1.

A jelen kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetével az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Luxemburgi Nagyhercegség nem teljesítette a 2001/12/EK irányelvvel ( 2 ) módosított 91/440/EGK tanácsi irányelv ( 3 ) (a továbbiakban: 91/440 irányelv) 6. cikkének (3) bekezdéséből és II. mellékletéből, valamint a 2001/14/EK irányelv ( 4 ) 14. cikkének (2) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. A Luxemburgi Nagyhercegség a Bizottság által indított kereset elutasítását kéri.

2.

A jelen ügy több olyan, kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset sorába ( 5 ) illeszkedik, amelyeket a Bizottság 2010-ben és 2011-ben indított a 91/440 irányelvnek és a 2001/14 irányelvnek a tagállamok általi alkalmazását érintően, és amelyek fő célja a vasúttársaságoknak az infrastruktúrához, azaz a vasúti hálózathoz való, egyenlő feltételek alapján és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon biztosítandó hozzáférése. E keresetek újaknak tekinthetők, mivel a Bíróság számára először teremtenek lehetőséget arra, hogy a vasutaknak az Európai Unión belüli liberalizációját illetően állást foglaljon, és különösen, hogy értelmezze azt, amit „első vasúti csomagnak” szokás nevezni.

3.

2012. szeptember 6-án már ismertettem a fent hivatkozott Bizottság kontra Portugália ügyben hozott ítélet alapjául szolgáló ügyre vonatkozó indítványomat, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Magyarország, Bizottság kontra Spanyolország, Bizottság kontra Ausztria és Bizottság kontra Németország ügyekre vonatkozó indítványaimat. A jelen indítványon kívül ma ismertetem a fent hivatkozott Bizottság kontra Lengyelország, Bizottság kontra Cseh Köztársaság, Bizottság kontra Franciaország és Bizottság kontra Szlovénia ügyekre vonatkozó indítványaimat. Abban az esetben, ha a jelen ügyben ahhoz hasonló kifogások merülnek fel, mint amelyeket már volt alkalmam a fent említett indítványokban elemezni, az ezen indítványok releváns pontjaira való hivatkozásra szorítkozom, azonban az ott szereplő érvelés egészének megismétlése nélkül.

4.

A 91/440 irányelv 6. cikkének (3) bekezdése előírja:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket azért, hogy a II. mellékletben felsorolt, az egyenlő feltételek alapján és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon biztosítandó hozzáféréshez kapcsolódó feladatokkal [helyesen: alapvető funkciókkal] olyan szervezeteket vagy vállalkozásokat bízzanak meg, amelyek önmaguk nem nyújtanak vasúti szállítási szolgáltatásokat. E cél teljesülését a szervezeti felépítés fajtájától függetlenül bizonyítani kell.

A tagállamok ugyanakkor vasúttársaságokra vagy bármilyen más szervezetre átruházhatják a díjak beszedését, továbbá a vasúti infrastruktúra-üzemeltetés, mint például a beruházás, karbantartás és finanszírozás felelősségét.”

5.

A 91/440 irányelv II. melléklete felsorolja az ezen irányelv 6. cikke (3) bekezdésében szereplő „alapvető funkciókat”:

„[…]

[…]”

6.

A 2001/14 irányelv 14. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A tagállamok a 91/440/EGK irányelv 4. cikkében rögzített független igazgatás [helyesen: üzemeltetési függetlenség] tiszteletben tartásával kidolgozzák az infrastruktúra-kapacitás elosztásának kereteit. Sajátos kapacitáselosztási szabályokat kell felállítani. A kapacitást a pályahálózat-működtető osztja el. A pályahálózat-működtető különösen ügyel arra, hogy az infrastruktúra-kapacitás elosztása tisztességes és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon, a közösségi jog tiszteletben tartásával történjen.

(2)   Ha a pályahálózat-működtető jogi formáját, szervezetét vagy döntéshozatali rendjét tekintve nem független minden vasúttársaságtól, az (1) bekezdésben említett és az e fejezetben leírt feladatokat egy jogi formáját, szervezetét vagy [helyesen: és] döntéshozatali rendjét tekintve minden vasúttársaságtól független elosztó szerv látja el.”

7.

A vasúti biztonságról szóló 2009. július 22-i törvény (loi du 22 juillet 2009 sur la sécurité ferroviaire) ( 6 ) előírja, hogy az újonnan létrehozott Administration des Chemins de Fer (vasúti igazgatóság, a továbbiakban: ACF) felelős a kapacitáselosztásra (a menetvonalak elosztására) és a díjak meghatározására vonatkozó alapvető funkciókért.

8.

A 2010. augusztus 3-i törvénnyel módosított, a vasúti infrastruktúráról szóló 1999. június 11-i törvény (loi du 11 juin 1999 relative à l’infrastructure ferroviaire) ( 7 ) a következőképpen rendelkezik:

„A vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásának feladatát az elosztó szervezet látja el, amelynek funkcióját az Administration des Chemins de Fer tölti be.”

9.

2008. június 26-án a Bizottság felszólította a Luxemburgi Nagyhercegséget arra, hogy tegye meg az első vasúti csomagba tartozó irányelveknek való megfelelés érdekében szükséges intézkedéseket. Az említett tagállam 2008. augusztus 27-én válaszolt e felszólító levélre.

10.

2009. október 9-én a Bizottság indokolással ellátott véleményt küldött a Luxemburgi Nagyhercegségnek, amelyben a 91/440 és a 2001/14 irányelv átültetésének biztosítása érdekében elfogadott intézkedések elégtelenségére hivatkozott. Újabb levélváltást követően a Bizottság 2010. november 25-én kelt, indokolással ellátott kiegészítő véleményt küldött a Luxemburgi Nagyhercegségnek, amelyben a nemzeti jogszabályi háttér változására tekintettel egyetlen, az alapvető funkciók függetlenségére vonatkozó kifogásra szűkítette az eljárást.

11.

A Luxemburgi Nagyhercegség 2011. február 3-án válaszolt az indokolással ellátott kiegészítő véleményre.

12.

A Bizottság – mivel a Luxemburgi Nagyhercegség által adott választ és bizonyítékokat nem találta kielégítőnek – úgy határozott, hogy 2011. augusztus 8-án benyújtja a jelen keresetet.

13.

A Bizottság arra hivatkozik, hogy a 91/440 irányelv előírja, hogy többek között a vasúti kapacitás elosztására vonatkozó funkciókat független szervezeteknek kell ellátniuk. A 91/440 irányelv II. melléklete ugyanis „alapvető funkciónak” minősíti „a menetvonal-kijelöléssel kapcsolatos döntéshozatal[t], ideértve a rendelkezésre állás meghatározását és felmérését, valamint az egyes egyedi menetvonalak elosztását is”.

14.

A Bizottság szerint, habár a menetvonal-elosztás feladatát ellátó ACF valóban a Chemins de fer luxembourgeois-tól (luxemburgi vasutak, a továbbiakban: CFL) független szervezet, ugyanakkor ez utóbbi is rendelkezik bizonyos alapvető funkciókkal a menetvonalak kijelölése területén.

15.

A Bizottság a luxemburgi kormány által adott tájékoztatás alapján úgy ítéli meg, hogy a közlekedés zavara esetén a menetvonal-elosztás a CFL, vagyis annak hálózatüzemeltető szolgálata feladata marad, anélkül hogy a CFL ezen egysége független lenne azon egységektől, amelyek a vasúti közlekedési szolgáltatásokat működtetik.

16.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a közlekedés zavara esetén az ACF által meghatározott rendes menetrendet többé nem lehet betartani, mivel a menetrendben rögzített időpontok már elmúltak, és hogy szükségessé válik a menetrend azon üzemeltetők számára történő újbóli kiosztása, akik a sorukra várnak. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez az újbóli kiosztás mindenképpen a menetvonalak elosztásának minősül. Márpedig a luxemburgi szabályozás értelmében ezt kizárólag a CFL által működtetett közlekedésüzemeltető végezheti, és ezáltal a CFL a 2001/14 irányelv követelményeivel szemben szerepet kap a vasúti kapacitás elosztásának területén.

17.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a menetvonal-elosztás alapvető funkciója megköveteli azt, hogy kiterjedjen a CFL-re az első vasúti csomagban szereplő, függetlenségre vonatkozó követelmény. Márpedig egyetlen, e függetlenség biztosítására irányuló intézkedést sem vezettek be a CFL-en belül annak érdekében, hogy jogi, szervezeti és döntéshozatali szempontból elválasszák az alapvető funkciókat ellátó egységeket a vasúti közlekedési szolgáltatásokat működtető egységektől.

18.

Válaszában a Bizottság arra hivatkozik, hogy a luxemburgi hatóságok által az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártát követően elfogadott hálózathasználati feltételekkel (document de référence, a továbbiakban: DRR) bevezetett módosítások nem elegendőek a kötelezettségszegés megszüntetéséhez.

19.

A luxemburgi kormány ellenkérelmében úgy ítéli meg, hogy – noha a hatályos nemzeti szabályozás megfelelt a 2001/14 irányelv szövegének és szellemének – a jelen kereset benyújtását követően mégis úgy módosították azt, hogy a legcsekélyebb kétséget se hagyja az uniós jognak való esetleges meg nem felelés tekintetében. Így a DRR-t úgy módosították, hogy zavar esetén a menetvonalak újbóli kiosztását szintén az ACF-re ruházták. ( 8 ) Válaszában a luxemburgi kormány arra hivatkozik, hogy a DRR-t (2012. január 1-jei hatállyal) újra módosították, és hogy ezután megfelel a Bizottság azon követelményeinek, amelyek előírják, hogy előre nem látható zavarok esetén az új menetvonalakat az ACF osztja el. ( 9 )

20.

A Luxemburgi Nagyhercegség az indokolással ellátott véleményben kitűzött határidő lejártát követően elfogadott rendelkezésekre, vagyis az említett határidő lejárta után a DRR-rel bevezetett módosításokra hivatkozva vitatja a Bizottság kifogását.

21.

Ezzel kapcsolatban elegendő arra emlékeztetni, hogy a Bíróság több alkalommal kimondta, hogy a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és az ezt követően bekövetkezett változásokat a Bíróság nem veszi figyelembe. ( 10 ) A jelen kereset vizsgálata során a 2010. november 25-én kelt indokolással ellátott kiegészítő véleményben meghatározott két hónapos határidő lejártakor hatályos szabályozás a meghatározó.

22.

A Bizottság keresete két olyan elemen alapul, amelyeket már volt alkalmam megvizsgálni a fent hivatkozott C-473/10. sz., Bizottság kontra Magyarország, C-625/10. sz., Bizottság kontra Franciaország és C-627/10. sz., Bizottság kontra Szlovénia ügyekben.

23.

Azon indokokat illetően, amelyek miatt a CFL-hez hasonló, vasúti vállalkozásnak minősülő korábbi üzemeltető, az ez utóbbitól nem független szervezeti egység és az ilyen vállalkozásoktól nem független pályahálózat-működtető nem kapcsolódhat a menetvonalak kijelöléséhez hasonló alapvető funkciók gyakorlásához, elegendő tehát a fent hivatkozott C-625/10. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyre vonatkozó indítványom 31–47. pontjára és a fent hivatkozott C-627/10. sz., Bizottság kontra Szlovénia ügyre vonatkozó indítványom 30–46. pontjára utalni.

24.

Ugyanígy, a fent hivatkozott C-473/10. sz., Bizottság kontra Magyarország ügyre vonatkozó indítványom 49–70. pontjában és a fent hivatkozott C-627/10. sz., Bizottság kontra Szlovénia ügyre vonatkozó indítványom 38–46. pontjában kifejtett indokok miatt kizárt, hogy zavar esetén a CFL-hez hasonló, vasúti vállalkozásnak minősülő korábbi üzemeltetőre ruházhatnák a menetvonalak újbóli kiosztására vonatkozó döntéshozatali jogkört, anélkül hogy korlátoznák a menetvonalak visszavonását.

25.

Ezen indokok miatt helyt kell adni a Bizottság keresetének.

26.

A Bíróság eljárási szabályzata 138. cikkének 1. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte.

27.

Mivel a Luxemburgi Nagyhercegség pervesztes, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

28.

A fenti megfontolásokra tekintettel indítványozom, hogy a Bíróság az alábbiak szerint határozzon: