—

a Ministerul public Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casaţie şi Justiţie, Direcţia de Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism képviseletében O. Codruţ procuror,

—

R. D. Nilaş és S.-D. Dascăl képviseletében D. Ionescu és F. Plopeanu avocaţi,

—

G. A. Gânscă képviseletében C. Dutescu ügyvéd,

—

a román kormány képviseletében R. Radu, valamint A. Wellman és R.-M. Giurescu, meghatalmazotti minőségben,

—

a cseh kormány képviseletében M. Smolek és D. Hadroušek, meghatalmazotti minőségben,

—

az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: P. Gentili avvocato dello Stato,

—

a holland kormány képviseletében C. Wissels és M. de Ree, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében T. van Rijn és I. Rogalski, valamint R. Vasileva, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2007. szeptember 5-i 2007/44/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 247., 1. o.) módosított, a pénzügyi eszközök piacairól, a 85/611/EGK és a 93/6/EGK tanácsi irányelv, és a 2000/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról, valamint a 93/22/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 21-i 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 145., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 263. o.) 4. cikke (1) bekezdése 14. pontjának és 47. cikkének értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az R. D. Nilaş, G. A. Gânscă, S.-D. Dascăl, I. H. Baboş és A.-M. Oprean (a továbbiakban együttesen: az alapügy vádlottjai) ellen indított büntetőeljárás keretében nyújtották be, akiket azzal vádolnak, hogy a pénzügyi eszközök Rasdaq nevű piacán (a továbbiakban: Rasdaq piac) az egyik részvénytársaság részvényei tekintetében az árfolyam-befolyásolás bűncselekményét követték el.

3

A 2004/39 irányelv (2), (5), (44) és (56) preambulumbekezdése így szól:

[...]

[...]

[...]

4

A 2004/39 irányelv alkalmazásában az irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. és 15. pontja a következőképpen határozza meg a „szabályozott piac” és az „MTF” fogalmát:

5

Az ezen irányelv „Szabályozott piacok” címet viselő III. címe alatt helyezkedik el az irányelv 36–47. cikke. Az „Engedélyezés és alkalmazandó jog” cím alatt az említett 36. cikk (1), (2) és (5) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   A tagállamok csak olyan rendszereket engedélyeznek szabályozott piacként, amelyek megfelelnek e cím rendelkezéseinek.

A szabályozott piac engedélye kizárólag akkor adható meg, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy mind a piacműködtető, mind a szabályozott piac rendszerei megfelelnek legalább az e címben megállapított követelményeknek.

[...]

(2)   A tagállamok megkövetelik a szabályozott piac működtetőjétől, hogy az illetékes hatóság felügyelete mellett végezze el a szabályozott piac szervezéséhez és üzemeltetéséhez kapcsolódó feladatokat. A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóság rendszeresen vizsgálja felül a szabályozott piacok e cím rendelkezéseinek való megfelelését. Biztosítják azt is, hogy az illetékes hatóságok kísérjék figyelemmel, hogy a szabályozott piacok mindenkor megfelelnek-e az e cím alapján megállapított induló engedély feltételeinek.

[...]

(5)   Az illetékes hatóság visszavonhatja a szabályozott piacnak kiadott engedélyt [...]”

6

Az említett irányelvnek „A szabályozott piacok jegyzéke” címet viselő 47. cikke szerint:

„Minden tagállam létrehozza azon szabályozott piacok jegyzékét, amelyek vonatkozásában ez a tagállam a székhely szerinti tagállam, és továbbítja a jegyzéket a többi tagállamnak és a Bizottságnak. Hasonlóképpen tájékoztatást kell adni a jegyzékben bekövetkező valamennyi változásról. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzéteszi az összes szabályozott piac jegyzékét, és azt évente legalább egyszer frissíti. A Bizottság a jegyzéket a honlapján is közzéteszi, és minden alkalommal frissíti azt, ha a tagállamok a jegyzékükben bekövetkező változásról értesítik.”

7

A 2004/39 irányelv 69. cikke előírja, hogy a 2007. november 1-jétől hatályon kívül helyezett, az értékpapír-befektetési szolgáltatásokról szóló, 1993. május 10-i 93/22/EGK tanácsi irányelvben (HL L 141., 27. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 43. o.) meghatározott fogalmakra történő hivatkozásokat a 2004/39 irányelvben meghatározott megfelelő fogalomra történő hivatkozásként kell értelmezni.

8

Ezen irányelv „Átmeneti rendelkezések” címet viselő 71. cikkének (5) bekezdése akként rendelkezik, hogy az MTF meghatározásának megfelelő, a szabályozott piac működtetője által üzemeltetett bármely létező rendszert e működtető kérésére – bizonyos feltételek mellett – MTF-ként kell engedélyezni.

9

A 93/22 irányelv 1. cikke tartalmazta az ezen irányelv tekintetében alkalmazandó fogalommeghatározásokat. E cikk 13. pontja így rendelkezett:

„»szabályozott piac«: olyan piacot jelent, amelynek eszközeit a melléklet B. szakasza sorolja fel, és ami:

[...]”

10

A bennfentes kereskedelemről és a piaci manipulációról (piaci visszaélés) szóló, 2003. január 28-i 2003/6/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 96., 16. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 4. kötet, 367. o.) 1. cikke előírja:

„Ennek az irányelvnek az alkalmazásában:

[...]

11

Az ezen irányelv 9. cikke első bekezdésének szövege a következő:

„Ezt az irányelvet kell alkalmazni az olyan pénzügyi eszközökre, amelyek forgalmazását legalább egy tagállam szabályozott piacán engedélyezték, vagy amelyekre vonatkozóan az ilyen piacon történő forgalmazás engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be, függetlenül attól, hogy magát az ügyletet ezen a piacon bonyolítják-e le.”

12

A tőkepiacról szóló, 2004. június 28-i 297/2004. sz. törvény (lege privind piaţa de capital, Monitorul Oficial al României, I. rész, 2004. június 29-i 571. sz.; a továbbiakban: 297/2004. sz. törvény) többek között a 2003/6 irányelvet és a 2004/39 irányelvet ültette át. E törvény 125. cikke így rendelkezik:

„A szabályozott piac […] pénzügyi eszközök kereskedési rendszere, amely:

13

Az említett törvény 248. cikke minden természetes vagy jogi személynek megtiltja, hogy az ugyanezen törvény 244. cikke 5. pontjának a) alpontjában meghatározott piaci manipulációra irányuló tevékenységet végezzen.

14

Ugyanezen törvény 253. cikke értelmében:

„(1)   E cím rendelkezéseit kell alkalmazni minden olyan pénzügyi eszközre, amelyet Romániában vagy egy másik tagállamban lévő szabályozott piacon vezettek be kereskedésre, vagy amely tekintetében kérelmet vettek nyilvántartásba a szóban forgó piacra történő bevezetés céljából, függetlenül attól, hogy e szabályozott piacon a kereskedési műveletekre ténylegesen sor kerül-e.

[...]

(3)   E cím rendelkezéseit és tilalmait kell alkalmazni:

15

A 297/2004. sz. törvény 279. cikkének (1) bekezdése többek között kimondja, hogy a törvény 248. cikkében foglalt törvényi tényállás szándékos megvalósítása bűncselekmény, amely szabadságvesztéssel és pénzbüntetéssel büntethető.

16

2010. december 30-án a Ministerul public, Parchetul de pe lângă Înalta Curte de Casație și Justiție – Direcţia de Investigare a Infracţiunilor de Criminalitate Organizată şi Terorism (a Legfelsőbb Semmítő- és Ítélőszék – szervezett bűnözéssel és terrorizmussal kapcsolatos vizsgálatok főosztálya – cluji területi szolgálat mellett működő ügyészség, a továbbiakban: Ministerul public) a kérdést előterjesztő bíróság előtt vádat emelt az alapügy vádlottjai ellen. A Ministerul public azzal vádolta őket, hogy 2008 februárjában (S.-D. Dascăl), illetve 2007 novembere és 2008 februárja között (az alapügy többi vádlottja) a Rasdaq piacon az árfolyam-befolyásolás bűncselekményét követték el a kibocsátó SC AICI Bistriţa SA társaság ACIS részvényei tekintetében.

17

Az alapügy vádlottjainak védői kérelmezték, hogy a kérdést előterjesztő bíróság előzetesen arról döntsön, hogy a Rasdaq piac szabályozott piacnak minősül-e a 297/2004. sz. törvény rendelkezéseinek értelmében.

18

Ennek kapcsán az említett bíróság kifejti, hogy a Rasdaq piac – kezdetben Bursa Electronică Rasdaq néven – 1996-ban kezdte meg működését mint azon állami vállalatok részvényeinek kereskedési helye, amelyek nyilvánosan működő társaságokká alakultak át a tömegprivatizációs program keretében. A CNVM 1996. augusztus 27-én hozott határozatával engedélyezte ezt a piacot, így az a CNVM által szervezett és engedélyezett, saját működési szabályokkal rendelkező piacnak minősült.

19

2005. december 1-jén a Bursa Electronică Rasdaq SA beolvadással egyesült a Bursa de Valori Bucureşti SA társasággal. Az egyesüléssel létrejött jogi személy neve Bursa de Valori Bucureşti SA lett, amely két különböző piacot, azaz a Bursa de Valori Bucureşti szabályozott piacot, valamint a Rasdaq piacot működtette.

20

Ezt követően a CNVM engedélyezte az első piacot. A CNVM azt nyilatkozta a kérdést előterjesztő bíróságnak, hogy bár a Rasdaq nem tartozik az európai jogszabályok által meghatározott kereskedési helyek egyik kategóriájába sem, az alapító okiratában meghatározott hatáskörei alapján ellenőrzi és szabályozza e piac működését.

21

A kérdést előterjesztő bíróság kifejti, hogy a Ministerul public álláspontja az, hogy a Rasdaq piac szabályozott piac, mivel egyesült a Bursa de Valori Bucureştivel, amellyel ténylegesen egy piacot alkotott, amely a CNVM és a Bursa de Valori Bucureşti szabályaival összhangban működött.

22

Ezzel szemben az alapügy vádlottjai úgy érvelnek, hogy a Rasdaq piac nem a 2004/39 irányelv értelmében vett szabályozott piac. Mivel a „szabályozott piac” az Európai Unió önálló fogalma, valamennyi engedélyezett piac nem minősülhet automatikusan szabályozott piacnak. Továbbá ezt a fogalmat szerintük nem a „szabályozott” kifejezés szokásos jelentése szerint kell értelmezni.

23

E körülmények között a Curtea de Apel Cluj úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:

24

A Ministerul public, R. D. Nilaş és S.-D. Dascăl, valamint a román kormány – különböző okokból – vitatja az előzetes döntéshozatal iránti kérelem, illetve az előterjesztett kérdések elfogadhatóságát.

25

A Ministerul public szerint az előzetes döntéshozatalra előterjesztett második és harmadik kérdés elfogadhatatlan, mivel azt az alapügy vádlottjai terjesztették elő, anélkül hogy a kérdést előterjesztő bíróság határozatot hozott volna arról, hogy ezeket saját kérdésként maga teszi fel. Ezenkívül az első kérdés, amely nem fejti ki megfelelően az alapügy tárgyát, a vonatkozó nemzeti jogszabályokat és a felek érveit, a nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetőségének megítélésére irányul.

26

R. D. Nilaş és S.-D. Dascăl úgy véli, hogy az első kérdés tárgya ténykérdés, mivel azon kérdés megválaszolásához, hogy a Rasdaq piac szabályozott piaci jogállású-e, elegendő megvizsgálni, hogy a CNVM a nemzeti jogszabályokban előírt engedélyezési eljárás után úgy engedélyezte-e, hogy szabályozott piacként működjön. Ezenkívül a 2004/39 irányelv e kérdésben szereplő 9–14. cikke nem vonatkozik az alapügyre. Szerintük a kérdést előterjesztő bíróság nem adott magyarázatot arra, hogy mennyiben szükséges az ezen irányelvi rendelkezések értelmezése a szóban forgó ügy elbírálásához. A harmadik kérdés pedig azért felesleges a jogvita megoldásához, mert a 2004/39 irányelv 47. cikkében előírt tájékoztatás – azt követően, hogy a tagállam szabályozott piacnak minősített valamely piacot – nem feltétele e minősítésnek.

27

Végül a román kormány, amely szintén azt állítja, hogy az első kérdés a nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetőségének vizsgálatára irányul, amely meghaladja a Bíróság hatáskörét, úgy véli, hogy a 2004/39 irányelv II. címe, amelyre a második kérdés hivatkozik, nem releváns az alapügy elbírálása szempontjából.

28

Először is a Ministerul public által a második és a harmadik kérdéssel szemben felhozott elfogadhatatlansági kifogás kapcsán meg kell említeni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatban a kérdést előterjesztő bíróság kifejtette, hogy ezek a kérdések azt hivatottak tisztázni, hogy a Rasdaq piac szabályozott piacnak minősült-e a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében. E körülmények között pedig úgy kell tekinteni, hogy e bíróság az említett kérdéseket az EUMSZ 267. cikk alapján terjesztette elő.

29

Másodszor azon érv kapcsán, amely szerint az első kérdés a nemzeti jog uniós joggal való összeegyeztethetőségének megítélésére irányul, elegendő megállapítani, hogy e kérdés szövegéből egyértelműen kitűnik, hogy az uniós jog, mégpedig a 2004/39 irányelv különböző rendelkezéseinek értelmezésére irányul.

30

Harmadszor az előzetes döntéshozatalra utaló határozat állítólagos hiányait illetően, az alapügy azon tényállási elemeinek e határozatban szereplő ismertetése, amelyeket a jelen ítélet 16–22. pontja foglal össze, valamint a 297/2004. sz. törvény vonatkozó rendelkezései lehetővé teszik annak megértését, amint azt egyébként a tagállamok, valamint a Bizottság írásbeli észrevételei is tanúsítják, hogy a 2004/39 irányelv „szabályozott piac” fogalmára vonatkozó rendelkezéseinek kért értelmezése alapján lehet megállapítani, hogy az alapügy vádlottjai terhére rótt jogellenes cselekmények szankcionálhatók-e a 2003/6 irányelv és az ezen irányelvet átültető törvény rendelkezései alapján.

31

Negyedszer a 2004/39 irányelv azon rendelkezései tekintetében, amelyek az első és második kérdésben szerepelnek, és R. D. Nilaş és S.-D. Dascăl, valamint a román kormány szerint nem relevánsak a jelen ügyben, emlékeztetni kell arra, hogy az a körülmény, hogy valamely nemzeti bíróság az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdést formálisan bizonyos uniós rendelkezésekre hivatkozva fogalmazta meg, nem akadálya annak, hogy a Bíróság megadja e bíróság számára az értelmezés minden olyan elemét, amely szükséges lehet az utóbbi előtt lévő ügy megítéléséhez, akár hivatkozott ezekre kérdéseinek szövegében, akár nem. E tekintetben a Bíróságnak kell a nemzeti bíróság által szolgáltatott információk összessége és különösen az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolása alapján meghatározni az uniós jog azon rendelkezéseit, amelyeknek az értelmezése a per tárgyára figyelemmel szükséges (lásd különösen a C-115/08. sz. ČEZ-ügyben 2009. október 27-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-10265. o.] 81. pontját, valamint a C-307/09-C-309/09. sz., Vicoplus és társai egyesített ügyekben 2011. február 10-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-453. o.] 22. pontját).

32

Ebből következik, hogy miután a 2004/39 irányelv azon rendelkezéseinek értelmezése, amelyek a „szabályozott piac” fogalmára vonatkoznak, és amelyekre az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések is hivatkoznak, amint a jelen ítélet 30. pontja is kifejti, segítséget nyújthat a kérdést előterjesztő bíróság számára, hogy megoldja az előtte folyamatban lévő jogvitát, az egyéb, esetleg nem releváns rendelkezések említése nem befolyásolhatja e kérdések elfogadhatóságát.

33

Végül ötödször R. D. Nilaş és S.-D. Dascăl első és harmadik kérdéshez kapcsolódó egyéb észrevételei e kérdéseket igyekeznek megválaszolni. Azok tehát nem az említett kérdések elfogadhatóságára, hanem érdemi elemzésére vonatkoznak.

34

A fentiekből következik, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések elfogadhatóak.

35

Amint a jelen ítélet 30. pontja is megállapítja, az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből kitűnik, hogy a kérdést előterjesztő bíróság a kérdéseivel arra vár választ, hogy a 2003/6 irányelv hatálya alá tartozik-e valamely részvénytársaság részvényei árfolyamának befolyásolása, amellyel az alapügy vádlottjait vádolják.

36

Emlékeztetni kell arra, hogy az ezen irányelv 9. cikke első bekezdésének megfelelően ezt az irányelvet kell alkalmazni az olyan pénzügyi eszközökre, amelyek forgalmazását legalább egy tagállam szabályozott piacán engedélyezték, vagy amelyekre vonatkozóan az ilyen piacon történő forgalmazás engedélyezése iránti kérelmet nyújtottak be, függetlenül attól, hogy magát az ügyletet ezen a piacon bonyolítják-e le.

37

Ezzel kapcsolatban a kérdést előterjesztő bíróság csak azt közli, hogy az alapügy vádlottjai terhére rótt ügyleteket a Rasdaq piacon bonyolították. Nem fejti ki, hogy az érintett részvények forgalmazását engedélyezték-e olyan más pénzügyieszköz-piacon, amely szabályozott piacnak minősül, vagy hogy ilyen engedélyezés iránti kérelmet nyújtottak be a tényállás idején. Ha ez lett volna a helyzet, aminek megállapítása a nemzeti bíróság feladata, az említett cselekmények mindenképpen a 2003/6 irányelv hatálya alá tartoznának ezen irányelv 9. cikke szerint, és a jogvitában nem kellene vizsgálni, hogy a Rasdaq piac a 2004/39 irányelv értelmében szabályozott piac-e, vagy sem.

38

A kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal iránti kérelméből kitűnik, hogy e bíróság felvilágosítást kér a „szabályozott piac” 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja szerinti fogalmáról. Márpedig ezen irányelv II. címe, amelyre a második kérdés utal, a befektetési vállalkozások engedélyezési és működési feltételeire vonatkozik, miközben a szabályozott piacokra vonatkozó rendelkezések az említett irányelv III. címe alatt helyezkednek el. Továbbá az irányelv első kérdésben hivatkozott 9–14. cikke is az említett II. cím alatt szerepel. Számos érdekelt félhez hasonlóan, akik írásbeli észrevételeket nyújtottak be, meg kell állapítani, hogy ez utóbbi cím és ez utóbbi cikkek irrelevánsak az alapjogvita eldöntése szempontjából.

39

Mindent egybevetve, habár az első kérdés arra hivatkozik, hogy két román pénzügyieszköz-piac egyesült, az előzetes döntéshozatalra utaló határozat indokolásából az derül ki, amint a jelen ítélet 19. pontja is jelzi, hogy 2005-ben a Bursa de Valori Bucureştit és a Rasdaq piacot működtető egyes személyek, nem pedig e piacok egyesültek.

40

Következésképpen úgy kell tekinteni, hogy az első és a második kérdésével, amelyeket együttesen kell vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy úgy kell-e értelmezni a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontját, hogy az olyan pénzügyieszköz-piac, amely nem felel meg az ezen irányelv III. címében foglalt követelményeknek, mégis a „szabályozott piac” említett rendelkezésben meghatározott fogalmába tartozik-e, ha e piac működtetője egyesült az ilyen szabályozott piacot működtető személlyel.

41

A 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában foglaltak szerint a „szabályozott piacnak”, azon túl, hogy piacműködtetőnek kell működtetnie és/vagy irányítania, engedéllyel kell rendelkeznie és a III. cím rendelkezéseivel összhangban rendszeresen kell működnie.

42

Az említett irányelv III. címe alatt elhelyezkedő 36. cikke (1) bekezdésének első és második albekezdéséből következik, hogy az szükséges, hogy az ilyen piac szabályozott piacként legyen engedélyezve, és ez az engedély kizárólag akkor adható meg, ha az illetékes hatóság meggyőződött arról, hogy mind a piacműködtető, mind a szabályozott piac rendszerei megfelelnek legalább az e címben megállapított követelményeknek Ezenkívül ugyanezen cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok illetékes hatóságainak ellenőrizniük kell, hogy a szabályozott piacok mindenkor megfelelnek-e az e cím alapján megállapított induló engedély feltételeinek. A 2004/39 irányelv 36. cikkének (5) bekezdése az engedély visszavonásának eseteit szabályozza.

43

Az előző két pontból egyrészről az következik, hogy ahhoz, hogy a pénzügyi eszközök piaca a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja szerinti „szabályozott piacnak” minősüljön, az szükséges, hogy szabályozott piacként legyen engedélyezve, másrészről pedig az ezen engedély megszerzésének és megtartásának lényeges feltétele, hogy e piac az irányelv III. címében foglalt követelményekkel összhangban működjön.

44

Ellenben az, hogy a piacműködtető egyesült a szabályozott piacot működtető személlyel, irreleváns azon kérdés szempontjából, hogy ez az első piac szabályozott piac-e a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontja értelmében. Ugyanis sem ezen irányelv III. címe, sem más címe nem szabályozza azt a lehetőséget, hogy a piac az ilyen egyesülés folytán szabályozott piacnak minősülhet.

45

Ennélfogva az a körülmény, amint a román kormány is hangsúlyozza, hogy a Rasdaq piacon a Bursa de Valori Bucureşti SA által rendelkezésre bocsátott elektronikus rendszer segítségével kereskedtek a részvényekkel, nem elegendő ahhoz, hogy e piac jogilag szabályozott piacnak minősüljön, ha nem felel meg a jelen ítélet 43. pontjában felsorolt feltételeknek.

46

Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a 2004/39 irányelv kifejezetten olyan eseteket szabályoz, amelyekben a szabályozott piac működtetője más kereskedési rendszert is működtet, anélkül hogy ez utóbbi szabályozott piaccá válna e működtetés következtében.

47

Így a 2004/39 irányelv (56) preambulumbekezdése kimondja, hogy a szabályozott piac működtetőinek képesnek kell lenniük MTF működtetésére is, amelyet, amint az ezen irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 15. pontjában szereplő meghatározásból is következik, az irányelv II. címében foglalt rendelkezések szabályoznak, és amely ennélfogva nem képez szabályozott piacot. Hasonlóképpen az ugyanezen irányelv 71. cikkének (5) bekezdésében foglalt átmeneti rendelkezés kimondja, hogy az MTF meghatározásának megfelelő, a szabályozott piac működtetője által üzemeltetett bármely létező rendszert e működtető kérésére – bizonyos feltételek mellett – MTF-ként kell engedélyezni.

48

Végül hangsúlyozni kell, amint kifejezetten a 2004/39 irányelv (2), (5) és (44) preambulumbekezdéséből is kitűnik, hogy az irányelv célja többek között a befektetők védelme, a pénzügyi rendszer egységének és általános hatékonyságának megőrzése, valamint az ügyletek átláthatósága. Márpedig félő, hogy sérülnének e célok, ha a jelen ítélet 43. pontjában ismertetett feltételeknek meg nem felelő piac szabályozott piacnak minősülhetne pusztán azon oknál fogva, hogy olyan személy működteti, amely egy másik, szabályozott piacként engedélyezett piacot is működtet.

49

A fentiek alapján az első és a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontját akként kell értelmezni, hogy a pénzügyi eszközök olyan piaca, amely nem felel meg az ezen irányelv III. címében foglalt követelményeknek, nem tartozik az említett rendelkezésben meghatározott „szabályozott piac” fogalmába annak ellenére, hogy a működtetője az ilyen szabályozott piacot működtető személlyel egyesült.

50

A kérdést előterjesztő bíróság a harmadik kérdésével lényegében azt kívánja megtudni, hogy a 2004/39 irányelv 47. cikkét akként kell-e értelmezni, hogy a piacnak a szabályozott piacok e cikkben foglalt jegyzékébe való felvétele szükséges feltétele-e annak, hogy e piac az ezen irányelv értelmében szabályozott piacnak minősüljön.

51

Elsősorban meg kell állapítani, hogy miközben az érintett tagállam által létrehozott jegyzékbe való felvétel részét képezte a „szabályozott piac” 93/22 irányelv 1. cikkének 13. pontjában szereplő fogalmi meghatározásának, ez az elem már hiányzik ugyanezen fogalom meghatározásából, amely a 2004/39 irányelv 4. cikke (1) bekezdésének 14. pontjában szerepel, amely irányelv, mint 69. cikke előírja, 2007. november 1-jétől hatályon kívül helyezte a 93/22 irányelvet.

52

Másodsorban a „szabályozott piac” fogalmának ez utóbbi meghatározása úgy szól, hogy az ilyen piac a 2004/39 irányelv III. címének rendelkezéseivel összhangban rendszeresen működik. Márpedig, még ha az irányelv 47. cikke e cím alatt is található, semmiképpen nem tekinthető úgy, hogy az e cikkben foglalt jegyzék létrehozására vonatkozó tagállami kötelezettség az említett piac működéséhez kapcsolódik.

53

Harmadsorban, amint arra a jelen ítélet 42. pontja is emlékeztet, a szabályozott piacként történő engedélyezést a 2004/39 irányelv 36. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint azon kereskedési rendszerek számára kell fenntartani, amelyek megfelelnek az ezen irányelv III. címében foglalt rendelkezéseknek. Az ugyanezen irányelv 47. cikkében foglalt jegyzékbe való felvétel, amelyre szükségképpen ezen engedélyezés után kerül sor, logikusan nem képezheti az engedélyezés feltételét.

54

Következésképpen az e jegyzékben való feltüntetés ténye nem elengedhetetlen feltétele annak, hogy valamely pénzügyieszköz-piac szabályozott piacnak minősüljön a 2004/39 irányelv értelmében. Ennélfogva nem zárható ki, hogy a kérdéses piac szabályozott piac, pusztán az alapján, hogy nem szerepel az említett jegyzékben.

55

A harmadik kérdésre tehát azt a választ kell adni, hogy a 2004/39 irányelv 47. cikkét akként kell értelmezni, hogy a piacnak a szabályozott piacok e cikkben foglalt jegyzékébe való felvétele nem szükséges feltétele annak, hogy e piac az ezen irányelv értelmében szabályozott piacnak minősüljön.

56

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: