1

Keresetével az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Holland Királyság – mivel harmadik országok azon állampolgáraitól és ezek családtagjaitól, akik huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy jogállását kérelmezik, olyan illetékek megfizetését követeli, amelyek magasak és nem méltányosak – nem teljesítette a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelvből (HL L 16., 2004.1.23., 44. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 272. o.) eredő és őt az EUMSZ 258. cikk értelmében terhelő kötelezettségeit.

2

Az EK 63. cikk 3. és 4. pontja alapján elfogadott 2003/109 irányelv (2), (3), (6), (9), (10) és (18) preambulumbekezdése a következőképpen fogalmaz:

[…]

[…]

[…]

3

Amint az a 2003/109 irányelv 1. cikkéből kitűnik, ezen irányelv meghatározza a következőket:

„[…]

4

A 2003/109 irányelv II. fejezetének tárgya a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzése valamely tagállamban.

5

Ugyanezen irányelv II. fejezete alá tartozó 4. cikke (1) bekezdésének értelmében a tagállamok harmadik országok olyan állampolgárainak adják meg a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, akik közvetlenül a jogállásra irányuló kérelem benyújtását megelőzően jogszerűen és folyamatosan öt éven át a tagállam területén tartózkodtak.

6

Az említett rendelet 5. cikke a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzésének feltételeiről rendelkezik. E cikk (1) bekezdése a) és b) pontjának értelmében a tagállamok megkövetelik a harmadik országok állampolgáraitól annak bizonyítását, hogy maguk és eltartott családtagjaik számára rendelkeznek egyrészt stabil és rendszeres jövedelemforrásokkal, amelyek elegendők önmaguk és családtagjaik eltartására anélkül, hogy az érintett tagállam szociális segélyezési rendszerére szorulnának, másrészt az érintett tagállam saját állampolgárainak egészségbiztosításához hasonló teljes körű egészségbiztosítással.

7

Az említett 5. cikk (2) bekezdése akként rendelkezik, hogy a tagállamok megkövetelhetik a harmadik országok állampolgáraitól azt is, hogy a nemzeti jognak megfelelően feleljenek meg a társadalomba való beilleszkedésre vonatkozó követelményeknek.

8

A 2003/109 irányelv 7. cikke (1) bekezdésének értelmében „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzéséhez az érintett harmadik országbeli állampolgár kérelmet nyújt be azon tagállam illetékes hatóságaihoz, amelyben tartózkodási hellyel rendelkezik, amely kérelemhez csatolni kell a nemzeti jog által meghatározott okmányokat, amelyek bizonyítják, hogy az adott személy megfelel a 4. és 5. cikkben megállapított feltételeknek.

9

Az említett irányelv „A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy EK tartózkodási engedélye” című 8. cikke (2) bekezdésében ekként rendelkezik:

„A tagállam a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyek számára kibocsátja a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy EK tartózkodási engedélyét. Az engedély legalább öt évig érvényes; lejártakor – szükség esetén – kérelem benyújtásával automatikusan meghosszabbítható.”

10

A 2003/109 irányelv III. fejezete harmadik ország olyan állampolgárának, aki „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállással rendelkezik, az engedélyt megadó tagállamtól eltérő másik tagállam területén való tartózkodásához, valamint családtagjainak ezen másik tagállamban való tartózkodásához való jogáról szól.

11

Ugyanezen irányelvnek az említett III. fejezet alá tartozó 14. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„A huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy a második tagállamban a következő alapokon tartózkodhat:

12

Az említett irányelv egy második tagállamban való tartózkodás feltételeiről szóló 15. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy – a lehető leghamarabb és a második tagállam területére történő belépést követő három hónapnál nem később – benyújtja a tartózkodási engedély iránti kérelmet az adott tagállam illetékes hatóságaihoz.

13

A 2003/109 irányelv 16. cikke a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy őt elkísérni vagy hozzá csatlakozni jogosult családtagjainak egy második tagállamban való tartózkodására vonatkozó feltételeket mondja ki. E cikk különbséget tesz az olyan családok között, amelyek esetében a családalapítás a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást megadó első tagállamban már megtörtént, amelyekre ezen irányelv 16. cikkének (1) és (2) bekezdése vonatkozik, valamint az olyan családok között, amelyek esetében a családalapítás az első tagállamban nem történt meg. Ezen utóbbi esetben, ugyanezen cikk (5) bekezdésének megfelelően, a családegyesítési jogról szóló, 2003. szeptember 22-i 2003/86/EK tanácsi irányelvet (HL L 251., 12. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet, 6. kötet, 224. o.) kell alkalmazni.

14

A 2003/109 irányelv „A kérelmek elbírálása és a tartózkodási engedély kibocsátása” című 19. cikke (2) és (3) bekezdésében így rendelkezik:

„(2)   Amennyiben a 14., a 15. és a 16. cikkben megállapított feltételek teljesülnek, úgy a 17. és a 18. cikk közrendre, közbiztonságra és közegészségügyre vonatkozó rendelkezéseire is figyelemmel a második tagállam kiállítja a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező számára a megújítható tartózkodási engedélyt. […]

(3)   A második tagállam a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy családtagjai részére kiállítja a megújítható tartózkodási engedélyeket, amelyek érvényességi időtartama megegyezik a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy számára kiállított engedélyével.”

15

Az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról, valamint az 1612/68/EGK rendelet módosításáról, továbbá a 64/221/EGK, a 68/360/EGK, a 72/194/EGK, a 73/148/EGK, a 75/34/EGK, a 75/35/EGK, a 90/364/EGK, a 90/365/EGK és a 93/96/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 158., 77. o.; magyar nyelvű különkiadás 5. fejezet, 5. kötet, 46. o.; helyesbítés: HL 2009. L 274., 47. o.), amely az EK 12., EK 18., EK 40., EK 44. és EK 52. cikk alapján került elfogadásra, 25. cikkének (2) bekezdésében akként rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben említett valamennyi okmányt, úgymint a tartózkodási kártya iránti kérelem benyújtását tanúsító igazolást, a huzamos tartózkodást igazoló dokumentumot, a tartózkodási vagy huzamos tartózkodási kártyát „ingyenesen, vagy az állampolgárokra a hasonló okmányok kiállításáért kiszabott illetéket meg nem haladó illeték ellenében kell kiállítani”.

16

A külföldiekről szóló törvény általános felülvizsgálatáról szóló 2000. november 23-i törvény (Wet tot algehele herziening van de Vreemdelingenwet) (Stb. 2000., n° 495, a továbbiakban: VW) 24. cikkének (2) bekezdése így rendelkezik:

„[A hatáskörrel rendelkező miniszter] által meghatározott esetekben és feltételekkel a külföldi a kérelem feldolgozásáért illetéket köteles fizetni. E célból [a hatáskörrel rendelkező miniszter] előírhatja továbbá, hogy a külföldi a jogszerű tartózkodását igazoló dokumentum kiállításáért illetéket köteles fizetni. Fizetés hiányában a kérelem nem vehető figyelembe, illetve az okmány nem állítható ki.”

17

A VW 24. cikkének (2) bekezdését a külföldiekről szóló 2000. évi rendelet (Voorschrift Vreemdelingen 2000, a továbbiakban: VV) 3.34–3.34 i. cikke hajtotta végre.

18

Az említett 3.34–3.34 i. cikk a következő összegek szerint rögzíti az illetékeket, amelyeket – a török állampolgárok kivételével – a harmadik országok állampolgárainak kell leróniuk, amikor tartózkodási engedélyt kérnek:

19

A VV 3.34 f. cikke lehetséges eltérésről rendelkezik az illeték megfizetése alól, amennyiben ez az 1950. november 4-én, Rómában aláírt, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény 8. cikke alapján indokolt. A VV e rendelkezése (3) bekezdésének szövege az alábbi:

„A 3.34 c. cikk b) pontjától eltérve a nem közösségi polgár külföldi személyt nem terheli illetékfizetési kötelezettség a [VW] 14. cikkében említett tartózkodási engedély [VV] 3.4 cikke (1) bekezdésének a) pontjában említett okból történő módosítására irányuló kérelmének elbírálása folytán, amennyiben e külföldi személy ez irányú kérelemmel élt, ez [az említett egyezmény] 8. cikkére tekintettel indokolt, és e külföldi személy bizonyítja, hogy nem rendelkezik elegendő forrással az illeték megfizetésére.”

20

A Bizottság, mivel harmadik országok állampolgáraitól származó panasszal keresték meg az ilyen állampolgárok tartózkodási engedélyének kibocsátására vonatkozó holland szabályozásban előírt illeték kiszabásának tárgyában, 2007. november 30-i levelével felvilágosítást kért a holland hatóságoktól.

21

E hatóságok 2008. február 7-i levelükben előadták az alkalmazandó szabályozásra vonatkozó értelmezésüket. Az említett állampolgárokra kirótt illetékek összegét nem vitatták, de kijelentették, hogy mivel a 2003/109 irányelv nem szabályozta ezen illetékek összegének kérdését, erre vonatkozóan a tagállamok rendelkeznek hatáskörrel.

22

Ilyen körülmények között a Bizottság 2008. június 27-én felszólító levelet intézett a Holland Királysághoz, amelyben kiemelte, hogy a harmadik országoknak a 2003/109 irányelv által biztosított jogokat élvező állampolgáraitól megkövetelt illetékeknek méltányosnak kell lenniük. Ezen illetékek semmi esetre sem tántoríthatják el ezen állampolgárokat – amennyiben teljesítik az ezen irányelv által meghatározott feltételeket – attól, hogy az ezen irányelvből eredő jogaikra hivatkozhassanak. Még ha feltételezzük is, hogy az említett állampolgárok kérelmei elbírálásának tényleges költsége meghaladja az uniós állampolgárok kérelmei elbírálásának tényleges költségét, a Holland Királyság által megkövetelt illetékek összege mindenképpen aránytalan.

23

A Bizottság, mivel a Holland Királyságnak az e felszólító levélre adott válaszát nem találta kielégítőnek, 2009. március 23-án indokolással ellátott véleményt intézett e tagállamhoz, amelyben felhívta arra, hogy a kézbesítéstől számított két hónapos határidőn belül tegye meg a véleményben foglaltaknak való megfeleléshez szükséges intézkedéseket.

24

2009. május 25-i levelével a Holland Királyság az említett, indokolással ellátott véleményre adott válaszában újból kiemelte, hogy e tagállamok hatáskörrel rendelkeznek az illetéknek a 2003/109 irányelv végrehajtása körében történő kiszabására, azzal a feltétellel, hogy e kiszabás nem teszi gyakorlatilag lehetetlenné vagy rendkívül nehézzé az ezen irányelv által biztosított jogok gyakorlását. E tagállam szerint a holland szabályozás által előírt illetékek összegei, amelyek az alakiságok tényleges költségének függvényében kerülnek kiszámításra, nem akadályozzák, hogy az érintett harmadik országok állampolgárai jogaikat gyakorolják.

25

Ilyen körülmények között a Bizottság úgy határozott, hogy megindítja a jelen keresetet.

26

2011. április 12-i végzésével a Bíróság elnöke megengedte, hogy a Görög Köztársaság a Holland Királyság kérelmeinek támogatása érdekében a beavatkozzon.

27

A Holland Királyság álláspontja szerint a keresetet mint elfogadhatatlant el kell utasítani.

28

A Bizottság keresete ugyanis egyrészt nem érinti a 2003/109 irányelv egyetlen konkrét rendelkezésének megsértését sem. Az irányelv (10) preambulumbekezdésének, amelyre a Bizottság lényegében keresetét alapozza, nincsen jogilag kötelező ereje, és nem vezet be önálló kötelezettségeket. Noha igaz, hogy a Bizottság az EK 10. cikkben, jelenleg EUMSZ 4. cikk (3) bekezdésében előírt jóhiszemű együttműködés kötelezettségére is utal, a továbbiakban nem fejti ki pontosan, hogy a szóban forgó illetékekkel szembeni kifogásai mennyiben alapulnak e rendelkezésen.

29

A Holland Királyság azt állítja egyebekben, hogy a pert megelőző szakasz során a Bizottság egyszer sem hivatkozott olyan kifogásra, mely szerint a holland szabályozás ellentétes az említett irányelv felépítésével, rendszerével vagy szellemével. E tekintetben, még ha a Bíróság ki is mondaná, hogy a Bizottság jogosult ilyen kifogás előterjesztésére a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárás előrehaladott szakaszában, e tagállam úgy véli, hogy a C-202/99. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2001. november 29-én hozott ítélettől (EBHT 2001., I-9319. o.) eltérően, amelyben a Bíróság helyt adott egy ilyen kifogásnak, a jelen kereset nem érint egyetlen kötelező erejű uniós jogi rendelkezést sem.

30

A Holland Királyság másrészt a Bizottság által indított kereset terjedelmét vitatja, amennyiben álláspontja szerint ez utóbbi a kereseti kérelmének rendelkező részét a 2003/109 irányelv II. fejezetében szabályozott huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy jogállás megadásáért a harmadik országok állampolgáraira kiszabott illetékekre korlátozta. A jelen eljárás nem érintheti tehát az ezen irányelv III. fejezete alapján benyújtott kérelmek tekintetében igényelt illetékeket.

31

Ilyen körülmények között az említett tagállam úgy véli, hogy a Bizottság keresetét elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

32

A Bizottság vitatja a Holland Királyság által felvetett elfogadhatatlansági kifogást. Egyrészt egy, annak megállapítására irányuló kereset, hogy a holland szabályozás ellentétes az irányelv felépítésével, rendszerével vagy szellemével, teljes mértékben elfogadható, amint azt a Bíróság kimondta a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben. Másrészt a Bizottság úgy véli, hogy e tagállam, annak ellenére, hogy a kereseti kérelmek csak összefoglaló jelleggel tartalmazzák a holland szabályozással szembeni kifogásait, pontosan meg tudta határozni ezen intézmény keresetének terjedelmét. Az a tény, hogy e tagállam részletes magyarázattal tudott szolgálni és a Bizottság által a pert megelőző eljárás folyamán hivatkozott valamennyi tényező vonatkozásában elő tudta adni védekezésül felhozott jogalapjait, egyebekben e kijelentés megalapozottságának bizonyítékát adja.

33

Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránt indított eljárásban a pert megelőző eljárás célja az, hogy lehetőséget nyújtson az érintett tagállamnak egyrészről arra, hogy az uniós jogból eredő kötelezettségeket teljesítse, másrészről pedig arra, hogy a Bizottság részéről megfogalmazott kifogásokkal szemben hatékonyan védekezzen (a C-340/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2004. október 14-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-9845. o.] 25. pontja).

34

Az EUMSZ 258. cikk alapján indított kereset tárgyát tehát az e rendelkezés által előírt pert megelőző eljárás határolja körül. A jelen eljárás szabályos lefolytatása nemcsak az EK-Szerződés által előírt lényeges biztosíték az érintett tagállam jogainak védelmére, hanem garancia arra is, hogy az esetleges peres eljárás tárgya egyértelműen meghatározásra kerül (lásd a C-1/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2001. december 13-án hozott ítélet [EBHT 2001., I-9989. o.] 53. pontját és a C-160/08. sz., Bizottság kontra Németország ügyben 2010. április 29-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-3713. o.] 42. pontját).

35

Az Európai Unió Bírósága alapokmányának 21. cikke és a Bíróság eljárási szabályzata 38. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a Bizottságnak valamennyi, az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott keresetlevélben pontosan meg kell jelölnie azokat a kifogásokat, amelyekről a Bíróság határozathozatalát kéri, valamint, legalább röviden, azokat a jogi és ténybeli elemeket, amelyekre e kifogásokat alapozza (lásd különösen a C-347/88. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 1990. december 13-án hozott ítélet [EBHT 1990., I-4747. o.] 28. pontját és a C-456/03. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2005. június 16-án hozott ítélet [EBHT 2005., I-5335. o.] 23. pontját).

36

Következésképpen a keresetlevélnek tartalmaznia kell azon okok összefüggő és részletes kifejtését, amelyek a Bizottságot arra a meggyőződésre vezették, hogy az érintett tagállam nem teljesítette valamely, a szerződésekből eredő kötelezettségét.

37

Ami a jelen keresetlevelet illeti, meg kell állapítani, hogy az tartalmazza azon okok összefüggő és részletes kifejtését, amelyeken alapul. Mind a pert megelőző eljárásból és különösen a Bizottságnak a Holland Királysághoz címzett indokolással ellátott véleményéből, mind a Bizottság keresetleveléből az következik ugyanis, hogy ezen intézmény lényegében azt állítja, hogy az e tagállam által a harmadik országok állampolgáraitól a 2003/109 irányelv végrehajtása címén követelt illetékek aránytalan összege veszélyezteti az ugyanezen irányelv által elérni kívánt célt és akadályozza az ezen irányelv által ezen állampolgároknak biztosított jogok gyakorlását.

38

Természetesen nem vitatott, hogy keresetlevelében a Bizottság nem a 2003/109 irányelv egy konkrét rendelkezésének a Holland Királyság által történt megsértését kívánta bizonyítani, hanem ellenkezőleg, azt állította az irányelv preambulumbekezdéseinek fényében, hogy e tagállam sérti ezen irányelv felépítését, rendszerét vagy szellemét és ennélfogva hatékony érvényesülését.

39

Mindazonáltal a Bíróság a korábbiakban úgy ítélte meg, hogy ha a Bizottság azt állítja, hogy egy nemzeti szabályozás ellentétes valamely irányelv felépítésével, rendszerével vagy szellemével anélkül, hogy az uniós jog ebből következő megsértését ezen irányelv valamely meghatározott rendelkezésére lehetne alapozni, a keresetét nem lehet kizárólag emiatt elfogadhatatlannak minősíteni (a fent hivatkozott Bizottság kontra Olaszország ügyben 2001. november 29-én hozott ítéletének 23. pontja).

40

Amint azt a főtanácsnok megjegyezte indítványának 38. pontjában, az előző pontban hivatkozott ítélet Bizottság általi felhívása a válaszbeadványában csak védekezési érvet képez válaszul a Holland Királyság által felhozott elfogadhatatlansági kifogásra, és nem tekinthető a hivatkozott kötelezettségszegés tárgya megváltoztatásának, amely ellentétes lenne az EUMSZ 258. cikkben foglalt követelményekkel.

41

Ugyancsak meg kell állapítani, hogy a jelen esetben az említett tagállam, a Bizottság keresetlevelében foglalt kérelmek tömör szövegezése ellenére, érvényesen hivatkozhatott a Bizottság által előterjesztett kifogásokkal szemben védekezésül felhozott jogalapjaira.

42

A Bizottság ugyanis a felszólító levelében, az indokolással ellátott véleményében és a keresetlevelében kifejezetten említést tett nemcsak a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező állampolgárainak helyzetéről, amely a 2003/109 irányelv II. fejezetének hatálya alá tartozik, hanem azon, egy másik tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személyeknek a helyzetéről is, akik maguk vagy családtagjaik részére tartózkodási engedélyt kérnek Hollandiában, amely helyzet ezen irányelv III. fejezetének hatálya alá tartozik. Egyébként a kereset terjedelme egyértelműen kiderül az indokolással ellátott vélemény megállapításaiból, amelyből az tűnik ki, hogy a Bizottság az említett irányelv 7., 8., 15. és 16. cikkére történő hivatkozással az ugyanezen irányelv mind II., mind III. fejezetének hatálya alá tartozó tartózkodási okmányok iránti kérelmekért megkövetelt illetékeket kívánta érinteni.

43

Az, hogy a kereseti kérelmek kizárólag „magas és nem méltányos illetékek harmadik országok azon állampolgárai és ezek családtagjai általi megfizetésére” utalnak, „akik huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy jogállását kérelmezik” nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság a keresete terjedelmét kizárólag harmadik országok állampolgárainak a 2003/109 irányelv II. fejezetének hatálya alá tartozó kérelmeire korlátozza, amelyek tekintetében az illetékes holland hatóságok 201 eurót követelnek, miközben a kereseti kérelmekből a keresetlevél indokolásának fényében az következik, hogy az a harmadik országok állampolgáraitól és családtagjaiktól az ugyanezen irányelv III. fejezete címén megkövetelt illetékekre ugyancsak vonatkozik.

44

A fentiekből az következik, hogy a Bizottság kötelezettségszegés megállapítása iránti keresetét elfogadhatónak kell nyilvánítani, és amennyiben, ezt meghaladó részében, a Holland Királyság érvei az állítólagos kötelezettségszegés fennállása megállapításának vitatására irányulnak, azok megalapozottságát a jelen jogvita érdemi vizsgálatának során kell vizsgálni.

45

Meg kell jegyezni, hogy a felek érvei három tényezőre épülnek, ezek: a 2003/109 irányelv által biztosított jogok gyakorlása akadályozásának megvalósulása vagy meg nem valósulása, a harmadik országok állampolgáraitól megkövetelt illetékek aránytalan jellege, valamint az ezen állampolgároknak és az Unió polgárainak, vagyis a 2003/109 irányelvnek és a 2004/38 irányelvnek az összehasonlítása ezen illetékek összege tekintetében.

46

A Bizottság nem vitatja sem a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy tartózkodási engedélyének kibocsátásáért kiszabható illetékek elvét, sem azt a mérlegelési mozgásteret, amellyel a tagállamok – az irányelv különös rendelkezése hiányában – az összeg meghatározása tekintetében rendelkeznek. Úgy véli ugyanakkor, különösen az irányelv (10) preambulumbekezdésének fényében, hogy ezen illetékeknek ésszerűnek és méltányosnak kell lenniük, és nem akadályozhatják vagy nem tarthatják vissza harmadik országoknak az irányelv feltételeinek eleget tevő állampolgárait az irányelv által biztosított jog gyakorlásától.

47

Hollandiában a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállást kérelmező állampolgárai vagy harmadik országok azon állampolgárai által lerótt összegek, akik azt követően nyújtanak be tartózkodás iránti kérelmet, hogy e jogállást egy másik tagállamban megszerezték, 7–27-szer magasabbak az uniós polgárok tekintetében tartózkodási okmány megszerzése iránti kérelem elbírálásáért előírt összegeknél. A Bizottság szerint e magas összegek, amelyek akadályozzák a 2003/109 irányelv által biztosított jogok gyakorlását, veszélyeztetik ugyanezen irányelv hatékony érvényesülését.

48

A Bizottság azt állítja az irányelv (2) preambulumbekezdése alapján, hogy az illetékeknek hasonló összegűeknek kell lenniük azokhoz az illetékekhez, amelyeket a szabad mozgáshoz való jogot gyakorló uniós polgároknak kell leróniuk a hasonló okmányok megszerzéséért. E tekintetben a Bizottság elismeri, hogy a harmadik országok állampolgárainak jogi helyzete nem azonos az uniós polgárokéval, és nem ugyanolyan jogokkal rendelkeznek. Mindazonáltal – tekintve, hogy ezen irányelv célja hasonló a 2004/38 irányelv céljához – a Bizottság úgy véli, aránytalan, hogy hasonló célt követő, összehasonlítható kérelmek tekintetében az említett állampolgároktól megkövetelt illetékek összege többszöröse az uniós polgárok tekintetében a 2004/38 irányelv összefüggésében ésszerűnek ítélt összegnek. Az ezen utóbbi irányelv által rögzített legmagasabb összeget úgy kell tehát tekinteni, mint fontos mutatóját a 2003/109 irányelv értelmében méltányos összegnek, amely nem tántoríthatja el az érdekelteket huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy jogállása iránti kérelem benyújtásától.

49

A jelen ügy tárgyát képező illetékek aránytalan jellegének kiemelése céljából a Bizottság a C-92/07. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2010. április 29-én hozott ítéletének (EBHT 2010., I-3683. o.) 74. és 75. pontjára hivatkozik, amelyben a Bizottság megállapította, hogy a Holland Királyság, mivel tartózkodási engedélyek kiállításáért a török állampolgárok számára olyan díjakat vezetett be és tartott fenn, amelyek aránytalanok a hasonló okmányok kiállításáért a tagállamok állampolgárai esetében felszámított díjakhoz képest, nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit. A jelen ügyben a holland hatóságok által a 2003/109 irányelv által előírt okmányok kiállításáért megkövetelt illetékek összegét, a fortiori, ugyancsak aránytalannak kell minősíteni.

50

A Holland Királyság vitatja a 2004/38 irányelv relevanciáját a 2003/109 irányelv tizedik preambulumbekezdésében foglalt „méltányos” eljárás fogalma tartalmának meghatározásához. Álláspontja szerint a 2004/38 irányelv későbbi, mint a 2003/109 irányelv, és eltérő jogszabályi háttérre vonatkozik. Ugyanis, míg a 2004/38 irányelv alapján megadott tartózkodási engedély mindössze deklaratív hatállyal bír, mivel az uniós polgárok azon joga, hogy szabadon mozogjanak és tartózkodjanak a tagállamok területén, magából az EUM-Szerződésből következik, addig az 2003/109 irányelv alapján megadott engedély konstitutív hatályú.

51

Az említett tagállam úgy véli továbbá, hogy a Bizottság keresete nem veszi tekintetbe a 2003/109 irányelv keletkezését. Az uniós jogalkotó kifejezetten úgy döntött, hogy nem ír elő az illetékekre vonatkozó rendelkezést, miután a Bizottság ez irányú javaslatát elutasították. Az uniós jogalkotó azt választotta, hogy a tagállamokra hagyja az ezen irányelv alapján megkövetelhető illetékek mértéke meghatározásának jogkörét.

52

A Holland Királyság szerint a fent hivatkozott Bizottság kontra Hollandia ügyben hozott ítélet a jelen esetre nem alkalmazható. Először is, noha a Bíróság úgy ítélte meg, hogy az említett ítélethez vezető ügy tárgyát képező illetékek aránytalan jellegűek, ezt az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulást létrehozó, 1963. szeptember 12-én Ankarában egyrészről a Török Köztársaság, másrészről az EGK tagállamai és a Közösség által aláírt és a Közösség nevében az 1963. december 23-i 64/732/EGK tanácsi határozattal (HL 217., 1964.12.29., 3685. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 11. kötet, 10. o.) jóváhagyott megállapodás által létesített Társulási Tanács által 1980. szeptember 19-én elfogadott 1/80 határozatban foglalt „standstill” kikötés fényében tette, amely tiltja új korlátozásoknak az érintett tagállam jogrendjébe történő bevezetését. Másrészt a Brüsszelben, 1970. november 23-án aláírt és a Közösség nevében az 1972. december 19-i 2760/72 tanácsi rendelettel (HL L 293., 1. o., magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet 11. kötet 41. o.) megkötött, jóváhagyott és megerősített kiegészítő jegyzőkönyv 59. cikke előírja a török állampolgárokra kiszabott illetékek és az uniós polgároktól megkövetelt illetékek összege közötti összehasonlítást, míg ezen, az uniós polgárok és harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárai összehasonlítására vonatkozó követelményt a 2003/109 irányelv nem tartalmazza.

53

Az említett tagállam arra hivatkozik továbbá, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzéséért követelt 201 eurós összeg akadályozza a harmadik országok állampolgárait az irányelv által biztosított jogaik gyakorlásában. A 2006. és a 2009. év között a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megadására vonatkozó kérelmek száma gyorsan növekedett – ami egyáltalában nem kelti azt a képzetet, hogy ezen illetékek összegének korlátozó hatása lenne. Hasonlóképpen pusztán az a körülmény, hogy a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás iránti kérelmek tekintetében hatályos illetékek magasabbak a hasonló okmányokat kérelmező uniós polgárok tekintetében előírt összegnél, önmagában nem jelenti azt, hogy korlátozásról lenne szó. Továbbá a harmadik országok állampolgárai kérelmeinek tárgyában lefolytatandó vizsgálat lényegesen kiterjedtebb, mint az uniós polgárok esetében végzendő vizsgálat.

54

A Görög Köztársaság a Holland Királyság kérelmeit támogató beavatkozási beadványában arra hivatkozik, hogy a 2003/109 és 2004/38 irányelv céljai eltérőek, hangsúlyozza továbbá, hogy különbség áll fenn az ezen irányelvek által előírt feltételek és eljárások tekintetében.

55

Az említett tagállam szerint harmadik ország huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgára tartózkodási engedélyének vagy okmányának kiállításáért kiszabott illetékek rögzítése esetében számításba kell venni mint a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy jogállás megszerzéséhez szükséges feltételt egyrészt nemcsak azoknak a közigazgatási szolgáltatásoknak a költségét, amelyek a tartózkodási jog ellenőrzésekor és igazolásakor szükségesek, hanem azokét is, amelyek a személyek integrációja érdekében szükségesek, másrészt összességében a bevándorlást kezelő nemzeti rendszer pénzügyi egyensúlyát mint a közérdek körébe tartozó okot.

56

Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a Holland Királyság által harmadik országok állampolgáraitól megkövetelt, a jelen kereset tárgyát képező illetékek összege 188 euró és 830 euró között mozog.

57

A Bíróság írásbeli kérdéseire válaszul a Holland Királyság magyarázatot nyújtott arra, hogy a megkövetelt összegek minek felelnek meg.

58

Így a 201 eurós összeg a harmadik ország állampolgárának a Holland Királyság által a 2003/109 irányelv II. fejezete alá tartozó 8. cikke (2) bekezdésének alapján kiállított huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy EK-tartózkodási engedélye tekintetében van előírva. Ezt az engedélyt harmadik országok azon állampolgárai számára állítják ki, akik ezen irányelv 4. és 5. cikke, valamint 7. cikke (2) bekezdésének megfelelően megszerezték a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást.

59

A 433 eurós összeg a harmadik ország azon állampolgárától megkövetelt illetékeknek felel meg, aki, miután valamely első tagállamban megszerezte a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást, a 2003/109 irányelv 14. cikkének (1) bekezdése alapján Hollandia területén való tartózkodási engedély iránt nyújt be kérelmet. Az említett cikk 2. cikke a) és b) pontjának megfelelően egy ilyen tartózkodási engedély iránti kérelemnek az alapját képezheti gazdasági tevékenység gyakorlása alkalmazotti vagy önálló vállalkozói minőségben, illetve tanulmányok folytatása vagy szakképzés.

60

A 2003/109 irányelv 14. cikke (2) bekezdése c) pontjának hatálya alá tartózó, „egyéb célokból” való tartózkodás iránti kérelmek esetében a harmadik országok állampolgárainak 331 eurót leróniuk.

61

Ami a harmadik országok állampolgárainak Hollandiában, a 2003/109 irányelv 16. cikke alapján egy második tagállamban való tartózkodási engedélyt kérő családtagjaitól beszedhető összegeket illeti, mind e cikk, mind a nemzeti szabályozás különbséget tesz az olyan kérelmek között, amelyeket huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy olyan családjának tagjai nyújtanak be, amely esetében a családalapítás a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy jogállást megadó első tagállamban már megtörtént, valamint az olyan kérelmek között, amelyeket olyan család tagjai nyújtanak be, amely esetében a családalapítás az első tagállamban nem történt meg. Míg az állampolgárok első kategóriája tekintetében valamennyi családtagnak 188 eurót kell lerónia, a második kategória tekintetében 830 eurót követelnek meg a család említett 16. cikk alapján kérelmet benyújtó első tagjától és 188 eurót minden további családtagtól.

62

A tagállamoknak a 2003/109 irányelvből eredő, harmadik országok állampolgáraitól és családtagjaiktól a tartózkodási okmányok és engedélyek kiállítása után megkövetelt illetékekre vonatkozó kötelezettségekkel kapcsolatban először is emlékeztetni kell ara, hogy ezen irányelv egyetlen rendelkezése sem rögzíti azon illetékek összegét, amelyeket a tagállamok ezen okmányok kiállításáért kiróhatnak.

63

Amint azt a Holland Királyság megjegyezte, noha a Bizottság által előterjesztett irányelvjavaslat előírta, hogy a tartózkodási engedélyt ingyenesen vagy a saját állampolgárokra a személyi igazolvány kiállításáért kiszabott illetékeket vagy díjakat meg nem haladó összeg ellenében kell kiállítani, az uniós jogalkotó a 2003/109 irányelv elfogadásakor úgy döntött, e rendelkezést nem illeszti bele az irányelv szövegébe.

64

A felek, ideértve a Bizottságot, nem vitatják azt, hogy a tagállamok a tartózkodási engedélyek és okmányok kiállítását a 2003/109 irányelv alapján köthetik illeték megfizetéséhez, sem azt, hogy ezen illetékek összegének meghatározása tekintetében mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek.

65

A 2003/109 irányelv által a tagállamoknak e tekintetben biztosított mérlegelési mozgástér azonban nem korlátlan. A tagállamok különösen nem alkalmazhatnak olyan szabályozást, amely veszélybe sodorhatja a valamely irányelv által követett célok megvalósítását, és ennélfogva megfoszthatja azt hatékony érvényesülésétől (lásd ebben az értelemben a C-61/11. PPU. sz. El Dridi-ügyben 2011. április 28-án hozott ítélet [EBHT 2011., I-3015. o.] 55. pontját).

66

Amint az a 2003/109 irányelv (4), (6) és (12) preambulumbekezdéséből következik, ezen irányelv fő célja a tagállamokban huzamosan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok integrációja. Egy harmadik ország huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárának és családtagjainak joga egy másik tagállamban való tartózkodásra, amelyről ugyanezen irányelv III. fejezete rendelkezik, ugyancsak a belső piacnak mint olyan területnek a hatékony megvalósítását hivatott célozni, amelyben a személyek szabad mozgása biztosítva van, amint az az említett irányelv (18) preambulumbekezdéséből következik.

67

Mind a 2003/109 irányelv II. fejezete alá tartozó, harmadik országok állampolgárainak első kategóriája, mind a második kategória tekintetében, akiknek valamely más tagállamban való tartózkodás iránti kérelme ugyanezen irányelv III. fejezete alá tartozik, az irányelv 4., 5., 7. és 14–16. cikkében meghatározza azokat a pontos anyagi és eljárási feltételeket, amelyeket teljesíteni kell, mielőtt az érintett tagállam kiállítja a kért tartózkodási engedélyt. A kérelmezőknek lényegében azt kell bizonyítaniuk, hogy elegendő jövedelemforrással és egészségbiztosítással rendelkeznek ahhoz, hogy elkerüljék, hogy az érintett tagállam számára teherré váljanak, és az illetékes hatóságok előtt be kell nyújtaniuk egy, a szükséges igazolásokkal kísért kérelmet.

68

Az irányelv által elérni kívánt célra és az általa bevezetett rendszerre tekintettel meg kell állapítani, hogy amennyiben a harmadik országok állampolgárai teljesítik a feltételeket, és tiszteletben tartják az ezen irányelv által előírt eljárásokat, joguk van a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező jogállás megszerzésére.

69

Ennélfogva, noha a Holland Királyság a tartózkodási engedélyek 2003/109 irányelv címén történő kiállítását kötheti illetékek kiszabásához, azon mértéknek, amelyen ezen illetékek rögzítésre kerülnek, nem lehet sem célja, sem hatása – az irányelv által elérni kívánt célnak, valamint az irányelv szellemének a sérelme nélkül –, hogy korlátozza az ezen irányelv által biztosított „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás megszerzését.

70

Az olyan illetékek, amelyek jelentős pénzügyi hatással vannak harmadik országoknak az ezen irányelv által az ezen engedélyek megszerzéséhez előírt feltételeket teljesítő állampolgárai számára, ezen állampolgárokat megfoszthatják annak lehetőségétől, hogy, a 2003/109 irányelv (10) preambulumbekezdésével ellentétben, hivatkozhassanak az ezen irányelv által biztosított jogokra.

71

Márpedig, amint az az említett preambulumbekezdésből következik, a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás iránti kérelem elbírálására irányadó eljárási szabályok rendszere nem szolgálhat a tartózkodáshoz való jog gyakorlása akadályozásának eszközéül.

72

Tekintettel a harmadik országok állampolgárainak a 2003/109 irányelv II. fejezete által biztosított jogok és az irányelv III. fejezetének hatálya alá tartozó jogok közötti szoros kapcsolatra, ugyanezen megfontolások vonatkoznak azon, tartózkodási engedély iránti kérelmekre, amelyeket – ezen irányelv 14–16. cikkének megfelelően – harmadik országok állampolgárai és családtagjaik a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállást megadó tagállamtól eltérő tagállamban nyújtanak be.

73

Következésképpen, amennyiben a Holland Királyság által a harmadik országok állampolgáraitól megkövetelt illetékek magas összege akadályozhatja a 2003/109 irányelv által biztosított jogok gyakorlását, a holland szabályozás veszélyezteti az ezen irányelv által elérni kívánt célt, és megfosztja az irányelvet hatékony érvényesülésétől.

74

Meg kell állapítani továbbá, hogy – amint arra a jelen ítélet 65. pontja is emlékeztet – a Holland Királyságnak a harmadik országok állampolgáraitól a 2003/109 irányelv II. és II. fejezete címén tartózkodási engedély kiállításáért beszedett illetékek összegének meghatározása tekintetében fennálló mérlegelési mozgástere nem korlátlan, nem teszi tehát lehetővé olyan illetékek megfizetésének előírását, amelyek túlzott mértékűek, tekintettel azon jelentős pénzügyi hatásra, amelyekkel ezen állampolgárok számára járnának.

75

Ugyanis, az uniós jog általános elveinek egyikét képező arányosság elvével összhangban, a 2003/109 irányelvet átültető nemzeti szabályozás által felhasznált eszközöknek alkalmasaknak kell lenniük az e szabályozás által elérni kívánt célok megvalósítására, és nem haladhatják meg azt a mértéket, amely e célok eléréséhez szükséges.

76

Természetesen nem zárható ki, hogy a harmadik országoknak a 2003/109 irányelv hatálya alá tartozó állampolgárai tekintetében alkalmazott illetékek összege a kért tartózkodás típusának és az e tekintetben a tagállam által lefolytatandó vizsgálatoknak a függvényében változó lehessen. Amint az a jelen ítélet 61. pontjából következik, maga ezen irányelv különbséget tesz 16. pontjában a harmadik ország állampolgára családtagjai tartózkodási engedélyének kiállítása tekintetében aszerint, hogy a családalapítás a huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy jogállást ezen állampolgárnak megadó tagállamban már megtörtént, vagy sem.

77

Mindazonáltal meg kell állapítani, hogy jelen esetben a Holland Királyság által megkövetelt illetékek összege változó lehet egy olyan sávon belül, ahol a legalacsonyabb összeg is mintegy hétszer nagyobb a nemzeti személyi igazolvány kiállításáért fizetendő összegnél. Noha a holland állampolgárok és a 2003/109 irányelv hatálya alá tartozó, harmadik országok állampolgárai, valamint családtagjaik helyzete nem azonos, ezen eltérés jól mutatja a jelen ügy tárgyát képező nemzeti szabályozás alkalmazásában megkövetelt illetékek aránytalan jellegét.

78

Mivel a Holland Királyság által a 2003/109 irányelvet végrehajtó nemzeti szabályozás címén megkövetelt illetékek önmagukban aránytalanok, és akadályozhatják az ezen irányelv által biztosított jogok gyakorlását, nem szükséges vizsgálni a Bizottság további érvét, amely szerint célszerű összehasonlítani a harmadik országok állampolgáraitól és családtagjaiktól ezen irányelv címén megkövetelt illetékeket az uniós polgárok által hasonló okmányokért a 2004/38 irányelv címén beszedett illetékekkel.

79

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Holland Királyság – mivel harmadik országoknak a „huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező” jogállás Hollandiában történő megszerzését kérelmező állampolgáraira, és harmadik országok azon állampolgáraira, akik egy másik tagállamban huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkeznek és a tartózkodási joguk Hollandiában történő gyakorlását kérik, valamint azon családtagjaikra, akik annak engedélyezését kérik, hogy őket elkísérhessék vagy hozzájuk csatlakozhassanak, olyan túlzott mértékű és aránytalan illetékeket alkalmazott, amelyek alkalmasak a 2003/109 irányelv által biztosított jogok gyakorlásának akadályozására –, nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.

80

Az eljárási szabályzat 69. cikke 2. §-ának első bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Ugyanezen cikk 4. §-ának első bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok maguk viselik saját költségeiket.

81

A Holland Királyságot, mivel pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére. A Görög Köztársaság – mint beavatkozó – maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján a Bíróság (második tanács) a következőképpen határozott: