AZ EURÓPAI UNIÓ KÖZSZOLGÁLATI TÖRVÉNYSZÉKÉNEK ÍTÉLETE
(második tanács)
2013. május 16.
F‑104/10. sz. ügy
Mario Alberto de Pretis Cagnodo
Serena Trampuz de Pretis Cagnodo
kontra
Európai Bizottság
„Közszolgálat – Szociális biztonság – Súlyos betegség – Fogalom – Kórházi kezelés – Költségek viselése – A kifizetőhivatal általi közvetlen kifizetés – Az általános végrehajtási rendelkezésekben az elhelyezési költségekre vonatkozó felső határ hiánya – Túlzott számlázás esetén a biztosított előzetes tájékoztatására irányuló kötelezettség”
Tárgy: Az EAK‑Szerződésre annak 106a. cikke értelmében alkalmazandó EUMSZ 270. cikk alapján benyújtott kereset, amelyben M. A. de Pretis Cagnodo és házastársa, S. Trampuz de Pretis Cagnodo a közös egészségbiztosítási rendszer isprai (Olaszország) kifizetőhivatalának (a továbbiakban: kifizetőhivatal) a 2009. október 1‑jei 10. sz. kifizetési bizonylatból kitűnő határozatának megsemmisítését kéri, amely megtagadja az S. Trampuz de Pretis Cagnodo 2009. február 13. és 2009. március 25. között keletkezett kórházi kezelési költségeinek 100%‑os mértékű megtérítését, és amely értelmében M. A. de Pretis Cagnodónak kell viselnie a kórházi kezelés ideje alatti elhelyezés költségeinek jogcímén kiszámlázott, túlzottnak minősített 28 800 euró összeget.
Határozat: A Közszolgálati Törvényszék megsemmisíti az isprai (Olaszország) kifizetőhivatalnak a 2009. október 1‑jei 10. sz. kifizetési bizonylatból kitűnő azon határozatát, amely szerint M. A. de Pretis Cagnodónak kell viselnie az S. Trampuz de Pretis Cagnodo túlzottnak minősített szállásköltségei jogcímén kiszámlázott 28 800 euró összeget. A Közszolgálati Törvényszék a keresetet fennmaradó részében elutasítja. Az Európai Bizottság viseli saját költségeit, valamint köteles az M. A. de Pretis Cagnodo és S. Trampuz de Pretis Cagnodo részéről felmerült költségek viselésére.
Összefoglaló
1. Tisztviselői kereset – Kereshetőségi jog – A személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személyek – Fogalom – Volt tisztviselő házastársa – Bennfoglaltság
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk (1) bekezdés, első albekezdés, és 90. cikk)
2. Bírósági eljárás – Keresetlevél – Alaki követelmények – A felhozott jogalapok világos és pontos ismertetése – Rugalmas értelmezés
(A Bíróság alapokmánya, 19. cikk negyedik bekezdés, és I. melléklet, 7. cikk (1) bekezdés; a Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata, 35. cikk, 1. §, e) pont)
3. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A személyzeti szabályzat 72. cikkében kifejezetten említett betegségekhez „hasonló súlyosságúnak” elismert betegségek – A Bizottság által meghatározott kritériumok – Kumulatív jelleg
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk)
4. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – Súlyos betegség – Az elismerés megtagadása – Bírósági felülvizsgálat – Korlát – A szabályszerűen kiadott orvosi vélemények vitatása
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk (1) bekezdés, 73. és 78. cikk)
5. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A gyógykezelés költségei – Megtérítés – A kórházi kezelések költségeinek átvállalása – A várható költségekre vonatkozó ajánlatnak a költségátvállalási kérelemhez való csatolása iránti kötelezettség – Hiány
(Az egészségbiztosítására vonatkozó szabályzat, 52. cikk)
6. Tisztviselők – Szociális biztonság – Egészségbiztosítás – A gyógykezelés költségei – Megtérítés – Az intézmények kötelezettségei – A gondos ügyintézés elvének és a segítségnyújtási kötelezettségnek túlzott számlázás esetén való tiszteletben tartása – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 72. cikk; az egészségbiztosítására vonatkozó szabályzat, 43. és 52. cikk; 1605/2002 tanácsi rendelet, 27. cikk)
1. Valamely intézmény nem állíthatja érvényesen, hogy egy volt tisztviselő házastársának nem fűződik érdeke ahhoz, hogy az ügy ismeretében maga terjesszen elő észrevételeket a kórházi kezelési költségeinek megtérítését megtagadó határozathoz, vagy panaszt nyújtson be az említett határozattal szemben. A személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének első albekezdéséből kitűnik ugyanis, hogy a volt tisztviselő házastársa egészségbiztosításra jogosult. Ebből következik, hogy az említett házastárs a személyzeti szabályzat 90. cikke értelmében hatálya e szabályzat alá tartozó személy és a kinevezésre jogosult hatósághoz fordulhat, akár azt kérelmezve, hogy határozatot hozzon, akár úgy, hogy panaszt nyújt be az őt hátrányosan érintő rendelkezés ellen.
(lásd az 51. és 56. pontot)
2. A Közszolgálati Törvényszék eljárási szabályzata 35. cikke 1. §‑ának e) pontja alapján a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát, továbbá a felhozott jogalapokat, valamint ténybeli és jogi érveket. Az ilyen tartami elemeknek kellően világosaknak és pontosaknak kell lenniük ahhoz, hogy lehetővé tegyék az alperes részére védekezésének előkészítését, és hogy a Közszolgálati Törvényszék adott esetben további erre vonatkozó információ nélkül határozhasson.
Még ha a Curiának, azaz az Európai Unió Bírósága internetes oldalának a Közszolgálati Törvényszékre vonatkozó részében, a „hasznos információk” menüpont alatt található keresetlevél‑minta alkalmazása nem is kötelező a felek számára, a Közszolgálati Törvényszéknek az említett 35. cikk (1) bekezdésének e) pontja szerinti feltételek teljesülésének, továbbá a felhozott jogalapok, valamint ténybeli és jogi érvek beazonosíthatóságának vizsgálata során e rendelkezést megfelelően rugalmasan kell értelmeznie a felpereseket a Bíróság Alapokmánya 19. cikkének negyedik bekezdése alapján megillető, ugyanezen alapokmány I. melléklete 7. cikkének (1) bekezdése szerinti – a Közszolgálati Törvényszék előtti eljárásban is alkalmazandó – azon jog tiszteletben tartása érdekében, amely alapján szabadon választhatnak ügyvédet, függetlenül attól, hogy ez az ügyvéd mely államban jogosult hivatásának gyakorlására.
(lásd az 57. és 59. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑89/09. sz., Gagalis kontra Tanács ügyben 2010. december 1‑jén hozott ítélet 36. és 37. pontja.
3. A súlyos betegség elismerését illetően a Bizottság által elfogadott általános végrehajtási rendelkezések III. címe 5. fejezetének 1. pontjában kritériumoknak, azaz a kedvezőtlen várható élettartamnak, a krónikus lefolyásnak, a megterhelő diagnosztikai vagy terápiás intézkedések szükségességének és a súlyos fogyaték meglétének vagy kockázatának együttesen kell fennállniuk. Így az, hogy e kritériumok közül egy nem teljesül, már megalapozza a súlyos betegség elismerését megtagadó határozatot.
E kritériumok nem tűnnek nyilvánvalóan alkalmatlannak vagy tévesnek az elérni kívánt cél, azaz a személyzeti szabályzat 72. cikkében kifejezetten megemlített betegségekhez „hasonlóan súlyos” betegségek beazonosítása szempontjából. A személyzeti szabályzat 72. cikkében kifejezetten megemlített négy betegség ugyanis bizonyos esetekben rendkívül súlyos fizikai és pszichikai következményekkel járhat, tartós és krónikus jellegű, továbbá komoly terápiás intézkedéseket igényel, amelyek megkövetelik, hogy az azokat megelőző diagnózis világos legyen, amihez speciális elemzések vagy vizsgálatok szükségesek. E betegségek az érintett személyt súlyos fogyatékosság veszélyének is kitehetik. Ráadásul a személyzeti szabályzat 72. cikke (1) bekezdésének szövegéből is kitűnik, hogy az ezen cikk által kifejezetten megemlített négy betegség egyikébe tartozó esetek közül is csak a különösen súlyos jellegűek minősíthetők súlyos betegségnek, és az érintett személy csak azok alapján részesülhet az ilyen betegség elismerése esetén alkalmazandó kedvezőbb feltételekben.
(lásd a 75–78. pontot)
Hivatkozás:
a Közszolgálati Törvényszék F‑23/10. sz., Allen kontra Bizottság ügyben 2011. szeptember 28‑án hozott ítéletének 49–51. pontja.
4. A volt tisztviselő házastársa betegségének súlyos jellegének elismerését megtagadó határozatot illetően a Közszolgálati Törvényszék feladata vizsgálni, hogy a kinevezésre jogosult hatóság megfelelően értékelte‑e a tényeket és pontosan alkalmazta‑e a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. Az általa orvosi ügyekben gyakorolt korlátozott bírósági felülvizsgálat keretében tehát a Közszolgálati Törvényszék feladata annak vizsgálata, hogy az említett hatóság az érintett kórházi kezelését szükségessé tevő betegség súlyossá minősítésének megtagadásával nem követett‑e el nyilvánvaló hibát, amikor a tudomására hozott orvosi megállapításokból – melyekről a Közszolgálati Törvényszék csak akkor dönthet, ha az adminisztráció annak tartalmát elferdítette – azt a következtetést vonta le, hogy e feltételek összessége nem teljesült.
E tekintetben az intézményekhez tartozó orvosszakértők által egyoldalúan adott vélemények nem nyújtanak ugyanolyan garanciát a felek közti egyensúly tekintetében, mint az orvosi vagy rokkantsági bizottság által nyújtott, szigorú értelemben vett orvosi értékelés, amely bizottságok működési szabályai biztosítják a felek közti egyensúlyt és a tárgyilagosságot.
Következésképpen a súlyos betegség elismerésének megtagadásáról való döntés keretében a Közszolgálati Törvényszéknek alaposabb vizsgálatot kell lefolytatnia annál, mint amelyet az orvosi vagy a rokkantsági bizottság véleménye nyomán a személyzeti szabályzat 73. vagy 78. cikke alapján elfogadott határozatok felülvizsgálatakor folytat. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a bíróság orvosi kérdésekben nem rendelkezik az ahhoz szükséges szaktudással, hogy orvosi értékelést hagyjon jóvá vagy utasítson el, avagy több, egymással ellentétes orvosi értékelés között döntsön.
Mindazonáltal a bíróságnak, még ha felülvizsgálati jogköre nem is terjed ki az olyan tisztán orvosi értékelésre, mint amilyen a betegség súlyosságának értékelése, olyan esetben, amikor a felperes vitatja a helyzete adminisztráció általi értékelését, és kifogásolja az azt megalapozó orvosi véleményt, meg kell győződnie arról, hogy az orvosszakértő az elé terjesztett helyzetet konkrét és körültekintő módon vizsgálta. E tekintetben ki kell jelenteni, hogy az adminisztrációnak kell megállapítania, hogy sor került‑e ilyen értékelésre.
(lásd a 79–81., 84., 85. és 87. pontot)
Hivatkozás:
a Bíróság 2/87. sz., Biedermann kontra Számvevőszék ügyben 1988. január 19‑én hozott ítéletének 8. pontja;
az Elsőfokú Bíróság T‑33/89. és T‑74/89. sz., Blackman kontra Parlament egyesített ügyekben 1993. március 16‑án hozott ítéletének 44. pontja; T‑199/01. sz., G kontra Bizottság ügyben 2002. november 7‑én hozott ítéletének 59. pontja; T‑191/01. sz., Hecq kontra Bizottság ügyben 2004. május 12‑én hozott ítéletének 63. pontja;
a Közszolgálati Törvényszék F‑10/07. sz., Botos kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 18‑án hozott ítéletének 41. pontja; a fent hivatkozott Allen kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 68–71. és 76. pontja.
5. A Bizottság által a tisztviselői egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat 52. cikke alapján elfogadott általános végrehajtási rendelkezések értelmében vett, kórházi kezelési költségek átvállalása iránti kérelmet illetően nem róható fel az érintettnek, hogy nem mutatott be bizonyító erejű írásos dokumentumot a részéről felmerülő elhelyezési költségekkel kapcsolatban. Ugyanis, még ha kívánatos is, hogy a biztosítottak rendelkezzenek ilyen dokumentummal, sem a közös szabályzatban, sem az általános végrehajtási rendelkezések közt nincs olyan rendelkezés, ami arra kötelezné őket, hogy megfelelő formában közölt ajánlatot szerezzenek be, és azt a költségátvállalási kérelemmel együtt nyújtsák be a kifizetőhivatalnak.
(lásd a 108. pontot)
6. A gondos ügyintézés elve alapján a Bizottságnak, és tágabban a közös egészségbiztosítási rendszer kifizetőhivatalainak, amelyek létrehozatala a Bizottság irányító feladatai közé tartozik, továbbá amelyek ellenőrzését az eredményes pénzgazdálkodás elve alapján a központi hivatal végzi, ügyelniük kell tehát arra, hogy a közös egészségbiztosítási rendszer forrásait ne használják fel kórházi kezelésről szóló olyan számlák kifizetésére, amelyek összegei már első látásra is aránytalanok a költségek felmerülése szerinti országban nyújtott hasonló szolgáltatások átlagos árával. Egyebekben az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, a közös egészségbiztosítási rendszerre a tisztviselők egészségbiztosítására vonatkozó közös szabályzat 43. cikke értelmében analógia útján alkalmazandó 1605/2002 rendelet 27. cikke szerint a Bizottságnak a bevételek és a kiadások teljesülését a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvének megfelelően, azaz a gazdaságosság, a hatékonyság és az eredményesség elvével összhangban kell biztosítania.
Ráadásul a kórházi kezelési költségek átvállalása terén a Bizottság másrészt köteles segítséget nyújtani az uniós intézmények személyi állományának, amelynek tagjai a közös egészségbiztosítási rendszer kedvezményezettjei. E segítségnyújtási kötelezettség arra kötelezi a Bizottságot és tágabban a közös egészségbiztosítási rendszer kifizetőhivatalait, hogy ha nagyon magas összegről szóló számlát kapnak, amelyben – jóllehet az egészségügyi szolgáltatások tételesen fel vannak sorolva és le vannak írva – az elhelyezési költségeket egyszerűen egy adott napi összeg alapján számlázzák ki, anélkül hogy meg lenne jelölve a szoba típusa, vagy azok a kiegészítő szolgáltatások, melyek egy ilyen magas összeget indokolhatnak, egy ilyen számlát még költségátvállaló nyilatkozat megléte esetén se fizessenek ki azonnal, hanem szerezzenek be írásos információt a számlát kibocsátó fekvőbeteg‑ellátást biztosító intézménytől, valamint tájékoztassák arról a biztosítottat is, akire a kifizetőhivatal az esetek nagy többségében végül legalábbis a kórházi kezelési költségek bizonyos százalékát, illetve esetlegesen a túlzottnak minősített teljes összeget áthárítja.
(lásd a 111–114. pontot)