C-324/11. sz. ügy
Tóth Gábor
kontra
Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága
(a Legfelsőbb Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Adózás — Héa — 2006/112/EK irányelv — 9. cikk — Az »adóalany« fogalma — Levonási jog — Megtagadás — Az adósemlegesség elve — Az egyéni vállalkozói nyilvántartásból törölt számlakibocsátó — Olyan számlakibocsátó, aki nem teljesítette a munkavállalóinak az adóhatóság felé történő bejelentésére irányuló kötelezettségét — Az adóalany azon kötelezettsége, hogy meggyőződjön a számlakibocsátó adóhatósággal szemben tanúsított jogszerű magatartásáról”
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2012. szeptember 6.
Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az adósemlegesség elve – Az előzetesen felszámított adó levonása – Az adóalany által a vállalkozónak fizetett adó levonásához való jognak az utóbbi vállalkozói igazolványának visszavonása okán és az utóbbi által minden szükséges adatot tartalmazó számla kibocsátása ellenére történő megtagadása – Megengedhetetlenség
(2006/112 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés, 213. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, és 226. cikk)
Az adójogszabályok harmonizálása – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Az előzetesen felszámított adó levonása – Az adóalany által a vállalkozónak fizetett adó levonásához való jognak az utóbbi által nem bejelentett munkavállalók foglalkoztatása okán történő megtagadása – Megengedhetetlenség – Kivétel – Az adóalany által ismert csalás – A bizonyítási teher terjedelme
(2006/112 tanácsi irányelv)
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 irányelvet és az adósemlegesség elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az adóhatóság elutasítja az adóalanynak a számára teljesített szolgáltatások után felszámított vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására vonatkozó jogát azzal az indokkal, hogy a számlakibocsátó egyéni vállalkozói igazolványát a szolgáltatások nyújtását vagy a vonatkozó számla kibocsátását megelőzően visszavonták, amennyiben e számla az ezen irányelv 226. cikkében megkövetelt valamennyi – különösen a hivatkozott számlákat kiállító személy és a nyújtott szolgáltatások jellegének meghatározásához szükséges – adatot tartalmazza.
Ugyanis bár az „adóalanynak” az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt fogalma tágan, a ténykérdésekre alapozva került meghatározásra, ezzel ellentétben nem tűnik ki e cikkből, hogy az adóalanyi minőség valamely, a gazdasági tevékenység folytatására kibocsátott hatósági engedélytől függne. Nem vitatott, hogy az irányelv 213. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy minden adóalany bejelenti adóalanyként folytatott tevékenységének megkezdését, módosítását vagy megszüntetését. Mindazonáltal az ilyen bejelentésnek a hozzáadottértékadó-rendszer megfelelő működése tekintetében fennálló jelentősége ellenére az nem lehet további feltétele az ugyanezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerinti adóalanyi minőség elismerésének, mivel e 213. cikk az irányelv XI. címe alá tartozó, „Az adózó nyilvántartása” című 2. fejezete alatt található.
(vö. 30., 31., 34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az adóhatóság elutasítja az adóalanynak a számára teljesített szolgáltatások után felszámított vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására vonatkozó jogát azzal az indokkal, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója nem jelentette be az általa foglalkoztatott munkavállalókat, anélkül hogy e hatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy ezen adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.
E tekintetben az a tény, hogy az adóalany nem ellenőrizte, hogy a munkavégzés helyén dolgozó munkavállalók a számlakibocsátóval jogviszonyban állnak-e, illetve hogy e számlakibocsátó bejelentette-e ezen munkavállalókat, nem tekinthető olyan objektív körülménynek, amely miatt a számlabefogadó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy hozzáadottérték-adó kijátszására irányuló ügyletben vett részt, ha e címzettnek nem volt tudomása az említett számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülményről. Ennélfogva a levonási jog nem utasítható el az említett tény okán, amikor az említett irányelvben az említett jog gyakorlására vonatkozó érdemi és formai feltételek is teljesülnek.
Egyébiránt ha az adóhatóság konkrét bizonyítékokkal szolgál a csalás fennállásáról, sem a 2006/112 irányelvvel, sem pedig az adósemlegesség elvével nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság az adott ügyben szereplő összes körülmény átfogó vizsgálata során ellenőrzi, hogy a számlakibocsátó maga teljesítette-e a szóban forgó ügyletet. Mindazonáltal csak akkor utasítható el a levonási jog, ha az adóhatóság objektív körülmények alapján megállapítja, hogy a számla címzettje tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz rész.
(vö. 39., 45., 53. pont és a rendelkező rész 2–4. pontja)
C-324/11. sz. ügy
Tóth Gábor
kontra
Nemzeti Adó- és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága
(a Legfelsőbb Bíróság [Magyarország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Adózás — Héa — 2006/112/EK irányelv — 9. cikk — Az »adóalany« fogalma — Levonási jog — Megtagadás — Az adósemlegesség elve — Az egyéni vállalkozói nyilvántartásból törölt számlakibocsátó — Olyan számlakibocsátó, aki nem teljesítette a munkavállalóinak az adóhatóság felé történő bejelentésére irányuló kötelezettségét — Az adóalany azon kötelezettsége, hogy meggyőződjön a számlakibocsátó adóhatósággal szemben tanúsított jogszerű magatartásáról”
A Bíróság ítélete (harmadik tanács), 2012. szeptember 6.
Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó-rendszer — Az adósemlegesség elve — Az előzetesen felszámított adó levonása — Az adóalany által a vállalkozónak fizetett adó levonásához való jognak az utóbbi vállalkozói igazolványának visszavonása okán és az utóbbi által minden szükséges adatot tartalmazó számla kibocsátása ellenére történő megtagadása — Megengedhetetlenség
(2006/112 tanácsi irányelv, 9. cikk, (1) bekezdés, 213. cikk, (1) bekezdés, első albekezdés, és 226. cikk)
Az adójogszabályok harmonizálása — Közös hozzáadottértékadó-rendszer — Az előzetesen felszámított adó levonása — Az adóalany által a vállalkozónak fizetett adó levonásához való jognak az utóbbi által nem bejelentett munkavállalók foglalkoztatása okán történő megtagadása — Megengedhetetlenség — Kivétel — Az adóalany által ismert csalás — A bizonyítási teher terjedelme
(2006/112 tanácsi irányelv)
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 irányelvet és az adósemlegesség elvét úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes, ha az adóhatóság elutasítja az adóalanynak a számára teljesített szolgáltatások után felszámított vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására vonatkozó jogát azzal az indokkal, hogy a számlakibocsátó egyéni vállalkozói igazolványát a szolgáltatások nyújtását vagy a vonatkozó számla kibocsátását megelőzően visszavonták, amennyiben e számla az ezen irányelv 226. cikkében megkövetelt valamennyi – különösen a hivatkozott számlákat kiállító személy és a nyújtott szolgáltatások jellegének meghatározásához szükséges – adatot tartalmazza.
Ugyanis bár az „adóalanynak” az irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt fogalma tágan, a ténykérdésekre alapozva került meghatározásra, ezzel ellentétben nem tűnik ki e cikkből, hogy az adóalanyi minőség valamely, a gazdasági tevékenység folytatására kibocsátott hatósági engedélytől függne. Nem vitatott, hogy az irányelv 213. cikke (1) bekezdésének első albekezdése előírja, hogy minden adóalany bejelenti adóalanyként folytatott tevékenységének megkezdését, módosítását vagy megszüntetését. Mindazonáltal az ilyen bejelentésnek a hozzáadottértékadó-rendszer megfelelő működése tekintetében fennálló jelentősége ellenére az nem lehet további feltétele az ugyanezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdése szerinti adóalanyi minőség elismerésének, mivel e 213. cikk az irányelv XI. címe alá tartozó, „Az adózó nyilvántartása” című 2. fejezete alatt található.
(vö. 30., 31., 34. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112 irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha az adóhatóság elutasítja az adóalanynak a számára teljesített szolgáltatások után felszámított vagy megfizetett hozzáadottérték-adó levonására vonatkozó jogát azzal az indokkal, hogy az e szolgáltatásokra vonatkozó számla kibocsátója nem jelentette be az általa foglalkoztatott munkavállalókat, anélkül hogy e hatóság objektív körülmények alapján bizonyítaná azt, hogy ezen adóalany tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz részt.
E tekintetben az a tény, hogy az adóalany nem ellenőrizte, hogy a munkavégzés helyén dolgozó munkavállalók a számlakibocsátóval jogviszonyban állnak-e, illetve hogy e számlakibocsátó bejelentette-e ezen munkavállalókat, nem tekinthető olyan objektív körülménynek, amely miatt a számlabefogadó tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy hozzáadottérték-adó kijátszására irányuló ügyletben vett részt, ha e címzettnek nem volt tudomása az említett számlakibocsátó érdekkörében elkövetett szabálytalanságra vagy csalásra utaló körülményről. Ennélfogva a levonási jog nem utasítható el az említett tény okán, amikor az említett irányelvben az említett jog gyakorlására vonatkozó érdemi és formai feltételek is teljesülnek.
Egyébiránt ha az adóhatóság konkrét bizonyítékokkal szolgál a csalás fennállásáról, sem a 2006/112 irányelvvel, sem pedig az adósemlegesség elvével nem ellentétes, ha a nemzeti bíróság az adott ügyben szereplő összes körülmény átfogó vizsgálata során ellenőrzi, hogy a számlakibocsátó maga teljesítette-e a szóban forgó ügyletet. Mindazonáltal csak akkor utasítható el a levonási jog, ha az adóhatóság objektív körülmények alapján megállapítja, hogy a számla címzettje tudta, vagy tudnia kellett volna, hogy a levonási jogának megalapozására felhozott ügylettel az említett számlakibocsátó vagy a szolgáltatói láncban korábban közreműködő gazdasági szereplő által elkövetett adócsalásban vesz rész.
(vö. 39., 45., 53. pont és a rendelkező rész 2–4. pontja)