—

a KGH Belgium NV képviseletében E. Gevers és J. Gevers advocaten,

—

a belga kormány képviseletében M. Jacobs és J.-C. Halleux, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében B.-R. Killmann és W. Roels, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 17., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 8. kötet, 179. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o., a továbbiakban: Vámkódex) 217. cikkének értelmezésére irányul.

2

E kérelmet a KGH Belgium NV (a továbbiakban: KGH Belgium) és a Federale Overheidsdienst Financiën (szövetségi adóhivatal, a továbbiakban: SPF Finances) által képviselt Belgische Staat között, azon kérdés vonatkozásában folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az SPF Finances alá tartozó vámhatóságok a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése értelmében érvényesen vettek-e könyvelésbe valamely vámtartozást.

3

A Vámkódex 217. cikke előírja:

„(1)   A vámhatóságnak, amint rendelkezésére állnak a szükséges adatok, ki kell számítania minden egyes, vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét (a továbbiakban: vámösszeg), és be kell jegyeznie a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (könyvelésbe vétel).

Az első albekezdés nem alkalmazható:

A vámhatóság eltekinthet azoktól a vámtartozásoktól, amelyeket a 221. cikk (3) bekezdése értelmében a határidő lejárta után már nem lehetett az adóssal közölni.

(2)   A tagállamok határozzák meg a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat. Ezek az eljárások eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel a vámhatóság bizonyos lehet-e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik.”

4

Az említett kódex 221. cikkének (1) bekezdése előírja:

„A könyvelésbe vételt követően a vámösszeget a megfelelő eljárások szerint közölni kell az adóssal.”

5

Az 1977. július 18-i királyi rendelettel (Belgisch Staatsblad, 1977. szeptember 21., 11425. o.) összehangolt, a vámokról és jövedéki adókról szóló, 1978. július 6-i törvénnyel (Belgisch Staatsblad, 1978. augusztus 12., 9013. o.) megerősített, 1994. január 1-jétől a vámokra és jövedéki adókra vonatkozó általános szabályokról szóló törvényt módosító 1993. december 27-i törvénnyel (Belgisch Staatsblad, 1993. december 30., 29031. o.) módosított, a vámokra és jövedéki adókra vonatkozó általános szabályokról szóló törvény (a továbbiakban: LGDA) az 1. cikkében előírja:

„A jelen törvény értelmében:

[…]

[…]”

6

Az LGDA 3. cikke értelmében:

„A könyvelésbe vételről szóló előírásokat és vámtartozás esetén a vám megfizetésének feltételeit az Európai Közösségek rendeletei tartalmazzák.”

7

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság elé terjesztett jogvita arra vonatkozik, hogy az SPF Finances alá tartozó vámhatóságok a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése értelmében joghatályosan vették-e könyvelésbe a KGH Belgiumot terhelő vámtartozást.

8

A kérdést előterjesztő bíróság által bemutatott jogvita tárgya a vámhatóság 2009. március 19-i határozatának, valamint az antwerpeni regionális vámhatóság vezetője 2008. július 4-i határozatának megsemmisítése, amely határozatok szerint a KGH Belgiumot 3620,52 euró tőkeösszegű vámtartozás terheli.

9

2009. november 26-án az SPF Finances viszontkeresetet terjesztett elő, amellyel annak megállapítását kéri a bíróságtól, hogy a 2008. július 4-i határozat megalapozott és érvényes, továbbá a vámok véglegesek és nem vitatottan kifizetendők.

10

A kérdést előterjesztő bíróság előtt a KGH Belgium úgy érvel, hogy a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdéséből kitűnik, hogy a tagállamok kötelesek meghatározni a belső jogszabályaikban a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat, hogy az adós ellenőrizni tudja, hogy a nemzeti vámhatóságok valóban végrehajtották-e az említett könyvelést, míg az SPF Finances úgy véli, hogy ezen államokat nem terheli ilyen jellegű kötelezettség.

11

A KGH Belgium álláspontja szerint belga jogi rendelkezések hiányában a vámtartozás nem vehető joghatályosan könyvelésbe a Vámkódex 217. cikke (1) bekezdésének értelmében.

12

Az SPF Finances szerint a vámtartozás bármilyen adathordozóba való mindenfajta bejegyzése elegendő a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti joghatályos könyvelésbe vételhez.

13

Az SPF Finances állítja, hogy még ha a belga állam nem köteles is a belső jogában a vámtartozás könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat meghatározó jogszabályokat hozni, ilyen rendelkezések mindazonáltal léteznek a belga jogban.

14

Így a kérdést előterjesztő bíróság szerint, ha ténylegesen kötelező a könyvelésbe vétel gyakorlati eljárását meghatározó belga jogi rendelkezést hozni, az a kérdés merül fel, hogy a létező belga jogi rendelkezések a Vámkódex 217. cikke (2) bekezdésének megfelelően meghatározzák-e a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti könyvelésbe vétel gyakorlati eljárását.

15

E körülmények között a rechtbank van eerste aanleg te Antwerpen úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

16

Írásbeli észrevételeiben a belga kormány úgy érvel, hogy az előterjesztett kérdések bizonyos mértékben nem tartoznak a Bíróság hatásköre alá. Ugyanis a kérdést előterjesztő bíróság által használt megfogalmazás okán e kérdések bizonyos nemzeti jogi rendelkezések Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdésével való összeegyeztethetőségének megítélését várják a Bíróságtól. Márpedig a Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel valamely tagállam nemzeti jogának az uniós joggal való összeegyeztethetőségének megítélése vonatkozásában.

17

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bíróság, bár nem dönthet az EUMSZ 267. cikk alapján indított eljárásban a belső jogszabályoknak az uniós jogi rendelkezésekkel való összeegyeztethetőségéről, és nem értelmezheti a nemzeti törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket sem, hatáskörrel rendelkezik arra, hogy tájékoztassa a kérdést előterjesztő bíróságot minden olyan, az uniós jog releváns értelmezésére vonatkozó szempontról, amely lehetővé teszi számára ezen összeegyeztethetőség értékelését az előtte folyó eljárásban (lásd különösen a C-292/92. sz., Hünermund és társai ügyben 1993. december 15-én hozott ítélet [EBHT 1993., I-6787. o.] 8. pontját, a C-338/04., C-359/04. és C-360/04. sz., Placanica és társai egyesített ügyekben 2007. március 6-án hozott ítélet [EBHT 2007., I-1891. o.] 36. pontját, valamint a C-126/10. sz. Foggia - SGPS ügyben 2011. november 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-10923. o.] 29. pontját).

18

A jelen esetben az említett kérdések megfogalmazására tekintettel meg kell állapítani, hogy azok a Vámkódex 217. cikke (2) bekezdésének értelmezésére irányulnak, amely értelmezés célja, hogy lehetővé tegye a kérdést előterjesztő bíróság számára a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásoknak, az előírt adathordozó természetének, valamint annak meghatározását, hogy csak a pontos vámösszeg felvezetése minősül-e könyvelésbe vételnek.

19

Ebből következik, hogy az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatónak kell nyilvánítani.

20

Az együttesen vizsgálandó három kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdését úgy kell-e értelmezni, hogy kötelezi valamely tagállamot a vámtartozásból származó vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásoknak a belső jogban történő meghatározására, hogy meghatározott adathordozót ír elő e könyvelésbe vétel tekintetében, és hogy csak a pontos vámösszeg felvezetése minősül könyvelésbe vételnek.

21

Emlékeztetni kell arra, hogy a Vámkódex 217. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből az következik, hogy a könyvelésbe vétel során a vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám összegét bejegyzi a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba (a C-126/08. sz., Distillerie Smeets Hasselt és társai ügyben 2009. július 16-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-6809. o.] 22. pontja).

22

Meg kell állapítani továbbá, hogy az említett kódex 217. cikke (2) bekezdésének megfelelően a tagállamok határozzák meg a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat, amelyek eltérhetnek annak megfelelően, hogy a vámtartozás keletkezésének körülményeire tekintettel a vámhatóság bizonyos lehet-e afelől, hogy az említett összegeket megfizetik.

23

Mivel a Vámkódex 217. cikke nem határozza meg az e rendelkezés szerinti „könyvelésbe vétel” gyakorlati részletszabályait, ennek következtében a technikai vagy formai minimumkövetelményeket sem, e könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy a vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét bejegyezze a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba, annak érdekében, hogy az érintett összegek könyvelésbe vétele az adós tekintetében is pontosan történjen (a C-264/08. sz. Direct Parcel Distribution Belgium ügyben 2010. január 28-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-731. o.] 23. pontja).

24

Következésképpen a tagállamok nem kötelesek a nemzeti jogszabályokban meghatározni a vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárásokat, mivel elegendők a vámhatóság belső intézkedései.

25

Továbbá, ami az előírt adathordozó jellegét illeti, a Bíróság már megállapította, hogy a tagállamok a számukra a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdésében biztosított mérlegelési mozgástérre tekintettel előírhatják, hogy a vámtartozásból származó vám összegének könyvelésbe vétele megtörténik az említett összegnek a hatáskörrel rendelkező vámhatóságok által az alkalmazandó vámjogszabályok megsértésének megállapítása céljából készített jegyzőkönyvbe történő feljegyzésével (a fent hivatkozott Distillerie Smeets Hasselt és társai ügyben hozott ítélet 25. pontja, valamint a fent hivatkozott Direct Parcel Distribution Belgium ügyben hozott ítélet 24. pontja).

26

Így a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdése az adatkordozók tekintetében nem ír elő könyvelési nyilvántartás használatára vonatkozó kötelezettséget, mivel papír alapú vagy elektronikus adathordozó is elegendő, feltéve hogy a pontos vámösszeg kerül benne feltüntetésre.

27

Ugyanis, ami a könyvelésbe veendő pontos vámösszeg feltüntetését illeti, a jelen ítélet 23. pontjában emlékeztettünk arra, hogy a könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy az illetékes vámhatóság a behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét jegyezze be a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba.

28

Ha mindazonáltal ezen összeg helytelen, maga a közölt összeg is érvénytelen. Ezen összeget kijavíthatja azonban a könyvelési nyilvántartásban a vámhatóság, amely azt újból közli az adóssal.

29

Ugyanis a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdésének megfelelően a behajtandó vámösszeg közlése előtt az érintett tagállam vámhatóságának ezen összeget könyvelésbe kell vennie, és a Vámkódex 217. cikkének (1) bekezdése szerinti könyvelésbe vétel hiányában az említett összeget e hatóság nem követelheti, lehetősége van azonban ugyanezen összeg ismételt közlésére a Vámkódex 221. cikkének (1) bekezdésében előírt feltételek és a vámtartozás keletkezésekor hatályos elévülési időre vonatkozó szabályok betartásával (lásd különösen a C-477/07. sz. Gerlach & Co. ügyben 2008. július 9-én hozott végzés 30. pontját, valamint a fent hivatkozott Direct Parcel Distribution Belgium ügyben hozott ítélet 39. pontját).

30

Következésképpen a fentiekre tekintettel azt kell válaszolni az előterjesztett kérdésekre, hogy a Vámkódex 217. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy mivel e cikk nem írja elő az e rendelkezés szerinti könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásokat, a tagállamokra bízza a vámtartozásból származó vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárások meghatározását, anélkül hogy e tagállamok kötelesek lennének az e könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásoknak a nemzeti jogszabályaikban történő meghatározására, mivel a könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy az illetékes vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét jegyezze be a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba, annak érdekében, hogy az érintett összegek könyvelésbe vétele az adós tekintetében is pontosan történjen.

31

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (ötödik tanács) a következőképpen határozott:

Az 1996. december 19-i 82/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 217. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy mivel e cikk nem írja elő az e rendelkezés szerinti könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásokat, a tagállamokra bízza az e vámtartozásból származó vámösszegek könyvelésbe vételére szolgáló gyakorlati eljárások meghatározását, anélkül hogy e tagállamok kötelesek lennének az e könyvelésbe vételre szolgáló gyakorlati eljárásoknak a nemzeti jogszabályaikban történő meghatározására, mivel a könyvelésbe vételt oly módon kell végrehajtani, hogy az biztosítsa, hogy az illetékes vámhatóság a vámtartozásból származó behozatali vagy kiviteli vám pontos összegét jegyezze be a könyvelési nyilvántartásba vagy más ezzel egyenértékű adathordozóba, annak érdekében, hogy az érintett összegek könyvelésbe vétele az adós tekintetében is pontosan történjen.