérő bánásmód igazolása” című 6. cikke értelmében:

„(1)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – egy törvényes cél által objektíven és ésszerűen igazolt, beleértve a foglalkoztatáspolitikát, a munkaerő‑piaci és a szakképzési célkitűzéseket, és ha a cél elérésének eszközei megfelelők és szükségesek [helyesen: ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci, vagy szakképzési céllal objektív és ésszerű módon igazolhatók, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek].

Az ilyen eltérő bánásmód magában foglalhatja, többek között:

[...]

(2)   A 2. cikk (2) bekezdése ellenére a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság [helyesen: a rendszerbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése] – beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését – és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve, hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést.”

8

A Dán Királyság kihasználta a 2000/78 irányelv 18. cikkének második bekezdésében kínált azon lehetőséget, hogy meghosszabbítsa az életkorra és a fogyatékosságra vonatkozó feltételek tekintetében az irányelv átültetésének határidejét, amely következésképpen 2006. december 2‑án járt le.

9

A 2000/78 irányelvet a dán jogba a munkaerőpiacon a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló törvény módosításáról szóló, 2004. december 22‑i 1417. sz. törvény (lov nr. 1417 om ændring af lov om forbud mod forskelsbehandling på arbejdsmarkedet m. v.) (a továbbiakban: a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló törvény) ültette át.

10

E törvény 6a. §‑ának célja a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a végrehajtása. A következőképpen rendelkezik:

„A 2–5. §‑okban foglaltakra tekintet nélkül a jelen törvény nem zárja ki a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekbe történő belépés korhatárhoz kötését, illetve az életkornak az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban való használatát. Az életkor kritériumának használata nem eredményezhet nemen alapuló hátrányos megkülönböztetést.”

11

G. Kristensen 2007. november 19‑én, 2 éves korában került az Experian ügyfélszolgálatának alkalmazásába. Munkaszerződése – annak 5.1. pontjában – a nyugdíjazással kapcsolatban a következő kikötéseket tartalmazta:

Az [Experian] nyugdíjrendszerét illetően [G. Kristensen] (a Willis közreműködésével) külön szerződést [köt] a Scandiával, amely a nyugdíjrendszert irányítja. Az öregségi biztosítás és az egészségbiztosítás a munkaszerződéssel egy időben veszi kezdetét.

Az alkalmazandó kulcsok:

35 év alatt: a munkavállalói rész 3% – [az Experian] része 6%

35–44 év: a munkavállalói rész 4% – [az Experian] része 8%

45 év felett: a munkavállalói rész 5% – [az Experian] része 10%.”

12

A Bíróság rendelkezésére álló ügyiratokból kitűnik, hogy a jelen ítélet fenti pontjában leírt foglalkoztatói nyugdíjrendszert sem törvény, sem kollektív szerződés nem írja elő, hanem kizárólag az Experian és a munkavállalói között megkötött munkaszerződésből ered.

13

A G. Kristensen által kapott munkabér így a megállapodás szerinti, havi 21500 dán korona (DKK) összegű alapbérből és a munkáltató által fizetett 6%‑os nyugdíjjárulék összegéből állt, úgyhogy e munkabér – a munkáltatói nyugdíjjárulékot beleértve – havi 22790 DKK‑nak felelt meg. Amennyiben G. Kristensen életkora 35 és 44 év között lett volna, a munkáltatói nyugdíjjárulékot is magában foglaló havi 23220 DKK‑t kapott volna, amennyiben pedig az érdekelt életkora meghaladta volna a 45 évet, a munkáltatói nyugdíjjárulékot is magában foglaló havi 23650 DKK‑nak megfelelő munkabért kapott volna.

14

G. Kristensen 2008. október 31‑i hatállyal felmondta a munkaviszonyát. Az érdekelt nevében eljáró HK a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló törvény értelmében kártérítés címén kilenc hónapnyi munkabérnek megfelelő összeg megfizetését, valamint a 45 év feletti munkavállalókra alkalmazandó kulcsnak megfelelő nyugdíjjárulék‑hátralékok megfizetését kérte az Experiantól, azzal az indokkal, hogy az Experian által létrehozott nyugdíjrendszer életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést valósít meg. Az Experian elutasította ezen kérelmeket, azzal az indokkal, hogy a nyugdíjrendszerek általánosságban nem tartoznak a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló törvényben előírt, különösen az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának hatálya alá.

15

E körülményekre tekintettel a Vestre Landsret elhatározta az eljárás felfüggesztését, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

16

Második kérdésével – amelyet először kell vizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az olyan foglalkoztatói nyugdíjrendszer, amelynek értelmében a munkáltató a díjazás részeként életkor szerint változó nyugdíjjárulékot fizet, a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá tartozik‑e.

17

Elöljáróban meg kell állapítani, hogy a szóban forgó alapügybeli jogvita két magánszemély között nem valamely jogszabályi követelményből vagy kollektív szerződésből, hanem kizárólag a G. Kristensen és az Experian között létrejött munkaszerződésből eredő, életkoron alapuló állítólagos hátrányos megkülönböztetés tárgyában áll fenn. E jogvita keretében hivatkozik a G. Kristensen nevében eljáró HK a 2000/78 irányelv rendelkezéseire.

18

Márpedig a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint valamely irányelv – mivel kifejezetten a tagállamok a címzettjei – önmagában nem keletkeztethet magánszemélyekre vonatkozó kötelezettséget, következésképpen arra nem is lehet magánszemélyekkel szemben hivatkozni (lásd különösen a 152/84. sz. Marshall-ügyben 1986. február 26-án hozott ítélet [EBHT 1986., 723. o.] 48. pontját, a C-91/92. sz. Faccini Dori-ügyben 1994. július 14-én hozott ítélet [EBHT 1994., I-3325. o.] 20. pontját és a C-555/07. sz. Kücükdeveci-ügyben 2010. január 19-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-365. o.] 46. pontját).

19

Emlékeztetni kell arra is, hogy a Bíróság elismerte az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely az uniós jog általános elvének tekintendő, és amelyet a foglalkoztatás és munkavégzés tekintetében a 2000/78 irányelv pontosított (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kücükdeveci‑ügyben hozott ítélet 21. pontját). A különösen az életkor alapján történő, minden hátrányos megkülönböztetés tilalma az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 21. cikkében szerepel, amely 2009. december 1‑je óta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.

20

Ahhoz azonban, hogy az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma az alapügyben szóban forgóhoz hasonló helyzetben alkalmazható legyen, az utóbbinak az uniós jog hatálya alá kell tartoznia (a fent hivatkozott Kücükdeveci‑ügyben hozott ítélet 23. pontja).

21

A jelen helyzet ilyen. Egyrészt ugyanis a hátrányos megkülönböztetés tilalmáról szóló törvény 6a. §‑a a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének végrehajtására szolgál. A jelen alapügyben tanúsított, állítólagosan hátrányosan megkülönböztető magatartás ezen az alapon és mindazonáltal az érintett tagállam számára a 2000/78 irányelv átültetésére előírt határidő – amely a Dán Királyság esetében 2006. december 2‑án járt le – lejártát követően történt.

22

Másrészt az alapügyben szóban forgó foglalkoztatói nyugdíjrendszer – amelynek hátrányosan megkülönböztető jellege vitatott – a 2000/78 irányelv hatálya alá tartozik.

23

Mind ezen irányelv címéből és preambulumából, mind a tartalmából és céljából az tűnik ki ugyanis, hogy az irányelv általános keretet kíván létrehozni, minden személy számára biztosítandó „a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott” egyenlő bánásmódot, hatékony védelmet nyújtva nekik az említett irányelv 1. cikkében említett okok bármelyikére – köztük az életkorra – alapozott hátrányos megkülönböztetés ellen.

24

Közelebbről a 2000/78 irányelv 3. cikke (1) bekezdésének c) pontjából kitűnik, hogy az Unióra átruházott hatáskörök korlátain belül ezt az irányelvet „minden személyre alkalmazni kell, mind a köz‑, mind a magánszféra vonatkozásában, beleértve a köztestületeket [helyesen: állami szerveket] is”, tekintettel különösen „az alkalmazási és munkakörülmények[re] [helyesen: munkafeltételek], beleértve az elbocsátást és a díjazást”.

25

E tekintetben a 2000/78 irányelv hatálya az ezen irányelv (13) preambulumbekezdésével együtt értelmezett 3. cikke (1) bekezdése c) pontjának és (3) bekezdésének fényében úgy értendő, hogy az nem terjed ki azon szociális biztonsági és szociális védelmi rendszerekre, amelyek juttatásai nem feleltethetők meg a díjazásnak az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése szerinti fogalmának, sem pedig bármilyen olyan jellegű állami kifizetésre, amelynek célja a munkához jutás vagy a munkaviszony fenntartása (a C-267/06. sz. Maruko-ügyben 2008. április 1-jén hozott ítélet [EBHT 2008., I-1757. o.] 41. pontja és a C-147/08. sz. Römer-ügyben 2011. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-3591. o.] 32. pontja).

26

Az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése szerinti díjazás fogalmába tartozik minden pénzbeli vagy természetbeni előny, amelyet a munkáltató a jelenben vagy a jövőben a munkavállalónak munkaviszonyára tekintettel – akár közvetetten is – nyújt (lásd különösen a C-262/88. sz. Barber-ügyben 1990. május 17-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-1889. o.] 12. pontját).

27

Az alapügyben az Experian által a munkavállalóinak az ezen vállalkozásban végzett munka ideje alatt kifizetett munkáltatói járulékokról és nem ezen munkavállalók nyugdíjazását követően fizetendő nyugellátásról van szó.

28

Továbbá a munkáltatónak az említett járulékok megfizetésére vonatkozó kötelezettségvállalása kizárólag a közte és a munkavállalói között létrejött munkaszerződésből származik, és azt számára törvény nem írja elő. Az alapügyben szóban forgó foglalkoztatói nyugdíjrendszer finanszírozását az állami szervek részvétele nélkül mind a munkáltató – a járulékok 2/3‑ának megfizetésével –, mind a munkavállaló – a járulékok maradék 1/3‑ának megfizetésével – biztosítja. Következésképpen az említett rendszer a munkáltató által a munkavállalóinak kínált juttatások részét képezi.

29

Igaz, hogy e járulékokat nem közvetlenül magának a munkavállalónak fizetik, hanem annak személyes nyugdíj‑biztosítási számlájára. Ugyanakkor – amint azt az Experian a Bíróság által feltett kérdésre adott válaszában megjelölte – valamennyi munkavállaló rendelkezik saját nyugdíj‑biztosítási számlával, és a nyugdíjrendszerben szakértelemmel rendelkező tanácsadó segítségével dönt arról, hogyan fektesse be a megtakarított összeget annak érdekében, hogy a megfelelő időben megkaphassa a nyugdíjat.

30

Ebből az következik, hogy az alapügyben szóban forgó rendszer keretében fizetett munkáltatói járulékok – készpénzben megjelenő – aktuális előnyt jelentenek, amelyet a munkáltató fizet a munkavállalónak utóbbi munkavégzése miatt, következésképpen pedig a járulékok az EUMSZ 157. cikk (2) bekezdése értelmében vett díjazásnak minősülnek. Ennélfogva a járulékok a 2000/78 irányelv hatálya alá tartoznak.

31

A fentiek összességéből következik, hogy a Charta 21. cikkében megfogalmazott és a 2000/78 irányelvvel pontosított, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének alapulvételével kell megvizsgálni, hogy az uniós joggal ellentétes‑e az alapügybelihez hasonló foglalkoztatói nyugdíjrendszer.

32

Következésképpen a második kérdést úgy kell érteni, mint amely lényegében arra keresi a választ, hogy a Charta 21. cikkében megfogalmazott és a 2000/78 irányelvvel pontosított, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét és konkrétabban ezen irányelv 2. cikkét, valamint 6. cikkének (2) bekezdését akként kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes azon olyan foglalkoztatói nyugdíjrendszer, amelynek értelmében a munkáltató a díjazás részeként életkor szerint változó nyugdíjjárulékot fizet.

33

Az e kérdésre adandó válaszhoz először azt kell vizsgálni, hogy az alapügyben szóban forgó foglalkoztatói nyugdíjrendszer életkoron alapuló eltérő bánásmódnak minősül‑e.

34

A 2000/78 irányelv 2. cikkének (1) bekezdése alapján az „egyenlő bánásmód elve” azt jelenti, hogy az ezen irányelv 1. cikkében említett okok – amely között szerepel az életkor – alapján nem szabad semmiféle közvetlen vagy közvetett hátrányos megkülönböztetést tenni. Az irányelv 2. cikke (2) bekezdésének a) pontja pontosítja, hogy az e cikk (1) bekezdésének alkalmazása érdekében közvetlen hátrányos megkülönböztetés akkor áll fenn, ha egy személy egy másikhoz képest kedvezőtlenebb elbánásban részesül, részesült vagy fog részesülni egy hasonló helyzetben az említett irányelv 1. cikkében hivatkozott okok bármelyike alapján.

35

A jelen esetben, mivel G. Kristensen felvételének időpontjában 35 év alatti volt, az Experian által a nyugdíjrendszerbe az érdekelt javára fizetett munkáltatói járulék az érdekelt alapbérének 6%‑át tette ki. Havi teljes díjazása – amely a munkáltatói járulékokkal növelt alapbérből állt – tehát kevesebb volt az olyan munkavállaló havi teljes díjazásához képest, aki ugyanannyi alapbért kap, azonban 35 év feletti. Az Experian azon munkavállalói esetében ugyanis, akik 35 és 45 év közöttiek, a munkáltatói járulékok az alapbér 8%‑át teszik ki, miközben a 45 év feletti munkavállalók esetében ezek e munkabér 10%‑ának felelnek meg. Az a tény, hogy a fiatalabb munkavállalók havi teljes díjazása alacsonyabb, és így kevésbé kedvező bánásmódban részesülnek, ennélfogva közvetlenül kötődik az életkorhoz.

36

Ebből következik, hogy az alapügyben szóban forgó foglalkoztatói nyugdíjrendszer életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg.

37

Másodszor meg kell vizsgálni, hogy ezen eltérő bánásmód megvalósíthat‑e a Charta 21. cikkében megfogalmazott és a 2000/78 irányelv által pontosított, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvébe ütköző hátrányos megkülönböztetést.

38

E tekintetben a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése – amelyre a kérdést előterjesztő bíróság a második kérdésének szövegében hivatkozik – úgy rendelkezik, hogy a tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy bizonyos körülmények között az eltérő bánásmód nem jelent életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést.

39

Következésképpen meg kell vizsgálni, hogy a jelen ítélet 36. pontjában megállapított eltérő bánásmód igazolható‑e a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése alapján.

40

A 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének francia nyelvű változata értelmében a tagállamok a 2000/78 irányelv 2. cikkének (2) bekezdése ellenére rendelkezhetnek úgy, hogy „a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság [helyesen: a rendszerbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése] – beleértve az ilyen rendszerek alapján a foglalkoztatottak vagy a foglalkoztatottak csoportjai, illetve kategóriái részvételének különböző életkorhoz kötését – és az ilyen rendszerekkel kapcsolatos biztosításmatematikai számításokban az életkor használata nem jelent az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést, feltéve, hogy ez nem eredményez a nemi hovatartozáson alapuló hátrányos megkülönböztetést”.

41

Ezen irányelv 6. cikke (2) bekezdésének dán nyelvű változata abban különbözik a jelen ítélet előző pontjában bemutatott szövegtől, hogy semmilyen utalást nem tesz különösen a „nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra”.

42

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az uniós jogi rendelkezéseket egységesen kell értelmezni és alkalmazni az Unió valamennyi nyelvén készült változat figyelembevételével. Valamely uniós jogi szöveg egyes nyelvi változatai közötti eltérés esetén a szóban forgó rendelkezést azon szabályozás általános rendszerére és céljára tekintettel kell értelmezni, amelynek az a részét képezi (lásd különösen a C-280/04. sz. Jyske Finans ügyben 2005. december 8-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-10683. o.] 31. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

43

A 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének az Unió egyéb nyelvein létező változatait tekintve meg kell állapítani, hogy e változatok kifejezetten említik – a jelen ítélet 40. pontjában bemutatott francia nyelvű változathoz hasonlóan – a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekben a rendszerbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötését. Példálózó jelleggel az említett rendelkezés spanyol nyelvű változata szerint „la determinación, para los regímenes profesionales de seguridad social, de edades para poder beneficiarse de prestaciones de jubilación o invalidez u optar a las mismas”, e rendelkezés német nyelvű változata a következő szavakat alkalmazza: „bei den betrieblichen Systemen der sozialen Sicherheit die Festsetzung von Altersgrenzen als Voraussetzung für die Mitgliedschaft oder den Bezug von Altersrente oder von Leistungen bei Invalidität”, a kérdéses rendelkezés angol nyelvű változata a következőt említi: „the fixing for occupational social security schemes of ages for admission or entitlement to retirement or invalidity benefits”, miközben ugyanezen rendelkezés lengyel nyelvű változata a következő szavakat használja: „ustalanie, dla systemów zabezpieczenia społecznego pracowników, wieku przyznania lub nabycia praw do świadczeń emerytalnych lub inwalidzkich”.

44

A 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének a jelen ítélet fenti pontjában hivatkozott változatainak a szövege továbbá azt sugallja, hogy e rendelkezés csak az abban taxatív jelleggel felsorolt esetekben alkalmazandó. Amennyiben ugyanis az uniós jogalkotó ki akarta volna terjeszteni e rendelkezés hatályát az abban kifejezetten említett eseteken túl, arra kifejezetten utalt volna például a „különösen” határozószó használatával.

45

A 2000/78 irányelv általános rendszere és célja megerősíti ezt a következtetést. Ezen irányelv ugyanis a foglalkoztatás és a munkavégzés területén konkretizálja az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, amely az uniós jog általános elvét képezi (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Kücükdeveci‑ügyben 2010. január 19‑én hozott ítélet 21. pontját). A különösen az életkor alapján történő, minden hátrányos megkülönböztetés tilalma egyébként a Charta 21. cikkében szerepel, amely 2009. december 1‑je óta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.

46

Amennyiben a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése lehetővé teszi a tagállamoknak, hogy kivételt írjanak elő az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elve alól, ezt a rendelkezést megszorítóan kell értelmezni (lásd a C‑546/11. sz. Dansk Jurist‑og Økonomforbund ügyben 2013. szeptember 26‑án hozott ítélet 41. pontját).

47

Márpedig a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének olyan értelmezése, amely szerint e rendelkezés célja annak a foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerek minden fajtájára történő alkalmazása, azzal a hatással járna, hogy kiterjesztené e rendelkezés hatályát, tekintet nélkül az említett rendelkezés értelmezésének megszorító jellegére (a fent hivatkozott Dansk Jurist‑og Økonomforbund ügyben hozott ítélet 42. pontja).

48

Ebből következik, hogy a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése csak azon foglalkoztatási szociális biztonsági rendszerekre alkalmazandó, amelyek az időskor és a rokkantság kockázatait fedezik (a fent hivatkozott Dansk Jurist‑og Økonomforbund ügyben hozott ítélet 43. pontja).

49

A jelen esetben, feltételezve, hogy a nyugdíjjárulékok életkor szerinti változása illeszkedik az időskori kockázatot magában foglaló foglalkoztatási szociális biztonsági rendszer keretébe, még szükséges az is, hogy az említett változás a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdésében foglalt esetek – nevezetesen „[…] a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság [helyesen: a rendszerbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra vagy rokkantsági ellátásra való jogosultság korhatárhoz kötése]”, beleértve a „[…] biztosításmatematikai számításokban az életkor használat[át]” – hatálya alá tartozzon,

50

E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alapügyben szóban forgó foglalkoztatói nyugdíjrendszer nem határoz meg a nyugellátáshoz belépési korhatárt, mivel az Experian munkavállalói a vállalkozásban eltöltött kilenc hónapot követően automatikusan részt vesznek az említett rendszerben. Következésképpen az alapügyben szóban forgó nyugdíjjárulékok változása ilyenként nem foglalja magában a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett, „a rendszerbe történő belépés korhatárhoz kötése, továbbá a nyugdíjra […] való jogosultság [helyesen: a rendszerbe történő belépés, továbbá a nyugdíjra […] való jogosultság korhatárhoz kötés[ét]”.

51

Ugyanakkor a dán, a belga és a német kormány, valamint az Európai Bizottság arra hivatkozik, hogy e rendelkezést akként kell értelmezni, hogy az nemcsak a rendszerbe történő belépés és a nyugdíjra való jogosultság korhatárhoz kötésére alkalmazandó, hanem még inkább az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés – mint az alapügybeli – kevésbé szigorú formáira is.

52

Ez az érvelés nem fogadható el. Egyrészt ugyanis – amint az a jelen ítélet 30. pontjában megállapításra került – az alapügyben szóban forgó nyugdíjjárulékok az Experian munkavállalói díjazásának részét képezik. Ezért az említett járulékok életkor szerinti változása jellegénél fogva a rendszerbe történő belépés és a nyugdíjra való jogosultság egyszerű korhatárhoz kötésén túlmenő hatásokkal jár. Másrészt – amint az a jelen ítélet 46. pontjában megállapításra került – a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdését szigorúan kell értelmezni. Következésképpen nem tartozik e rendelkezés hatálya alá az időskor és a rokkantság kockázataira vonatkozó foglalkoztatói szociális biztonsági rendszert jellemző valamennyi tényező – mint többek között az említett rendszerbe fizetett járulékok összegének meghatározása –, hanem csak azok a tényezők, amelyeket e rendelkezés kifejezetten megemlít.

53

Ugyanezen okból az ilyen meghatározás a 2000/78 irányelv 6. cikkének (2) bekezdése értelmében vett „biztosításmatematikai számításokban az életkor használat[ába]” sem sorolható, mivel – mindenesetre – nem fejeződik ki a rendszerbe történő belépés és a nyugdíjra való jogosultság korhatárhoz kötésében.

54

Ebből következik, hogy a nyugdíjjárulékok életkor szerinti változása nem tartozik a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá.

55

Tekintettel arra, hogy – amint az a jelen ítélet 54. pontjában megállapításra került – a munkáltatói járulékok életkor szerinti változása olyan, életkoron alapuló eltérő bánásmódot valósít meg, amely nem tartozik a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének hatálya alá, meg kell vizsgálni, hogy ezen intézkedés igazolható‑e ezen irányelv 6. cikkének (1) bekezdése alapján.

56

Ugyanis, még ha a kérdést előterjesztő bíróság kérdései mindössze a 2000/78 irányelv 6. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányultak is, az ilyen körülmény nem képezi akadályát annak, hogy a Bíróság a nemzeti bíróság számára biztosítsa az uniós jog értelmezéséhez szükséges összes olyan szempontot, amely hasznos lehet az utóbbi előtt folyamatban lévő ügy megítéléséhez, függetlenül attól, hogy kérdése megfogalmazásában ez a bíróság hivatkozott‑e ezekre, vagy sem (lásd ebben az értelemben a C-503/09. sz. Stewart-ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6497. o.] 79. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

57

A 2000/78 irányelv 6. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében az életkoron alapuló eltérő bánásmód nem jelent hátrányos megkülönböztetést, ha – a nemzeti jog keretein belül – jogszerű céllal, például jogszerű foglalkoztatáspolitikai, munkaerő‑piaci, vagy szakképzési céllal objektív és ésszerű módon igazolhatók, valamint e cél elérésének eszközei megfelelőek és szükségesek.

58

Először is azon kérdést illetően, hogy az alapügyben szóban forgó foglalkoztatói rendszer jogszerű célt szolgál‑e, az Experian és a dán kormány arra hivatkozik, hogy a rendszer célja elsősorban egyrészt annak lehetővé tétele, hogy az idősebb munkavállalók – akik karrierjük későbbi szakaszában lépnek az Experian szolgálatába – a viszonylag rövid tagsági időszak alatt megfelelő nyugdíj‑biztosítási megtakarítást gyűjtsenek össze. Másrészt az a célja, hogy integrálja egy korai szakaszban a fiatal munkavállalókat ugyanazon foglalkoztatói nyugdíjrendszerbe, lehetővé téve számukra egyúttal azt, hogy munkabérük nagyobb részével rendelkezhessenek, tekintettel a munkavállalói járulékok alacsonyabb kulcsának – részükre biztosított – alkalmazhatóságára. E rendszer ekképpen az Experian valamennyi munkavállalójának lehetővé teszi megfelelő nyugdíj‑biztosítási megtakarítás összegyűjtését, amellyel a nyugdíjazásuk kezdetekor rendelkezhetnek.

59

Az Experian szerint a kérdéses rendszert jellemző nyugdíj‑biztosítási járulékok változása másodsorban annak szükségességével igazolható, hogy fedezze a halál, a rokkantság vagy a súlyos betegség kockázatait, amelyek költsége az életkor emelkedésével növekszik. Márpedig az említett járulékok egy része e kockázatok fedezésére szolgál.

60

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jog jelen állása szerint a tagállamok, valamint adott esetben a nemzeti szintű szociális partnerek, széles mérlegelési jogkörrel rendelkeznek nemcsak a szociál‑ és foglalkoztatáspolitika területét érintő célok, hanem e kitűzött célok elérésére alkalmas intézkedések megválasztása terén is (a C-411/05. sz. Palacios de la Villa ügyben 2007. október 16-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-8531. o.] 68. pontja).

61

E megfontolások ugyanúgy érvényesek a valamely munkaszerződésben – mint a szóban forgó alapügyben – szereplő foglalkoztatói nyugdíjrendszer keretében követendő célokat tekintve.

62

Meg kell állapítani, hogy a jelen ítélet 58. és 59. pontjában említettekhez hasonló célok – amelyek a szociál‑, a foglalkoztatás‑és a munkaerőpiaci politika problémáinak keretében figyelembe veszik az Experian valamennyi munkavállalójának érdekeit annak érdekében, hogy a munkavállaló nyugdíjazásakor részére megfelelő összegű nyugdíj‑biztosítási számlát biztosítsanak – jogszerű céloknak tekinthetők.

63

Másodszor ellenőrizni kell, hogy a járulékok életkor szerinti változása tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét, azaz megfelelő és szükséges‑e az említett célok elérésére.

64

Tekintettel mindenekelőtt az életkoron alapuló ilyen változás megfelelő jellegére, úgy tűnik, hogy – a munkáltatói és munkavállalói nyugdíjjárulékok magasabb kulcsának az idősebb munkavállalókra történő alkalmazásának köszönhetően – a járulékok életkor szerinti változása lehetővé teszi a munkavállalók számára megfelelő vagyon félretételét, még akkor is, ha a kérdéses rendszerben történő taggá válásuk viszonylag kései. E változás a fiatal munkavállalók számára is lehetővé teszi az e rendszerben történő taggá válást, amennyiben e rendszer az Experian valamennyi munkavállalója számára – életkoruktól függetlenül – elérhető, az említett érdekeltek terhére egyúttal kevesebb pénzügyi terhet róva, mivel a fiatal munkavállalóktól beszedett munkavállalói járulékok ténylegesen alacsonyabbak, mint az idősebb munkavállalók által fizetett járulékok.

65

Ezen túlmenően a munkáltatói és munkavállalói nyugdíjjárulékok magasabb kulcsának az idősebb munkavállalókra történő alkalmazása főszabály szerint alkalmasnak tűnik annak biztosítására, hogy e járulékok nagyobb része fedezhesse a halál, a rokkantság vagy a súlyos betegség kockázatait, amelyek előfordulása statisztikai szempontból valószínűbb az idősebb munkavállalók esetében.

66

Ilyen feltételek mellett nem tűnik ésszerűtlennek a járulékok életkor szerinti változását úgy tekinteni, hogy az jellegénél fogva lehetővé teszi a jelen ítélet 58. és 59. pontjában hivatkozott célok elérését.

67

Mindazonáltal emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint valamely intézkedés csak akkor alkalmas a hivatkozott célok megvalósítására, ha azokat valóban koherens és rendszeres módon kívánja elérni (a C-159/10. és C-160/10. sz., Fuchs és Köhler egyesített ügyekben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-6919. o.] 85. pontja).

68

A nemzeti bíróság feladata annak ellenőrzése, hogy a járulékok életkor szerinti változása megfelel‑e ezen követelménynek, figyelemmel arra, hogy a változás ne haladja meg a kitűzött célok eléréséhez szükséges mértéket. Ez utóbbi tekintetében különösen azt kell megvizsgálnia, hogy a megállapított eltérő bánásmódból eredő sérelmeket az alapügyben szóban forgó foglalkoztatói nyugdíjrendszerhez kapcsolódó előnyök kompenzálják‑e. A nemzeti bíróságnak különösen arra kell figyelemmel lennie egyrészt, hogy G. Kristensennek e rendszerből előnye származott, mivel a munkáltatója által a javára befizetett járulékokban részesült, másrészt, hogy a munkáltatói hozzájárulások alacsonyabb összege a munkavállalói hozzájárulások alacsonyabb összegének felel meg, úgyhogy az alapbér százaléka – amelyet G. Kristensennek magának kellett a nyugdíj‑biztosítási számlájára fizetnie – alacsonyabb volt, mint amelyet valamely 45 év feletti munkavállaló fizet. Az említett bíróság feladata, hogy ezeket a körülményeket mérlegelje.

69

A fenti megfontolások összességére tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Charta 21. cikkében megfogalmazott és a 2000/78 irányelvvel pontosított, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, és konkrétabban ezen irányelv 2. cikkét, valamint 6. cikkének (1) bekezdését, akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes azon olyan foglalkoztatói nyugdíjrendszer, amelynek értelmében a munkáltató a díjazás részeként életkor szerint változó nyugdíjjárulékot fizet, feltéve, hogy az ebből eredő életkoron alapuló eltérő bánásmód valamely jogszerű cél eléréséhez megfelelő és szükséges, aminek az ellenőrzése a nemzeti bíróság feladata.

70

A második kérdésre adott válaszra tekintettel az első kérdésre szükségtelen válaszolni.

71

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

Az Európai Unió Alapjogi Chartája 21. cikkében megfogalmazott és a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27‑i 2000/78/EK tanácsi irányelvvel pontosított, az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés tilalmának elvét, és konkrétabban ezen irányelv 2. cikkét, valamint 6. cikkének (1) bekezdését akként kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes azon olyan foglalkoztatói nyugdíjrendszer, amelynek értelmében a munkáltató a díjazás részeként életkor szerint változó nyugdíjjárulékot fizet, feltéve, hogy az ebből eredő életkoron alapuló eltérő bánásmód valamely jogszerű cél eléréséhez megfelelő és szükséges, aminek ellenőrzése a nemzeti bíróság feladata.