29.1.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 30/24

A Törvényszék (második tanács) T-233/08. sz., MPDV Mikrolab GmbH, Mikroprozessordatenverarbeitung und Mikroprozessorlabor kontra Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) ügyben 2010. szeptember 10-én hozott ítélete ellen az MPDV Mikrolab GmbH, Mikroprozessordatenverarbeitung und Mikroprozessorlabor által 2010. november 19-én benyújtott fellebbezés

(C-536/10. P. sz. ügy)

()

2011/C 30/40

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: MPDV Mikrolab GmbH, Mikroprozessordatenverarbeitung und Mikroprozessorlabor (képviselő: W. Göpfert ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM)

A fellebbező kérelmei

1.	A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott ítéletet, amennyiben az a Törvényszék előtt előterjesztett kérelmek vonatkozásában a keresetet elutasította;

2.	a Bíróság helyezze hatályon kívül a negyedik fellebbezési tanács 2008. április 15-i R 1525/2006-4. sz. ügyben hozott határozatát, és

3.	a Bíróság az alperest kötelezze a fellebbezéssel és a keresettel kapcsolatban felmerült költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezésében a fellebbező a Törvényszék azon ítéletének hatályon kívül helyezését kéri, amelyben a Törvényszék elutasította a keresetet annyiban, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) negyedik fellebbezési tanácsa nem sértette meg a közösségi védjegyről szóló, 1993. december 20-i 40/94/EK tanácsi rendelet (a továbbiakban: közösségi védjegyről szóló rendelet) 7. cikke (1) bekezdésének b) pontját és a közösségi védjegyről szóló rendelet 7. cikke (1) bekezdésének c) pontját, amikor megtagadta a „ROI ANALYZER” szóvédjegynek a 9. osztályba (számítógépes szoftverek) tartozó áruk, valamint a 35. és 42. osztályba (üzemgazdasági tanácsadás, valamint adatfeldolgozó programok kidolgozása stb.) tartozó szolgáltatások tekintetében történő lajstromozását.

A Törvényszék ennek során hibás tényállásra támaszkodva megállapította, hogy konkrétan olyan árukról és szolgáltatásokról van szó, amelyeket kizárólag olyan szakembereknek szánnak, akik az üzemgazdaság területén ismeretekkel rendelkeznek, és e terület iránt érdeklődnek. Ennek során figyelmen kívül hagyta azon tényt, hogy a 9. osztályba — „számítógépes szoftverek” — tartozó árukat csak „többek között” használják vállalkozások adatainak rögzítésére és feldolgozására. Ennélfogva az ezen túlmutató szoftverek is védjegybejelentés tárgyát képezhetik. Ezenkívül a bejelentő szoftverével mérnökök és olyan más személyek is dolgoznak, akik nem ismerik az üzemgazdasági szakkifejezéseket. A Törvényszék értékelése e tekintetben hibás tényálláson alapult.

Továbbá a Törvényszék — szintén hibás tények alapján — úgy véli, hogy a „ROI” elem a különböző nyelvekben ugyan különböző jelentéssel bír, a célközönség az „ANALYZER” szóval összefüggésben a „ROI” elemet azonban mindig a „Return On Investment” kifejezésként érti. A Törvényszék érvelése téves annyiban, hogy az érintett célközönség a bejelentés tárgyát képező védjegyet így minden további megfontolás nélkül „a befektetések megtérülési mutatójának elemzésére szolgáló eszköz” megnevezéseként értené.

Továbbá a Törvényszék tévesen értékelte az alapul szolgáló árukat és szolgáltatásokat, amikor a számítógépes hardverek tekintetében az oltalmat kizáró okokat kívánta megállapítani. A megvalósult védjegymegosztást követően a megjelölést a 35. és 42. osztályba tartozó ezen áruk és szolgáltatások tekintetében már jogerősen lajstromozták.

Végül az EU-ban történt — közösségi védjegyként való — előzetes lajstromozásokra való hivatkozás azon indokolással került elutasításra, hogy a nemzeti védjegyeket nem lehet figyelembe venni. A Törvényszék itt is hibás tényállást vett alapul.