15.1.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 13/17


2010. október 8-án benyújtott kereset — Európai Bizottság kontra Németországi Szövetségi Köztársaság

(C-486/10. sz. ügy)

()

2011/C 13/28

Az eljárás nyelve: német

Felek

Felperes: Európai Bizottság (képviselők: G. Wilms és C. Zadra meghatalmazottak)

Alperes: Németországi Szövetségi Köztársaság

Kereseti kérelmek

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Németországi Szövetségi Köztársaság — mivel Hamm városa 2003. július 30. és december 16. között a városi szennyvízgyűjtési és — elvezetési, valamint a csatornamű-fenntartási, -üzemeletetési, -karbantartási és ellenőrzési szolgáltatásra vonatkozó szerződéseket előzetes, európai szintű ajánlati felhívás közzététele nélkül, közvetlenül a Lippeverband részére ítélte oda — nem teljesítette a 92/50/EGK irányelv (1) III–VI. címével összefüggésben értelmezett 8. cikkéből eredő kötelezettségeit;

a Németországi Szövetségi Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen kereset tárgyát a Hamm városi szennyvízgyűjtési és — elvezetési, valamint a csatornamű-fenntartási, -üzemeletetési, -karbantartási és ellenőrzési szolgáltatásra irányuló visszterhes szerződések képezik, amelyeket e város a törvény alapján létrejött szennyvízkezelő társulással, a Lippeverbanddal kötött. A Lippeverband olyan közjogi szervezet, amelynek törvényben előírt feladatokat kell ellátnia a vízgazdálkodás terén. Tagjainak megközelítőleg 25 %-a magánvállalkozás. A szóban forgó szerződések szerint a Lippeverbandnak 2004. január 1-jéig kellett átvennie Hamm város területét érintően a szennyvízgyűjtési és –elvezetési feladatot, amelyért a város — „külön érdekeltségi hozzájárulás” címén — díjat fizetett. E feladat teljesítése céljából Hamm városa átruházza csatornaműveinek kizárólagos, tartós és teljes körű használati jogát, amelyért a Lippeverbandnak ellentételezést kell fizetnie.

Noha a szóban forgó szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződések esetében a 92/50/EGK irányelv 1. cikkének a) pontja szerinti szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződésekről van szó, azokat mégis hivatalos közbeszerzési eljárás lebonyolítása nélkül és európai szintű ajánlati felhívás mellőzésével kötötték meg a Lippeverbanddal. A szerződések egyértelműen visszterhes, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseknek minősülnek. A szerződéseket egy ajánlatkérő kötötte határozatlan időre, tárgyukat az említett irányelv I. A. mellékletének 16. csoportjába tartozó szennyvízelvezetési szolgáltatások képezik, és a szerződések meghaladják az irányelv alkalmazására irányadó küszöbértéket. Emiatt a szerződések megkötését európai szintű ajánlati felhívásnak kellett volna megelőznie.

A szövetségi kormány álláspontjával szemben a szóban forgó szolgáltatások átruházása esetében sem államigazgatási aktusról, sem pedig úgynevezett „in-house” szerződés-odaítélésről nincs szó.

Egyrészről kérdéses, hogy a közösségi közbeszerzési jog kizárásával az államigazgatás keretében megbízható-e valamely feladattal egy olyan vegyes tulajdonú szennyvízkezelő társulás, mint a Lippeverband, amelynek tagjai között a magánjogi személyek aránya megközelítőleg 25 %. A Bizottság álláspontja szerint azok az államigazgatási aktusok, amelyekre nem alkalmazandók a közbeszerzési eljárás szabályai, csak olyan közjogi intézmények között képzelhetők el, amelyek tevékenysége kizárólag közérdeket szolgál. Az, hogy a szennyvízkezelő társulásokat törvény útján bizonyos vízgazdálkodási feladatokkal bízták meg, egyáltalán nem változtat azon, hogy a Lippeverband közösségi jogi értelemben nem része az államigazgatás szervezetének. Függetlenül azonban attól, hogy államigazgatási aktus útján megbízható-e a Lippeverband valamely feladattal, a jelen esetben nem ilyen feladat-átruházásról van szó. Amiatt, hogy Hamm városa évente ellenértéket fizet a Lippeverband által végzett szolgáltatásokért, a szerződések egyértelműen visszterhes, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződéseknek minősülnek, és e körülmény kizárja, hogy közigazgatási feladat-átruházásról legyen szó.

Másrészről pedig az úgynevezett „in-house” ügyletek közbeszerzési szabályok alóli kizárását illetően, a Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint e kivétel nem érvényesülhet, ha a megbízott intézményben — még ha csak kisebbségben is — magánvállalkozás részesedik. Ilyen esetben az ajánlatkérő az érintett vállalkozás felett nem gyakorolhat ugyanolyan ellenőrzést, mint saját szervei felett.

E megfontolásokból következik, hogy visszterhes, szolgáltatásnyújtásra irányuló szerződésről van szó, és nem érvényes a kivételes szabályozás. Tehát a Németországi Szövetségi Köztársaság azáltal, hogy Hamm városa közvetlen megbízással adta át a városi szennyvízelvezetési feladatokat, megsértette a 92/50 irányelv rendelkezéseit.


(1)  A szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 1992. június 18-i 92/50/EGK tanácsi irányelv (HL L 209., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 1. kötet, 322. o.).