14.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 221/22

Tribunal de première instance de Namur (Belgium) által 2010. május 28-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem — André Rossius kontra État belge — SPF Finances

(C-267/10. sz. ügy)

()

2010/C 221/36

Az eljárás nyelve: francia

A kérdést előterjesztő bíróság

Tribunal de première instance de Namur

Az alapeljárás felei

Felperes: André Rossius

Alperes: État belge — SPF Finances

Beavatkozó: État belge — SPF Défense

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

1.

Az Európai Unió jogának következő rendelkezéseivel:

1.

Az 1992. február 7-én Maastrichtban aláírt, az Európai Unióról szóló szerződést módosító, 2007. december 13-án aláírt, 2009. december 1. óta hatályos Lisszaboni Szerződés 6. cikkével, amely kimondja: „Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. (…)”;

2.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának (1) 35. cikkével, amely szerint: „(…) mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez. Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

az Európai Unió alapját képező, a Lisszaboni Szerződés preambulumában lefektetett általános elvekkel összhangban értelmezve,

ellentétes-e, hogy egy tagállam, a jelen esetben Belgium továbbra is lehetővé teszi területén feldolgozott, dohányzásra szolgáló dohánytermékek gyártását, importálását, reklámozását és forgalmazását úgy, hogy ugyanez a tagállam hivatalosan elismeri, hogy ezek a termékek súlyosan károsak azoknak az egészségére, akik használják ezeket, és amelyeket számos tartós egészségkárosodást okozó betegség és korai halálozás okaként tartanak számon, ami azok betiltását indokolná?

2.

Az Európai Unió jogának következő rendelkezéseivel:

1.

Az 1992. február 7-én Maastrichtban aláírt, az Európai Unióról szóló szerződést módosító, 2007. december 13-án aláírt, 2009. december 1. óta hatályos Lisszaboni Szerződés 6. cikkével, amely kimondja: „Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának 2000. december 7-i, Strasbourgban 2007. december 12-én kiigazított szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések. (…)”;

2.

Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 35. cikkével, amely szerint: „(…) mindenkinek joga van megelőző egészségügyi ellátás igénybevételéhez, továbbá orvosi kezeléshez. Valamennyi uniós politika és tevékenység meghatározása és végrehajtása során biztosítani kell az emberi egészségvédelem magas szintjét”;

az Európai Unió alapját képező, a Lisszaboni Szerződés preambulumában lefektetett általános elvekkel összhangban értelmezve,

ellentétes-e, hogy a belga jog következő rendelkezései:

 

Loi générale sur les douanes et accises coordonnée par arrêté royal du 18 juillet 1977 (a vámokról és jövedéki adókról szóló, 1977. július 18-i királyi rendelettel egységes szerkezetbe foglalt általános törvény) (Moniteur belge, 1977. szeptember 21.), amelyet az 1978. július 6-i törvény 1. cikke megerősített (Moniteur belge 1978. augusztus 12.);

 

Loi du 10 juin 1997 relative au régime général, á la détention, á la circulation et aux contrôles des produits soumis á accise (a jövedéki termékekkel kapcsolatos általános szabályokról, azok birtoklásáról, forgalmazásáról és ellenőrzéséről szóló, 1997. június 10-i törvény) (Moniteur belge 1997. augusztus 1.);

 

Loi du 3 avril 1997 relative au régime fiscal des tabacs manufacturés (a feldolgozott dohánytermékek adózásának szabályairól szóló, 1997. április 3-i törvény (Moniteur belge 1997. augusztus 1.), amelyet módosított a 2006. november 26-i örvény (Moniteur belge 2006. december 8.);

felhatalmazzák a belga államot, hogy jövedéki adók címén adózás alapjának tekintse a dohányzásra szolgáló feldolgozott dohánytermékeket, amikor:

 

Egyrészt az említett állam hivatalosan elismeri, hogy ezek a termékek súlyosan károsak azoknak az egészségére, akik használják ezeket, és amelyeket számos tartós károsodást okozó betegség és korai halálozás okaként tartanak számon, ami azok betiltását indokolná;

 

Másrészt ezzel ellentmond önmagának, mivel az eltűnést hatékonyan elősegítő intézkedések elfogadása mellett előnyben részesíti az adóbevételt minden más valóban elrettentő hatással szemben?

(1)  HL C 364., 1. o.