C-520/10. sz. ügy

Lebara Ltd

kontra

Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

(a First-tier Tribunal [Tax Chamber] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Adózás — Hatodik héairányelv — 2. cikk — Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás — Távközlési szolgáltatások — Nemzetközi telefonhívások kezdeményezését lehetővé tévő információkat tartalmazó, előre fizetett telefonkártyák — Forgalmazók hálózatán keresztül történő értékesítés”

Az ítélet összefoglalása

1. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adóztatandó tényállás és az adó felszámíthatósága

   (77/388 tanácsi irányelv, 2. cikk, 1. pont és 10. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés)

2. Adórendelkezések – Jogszabályok harmonizálása – Forgalmi adók – Közös hozzáadottértékadó-rendszer – Adóköteles ügyletek – Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás – Fogalom

   (77/388 tanácsi irányelv, 2. cikk, 1. pont és 6. cikk, (1) bekezdés)

1.  A 2003/92 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló 77/388 hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontjából következik, hogy a termékértékesítések és a szolgáltatásnyújtások tartoznak a hozzáadottérték-adó hatálya alá, és nem az azok ellenértékeként teljesített fizetés. Azonban a hatodik irányelv 10. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján előlegfizetések esetén az adó még az előtt felszámíthatóvá válik, hogy a termékértékesítést vagy a szolgáltatásnyújtást teljesítették volna, feltéve hogy a releváns adóztatandó tényállás, vagyis a jövőbeni termékértékesítés vagy a jövőbeni szolgáltatásnyújtás valamennyi lényeges eleme már ismert.

   (vö. 26. pont)

2.  A 2003/92 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló 77/388 hatodik tanácsi irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az a távközlési szolgáltató, amely olyan telefonkártyáknak valamely forgalmazó részére történő értékesítéséből álló távközlési szolgáltatásokat nyújt, amelyek tartalmazzák a nemzetközi hívásoknak az említett szolgáltató által rendelkezésre bocsátott infrastruktúrán keresztül történő kezdeményezéséhez szükséges valamennyi információt, és amelyeket a forgalmazó saját nevében és javára a végső felhasználóknak közvetlenül vagy olyan más adóalanyok közvetítésével értékesít tovább, mint a nagykereskedők vagy kiskereskedők, ellenszolgáltatás fejében távközlési szolgáltatást nyújt a forgalmazónak. Ezzel szemben az említett szolgáltató a végső felhasználónak nem nyújt ellenszolgáltatás fejében második szolgáltatást akkor, amikor ez a telefonkártyát megvásárló felhasználó a kártyán szereplő információk segítségével a telefonhívások kezdeményezésére irányuló jogát gyakorolja.

   Ugyanis, amennyiben a távközlési szolgáltatónak a távközlési szolgáltatásai nyújtásának keretében ténylegesen csak egyszer fizetnek, nem állapítható meg, hogy a hatodik irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében véve két szolgáltatást teljesít ellenszolgáltatás fejében – az egyiket a forgalmazónak, a másikat pedig a végső felhasználónak. Az említett szolgáltató által ellenszolgáltatás fejében teljesített egyetlen szolgáltatás igénybevevője az, akinek e szolgáltatóval olyan jogviszonya áll fenn, amelynek keretében kölcsönös szolgáltatások kerülnek átadásra. E tekintetben nem állapítható meg, hogy a távközlési szolgáltatónak teljesített kifizetésével a forgalmazó kizárólag a végső felhasználó által a távközlési szolgáltatónak fizetett és így e kettő között kapcsolatot teremtő juttatást ruházza át. Ellenkezőleg, a távközlési szolgáltató és a forgalmazó között a telefonkártyák ez utóbbinak történő eredeti értékesítése során kölcsönös szolgáltatások átadására kerül sor.

   (vö. 31–33., 39., 41., 43. pont és a rendelkező rész)

C-520/10. sz. ügy

Lebara Ltd

kontra

Commissioners for Her Majesty’s Revenue & Customs

(a First-tier Tribunal [Tax Chamber] [Egyesült Királyság] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Adózás — Hatodik héairányelv — 2. cikk — Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás — Távközlési szolgáltatások — Nemzetközi telefonhívások kezdeményezését lehetővé tévő információkat tartalmazó, előre fizetett telefonkártyák — Forgalmazók hálózatán keresztül történő értékesítés”

Az ítélet összefoglalása

1. Adórendelkezések — Jogszabályok harmonizálása — Forgalmi adók — Közös hozzáadottértékadó-rendszer — Adóztatandó tényállás és az adó felszámíthatósága

   (77/388 tanácsi irányelv, 2. cikk, 1. pont és 10. cikk, (2) bekezdés, második albekezdés)

2. Adórendelkezések — Jogszabályok harmonizálása — Forgalmi adók — Közös hozzáadottértékadó-rendszer — Adóköteles ügyletek — Ellenszolgáltatás fejében teljesített szolgáltatásnyújtás — Fogalom

   (77/388 tanácsi irányelv, 2. cikk, 1. pont és 6. cikk, (1) bekezdés)

1.  A 2003/92 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló 77/388 hatodik irányelv 2. cikkének 1. pontjából következik, hogy a termékértékesítések és a szolgáltatásnyújtások tartoznak a hozzáadottérték-adó hatálya alá, és nem az azok ellenértékeként teljesített fizetés. Azonban a hatodik irányelv 10. cikke (2) bekezdésének második albekezdése alapján előlegfizetések esetén az adó még az előtt felszámíthatóvá válik, hogy a termékértékesítést vagy a szolgáltatásnyújtást teljesítették volna, feltéve hogy a releváns adóztatandó tényállás, vagyis a jövőbeni termékértékesítés vagy a jövőbeni szolgáltatásnyújtás valamennyi lényeges eleme már ismert.

   (vö. 26. pont)

2.  A 2003/92 irányelvvel módosított, a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról – közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításról szóló 77/388 hatodik tanácsi irányelv 2. cikkének 1. pontját úgy kell értelmezni, hogy az a távközlési szolgáltató, amely olyan telefonkártyáknak valamely forgalmazó részére történő értékesítéséből álló távközlési szolgáltatásokat nyújt, amelyek tartalmazzák a nemzetközi hívásoknak az említett szolgáltató által rendelkezésre bocsátott infrastruktúrán keresztül történő kezdeményezéséhez szükséges valamennyi információt, és amelyeket a forgalmazó saját nevében és javára a végső felhasználóknak közvetlenül vagy olyan más adóalanyok közvetítésével értékesít tovább, mint a nagykereskedők vagy kiskereskedők, ellenszolgáltatás fejében távközlési szolgáltatást nyújt a forgalmazónak. Ezzel szemben az említett szolgáltató a végső felhasználónak nem nyújt ellenszolgáltatás fejében második szolgáltatást akkor, amikor ez a telefonkártyát megvásárló felhasználó a kártyán szereplő információk segítségével a telefonhívások kezdeményezésére irányuló jogát gyakorolja.

   Ugyanis, amennyiben a távközlési szolgáltatónak a távközlési szolgáltatásai nyújtásának keretében ténylegesen csak egyszer fizetnek, nem állapítható meg, hogy a hatodik irányelv 6. cikkének (1) bekezdése értelmében véve két szolgáltatást teljesít ellenszolgáltatás fejében – az egyiket a forgalmazónak, a másikat pedig a végső felhasználónak. Az említett szolgáltató által ellenszolgáltatás fejében teljesített egyetlen szolgáltatás igénybevevője az, akinek e szolgáltatóval olyan jogviszonya áll fenn, amelynek keretében kölcsönös szolgáltatások kerülnek átadásra. E tekintetben nem állapítható meg, hogy a távközlési szolgáltatónak teljesített kifizetésével a forgalmazó kizárólag a végső felhasználó által a távközlési szolgáltatónak fizetett és így e kettő között kapcsolatot teremtő juttatást ruházza át. Ellenkezőleg, a távközlési szolgáltató és a forgalmazó között a telefonkártyák ez utóbbinak történő eredeti értékesítése során kölcsönös szolgáltatások átadására kerül sor.

   (vö. 31–33., 39., 41., 43. pont és a rendelkező rész)