15.1.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/22

A Törvényszék (negyedik tanács) T-29/05. sz., Deltafina kontra Bizottság ügyben 2010. szeptember 8-án hozott ítélete ellen a Deltafina SpA által 2010. november 19-én benyújtott fellebbezés

(C-537/10. P. sz. ügy)

()

2011/C 13/41

Az eljárás nyelve: olasz

Felek

Fellebbező: Deltafina SpA (képviselők: J.-F. Bellis és F. Di Gianni ügyvédek)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

—	A Bíróság változtassa meg a megtámadott ítéletet abban a részében, amelyben az helyben hagyja a Deltafinával szemben kiszabott bírságot, és törölje el, illetve — másodlagosan — csökkentse a Deltafinával szemben kiszabott bírságot;

—	semmisítse meg a megtámadott határozatot abban a részében, amelyben az bírságot szab ki a Deltafinával szemben, illetve — másodlagosan — csökkentse a Deltafinával szemben kiszabott bírságot;

—	a Bizottságot kötelezze az eljárási díjak és a költségek — köztük a Törvényszék előtti eljárás költségeinek — viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbezés alátámasztására a fellebbező a következő két jogalapra hivatkozik:

Az elsődlegesen hivatkozott jogalap, amely szerint a Törvényszék — mivel nem foglalkozott megfelelően a fellebbező által hivatkozott, az egyenlő bánásmód elvének a vele szemben kiszabott bírság mennyiségének meghatározása során történt megsértésével kapcsolatos jogalappal — figyelmen kívül hagyta az egyenlő bánásmód elvét.

E jogalap alátámasztására a fellebbező előadja, hogy a Bizottság a Deltafinával szemben eredetileg magasabb összegű bírságot határozott meg azon az alapon, hogy a Deltafina a Spanyolországban feldolgozott dohány legfontosabb felvásárlója. Ezzel szemben a jogsértésben szintén részt vevő más vállalkozásokkal (köztük a Deltafina testvérvállalatával, a Taesszel szemben kiszabott pénzbírságot kizárólag az általuk a spanyolországi nyersdohány-piacon — azaz a jogsértés bekövetkezésének helye szerinti piacon — betöltött helyzetük alapján határozták meg. A Deltafinával szemben kiszabott bírság sérti az egyenlő bánásmód elvét, mivel a Cetarsa, valamint a Dimon/Agroexpansión és a Standard/WWTE szintén vertikálisan integrált vállalkozások, és jelentős helyzetben voltak a Spanyolországban feldolgozott dohány piacán. Ezt a körülményt azonban nem vették figyelembe a velük szemben kiszabott bírságok meghatározásakor. Ennélfogva a Bizottság a Deltafinával szemben kiszabott bírság meghatározásakor olyan tényezőt vett figyelembe, amelyet a többi vállalkozás vonatkozásában nem alkalmazott;

Az első jogalapra épülő második jogalap szerint a Törvényszék — mivel ellentmondásos és jogellenes érveléssel utasította el a fellebbező azzal kapcsolatos jogalapját, hogy a Taes és a Deltafina által anyavállalatuk, az Universal égisze alatt a kedvezményes elbánás alkalmazása iránt benyújtott közös kérelmet követően a Deltafina esetében nem alkalmazták a bírságnak a testvérvállalata, a Taes számára biztosított csökkentését — tévesen alkalmazta az EK 81. cikk szerinti „vállalkozás” fogalmát.

E jogalap alátámasztására a fellebbező előadja, hogy a Törvényszék — mivel eltért a Törvényszék és az Európai Bíróság e területre vonatkozó ítélkezési gyakorlatától, és különösen a C-97/08. P. sz. Akzo-ügyben hozott ítélettől — tévesen alkalmazta az EK 81. cikk szerinti „vállalkozás” fogalmát. A bírságok alóli mentességről és a bírságok csökkentéséről szóló, 1996. évi bizottsági közleményt (HL C 207., 4. o.) a Taes/Deltafina vállalkozásra teljes egészében alkalmazni kellett volna, nem pedig a két társaságra külön-külön, mivel az említett közlemény a „vállalkozásokra”, és nem egyes jogi személyekre vonatkozik. Végül a fellebbező előadja, hogy a Bizottság által a bírság Taes számára biztosított csökkentésének a Deltafina esetében való megtagadása vonatkozásában hivatkozott érvek nem megalapozottak. A fellebbező előadja, hogy — a fenti érvek tükrében — a Deltafina és a Taes egyetlen vállalkozást képeznek, ekként pedig a Deltafina esetében a bírságot ugyanúgy csökkenteni kellett volna, mint a Taes esetében.