C‑495/10. sz. ügy

Centre hospitalier universitaire de Besançon

kontra

Thomas Dutrueux

és

Caisse primaire d'assurance maladie du Jura

(a Conseil d’État [Franciaország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„85/374/EGK irányelv – A hibás termékekért való felelősség – Hatály – Nemzeti szabályozás, amely az egészségügyi közintézményeket arra kötelezi, hogy vétkességük hiányában is megtérítsék a nyújtott ellátások keretében használt készülék vagy termék hibája miatt a beteget ért kárt”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – A hibás termékekért való felelősség – 85/374 irányelv – Hatály

(85/374 tanácsi irányelv, 1., 3. és 13. cikk)

Az olyan szolgáltatásnyújtó felelőssége, amely kórházban nyújtott ellátásokhoz hasonló szolgáltatásnyújtás keretében olyan hibás készülékeket vagy termékeket használ, amelyeknek az 1999/34 irányelvvel módosított, a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 85/374 irányelv 3. cikkének rendelkezései értelmében véve nem gyártója, és e használattal kárt okoz e szolgáltatás igénybevevőjének, nem tartozik a 85/374 irányelv hatálya alá. Ez utóbbival nem ellentétes tehát az, ha a tagállam olyan szabályozást alkot, amely az így keletkezett károkért az ilyen szolgáltatásnyújtó felelősségét írja elő az utóbbi vétkessége hiányában is, azzal a feltétellel azonban, hogy fennmarad a károsult és/vagy az említett szolgáltató lehetősége, hogy az említett irányelv alapján hivatkozhasson a gyártó felelősségére, amennyiben az irányelvben támasztott feltételek teljesülnek.

(vö. 39. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (nagytanács)

2011. december 21.(*)

A C‑495/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Conseil d’État (Franciaország) a Bírósághoz 2010. október 15‑én érkezett, 2010. október 4‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Centre hospitalier universitaire de Besançon

és

Thomas Dutrueux,

a Caisse primaire d’assurance maladie du Jura

között folyamatban lévő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (nagytanács),

tagjai: V. Skouris elnök, A. Tizzano, J. N. Cunha Rodrigues, K. Lenaerts, J.‑C. Bonichot és M. Safjan tanácselnökök, K. Schiemann (előadó), Juhász E., A. Borg Barthet, M. Ilešič, J.‑J. Kasel, D. Šváby és M. Berger bírák,

főtanácsnok: P. Mengozzi,

hivatalvezető: R. Şereş tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. szeptember 20‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

– a centre hospitalier universitaire de Besançon képviseletében D. Le Prado ügyvéd,

– a francia kormány képviseletében E. Belliard és R. Loosli‑Surrans, valamint G. de Bergues és S. Menez, meghatalmazotti minőségben,

– a német kormány képviseletében T. Henze és J. Kemper, meghatalmazotti minőségben,

– a görög kormány képviseletében F. Dedousi és M. Germani, meghatalmazotti minőségben,

– az Európai Bizottság képviseletében G. Wilms és A. Marghelis, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. október 27‑i tárgyaláson történt meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az 1999. május 10‑i 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 141., 20. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 4. kötet, 174. o.) módosított, a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv (HL L 210., 29. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 1. kötet, 257. o.; a továbbiakban: 85/374 irányelv) értelmezésére irányul.

2 E kérelmet a centre hospitalier universitaire de Besançon (besançoni egyetemi kórház; a továbbiakban: CHU de Besançon) és Th. Dutrueux, továbbá a caisse primaire d’assurance maladie du Jura (Jura megye egészségbiztosítási pénztára) között a Th. Dutrueux‑nek sebészeti beavatkozás során fűthető matraccal okozott égési sérülések miatti kártérítés tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő.

Jogi háttér

A 85/374 irányelv

3 A 85/374 irányelv első, negyedik, tizenharmadik és tizennyolcadik preambulumbekezdése szerint:

„mivel közelíteni kell a tagállamok azon jogszabályait, amelyek a hibás és ebből kifolyólag kárt okozó termékek gyártóinak felelősségét szabályozzák, mivel ezek eltérése a verseny torzulását eredményezheti, hatással lehet az áruknak a közös piacon belüli szabad mozgására, és a fogyasztók eltérő szintű védelmét eredményezheti a hibás termékek által a fogyasztó egészségében vagy tulajdonában okozott kárral szemben;

[...]

mivel a fogyasztó védelme megköveteli, hogy a gyártási folyamatban részt vevő összes gyártó felelősséggel tartozzon, amennyiben az általuk gyártott termék, vagy az általuk szállított résztermék vagy nyersanyag hibás volt; mivel ugyanebből az okból a felelősséget ki kell terjeszteni azokra, akik terméket importálnak a Közösségbe, és azokra, akik nevük vagy védjegyük feltüntetésével vagy egyéb megkülönböztető jelzéssel magukat gyártónak tüntetik fel, vagy akik olyan terméket szállítanak, amelynek gyártója nem állapítható meg;

[...]

mivel a tagállamok jogrendszerében a károsult kártérítési igénnyel élhet az ezen irányelvben megállapított felelősségen kívüli, szerződésen kívüli felelősség alapján; amennyiben ezek a rendelkezések szintén a fogyasztók hatékony védelmét kívánják elérni, akkor azokra ez az irányelv nem vonatkozik; ha egy tagállamban különös felelősségi szabályozás már megvalósította a fogyasztóknak a gyógyszerkészítmények terén fennálló védelmét, e szabályozás alapján továbbra is lehetőség van az igények érvényesítésére;

[...]

mivel ezzel az irányelvvel kezdetben nem valósul meg a teljes harmonizáció, azonban utat nyit a szélesebb körű harmonizáció előtt; […]”

4 A 85/374 irányelv 1. cikkében úgy rendelkezik, hogy „[a] termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért.”

5 Az említett irányelv 3. cikke a következőképpen szól:

„(1) A »gyártó« a végtermék, az alapanyag, a résztermék előállítója, valamint az, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg nevének, védjegyének vagy egyéb megkülönböztető jelzésének a terméken történő feltüntetésével.

(2) A gyártó felelősségének sérelme nélkül, minden személyt, aki üzleti tevékenysége körében eladás, bérlet, lízing vagy az értékesítés bármely formája céljából terméket a Közösségbe importál, ezen irányelv alkalmazása szempontjából gyártónak kell tekinteni, és gyártóként felel.

(3) Ha a termék gyártója nem állapítható meg, a termék minden szállítója gyártónak tekintendő, kivéve ha ésszerű időn belül tájékoztatja a károsultat a gyártónak vagy annak a személyéről, akinek a terméket szállította [helyesen: annak a személyéről, aki a terméket szállította neki]. Ugyanez vonatkozik az importált termékekre, ha ezek tekintetében a (2) bekezdés szerinti importőr nem állapítható meg, abban az esetben is, ha a gyártó neve fel van tüntetve.”

6 A 85/374 irányelv 13. cikke értelmében:

„Ez az irányelv nem érinti a károsultnak a szerződéses vagy szerződésen kívüli vagy egy, az ezen irányelvről szóló értesítés időpontjában fennálló különös felelősségi rendelkezések alapján fennálló igényét.”

7 A 85/374 irányelvről szóló értesítést 1985. július 30‑án küldték meg a tagállamoknak.

A nemzeti szabályozás

8 A 85/374 irányelv rendelkezéseit a francia code civil (polgári törvénykönyv) 1386‑1–1386‑18. cikkei ültették át a belső jogba.

9 A kérdést előterjesztő bíróság előadja, hogy az egészségügyi közintézményeket a betegeikkel szemben terhelő felelősség – álláspontja szerint – a szerződésen kívüli felelősség olyan különös rendszerébe tartozik, amely a kórházi közszolgálat és az általa ellátott személyek között létrejött sajátos viszonyokon alapul. Az említett rendszert jogszabályi rendelkezések és a közigazgatási bíróságok által megfogalmazott elvek szabályozzák.

10 Ez utóbbi elvek között szerepel többek között az az elv, amely szerint a kórházi közintézménynek vétkessége hiányában is meg kell térítenie a nyújtott ellátások keretében használt készülék vagy termék hibája miatt a beteget ért kárt.

Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

11 A CHU de Besançonban 2000. október 3‑án elvégzett sebészeti beavatkozás során az akkor 13 éves Th. Dutrueux égési sérüléseket szenvedett azon fűthető ágybetét hőmérséklet–szabályozó rendszerének hibája következtében, amelyen elhelyezték.

12 A tribunal administratif de Besançon (besançoni közigazgatási bíróság) 2007. március 27‑i határozatával a CHU de Besançont a Th. Dutrueuxnak így okozott kár megtérítésére kötelezte az utóbbi részére 9000 euró, a caisse primaire d’assurance maladie du Jura részére pedig 5974,99 euró összeg megfizetésével.

13 Az ezen ítélet ellen a CHU de Besançon által benyújtott fellebbezést a cour administrative d’appel de Nancy (nancyi fellebbviteli közigazgatási bíróság) 2009. február 26‑i határozatával elutasította, amely határozat ellen a Conseil d’État‑nál terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.

14 E felülvizsgálati kérelem alátámasztásaként a CHU de Besançon előadja, hogy cour administrative d’appel de Nancy megsértette a 85/387 irányelvet, különösen annak 13. cikkét azzal, hogy megállapította: ezen irányelv nem akadályozza meg azon ítélkezési gyakorlat szerinti elv alkalmazását, amelynek értelmében a kórházi közszolgálat vétkességének hiányában is felelős a nyújtott ellátások keretében használt termékek és készülékek meghibásodása miatt a felhasználókat ért káros következményekért. Az említett irányelvből, ahogyan azt a francia belső jogba átültették, az következik ugyanis, hogy az ágybetét gyártóját kell kizárólag felelőssé tenni, amennyiben személye – ahogy a jelen esetben is – megfelelő módon megállapítható.

15 A Conseil d’État megállapítja, hogy az említett ítélkezési gyakorlat szerinti elvet a 2003. július 9‑i határozatában fogalmazta meg, vagyis a 85/374 irányelvről a tagállamoknak szóló értesítést követően. Mindazonáltal a Conseil d’État, mivel e határozatot az ezen irányelv átültetésére biztosított határidő letelte előtt keletkezett jogvita keretében hozta, az irányelv 13. cikkének rendelkezéseire tekintettel – amely fenntartja „a károsultnak a szerződés alapján és szerződésen kívüli felelősségi rendelkezések alapján fennálló igényét” – úgy ítéli meg, hogy megállapítható: e különleges alapú, az említett irányelv által megalkotott felelősségi rendszerről különböző felelősségi rendszerbe tartozó elv továbbra is alkalmazandó az alapeljárásban szóban forgó károkra.

16 Amennyiben a fenti álláspont mégis megdőlne, az említett bíróság úgy véli, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita kimenetele attól a kérdéstől függ, hogy a 85/374 irányelv által meghatározott felelősségi rendszer vonatkozik‑e azokra a károkra, amelyeket a hibás termék használói harmadik személynek okozhattak a harmadik személy javára történő szolgáltatásnyújtás keretében.

17 Ilyen körülmények között a Conseil d’État úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1) A [85/374] irányelv a 13. cikkének rendelkezésére tekintettel lehetővé teszi‑e az egészségügyi közintézmények betegeinek különleges helyzetén alapuló, olyan felelősségi rendszer alkalmazását, amely biztosítja a betegek számára többek közt azt a jogot, hogy ezen intézményektől még azok vétkessége hiányában is kártérítésben részesüljenek azon károkért, amelyeket az intézmények által használt termékek és készülékek hibája okozott, az intézmény azon lehetőségének a sérelme nélkül, hogy a gyártóval szemben szavatossági igényt érvényesítsen?

2) A [85/374] irányelv korlátozza‑e a tagállamok azon lehetőségét, hogy meghatározzák a valamely szolgáltatásnyújtás keretében hibás készülékeket vagy termékeket használó, és ennek során a szolgáltatást igénybe vevőnek kárt okozó személyek felelősségét?”

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

A második kérdésről

18 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdésével – amelyet indokolt elsőként vizsgálni – lényegében arra kíván választ kapni, hogy az olyan szolgáltatásnyújtó felelőssége, amely kórházban nyújtott ellátásokhoz hasonló szolgáltatásnyújtás keretében hibás készülékeket vagy termékeket használ, és ezzel kárt okoz e szolgáltatás igénybevevőjének a 85/374 irányelv hatálya alá tartozik‑e, így ez utóbbival ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint amely az alapeljárásban szerepel, és amely az így keletkezett károkért az ilyen szolgáltatásnyújtó felelősségét írja elő az utóbbi vétkessége hiányában is.

19 Ahogy az az első preambulumbekezdéséből kitűnik, a 85/374 irányelv célja a tagállamok azon jogszabályainak közelítése, amelyek a hibás és ebből kifolyólag kárt okozó termékek gyártóinak felelősségét szabályozzák.

20 Emlékeztetni kell arra, hogy – amint az az állandó ítélkezési gyakorlatból kiderül – az említett irányelv célja az általa szabályozott kérdésekben teljes körűen harmonizálni a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit (lásd többek között a C‑52/00. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2002. április 25‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑3827. o.] 24. pontját és a C‑154/00. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2002. április 25‑én hozott ítélet [EBHT 2002., I‑3879. o.] 20. pontját, valamint a C‑402/03. sz., Skov és Bilka ügyben 2006. január 10‑én hozott ítélet [EBHT 2006., I‑199. o.] 23. pontját).

21 Ugyanakkor a 85/374 irányelvnek a tizennyolcadik preambulumbekezdéséből következően nem feladata, hogy a hibás termékekért való felelősség területét a fentieken túlmenően kimerítő jelleggel harmonizálja (lásd a C‑285/08. sz. Moteurs Leroy Somer ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑4733. o.] 24. és 25. pontját).

22 A hibás termékek által okozott károkért a gyártókat terhelő polgári jogi felelősség 85/374 irányelvben létrehozott harmonizált rendszere – ahogy az az irányelv első preambulumbekezdéséből kitűnik – a gazdasági szereplők közötti torzításmentes verseny biztosításának, az áruk szabad mozgása megkönnyítésének és a fogyasztóvédelem szintje kiegyenlítésének célját szolgálja. Az említett irányelv hatályának az uniós jogalkotó által meghatározott határai többek között az e különböző érdekek közötti összetett mérlegelésből erednek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben hozott ítélet 17. és 29. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben hozott ítélet 13. és 29. pontját).

23 E tekintetben a 85/374 irányelv negyedik preambulumbekezdése hangsúlyozza, hogy a fogyasztó védelme megköveteli, hogy a gyártási folyamatban részt vevő összes gyártó felelősséggel tartozzon, amennyiben az általuk gyártott termék, vagy az általuk szállított résztermék vagy nyersanyag hibás volt, és hogy ugyanebből az okból a felelősséget ki kell terjeszteni azokra, akik terméket importálnak a Közösségbe, és azokra, akik nevük vagy védjegyük feltüntetésével vagy egyéb megkülönböztető jelzéssel magukat gyártónak tüntetik fel, vagy akik olyan terméket szállítanak, amelynek gyártója nem állapítható meg.

24 A 85/374 irányelv első és negyedik preambulumbekezdése alapján kell értelmezni az irányelv 1. cikkét, amely megfogalmazza azt az elvet, amely szerint „[a] termék gyártója felel a termék hibája által okozott kárért”, és a 3. cikkét, amely többek között meghatározza azon feltételeket, amelyek mellett az ezen irányelv értelmében vett gyártónak kell tekinteni azt a személyt, aki önmagát a termék gyártójaként adja meg, a terméket az Unióba importáló személyt vagy a termék értékesítőjét.

25 Ami pontosabban az említett 3. cikk rendelkezéseit illeti, a Bíróságnak már volt alkalma megállapítani a 85/374 irányelv elfogadásához vezető előkészítő munkálatok vizsgálata során, hogy a gyártási és értékesítési lánc egyes gazdasági szereplői eltérő szerepének mérlegelését követően esett a választás arra, hogy a hibás termékek által okozott kárért való felelősség viselése tekintetében az említett irányelvben előírt jogi szabályozás alapján főszabály szerint a gyártó a felelős, az importőr és a szállító pedig csak konkrétan meghatározott esetekben felel (a fent hivatkozott Skov és Bilka ügyben hozott ítélet 29. pontja).

26 A Bíróság azt is kizárta, hogy a 85/374 irányelv csupán a hibás termékek miatti gyártói felelősség tekintetében valósít meg teljes harmonizációt, nem szabályozza azonban a szállító felelőségét. E tekintetben azt állapította meg, hogy ezen irányelv 1. és 3. cikke, amely meghatározza a „gyártó” fogalmát, nem korlátozódik a gyártó hibás termékért való felelősségének szabályozására, hanem meghatározza, hogy a gyártásban és az értékesítésben részt vevők közül kinek kell viselni az irányelvben meghatározott felelősséget, továbbá megállapította, hogy azoknak a felelősöknek a köre, akikkel szemben a károsult az ugyanebben az irányelvben előírt felelősségi rendszer alapján keresetindítási joga van, az említett 1. és 3. cikkben kimerítően van meghatározva (lásd a fent hivatkozott Skov és Bilka ügyben hozott ítélet 24., 26., 30., 32. és 33. pontját).

27 A jelen esetben meg kell állapítani, hogy az olyan használóra esetlegesen háruló felelősség, mint amilyen a CHU de Besançon, amely a betegnek kiterjedt ellátások nyújtása keretében korábban beszerzett terméket vagy készüléket, mint például fűthető ágybetétet használ, nem olyan kérdés, amelyet a 85/374 irányelv szabályoz, és ezért nem tartozik ez utóbbi hatálya alá.

28 Ahogy ugyanis azt a francia és a görög kormány, valamint az Európai Bizottság előadta, és a főtanácsnok is megállapította az indítványa 27–32. pontjában, az ilyen használó nem tekinthető a szóban forgó termék gyártási és értékesítési lánca résztvevőjének, amely lánchoz – ahogy arra a Bíróság az imént emlékeztetett – a „gyártó” 85/374 irányelv 3. cikkében foglalt fogalma kapcsolódik, következésképpen – és ellentétben azzal, amit a CHU de Besançon állít – az ilyen használó nem tekinthető az említett termék e cikk (3) bekezdése értelmében vett szállítójának sem. Különösen nem lehet azt megállapítani, hogy az alapügyben a CHU de Besançon szállította a betegnek az ez utóbbi használatára szánt terméket.

29 Egyébiránt a gyártó felelősségére vonatkozó, a 85/374 irányelvben bevezetett szabályozás mellett pusztán olyan nemzeti szabályozás jelenléte, amely kórházi ellátásokat igénybe vevőnek ilyen ellátások keretében hibás termék használatával kárt okozó szolgáltatásnyújtó vétkesség nélküli felelősségét írja elő, nem sérti sem az említett gyártói felelősségi rendszer hatékony érvényesülését, sem az uniós jogalkotó által ez utóbbi rendszerrel követett célt.

30 E tekintetben pontosítani szükséges először is azt, hogy a szolgáltatásnyújtó ilyen felelőssége, amennyiben arról a tagállami jog rendelkezik, minden esetben – és ahogyan azt különösen a francia, német és görög kormány, valamint a főtanácsnok az indítványa 45. pontjában hangsúlyozta – csupán úgy szabályozható, hogy ne sértse a 85/374 irányelvben létrehozott rendszert. A nemzeti szabályok alkalmazása ugyanis nem sértheti ezen irányelv hatékony érvényesülését (a C‑203/99. sz. Veedfald ügyben 2001. május 10‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑3569. o.] 27. pontja). A gyártó felelősségére való hivatkozás lehetőségét is fenn kell tartani, ha a 85/374 irányelvben az ilyen felelősség fennállásának feltételéül szabott követelmények teljesülnek. E hivatkozásra vonatkozó feltételnek tehát nemcsak a károsult, hanem a szolgáltatásnyújtó számára is nyitva kell állnia, amely szolgáltatásnyújtó számára tehát e célból olyan lehetőséget kell biztosítani, mint például a szavatosság érvényesítésére irányuló kereset, amelyre a kérdést előterjesztő bíróság az első kérdésében utal.

31 Ami másodsorban a 85/374 irányelvben bevezetett gyártói felelősségi rendszerrel követett célokat illeti, a Bíróság a jelen ítélet 22. és 23. pontjában már emlékeztetett arra, hogy az irányelv célja többek között az áruk szabad mozgásának megkönnyítése, valamint a gazdasági szereplők közötti torzításmentes verseny és a fogyasztók védelmének biztosítása.

32 E tekintetben először is meg kell állapítani, hogy a 85/374 irányelv szövegében semmi nem enged arra következtetni, hogy az uniós jogalkotó azzal, hogy a hibás termékekért való gyártói felelősséget vezette be, a torzításmentes verseny biztosításának és az áruk szabad mozgása elősegítésének célja érdekében meg kívánta volna fosztani a tagállamokat attól a lehetőségtől, hogy az alapügyben szereplőhöz hasonló szolgáltatásnyújtás keretében használt hibás termék által okozott károk megtérítése vonatkozásában olyan, a szolgáltatásnyújtó felelősségét kimondó rendszert állapítsanak meg, amely adott esetben megfelel az említett irányelv által létrehozottnak (lásd analógia útján a fent hivatkozott Moteurs Leroy Somer ügyben hozott ítélet 30. pontját).

33 Ezenkívül, és ahogyan azt a görög kormány előadta, az áruk szabad mozgása ugyan elsősorban ezen áruk gyártóinak, importőreinek és szállítóinak tevékenységétől függ, és ezen gazdasági szereplők felelősségére vonatkozó nemzeti szabályozások eltérései ezért nyilvánvalóan hatással lehetnek e szabad mozgásra, azon szolgáltatásnyújtók tevékenysége azonban, amelyek az áru megszerzését követően azt harmadik személy javára nyújtott szolgáltatás keretében használják, e tekintetben érezhetően különböző, és ezért nem hasonlítható az említett gyártók, importálók és szállítók tevékenységéhez.

34 Egyébiránt azt is érdemes hangsúlyozni, hogy ha a szolgáltatásnyújtó adott esetben vétkesség nélküli felelősségét a nemzeti jog – ahogyan arra a jelen ítélet 30. pontja rámutat – csupán azzal a feltétellel vezeti be, hogy az nem sérti a gyártónak a 85/374 irányelvből eredő felelősségét, a szolgáltatásnyújtó ilyen felelőssége nem torzítja a gyártási és értékesítési lánc szereplői közötti versenyt.

35 Végül, a szolgáltatásnyújtó adott esetben vétkesség nélküli felelőssége – mivel ennek következtében legfeljebb kiegészíti a 85/374 irányelvből következő gyártói felelősséget – hozzájárul a fogyasztóvédelem megerősítéséhez, ahogyan azt a főtanácsnok az indítványa 45. és 46. pontjában megállapította.

36 A fent hivatkozott Veedfald‑ügyben hozott ítélet 12. és 17. pontját illetően, amelyre a Bíróság előtti eljárásban hivatkoztak, emlékeztetni kell arra, hogy az említett ügyben előterjesztett első kérdés olyan esetre vonatkozott, amelyben a „hibás termék gyártója, adott egészségügyi szolgáltatás nyújtása keretében gyártja, és az emberi szervezeten használja a terméket”, és arra irányult, hogy hasonló esetben az említett hibás termék tekinthető‑e a 85/374 irányelv 7. cikkének a) pontja értelmében véve „fogalomba helyezettnek”.

37 Következésképpen – ahogyan azt a francia kormány előadja, és a főtanácsnok az indítványa 38. pontjában megállapítja – mivel azon jogi személy, amelynek a felelőssége felmerült, nemcsak az érintett szolgáltatás nyújtója volt, hanem a 85/374 irányelv rendelkezéseinek értelmében vett „gyártó” is, az említett ügy keretében semmi esetre sem terjesztették elő azt a kérdést, hogy ezen irányelv kiterjed‑e a hibás termékeket használó olyan szolgáltatásnyújtó felelősségére is, amely nem gyártója a terméknek.

38 Ilyen körülmények között a fent hivatkozott Veedfald ügyben hozott ítélet nem értelmezhető úgy, mint amely az adott kérdést megválaszolta. Egyébiránt, és ahogyan azt a főtanácsnok az indítványa 39. és 40. pontjában megállapította, a Bíróság a C‑183/00. sz. González Sánchez‑ügyben 2002. április 25‑én hozott ítéletében (EBHT 2002., I‑3901. o.) sem ezt a kérdést bírálta el.

39 A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az olyan szolgáltatásnyújtó felelőssége, amely kórházban nyújtott ellátásokhoz hasonló szolgáltatásnyújtás keretében olyan hibás készülékeket vagy termékeket használ, amelyeknek a 85/374 irányelv 3. cikkének rendelkezései értelmében véve nem gyártója, és e használattal kárt okoz e szolgáltatás igénybevevőjének, nem tartozik a 85/374 irányelv hatálya alá. Ez utóbbival nem ellentétes tehát az, ha a tagállam olyan szabályozást alkot, mint amely az alapeljárásban szerepel, és amely az így keletkezett károkért az ilyen szolgáltatásnyújtó felelősségét írja elő az utóbbi vétkessége hiányában is, azzal a feltétellel azonban, hogy fennmarad a károsult és/vagy az említett szolgáltató lehetősége, hogy az említett irányelv alapján hivatkozhasson a gyártó felelősségére, amennyiben az irányelvben támasztott feltételek teljesülnek.

A második kérdésről

40 A második kérdésre adott válaszra tekintettel a kérdést előterjesztő bíróság első kérdését nem kell vizsgálni.

A költségekről

41 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott:

Az olyan szolgáltatásnyújtó felelőssége, amely kórházban nyújtott ellátásokhoz hasonló szolgáltatásnyújtás keretében olyan hibás készülékeket vagy termékeket használ, amelyeknek az 1999. május 10‑i 1999/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a hibás termékekért való felelősségre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1985. július 25‑i 85/374/EGK tanácsi irányelv 3. cikkének rendelkezései értelmében véve nem gyártója, és e használattal kárt okoz e szolgáltatás igénybevevőjének, nem tartozik a 85/374 irányelv hatálya alá. Ez utóbbival nem ellentétes tehát az, ha a tagállam olyan szabályozást alkot, mint amely az alapeljárásban szerepel, és amely az így keletkezett károkért az ilyen szolgáltatásnyújtó felelősségét írja elő az utóbbi vétkessége hiányában is, azzal a feltétellel azonban, hogy fennmarad a károsult és/vagy az említett szolgáltató lehetősége, hogy az említett irányelv alapján hivatkozhasson a gyártó felelősségére, amennyiben az irányelvben támasztott feltételek teljesülnek.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: francia.