2010. szeptember 8-án benyújtott kereset — Villeroy & Boch Austria kontra Bizottság

(T-373/10. sz. ügy)

()

2010/C 301/61

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Villeroy & Boch Austria GmbH (Mondsee, Ausztria) (képviselők: A. Reidlinger és S. Dethof ügyvédek)

Alperes: az Európai Bizottság

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes keresete a COMP/39.092 — fürdőszoba-felszerelések ügyben 2010. június 23-án hozott C(2010) 4185 végleges bizottsági határozat ellen irányul. A megtámadott határozatban a Bizottság bírságot szabott ki a felperessel és más vállalkozásokkal szemben az EUMSZ 101. cikk, valamint az EGT-Megállapodás 53. cikkének megsértése miatt. A felperes — a Bizottság álláspontja szerint — folytatólagos megállapodásban vagy összehangolt magatartásban vett részt a fürdőszoba-felszerelések piacán Belgiumban, Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Hollandiában és Ausztriában.

Keresete alátámasztására a felperes hét jogalapot hoz fel.

Az első jogalappal a felperes azt kifogásolja, hogy az egységes, összetett és folyamatos jogsértésnek való minősítés sérti az EUMSZ 101. cikket, valamint az EGT-Megállapodás 53. cikkét. Ezzel a megengedhetetlen átfogó szemlélettel az alperes megszegte azon kötelességét, hogy a határozat egyes címzettjeinek egyéni magatartásmódját vonja jogi értékelés alá, és harmadik személyek nem betudható magatartását jogilag megengedhetetlen módon rótta fel.

A második jogalappal a felperes másodlagosan a határozat személyre szóló indokolása hiányában az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerinti indokolási kötelezettség megsértését kifogásolja.

Továbbá a felperes harmadik jogalapként felhozza, hogy a megtámadott határozatot meg kell semmisíteni, mert a felperes nem vett részt a felrótt jogsértésekben azokon az érintett termék- és földrajzi piacokon, amelyeket a határozat említ, és nem került bizonyításra, hogy kartelljogi jogsértést követett el.

Negyedik jogalapként a felperes előadja, hogy jogellenes az egyetemleges bírság kiszabása a felperessel és anyavállalatával szemben. Az ilyen egyetemleges bírságolás sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (1) bekezdésébe foglalt nulla poena sine lege elvét és az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (3) bekezdése szerinti — a 48. cikkének (1) bekezdésével és az 1/2003 rendelet (1) 23. cikkével összefüggésben értelmezett — bűnösséggel arányos büntetés elvét.

Az ötödik jogalap keretében a hiányos bírságszámítást vitatja. E tekintetben előadja, hogy az alperes olyan forgalmat is bevont a számításába, amely eleve nem lehet összefüggésben a felhozott kifogásokkal.

Hatodik jogalapként a felperes az eljárás elhúzódását, ennek a bírságszámítás során való figyelmen kívül hagyását, ezáltal pedig az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértését kifogásolja.

Hetedik jogalapként a bírságszámítás keretében — a jogsértésben való állítólagos felperesi közrehatás értékelése során — elkövetett mérlegelési hibát kifogásolja. A felperes ezzel összefüggésben kifejti, hogy az EUMSZ 101. cikk megsértésének — alperesi feltételezésnek megfelelő — elfogadása esetén is túlságosan magas és aránytalan lenne a bírság. A felperes álláspontja szerint az alperes megsértette az Európai Unió Alapjogi Chartája 49. cikkének (3) bekezdésébe foglalt — a 48. cikkének (1) bekezdésével összefüggésben értelmezett — bűnösséggel arányos büntetés elvét.

(1)  A Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (H L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).