|
18.12.2010 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 346/28 |
A Törvényszék (hatodik tanács) T-51/10. sz., Bell & Ross kontra OHIM ügyben 2010. június 18-án hozott végzése ellen a Bell & Ross BV által 2010. augusztus 26-án benyújtott fellebbezés
(C-426/10. P. sz. ügy)
()
2010/C 346/46
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Bell & Ross BV (képviselő: S. Guerlain ügyvéd)
A másik fél az eljárásban: Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták), Klockgrossisten i Norden AB
A fellebbező kérelmei
|
— |
A Bíróság helyezze hatályon kívül a megtámadott végzést; |
|
— |
állapítsa meg, hogy a fellebbező által a T-51/10. sz. ügyben a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) (OHIM) ellen benyújtott kereset elfogadható, következésképpen pedig utalja vissza az ügyet a Törvényszék elé annak érdekében, hogy az érdemben elbírálhassa a hatályon kívül helyezés iránti keresetet; |
|
— |
az OHIM-et kötelezze a fellebbezési eljárás és az elsőfokú eljárás során felmerült költségek viselésére. |
Jogalapok és fontosabb érvek
Fellebbezésének alátámasztása érdekében a fellebbező hat jogalapra hivatkozik.
Első jogalapjában a Bell & Ross a Törvényszék eljárási szabályzata 111. cikkének azáltal történő megsértésére hivatkozik, hogy a Törvényszék a keresetet anélkül ítélte nyilvánvalóan elfogadhatatlannak, hogy a főtanácsnokot előzetesen meghallgatta volna.
Második jogalapjában a fellebbező azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az eljárási szabályzata 43. cikkének 1. §-át, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a keresetlevélnek a Hivatalba 2010. február 1-jén beérkezett aláírt példányai nem voltak eredeti példányok, valamint, hogy egyedül a 2010. február 5-én, vagyis elkésetten érkezett példányt lehetett eredeti példánynak tekinteni, mindezt pedig anélkül, hogy kifejtette volna, hogy az eredeti példányok hogyan különböztethetők meg a másolatoktól. A hivatkozott cikk ugyanis nem határozza meg pontosan, hogy az eljárási iratok eredeti példányán elhelyezendő ügyvédi aláírásnak milyen formában kell megjelennie.
Harmadik jogalapjában a Bell & Ross azt kifogásolja, hogy a Törvényszék nem tette lehetővé számára, hogy a felek részére szóló Gyakorlati útmutató 57. pontjának (a) alpontja, valamint a Törvényszék hivatalvezetőjének szóló szolgálati utasítások 7. cikkének 1. bekezdése szerint pótolja a vele szemben megállapított hiányokat. A hivatkozott jogforrások szerint a hivatalvezetőnek határidőt kell biztosítania a felperes számára, hogy a megállapított hiányokat pótolja.
Negyedik jogalapjában a Bell & Ross menthető tévedésre hivatkozik, amennyiben az eredeti példány azonosításával kapcsolatos zavar kivételes és a fellebbezőtől független körülményekből eredt. A külső szolgáltató közreműködését szükségessé tevő másolatok jelentős száma, továbbá a papír alapú nyomtatványok kiváló minősége, amely nem teszi lehetővé az eredeti példány felismerését, valamint az aláírásnak a Hivatalba határidőn belül benyújtott minden egyes példányon történő elhelyezése ugyanis olyan körülménynek minősül, amely jelen esetben lehetővé teszi a menthető tévedés megállapítását.
Ötödik jogalapjában a fellebbező olyan kivételes, a jogalany számára rendkívüli és szokatlan helyzet fennállására hivatkozik, amely előre nem látható körülmények vagy vis maior fennállását igazolja.
Végül a hatodik és egyben utolsó jogalapjában a Bell & Ross azt állítja, hogy a Törvényszék megsértette az arányosság és a jogos bizalom elvét, amennyiben egyrészt a Törvényszék Hivatalához hét, aláírással ellátott példány és egy, faxon benyújtott példány érkezett, másrészt pedig a fentiekben hivatkozott jogforrások lehetőséget biztosítanak a keresetlevél hiányainak pótlására.