—

az Auto 24 SARL képviseletében R. Bertin ügyvéd,

—

a Jaguar Land Rover France SAS képviseletében J. Vogel és L. Boudailliez ügyvédek,

—

a francia kormány képviseletében G. de Bergues és J. Gstalter, meghatalmazotti minőségben,

—

az Európai Bizottság képviseletében B. Mongin, A. Biolan és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31-i 1400/2002/EK bizottsági rendelet (HL L 203., 30. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 158. o.; a továbbiakban: rendelet) 1. cikke (1) bekezdése f) pontjának értelmezésére vonatkozik.

2

E kérelmet az Auto 24 SARL (a továbbiakban: Auto 24) és a Jaguar Land Rover France SAS (a továbbiakban: JLR) között azzal kapcsolatban folyamatban lévő jogvita keretében terjesztették elő, hogy az utóbbi megtagadta az Auto 24 mint a LAND ROVER márkájú új gépjárművek forgalmazójaként való jóváhagyását.

3

A Szerződés 85. cikke (3) bekezdésének a megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 1965. március 2-i 19/65/EGK tanácsi rendelet (HL 1965. 36., 533. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 11. o.) 1. cikke alapján elfogadott rendelet a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjai vonatkozásában az EK 81. cikk (1) bekezdésében szereplő tilalom alóli mentességet fogalmaz meg (a továbbiakban: mentesség).

4

A rendelet (1) és (4)–(8) preambulumbekezdése a következőképpen szól:

[...]

5

A rendelet 1. cikke (1) bekezdése f)–h) pontja szerint e rendelet alkalmazásában:

6

A rendelet 3. cikkének (1) bekezdése kimondja:

„A (2), (3), (4), (5), (6) és (7) bekezdésre is figyelemmel a mentesség alkalmazásának feltétele, hogy a szállító piaci részesedése azon az érintett piacon, amelyen az új gépjárműveket, a gépjárművek tartalék alkatrészeit, illetve a javítási és karbantartási szolgáltatásokat értékesíti, ne haladja meg a 30%-ot.

Ugyanakkor az új gépjárművek értékesítésére vonatkozó mennyiségi szelektív forgalmazási rendszert létrehozó megállapodások esetén a mentesség alkalmazása tekintetében a piaci részesedés küszöbértéke 40%.

Ezeket a küszöbértékeket a minőségi szelektív forgalmazási rendszert létrehozó megállapodásokra nem lehet alkalmazni.”

7

A rendelet 5. cikke (2) bekezdésének b) pontja az új gépjárművek értékesítését illetően kimondja, hogy a mentességet nem lehet alkalmazni „egy szelektív forgalmazási rendszerben működő, személygépkocsikkal vagy könnyű haszongépjárművekkel foglalkozó forgalmazó bármely közvetlen vagy közvetett kötelezettsége [esetében], amely korlátozza azon lehetőségét, hogy a közös piacon, ahol szelektív forgalmazás történik, egyéb helyszíneken további értékesítési vagy átadási helyeket hozzon létre”.

8

A rendelet 6. cikke szerint a mentesség kedvezménye visszavonható, ha adott esetben megállapításra kerül, hogy a kérdéses vertikális megállapodásoknak az EK 81. cikk (3) bekezdésében megállapított feltételekkel összeegyeztethetetlen hatásai vannak.

9

A rendelet 12. cikkéből kitűnik, hogy a rendelet 2002. október 1-jén lépett hatályba, az említett 5. cikk (2) bekezdésének b) pontja kivételével, amelyet 2005. október 1-jétől kell alkalmazni.

10

A polgári törvénykönyv 1382. cikke értelmében „[a]ki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni”.

11

A JLR Franciaországba importál LAND ROVER márkájú új gépjárműveket és termékeket.

12

Az Auto 24 1994 óta a JLR kizárólagos márkakereskedője volt Périgueux-ben (Franciaország). Forgalmazói szerződését a szerződéses rendelkezésekben előírt kétéves felmondási idővel 2002. szeptember 27-én2004. szeptember 30-i hatállyal felmondták. E felmondás hatálybalépésének napján az Auto 24 szerződéses javítóműhelyként való működésre vonatkozó szerződést kötött a JLR-rel. Szerződéses forgalmazói pályázatát viszont a JLR nem fogadta el.

13

A tribunal de commerce de Versailles (versailles-i kereskedelmi bíróság) a 2005. október 28-án jogerőre emelkedett ítéletében kimondta, hogy a JLR az említett pályázat elbírálásakor hátrányos megkülönböztetést alkalmazott, következésképpen arra kötelezte, hogy kártérítés címén 100000 eurót fizessen az Auto 24-nek azon nyereség kiesése miatt, amelyet ez utóbbi elérhetett volna, ha megkapta volna a szerződéses forgalmazó minőséget.

14

A JLR 2006. január 19-én újból megtagadta az Auto 24-től a szerződéses forgalmazó minőséget Périgueux-ben arra hivatkozva, hogy a JLR által felállított „numerus clausus” nem rendelkezett e városban új gépjárművek forgalmazójának kijelöléséről.

15

A Pericaud Automobiles társaság, a JLR szerződéses forgalmazója 2006 októberében másodlagos telephelyet hozott létre Trélissac-ban (Franciaország), Périgueux mellett.

16

E körülmények között az Auto 24 a tribunal de commerce de Bordeaux (bordói kereskedelmi bíróság) előtt keresetet indított a JLR-rel szemben abból eredő kárának megtérítése érdekében, hogy ez utóbbi megtagadta, hogy Périgueux körzetében forgalmazói szerződést kössön vele.

17

A tribunal de commerce de Bordeaux a 2008. február 8-i ítéletében elutasította az Auto 24 valamennyi kérelmét.

18

A cour d’appel de Paris (párizsi fellebbviteli bíróság) a 2009. december 2-i ítéletében helybenhagyta ezen ítéletet, kiemelve különösen, hogy a JLR egy 2005. április 8-án felállított numerus claususra hivatkozva tagadta meg azt, hogy az Auto 24-gyel forgalmazói szerződést kössön, amely numerus clausus 109 települést illetően 72 szerződéses forgalmazói szerződésről rendelkezett egy, a szerződéseket és településeket feltüntető táblázatban, amely települések között Périgueux nem szerepel.

19

Az Auto 24 ekkor ezen ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a kérdést előterjesztő bírósághoz. Felülvizsgálati kérelmében az Auto 24 előadja különösen, hogy a cour d’appel de Paris megsértette a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének g) pontját és a polgári törvénykönyv 1382. cikkét, amikor úgy vélte, hogy a nemzeti, illetve a közösségi jog egyetlen törvényi vagy rendeleti rendelkezése sem írja elő az engedélyező számára, hogy igazolja a valamely numerus clausus alapjául szolgáló gazdasági vagy más okokat, továbbá amikor megállapította, hogy a JLR olyan numerus clausust állított fel, amely nem rendelkezik a Périgueux-ben való letelepedés lehetőségéről, anélkül hogy megvizsgálta volna a kiválasztási szempontok objektivitását, gazdasági hatékonyságukat, az ügyfeleknek nyújtott szolgáltatás javítását és e szempontok végrehajtásának feltételeit. Az Auto 24 szerint mennyiségi szelektív forgalmazási rendszerben a szállító, amikor kiválasztja forgalmazóit, köteles pontos, objektív, az elérni kívánt céllal arányos és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kialakított mennyiségi kiválasztási szempontokat alkalmazni.

20

E körülmények között a Cour de cassation, mivel kétségei voltak a rendelet értelmezését és különösen a mennyiségi szelektív forgalmazás területén alkalmazott kiválasztási szempontokra vonatkozó követelményeket illetően, úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjesztette a Bíróság elé:

„Hogyan értelmezendő a […] rendelet 1. cikke (1) bekezdésének f) pontjában található »meghatározott kritériumok« kifejezés, amennyiben mennyiségi szelektív forgalmazási rendszerről van szó?”

21

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra vár választ, hogy úgy kell-e értelmezni a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szereplő „meghatározott kritériumok” kifejezést, hogy az megköveteli, hogy a mentességben való részesüléshez a rendelet értelmében vett mennyiségi szelektív forgalmazási rendszer objektíve igazolt, továbbá valamennyi szerződni kívánó pályázó tekintetében egységesen és különbségtétel nélkül alkalmazott kritériumokon alapuljon.

22

Előzetesen emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik (lásd különösen a 10/86. sz. VAG France ügyben 1986. december 18-án hozott ítélet [EBHT 1986., 4071. o.] 12. pontját, a C-230/96. sz. Cabour-ügyben 1998. április 30-án hozott ítélet [EBHT 1998., I-2055. o.] 47., 48. és 51. pontját, valamint a C-260/07. sz. Pedro IV Servicios ügyben 2009. április 2-án hozott ítélet [EBHT 2009., I-2437. o.] 68. pontját), hogy a mentességhez szükséges valamely feltétel be nem tartása önmagában nem adhat okot az EUMSZ 101. cikk szerinti kártérítésre, illetve a szállító arra való kötelezésére, hogy a forgalmazási rendszerébe forgalmazóként felvegyen valamely pályázót.

23

A jelen ügyben az Auto 24 lényegében úgy érvel, hogy valamennyi, a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének g) pontja szerinti mennyiségi kritériumnak, azaz minden olyan kritériumnak, amely a forgalmazók vagy a javítóműhelyek kiválasztása érdekében közvetlenül korlátozza ezek számát, meg kell felelnie objektív gazdasági indokoknak, amelyeket a szállítónak kell bizonyítania, és amelyeket egységesen és hátrányos megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni a forgalmazási rendszer valamennyi vonzáskörzetében és valamennyi potenciális pályázó tekintetében.

24

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a rendelet (1), valamint (4)–(6) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a mentesség kedvezménye azon vertikális megállapodásokra korlátozódik, amelyek a gépjármű-ágazatbeli forgalmazás területén szerzett tapasztalatokra tekintettel a hatékonyságnövelő hatásaik miatt vélelmezhetően teljesítik az EUMSZ 101. cikk (3) bekezdésében foglalt feltételeket.

25

Amint a rendelet (7) preambulumbekezdéséből kitűnik, a vertikális megállapodások különböző típusainak jellemzőivel együtt változnak azok a küszöbértékek, amelyek alatt vélelmezhető, hogy a vertikális megállapodások révén biztosított előnyök meghaladják korlátozó hatásaikat.

26

A rendelet (7) és (8) preambulumbekezdése szerint a vertikális megállapodások általában abban az esetben járnak ezen előnyökkel, ha az érintett szállító azon a piacon, ahol az új gépjárműveket értékesíti, 40%-ot meg nem haladó piaci részesedéssel rendelkezik – ha az új gépjárművek értékesítése „mennyiségi szelektív forgalmazás” keretében történik –, míg ilyen előnyök a „minőségi szelektív forgalmazás” esetén a szállító piaci részesedésétől függetlenül várhatók.

27

Így a rendelet 3. cikke (1) bekezdésének második albekezdése szerint az ilyen gépjárművek értékesítésére vonatkozó mennyiségi szelektív forgalmazási rendszert létrehozó megállapodások esetén a mentesség alkalmazása tekintetében a piaci részesedés küszöbértéke 40%, míg az említett (1) bekezdés harmadik albekezdése szerint a minőségi szelektív forgalmazási rendszert létrehozó megállapodások esetén a mentesség alkalmazása nem függ a érintett szállító piaci részesedésétől.

28

Ebben az összefüggésben kell értelmezni a „szelektív forgalmazási rendszernek”, a „mennyiségi szelektív forgalmazási rendszernek” és a „minőségi szelektív forgalmazási rendszernek” a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének f)–h) pontjában meghatározott fogalmait.

29

Ez utóbbi rendelkezésekből következik, hogy mind a rendelet értelmében vett mennyiségi szelektív forgalmazási rendszereket, mind pedig a minőségi szelektív forgalmazási rendszereket illetően a forgalmazókat a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének f) pontja értelmében vett „meghatározott kritériumok” alapján kell kiválasztani.

30

Ezzel összefüggésben az e rendelkezés értelmében vett „meghatározott kritériumok” kifejezést úgy kell értelmezni, hogy az olyan kritériumokra utal, amelyeknek a pontos tartalma megvizsgálható.

31

E kérdéssel kapcsolatban ki kell fejteni, hogy a pontos tartalmuk vizsgálata érdekében nem szükséges, hogy a szelektív forgalmazási rendszer céljából alkalmazott kiválasztási kritériumokat közzétegyék, mivel ez – amint a francia kormány kiemelte – veszélyeztetné az üzleti titkot, sőt az esetleges összejátszásra irányuló magatartások megkönnyítésének veszélyével járna.

32

Egyébiránt a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének g) pontjában szereplő „mennyiségi szelektív forgalmazási rendszer” fogalmának meghatározásából nem tűnik ki, hogy e fogalmat úgy kell értelmezni, hogy az olyan követelményt tartalmaz, amely szerint a szállító által a forgalmazók kiválasztása érdekében alkalmazott kritériumoknak nem csupán „meghatározottaknak”, hanem ezenkívül objektíve igazoltnak is kell lenniük, és azokat valamennyi szerződni kívánó pályázó tekintetében egységesen és különbségtétel nélkül kell alkalmazni.

33

Ugyanis csak a minőségi szelektív forgalmazási rendszerek keretében követeli meg a rendelet az 1. cikke (1) bekezdésének h) pontjában szereplő fogalommeghatározással különösen azt, hogy a szállító által alkalmazott kiválasztási kritériumok olyanok legyenek, „amelyekre a szerződés szerinti termékek vagy szolgáltatások jellege miatt van szükség, amelyeket a forgalmazási rendszerhez csatlakozni kívánó minden forgalmazó vagy javítóműhely tekintetében egységesen állapítanak meg, [és] amelyeket nem alkalmaznak diszkriminatív módon”.

34

Így magából a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének f) és g) pontjában szereplő fogalommeghatározások szövegéből következik, hogy akkor, amikor az új gépjárművek értékesítésére vonatkozó forgalmazási rendszer megtiltja a nem szerződéses forgalmazók számára történő viszonteladást, és olyan meghatározott kritériumokon alapul, amelyek közvetlenül korlátozzák a forgalmazók számát, e rendszer a rendelet értelmében vett „mennyiségi szelektív forgalmazási rendszernek” minősíthető. Azon tény, hogy a gyakorlatban az új gépjárművek forgalmazási rendszerei igen gyakran mind minőségi, mind pedig mennyiségi kritériumokat is tartalmaznak, e tekintetben nem bír jelentőséggel, amint a JLR és az Európai Bizottság ezt a tárgyaláson lényegében elismerte.

35

E körülmények között – amint a JLR, a francia kormány és a Bizottság lényegében előadja –, ha a rendelet keretében a mennyiségi kiválasztási kritériumoknak kötelezően objektívnek és hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kellene lenniük, ez zavart eredményezne azon feltételek között, amelyeket a rendelet a mentességnek a minőségi szelektív forgalmazási rendszerekre való alkalmazásához követel meg, és azon feltételek között, amelyeket a rendelet a mentességnek a mennyiségi szelektív forgalmazási rendszerekre való alkalmazásához követel meg.

36

Márpedig a rendelet rendszeréből nem tűnik ki, hogy a jogalkotó szándéka arra irányult volna, hogy e két szelektív forgalmazási rendszer tekintetében ugyanolyan mentességi feltételeket írjon elő. Ellenkezőleg, mivel – amint különösen a jelen ítélet 26. és 27. pontjából kitűnik – a rendelet különböző mentességi feltételeket vesz figyelembe aszerint, hogy a kérdéses szelektív forgalmazás „mennyiséginek” vagy „minőséginek” minősül-e, a kizárólag a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének h) pontjában szereplő elemek nem alkalmazhatók e rendelkezés g) pontjára is, anélkül hogy ne vegyítenénk össze a szelektív forgalmazás e két típusát.

37

Egyébiránt az Auto 24 által javasolt értelmezéssel ellentétben azon tény, hogy a rendelet 5. cikkének (2) bekezdése szerint a szállító nem akadályozhatja meg, hogy valamely szerződéses forgalmazója másodlagos telephelyet hozzon létre, e tekintetben nem bír jelentőséggel.

38

Ezenkívül az Auto 24 által hivatkozott, a 26/76. sz., Metro SB-Großmärkte kontra Bizottság ügyben 1977. október 25-én hozott ítéletből eredő ítélkezési gyakorlat a jelen ügyben nem bír jelentőséggel. E kérdésben elegendő megállapítani, hogy a rendelet keretében – amint különösen a jelen ítélet 32–43. pontjából kitűnik – a „mennyiségi szelektív forgalmazási rendszer” a fogalommeghatározásból eredően különbözik a forgalmazók minőségi kiválasztásától, amely a fent hivatkozott Metro SB-Großmärkte kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 20. pontjának tárgyát képezi.

39

A fentiek összességére tekintettel a feltett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a rendelet 1. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szereplő „meghatározott kritériumok” kifejezés alatt az e rendelet értelmében vett mennyiségi szelektív forgalmazási rendszer esetén olyan kritériumokat kell érteni, amelyeknek a pontos tartalma megvizsgálható. Az említett rendelet szerinti mentességben való részesüléshez nem szükséges, hogy e rendszer objektíve igazolt, továbbá valamennyi szerződni kívánó pályázó tekintetében egységesen és különbségtétel nélkül alkalmazott kritériumokon alapuljon.

40

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott:

A Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a gépjármű-ágazatbeli vertikális megállapodások és összehangolt magatartások egyes csoportjaira történő alkalmazásáról szóló, 2002. július 31-i 1400/2002/EK bizottsági rendelet 1. cikke (1) bekezdésének f) pontjában szereplő „meghatározott kritériumok” kifejezés alatt az e rendelet értelmében vett mennyiségi szelektív forgalmazási rendszer esetén olyan kritériumokat kell érteni, amelyeknek a pontos tartalma megvizsgálható. Az említett rendelet szerinti mentességben való részesüléshez nem szükséges, hogy e rendszer objektíve igazolt, továbbá valamennyi szerződni kívánó pályázó tekintetében egységesen és különbségtétel nélkül alkalmazott kritériumokon alapuljon.