4.12.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 328/17

A Törvényszék (első tanács) T-570/08. sz., Deutsche Post AG kontra Európai Bizottság ügyben 2010. július 14-én hozott végzése ellen a Deutsche Post AG által 2010. szeptember 27-én benyújtott fellebbezés

(C-463/10. P. sz. ügy)

()

2010/C 328/32

Az eljárás nyelve: német

Felek

Fellebbező: Deutsche Post AG (képviselők: J. Sedemund és T. Lübbig Rechtsanwälte)

A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

1.	A Bíróság teljes egészében helyezze hatályon kívül a Törvényszék (első tanács) T-570/08. sz. ügyben 2010. július 14-én hozott megtámadott végzését;

2.	a Bíróság utasítsa el a Bizottság által a Törvényszék előtt felhozott elfogadhatatlansági kifogást;

a Bíróság semmisítse meg az Európai Bizottság által a „C 36/2007. sz. állami támogatás — Németország; a Deutsche Post AG számára nyújtott állami támogatásra” vonatkozó eljárásban a 659/1999/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdése szerinti „információnyújtási rendelkezést” illetően hozott 2008. október 30-i határozatot;

4.	a Bíróság a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A jelen fellebbezés tárgya a Törvényszék azon végzése, amelyben a Törvényszék mint elfogadhatatlant elutasította a fellebbező számára nyújtott állami támogatásra vonatkozó eljárásban a Bizottság által a Németországi Szövetségi Köztársasághoz 2008. október 30-án intézett információnyújtási rendelkezés ellen a fellebbező által benyújtott keresetet.

A jelen fellebbezésben lényegében azon kérdésről van szó, hogy a Bizottságnak a 659/1999/EK rendelet 10. cikkének (3) bekezdése szerinti információnyújtásra vonatkozó határozata megtámadható-e, és milyen feltételekkel. A fellebbező álláspontja szerint a kizárólag az ő birtokában lévő információk nyújtását elrendelő határozat ellen benyújtott kereset elfogadható, ha a kereset kétségbe vonja a 659/1999 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése szerinti eljárási jogi feltételek betartását és a kért információk szükségességét.

A Törvényszék az ilyen kereset elfogadhatóságának elismerését ezzel szemben lényegében azzal az érvvel tagadta meg, hogy az információnyújtásra vonatkozó határozat nem jár joghatásokkal. Pusztán olyan közbenső intézkedésről van szó, amely csak a végleges határozat előkészítését szolgálja.

A fellebbező öt jogalapra hivatkozik:

A Törvényszék a megtámadott végzésben figyelmen kívül hagyta, hogy az információnyújtásra vonatkozó határozat mint az Unió kötelező jogi aktusa az európai bíróságok felülvizsgálata alá tartozik. A tagállam a 659/1999 rendelet 10. cikke (3) bekezdésének az EUMSZ 288. cikk (4) bekezdésével összefüggésben értelmezett rendelkezései szerint és az EUMSZ 4. cikk (3) bekezdése szerinti jóhiszemű együttműködés alapelve miatt kötelező jelleggel be kell nyújtania a kért információkat. Mivel a tagállam köteles a határozatot végrehajtani, az információnyújtási kötelezettség közvetlenül a fellebbezőre száll át, mivel (kizárólag) ő van a kért információk birtokában.

A Törvényszék figyelmen kívül hagyta továbbá, hogy összeegyeztethetetlen lenne az uniós jog szerinti jogvédelem biztosításával, ha a tagállam és a közvetlenül érintett vállalkozás köteles lenne bármely, a Bizottság által a 659/1999 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése alapján kért információval szolgálni, éspedig tekintet nélkül arra, hogy betartották-e egyáltalán a 10. cikk (3) bekezdése szerinti eljárásjogi követelményeket, és hogy a kért információk valamilyen jellegű kapcsolatban vannak-e a támogatások ellenőrzésének eljárási céljával.

A Törvényszék tévesen értelmezte a 659/1999 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését és 13. cikke (1) bekezdésének harmadik mondatát, mivel figyelmen kívül hagyta, hogy az információnyújtásra vonatkozó határozat azért is közvetlen hatásokkal jár a tagállam és az érintett vállalkozás jogállására, mert a 659/1999 rendelet 13. cikke (1) bekezdésének harmadik mondata az információnyújtási rendelkezés nemteljesítése esetén lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy az esetleges támogatásra vonatkozó határozatot a rendelkezésre álló információk alapján hozza meg. A Bizottság számára ebből adódó bizonyítási könnyítés eljárási szempontból jelentősen rosszabb helyzetbe hozza az érintett vállalkozást, amely a jogainak megőrzése érdekében gyakorlatilag kénytelen benyújtani a kért információkat.

A Törvényszék azért is tévesen alkalmazta a jogot, mert az információnyújtásra vonatkozó határozat joghatásainak elismerését azzal az érvvel tagadta meg, hogy pusztán a végleges határozat előkészítését szolgáló közbenső intézkedésről van szó. Eközben a Törvényszék figyelmen kívül hagyta, hogy ez nem zárja ki a megtámadhatóságot, ha a vélt közbenső intézkedés — ahogyan a 659/1999 rendelet 10. cikkének (3) bekezdése szerinti határozat — saját hátrányos joghatásokat fejt ki.

A Törvényszék végül figyelmen kívül hagyta, hogy a Bizottság által az információnyújtásra vonatkozó határozat meghozatalakor elkövetett jogsértések az eljárást befejező határozat elleni kereset keretében nem vehetők kellőképpen figyelembe, különösen mivel abban a szakaszban nem lehet a tényállás hiányosságára hivatkozni. Ugyanakkor a jogellenes információnyújtási rendelkezés ideiglenes teljesítése az érintett vállalkozás számára azonban — ahogyan a jelen ügyben is — jelentős időbeli és pénzbeli ráfordítással jár.