1

Keresetlevelében az Európai Bizottság annak megállapítását kéri a Bíróságtól, hogy a Ciprusi Köztársaság,

nem teljesítette a 2006. november 20-i 2006/105/EK tanácsi irányelvvel (HL L 363., 368. o., helyesbítés: HL L 80., 2007.3.21., 15. o.) módosított, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (HL L 206., 7. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 102. o., a továbbiakban: élőhelyirányelv) 4. cikkének (1) bekezdéséből, a C-117/03. sz., Dragaggi és társai ügyben 2005. január 13-án hozott ítélettel (EBHT 2005., I-167. o.) és a C-244/05. sz., Bund Naturschutz in Bayern és társai ügyben 2006. szeptember 14-én hozott ítélettel (EBHT 2006., I-8445. o.) értelmezett élőhelyirányelvből, valamint ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

2

Az élőhelyirányelv 3. cikke (1) bekezdésének első albekezdése szerint „[a] különleges természetmegőrzési területek egységes európai ökológiai hálózatát Natura 2000 néven hozzák létre. Az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusokat magában foglaló, továbbá a II. mellékletben felsorolt fajok élőhelyéül szolgáló természeti területekből álló hálózat célja, hogy biztosítsa az érintett természetes élőhelytípusok, valamint az érintett fajok élőhelyeinek kedvező védettségi állapotának fenntartását vagy adott esetben helyreállítását természetes kiterjedésükön, illetve elterjedési területükön belül”.

3

Az élőhelyirányelv 4. cikkének (1) és (2) bekezdése így rendelkezik:

„(1)   A III. mellékletben (1. szakasz) meghatározott követelmények és a vonatkozó tudományos ismeretek alapján minden egyes tagállam benyújtja a megfelelő természeti területek javasolt jegyzékét, amelyben feltüntetik, hogy az I. mellékletben felsorolt természetes élőhelytípusok, illetve a II. mellékletben felsorolt őshonos fajok közül melyek fordulnak elő az egyes természeti területeken. E területek nagy területen elterjedt állatfajok esetében a faj természetes elterjedési területén belül olyan területi egységnek felelnek meg, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. Nagy területen elterjedt, vízben élő fajok esetében csak olyan egyértelműen körülhatárolt területi egység javasolható, amelynek fizikai vagy biológiai tényezői nélkülözhetetlenek a faj létezéséhez és szaporodásához. [...]

Az irányelvről szóló értesítést követő három éven belül a jegyzéket megküldik a Bizottságnak az egyes természeti területekre vonatkozó tájékoztatással együtt. [...]

(2)   A III. mellékletben (2. szakasz) meghatározott követelmények alapján [...], a Bizottság – a tagállamokkal egyetértésben – az általuk készített jegyzékek felhasználásával összeállítja a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékének tervezetét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.

[...]

A Bizottság a 21. cikkben megállapított eljárással összhangban hagyja jóvá a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékét, amely megállapítja, hogy mely természeti terület foglal magában egy vagy több elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust, vagy mely szolgál veszélyeztetett faj élőhelyeként.”

4

Ezen irányelv 5. cikke ekként rendelkezik:

„(1)   Kivételes esetekben, amennyiben a Bizottság úgy találja, hogy a 4. cikk (1) bekezdésében említett nemzeti jegyzékből kimaradt egy olyan elsődleges fontosságú természetes élőhelytípust magában foglaló, illetve veszélyeztetett faj élőhelyéül szolgáló természeti terület, amelyet a Bizottság a vonatkozó megbízható tudományos adatok alapján elengedhetetlennek tart az érintett elsődleges fontosságú természetes élőhelytípus, illetve veszélyeztetett faj fennmaradása szempontjából, kétoldalú konzultációs eljárás kezdődik az érintett tagállam és a Bizottság között, amelynek során összehasonlítják a felek által felhasznált tudományos adatokat.

(2)   Amennyiben legfeljebb hat havi konzultációt követően a vita megoldatlan marad, a Bizottság javaslatot terjeszt a Tanács elé a természeti területnek közösségi jelentőségű természeti területté nyilvánítására.

(3)   A Tanács az előterjesztést követő három hónapon belül egyhangúlag hozza meg határozatát.

(4)   A konzultáció és a Tanács határozathozatalának időtartama alatt az érintett természeti terület tekintetében a 6. cikk (2) bekezdését kell alkalmazni.”

5

Az élőhelyirányelv 12. cikkének (1) bekezdése így szól:

„A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket a IV. melléklet a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva az alábbiakat:

6

A ciprusi vízisikló az élőhelyirányelv II. mellékletében, és IV. mellékletének a) pontjában szereplő veszélyeztetett faj.

7

2006. május 16-án a ciprusi környezetvédelmi és ökológiai szervezetek szövetsége a ciprusi vízisikló védelmének elégtelenségére vonatkozó panaszt terjesztett a Bizottság elé. A panasz szerint a Ciprusi Köztársaság helytelenül járt el azáltal, hogy elmulasztotta többek között felvenni a Paralimni-tó területét a jkjtt.-k nemzeti jegyzékébe.

8

A Bizottság a rendelkezésére álló információk alapján 2007. március 23-án felszólító levelet intézett a Ciprusi Köztársasághoz, amelyben felhívta az utóbbi figyelmét arra, hogy e faj védelme elégtelen, mivel a Paralimni-tó területe nem szerepel a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékén, és az említett terület, valamint a Xylatios-gát nem áll védelem alatt.

9

A Ciprusi Köztársaság a 2007. május 18-i levelében válaszolt a felszólító levélre, közölve, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóság tárgyalást folytat az érintett felekkel annak érdekében, hogy a 2007-es év vége előtt közösen elfogadott javaslatot tegyenek a Paralimni-tó területének a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe való felvételére. Ez a tagállam felsorolta az e terület és a Xylatios-gát védelmének megerősítése érdekében tett egyes intézkedéseket is. Végül azt állította, hogy a felszólító levél időelőtti és jogellenes, mivel a Bizottságnak az élőhelyirányelv 5. cikke szerinti eljárást kellett volna követnie, nem pedig az EUMSZ 258. cikkben meghatározott kötelezettségszegési eljárást.

10

2008. június 6-i levelében a Bizottság indokolással ellátott véleményt adott, amelyben megállapította, hogy a Ciprusi Köztársaság – mivel nem fogadta el az élőhelyirányelvnek való megfeleléshez szükséges törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit. Következésképpen a Bizottság felszólította a Ciprusi Köztársaságot, hogy tegye meg az ahhoz szükséges intézkedéseket, hogy ezen indokolással ellátott véleményben foglaltaknak a vélemény kézhezvételétől számított két hónapon belül megfeleljen.

11

Az említett indokolással ellátott véleményre a Ciprusi Köztársaság a 2008. november 21-i levelében válaszolt, megjelölve a ciprusi vízisikló védelme érdekében tett intézkedéseket, és hangsúlyozva a Paralimni-tó területének a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe való felvétele érdekében megtett lépéseket.

12

A Bizottság a 2009. december 18-i levelében többek között hivatkozott a Paralimni-tó területének északi részén folyó ingatlanfejlesztésekre vonatkozó panaszokra.

13

A Ciprusi Köztársaság a 2009. december 23-i levelében arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy az említett területet 2009. november 24-én hivatalosan felvették a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe. Ez a tagállam azonban a Paralimni-tó északi végét nem vette fel erre a jegyzékre.

14

Ezt követően a Ciprusi Köztársaság cáfolta a Bizottság által hivatkozott, az említett tó északi részén folyó ingatlanfejlesztésekre vonatkozó panaszokat.

15

A Bizottság úgy véli, hogy a Ciprusi Köztársaság – mivel az indokolással ellátott véleményben megjelölt határidő lejárta előtt nem vette fel a Paralimni-tó területét a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe – nem teljesítette az élőhelyirányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

16

Az élőhelyirányelv 5. cikkének (1) bekezdését illetően – amelynek alkalmazását a Ciprusi Köztársaság a pert megelőző eljárás során azért kérte, mivel a Bizottság megállapította, hogy a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékéről hiányzik a ciprusi vízisikló túléléséhez nélkülözhetetlennek tűnő terület – a Bizottság úgy érvel, hogy e rendelkezés alkalmazásának előfeltétele a közötte és az érintett tagállam között fennálló tudományos nézeteltérés, amiről a jelen esetben nincs szó. A jelen esetben a két fél részéről felhasznált információk megegyeznek egymással, és azokat nem vonták kétségbe. A Ciprusi Köztársaság a 2008. augusztus 12-i és november 21-i levelében kötelezettséget vállalt arra, hogy a Paralimni-tó területét felveszi a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe. Következésképpen nem merül fel a tudományos nézeteltérésnek és az adatok összehasonlításának a kérdése.

17

A Bizottság másodlagosan azt állítja, hogy komoly jelzések utalnak arra, hogy a terület határai, amelyeket végül a javasolt közösségi jelentőségű természeti terület kijelölésével összefüggésben közöltek vele – tekintettel arra, hogy azok nem foglalják magukban fontos, a Paralimni-tó északi végén elhelyezkedő, a 2009-es év folyamán beépíthető területté átminősített területet –, nem megfelelőek a ciprusi vízisikló védelméhez, ebből következően a jogsértés továbbra is fennáll.

18

A Ciprusi Köztársaság emlékeztet arra, hogy soha nem vitatta, hogy a Paralimni-tó területét javasolt közösségi jelentőségű természeti területnek kell minősíteni. Mindazonáltal azt állítja hogy a jelenleg javasolt közösségi jelentőségű természeti területként kijelölt terület elegendő a szóban forgó faj védelméhez. Állítása szerint ez a faj csak a javasolt közösségi jelentőségű természeti terület déli és keleti részein található meg. Végeredményben az osztrák szakértő által készített tanulmány – amelyre a Bizottság hivatkozik – nem tartalmaz egyértelmű jelzést arra vonatkozóan, hogy a szakértő a javasolt közösségi jelentőségű természeti terület milyen körülhatárolását ítéli szükségesnek a ciprusi vízisikló megfelelő védelméhez.

19

Mivel a Ciprusi Köztársaság tudományos adatokkal alátámasztva úgy érvel, hogy a javasolt közösségi jelentőségű természeti terület körülhatárolása elegendő a ciprusi vízisiklónak és annak élőhelyének védelméhez – amit a Bizottság kétségbe von –, a tudományos adatok értékelésére vonatkozóan tudományos nézeteltérés áll fenn. Ez a nézeteltérés indokolttá tette volna az élőhelyirányelv 5. cikke szerinti kétoldalú konzultációs eljárás lefolytatását.

20

A kereset tárgyát illetően emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróság az eljárási szabályzata 92. cikkének (2) bekezdése alapján bármikor hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt elfogadhatatlan-e.

21

Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a pert megelőző eljárásnak az a célja, hogy alkalmat biztosítson az érintett tagállam számára egyrészt az uniós jogból eredő kötelezettségei teljesítésére, másrészt pedig a Bizottság által megfogalmazott kifogások ellen védekezésül felhozott jogalapjai hatékony érvényesítésére. Az EUMSZ 258. cikk alapján benyújtott kereset tárgyát az e rendelkezésben előírt, pert megelőző eljárás során kell meghatározni. Ezért a kereset csak a pert megelőző eljárásban megjelölt kifogásokon alapulhat (lásd többek között a C-152/98. sz., Bizottság kontra Hollandia ügyben 2001. május 10-én hozott ítélet [EBHT 2001., I-3463. o.] 23. pontját).

22

A jelen esetben rá kell mutatni, hogy nem tűnik ki az iratokból, hogy a pert megelőző eljárás szakaszában – akár a felszólító levél, akár az indokolással ellátott vélemény szakaszában – a felek részéről felmerült volna a Paralimni-tó területe körülhatárolásának kérdése, és az sem, hogy a Bizottság előterjesztett volna bármilyen, kifejezetten e terület északi részére vonatkozó érvet. Azon tényt illetően, hogy a Paralimni-tó területe nem szerepel a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékén, a Bizottság annak megkövetelésére szorítkozott, hogy ezt a területet – amelyet általánosságban és annak körülhatárolásra vonatkozó utalás nélkül határozott meg – vegyék fel a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe, és a Ciprusi Köztársaság kötelezettséget is vállalt a területnek ezen jegyzékre való felvételére, amit végeredményben az indokolással ellátott vélemény kibocsátása után több mint tizenhét hónappal meg is tett.

23

Mivel a pert megelőző eljárás egyáltalán nem irányult a Paralimni-tó területének körülhatárolására, és így különösen arra a kérdésre, hogy a körülhatárolt területbe bele kell-e foglalni a terület északi részét, a keresetnek az utóbbi kérdésre vonatkozó része elfogadhatatlan.

24

Az arra vonatkozó kifogást illetően, hogy a Paralimni-tó területét nem vették fel a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe, a Bíróság rámutat arra, hogy általánosságban az soha nem volt vitatott, hogy a területet fel kellett volna venni erre a jegyzékre.

25

Következésképpen, először is meg kell állapítani, hogy az élőhelyirányelv 5. cikkének alkalmazási feltételei e két kifogás egyikénél sem teljesültek.

26

Másodszor, az arra vonatkozó kifogást illetően, hogy a Paralimni-tó területét nem vették fel a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek nemzeti jegyzékébe, nem vitatott, hogy azt az indokolással ellátott véleményben megjelölt határidő lejárta előtt még nem vették fel az említett jegyzékre.

27

Márpedig, mivel a kötelezettségszegés megtörténtét a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe (lásd többek között a C-183/05. sz., Bizottság kontra Írország ügyben 2007. január 11-én hozott ítélet [EBHT 2007., I-137. o.] 17. pontját és a C-164/09. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 2010. november 11-én hozott ítélet 19. pontját), meg kell állapítani, hogy az említett kifogás vonatkozásában a Bizottság keresete megalapozott.

28

A Ciprusi Köztársaság úgy érvel, hogy sem a felszólító levél, sem az indokolással ellátott vélemény nem hivatkozik a lőtér működésére és a kotrási munkálatokra. Ebből következően e tagállam szerint a Bizottság kiterjesztette a jogvita tárgyát, mivel a keresetében akként hivatkozott a lőtérre és a kotrási munkálatokra, hogy azok károsítják és elpusztítják az érintett faj élőhelyét.

29

A Ciprusi Köztársaság azt állítja, hogy mivel nem volt lehetősége észrevételeket megfogalmazni ezen érvek megválaszolása érdekében, a Bíróság azokat nem veheti figyelembe a Bizottság kifogásainak vizsgálata során. A jogvita tárgya ugyanis csak akkor terjedhet ki az indokolással ellátott vélemény után bekövetkezett tényekre, ha ezek a tények ugyanolyan jellegűek, mint a véleményben említett tények, és ugyanazt a magatartást valósítják meg, amiről nincs szó a jelen esetben.

30

A „tó északi részénél” folyó ingatlanfejlesztéseket illetően az indokolással ellátott vélemény nem határozta meg pontosabban azokat az érveket, amelyekre átfogóbban hivatkozott a felszólító levélben. Így konkrétan a kérdéses helyen folyó ingatlanfejlesztésekről először a Bizottság 2009. december 18-i levele tesz említést. A „tó északi része” sem a felszólító levélben, sem az indokolással ellátott véleményben nem lett megemlítve.

31

Következésképpen a Ciprusi Köztársaság úgy véli, hogy a Bizottságnak a Paralimni-tó északi részénél működő lőtérre, a kotrási munkálatokra és az ingatlanfejlesztésekre vonatkozó érveit el kell utasítani mint elfogadhatatlanokat.

32

A Bizottság megjegyzi, hogy mind a felszólító levélben, mind az indokolással ellátott véleményben kifogásolta a Ciprusi Köztársaság magatartását, amely tagállam eltűri az említett tó ökológiai jellemzőit súlyosan veszélyeztető tevékenységeket, továbbá kifogásolta azt a tényt is, hogy ez a tagállam az uniós jogot megsértve nem fogadott el a ciprusi vízisikló populációjának megőrzéséhez szükséges védelmi intézkedéseket. Ennek keretében és e kifogásának alátámasztására a Bizottság konkrétan megemlíti a túlzott vízkivételt, az ingatlanfejlesztéseket és a motokrossz-versenyeket.

33

Még annak feltételezése esetén is, hogy a lőtér üzemeltetése és a kotrási munkálatok az indokolással ellátott véleménynél későbbi tényeknek minősülnek, a Bizottság rámutat arra, hogy a jogvita tárgya kiterjedhet az e vélemény után bekövetkezett tényekre is, ha ezek a tények ugyanolyan jellegűek, mint az említett véleményben említett tények, és ugyanazt a magatartást valósítják meg. Márpedig a szóban forgó tények ugyanolyan jellegűek, mint az indokolással ellátott véleményben említett tények, és ugyanazt a magatartást valósítják meg.

34

Az ingatlanfejlesztésekre vonatkozó érvek állítólagos pontatlan megfogalmazását illetően a Bizottság rámutat arra, hogy annak általános fogalmát a következőképpen határozta meg: ingatlanfejlesztés „a tó mellett, de annak határain belül is”. Ez a meghatározás nyilvánvalóan magában foglalja a tó északi részét is, tekintettel arra, hogy ez a rész a tó „határain belül” helyezkedik el. Mindenesetre a Bizottságnak egyáltalán nem volt valódi lehetősége arra, hogy a felszólító levélbe vagy az indokolással ellátott véleménybe belefoglalja a tó északi részét érintő új ingatlanfejlesztés problémáját, mivel a Ciprusi Köztársaság ezt a területet csak 2009 márciusában foglalta a településfejlesztési tervbe, azaz jóval az indokolással ellátott véleményre adandó válasz határidejének lejártát követően.

35

A kotrási munkálatokat illetően meg kell állapítani, hogy az szerepel azon tények között, amelyeket a Bizottság a felszólító levelében és indokolással ellátott véleményében felrótt a Ciprusi Köztársaságnak.

36

Ebből következően a kotrási munkálatok tűrésére vonatkozó érv elfogadható.

37

A lőtér működését illetően hangsúlyozni kell – amint azt maga a Bizottság is elismeri –, hogy azt a pert megelőző eljárásban nem említették meg. Márpedig jóllehet tény, hogy a kötelezettségszegés megállapítása iránti kereset keretében még az indokolással ellátott vélemény után bekövetkezett tényeket is figyelembe lehet venni, ha ezek a tények ugyanolyan jellegűek, mint az említett véleményben említett tények, és ugyanazt a magatartást valósítják meg (lásd ebben az értelemben a 42/82. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 1983. március 22-én hozott ítélet [EBHT 1983., 1013. o.] 20. pontját és a 113/86. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1988. február 4-én hozott ítélet [EBHT 1988., 607. o.] 11. pontját), a lőtér működése esetében nem ez a helyzet, amennyiben azt a vízkivétellel, az ingatlanfejlesztéssel, a kotrási munkálatokkal vagy a motokrossz-versenyek szervezésével hasonlítjuk össze.

38

Következésképen a lőtér működésére alapított érv nem fogadható el.

39

Meg kell állapítani, hogy úgyszintén elfogadhatatlan a Paralimni-tó északi részénél folyó ingatlanfejlesztésre és annak erre a területre gyakorolt hatására vonatkozó érv, tekintettel a jelen ítélet 23. pontjában kifejtettekre, és arra, hogy a Bizottság erre az érvre mindenesetre sem a felszólító levelében sem az indokolással ellátott véleményében nem hivatkozott.

40

A Bizottság úgy véli, hogy a Bíróság ítélkezési gyakorlata – amely elismeri a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek védelmének és az élőhelyirányelv célkitűzései megóvásának szükségességét, különösen ami az egységes európai ökológiai hálózat létrehozását illeti – a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékén való szerepléshez szükséges ökológiai szempontoknak eleget tevő területekre is alkalmazandó.

41

A Bizottság rámutat arra, hogy a Ciprusi Köztársaság eltűri a túlzott és jogellenes vízkivételt, amely többek között az érintett faj élőhelyének elpusztítását, illetve ezen élőhely reprezentatív tulajdonságainak eltűnését okozza. Ráadásul a szóban forgó területen folyó ingatlanfejlesztés csökkenti ezen élőhely területét, és ezáltal rendkívül káros hatással van a terület és az érintett faj védelmére. Ezenkívül a motokrossz-versenyek szervezése – annak folyamatos zavaró hatása miatt – különösen ártalmas a ciprusi vízisiklóra, és veszélyforrásnak minősül, mivel az állatok sérülését vagy akár halálát is okozhatja.

42

A Ciprusi Köztársaság kijelenti, hogy a ciprusi vízisikló élőhelyén történő vízkivételt már megszüntette, következésképpen már nem indokoltak azok az aggodalmak, amelyek e faj élőhelyén a vízszint csökkenésére, és ezen élőhelynek a vízkivétel miatti elpusztítására vonatkoznak. A „tó melletti” lakóházépítések vonatkozásában az alperes tagállam hangsúlyozza, hogy a szóban forgó javasolt közösségi jelentőségű természeti területen belül semmilyen építkezés nem folyik, és e terület közvetlen közelében folyó lakóházépítések nem csökkentik a ciprusi vízisikló élőhelyét, és a Bizottság állításával ellentétben nem járnak káros következményekkel. A motokrossz pálya üzemeltetése tekintetében a Ciprusi Köztársaság megjegyzi, hogy azt már nem üzemeltetik, és magát a pályát is elbontották.

43

Emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyirányelv értelmében a Bizottság számára megküldött nemzeti jegyzékekben szereplő, javasolt közösségi jelentőségű területek – és különösen az elsődleges fontosságú élőhelyeket magukban foglaló vagy elsődleges fontosságú fajok élőhelyéül szolgáló területek – vonatkozásában a tagállamoknak az ezen irányelvben meghatározott védelem célkitűzésének megfelelő, az e területek nemzeti szintű ökológiai érdekének védelmére alkalmas intézkedéseket kell hozniuk (lásd a fent hivatkozott Dragaggi és társai ügyben hozott ítélet 30. pontját).

44

A Bizottságnak megküldött, az élőhelyirányelv 4. cikkének (1) bekezdése szerinti nemzeti jegyzékben szereplő természeti területek esetében alkalmazandó megfelelő védelmi rendszer megtiltja a tagállamok számára, hogy olyan beavatkozásokat engedélyezzenek, amelyek komolyan veszélyeztethetik e természeti területek ökológiai jellemzőit. Ez különösen igaz akkor, ha a beavatkozás jelentős mértékben csökkentheti a természeti terület nagyságát, vagy a területen élő veszélyeztetett fajok eltűnéséhez vezethet, vagy – végezetül – az említett terület elpusztítását, vagy a reprezentatív jellemzői megszüntetését eredményezi (lásd a fent hivatkozott Bund Naturschutz in Bayern és társai ügyben hozott ítélet 46. és 47. pontját).

45

Ha ugyanis ez nem így lenne, torzulhatna az európai uniós szintű döntéshozatali eljárás, amely nemcsak a területeknek a tagállamok által bejelentettnek megfelelő épségén alapul, hanem figyelembe veszi a tagállamok által javasolt különböző természeti területek ökológiai szempontból történő összehasonlítását is, és a Bizottság a szóban forgó területen nem lenne képes ellátni feladatát, azaz többek között a közösségi jelentőségű természeti területek jegyzékének jóváhagyását a különleges természetvédelmi területek egységes európai ökológiai hálózatának létrehozása céljából (lásd a fent hivatkozott Bund Naturschutz in Bayern és társai ügyben hozott ítélet 41. és 42. pontját).

46

A fenti megállapítások mindenesetre értelemszerűen vonatkoznak azokra a természeti területekre is, amelyek esetében az érintett tagállam nem vitatja, hogy azok megfelelnek az élőhelyirányelv 4. cikke (1) bekezdésében meghatározott ökológiai szempontoknak, és amelyeknek ebből következően szerepelniük kellett volna a javasolt közösségi jelentőségű természeti területek Bizottság számára megküldött nemzeti jegyzékében.

47

Az élőhelyirányelv és annak célkitűzései értelmében nem lehet elfogadni, hogy a jelen ügyben szóban forgóhoz hasonló természeti terület – amely esetében az érintett tagállam nem vitatja az említett jegyzékre való felvétel szükségességét – ne részesüljön semmilyen védelemben.

48

A Bizottság által a Ciprusi Köztársaságnak felrótt magatartást illetően – amely a Bizottság állítása szerint a Paralimni-tó területén a ciprusi vízisikló élőhelyének elpusztítását okozza, és amely ugyanezen a területen veszélybe sodorja e faj populációjának fennmaradását – nem vitatott, hogy a szóban forgó területen a motokrossz-versenyek szervezése, amelyet az alperes tagállam állítása szerint az indokolással ellátott véleményben megjelölt határidő lejárta után megszüntetett, olyan jellegű magatartásnak minősül, amely komolyan veszélyeztetheti e természeti terület ökológiai jellemzőit.

49

Ennélfogva a kifogás ebben a tekintetben megalapozott.

50

Az iratokból az tűnik ki, hogy a szóban forgó területen a túlzott vízkivételt az indokolással ellátott véleményben megjelölt két hónapos határidő lejártakor még nem szüntették meg. Márpedig a jelen esetben úgy tűnik, hogy az ilyen típusú művelet, különösen a száraz években, súlyosan hátrányosan hathat a ciprusi vízisikló élőhelyére és e faj védelmére.

51

Ebből következően a kifogásnak ebben a tekintetben is helyt kell adni.

52

A szóban forgó javasolt közösségi jelentőségű természeti terület északi részén kívül folyó ingatlanfejlesztések vonatkozásában – amelyek az érintett faj élőhelye területének csökkenését okozták, és amelyeket a Bizottság felrótt a Ciprusi Köztársaságnak – ez a tagállam elismeri, hogy a javasolt közösségi jelentőségű természeti terület körül folyt ilyen ingatlanfejlesztés, azon belül azonban nem, továbbá vitatja a Bizottság állítása szerinti káros hatásokat.

53

E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően a kötelezettségszegés megállapítása iránti eljárásban a Bizottságot terheli annak bizonyítása, hogy a felrótt kötelezettségszegés fennáll, és a Bizottság feladata az e kötelezettségszegés fennállásának vizsgálatához szükséges bizonyítékoknak a Bíróság előtti bemutatása, de a Bizottság semmiféle vélelemre nem alapíthatja keresetét (lásd különösen a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 39. pontját és a C-90/10. sz., Bizottság kontra Spanyolország ügyben 2011. szeptember 22-én hozott ítélet 25. pontját).

54

Márpedig, mivel arra vonatkozóan egyáltalán nincs bizonyíték, hogy az említett ingatlanfejlesztés a javasolt közösségi jelentőségű természeti terület érintett részén milyen hatással lehet a ciprusi vízisikló élőhelyének területére, ezt az érvet – éppúgy mint az azzal összefüggő, kotrási munkálatokra vonatkozó érvet – semmi esetre sem lehet megalapozottnak tekinteni.

55

Következésképpen – a jelen ítélet 54. pontjában tett megállapítások sérelme nélkül – helyt kell adni a Paralimni-tó területét illetően az érintett faj élőhelyét károsító és azt elpusztító tevékenységek eltűrése miatt az élőhelyirányelv megsértésére alapított kifogásnak.

56

A Bizottság úgy véli, hogy a Ciprusi Köztársaság – mivel eltűrte a fent említett tevékenységeket, így különösen: a túlzott vízkivételt, valamint a motokrossz-versenyek szervezését, és nem alkalmazott védelmi intézkedéseket – nem teljesítette az élőhelyirányelv 12. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. Ugyanis az említett tevékenységek következtében a ciprusi vízisikló élőhelyének területe és e faj populációja csökkent a Paralimni-tó területén.

57

A Bizottság szerint az említett területen az építési munkák az említett faj élőhelyét károsító földmunkák és földelhordás miatt súlyos következményekkel járnak. A Paralimni-tó északi részének felparcellázása az élőhelyirányelv 12. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját is sérti.

58

A Ciprusi Köztársaság azt állítja, hogy a versenypálya jogellenes működésének kivételével megtette a ciprusi vízisikló szigorú védelmi rendszerének alkalmazásához szükséges intézkedéseket, erre tekintettel nem sértette meg az élőhelyirányelv 12. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

59

Emlékeztetni kell arra, hogy az élőhelyirányelv 12. cikkének (1) bekezdése arra kötelezi a tagállamokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket az ugyanezen irányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok természetes elterjedési területükön való szigorú védelmének érdekében, megtiltva e fajok természetben élő példányai szándékos befogásának vagy megölésének bármely formáját, az említett fajok szándékos zavarását, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején, a vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítását vagy begyűjtését, valamint a párzási, költő- vagy pihenőhelyek károsítását vagy elpusztítását.

60

E rendelkezés átültetése nemcsak teljes jogszabályi keret létrehozását követeli meg a tagállamoktól, hanem az erre vonatkozó konkrét és különleges védelmi intézkedések megtételét is (a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 29. pontja).

61

Hasonlóképpen, a szigorú védelmi rendszer összefüggő és összehangolt, megelőző jellegű intézkedések meghozatalát is feltételezi (a C-518/04. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2006. március 16-án hozott ítélet 16. pontja és a fent hivatkozott Bizottság kontra Írország ügyben hozott ítélet 30. pontja).

62

Ennek a szigorú védelmi rendszernek tehát az élőhelyirányelv IV. mellékletének a) pontjában felsorolt állatfajok esetében lehetővé kell tennie a következő tevékenységek tényleges kizárását: e fajok természetben élő példányai szándékos befogásának vagy megölésének bármely formája, az említett fajok szándékos zavarása, különösen párzás, utódnevelés, áttelelés és vándorlás idején, a vadon élő állatok tojásainak szándékos elpusztítása vagy begyűjtése, valamint az említett fajok párzási, költő- vagy pihenőhelyeinek károsítása vagy elpusztítása (lásd ebben az értelemben a C-383/09. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2011. június 9-én hozott ítéletet [EBHT 2011., I-4869. o.]).

63

Az alperes tagállam a jelen esetben elismeri, hogy a motokrossz-versenyek szervezésének eltűrésével megsértette az élőhelyirányelv 12. cikkének (1) bekezdését.

64

A túlzott vízkivételt illetően – tekintettel a jelen ítélet 50. pontjára és arra a tényre, hogy a ciprusi vízisikló jelenléte a Paralimni-tó területén köztudomású volt – meg kell állapítani, hogy az mindenesetre az élőhelyirányelv 12. cikke (1) bekezdésének értelmében vett szándékos zavarásnak minősül.

65

A Paralimni-tó területén folyó ingatlanfejlesztésekkel összefüggésben a ciprusi vízisiklóra kiható káros következményekre alapított érvet illetően meg kell állapítani, hogy az iratokhoz csatolt bizonyítékokból az tűnik ki, hogy a Paralimni-tó területén vagy annak közelében, így különösen a terület északi részén vagy annak közelében az ingatlanfejlesztések és a folyamatban lévő építkezések, továbbá azokhoz kapcsolódó kotrási munkálatok a terület teljes ökoszisztémájában zavaró hatással lehetnek erre a védett fajra.

66

E körülmények között megállapítható, hogy a Ciprusi Köztársaság nem hozta létre azt a szigorú védelmi rendszert, amely lehetővé tenné a jelen ítélet 62. pontjában felidézett összes tevékenység tényleges kizárását.

67

Következésképpen az élőhelyirányelv 12. cikke (1) bekezdésének megsértésére alapított kifogás megalapozott.

68

Az előző megfontolások összességére tekintettel – a jelen ítélet 55. pontjában szereplő megállapítások sérelme nélkül – helyt kell adni a Bizottság keresetének.

69

Következésképpen meg kell állapítani, hogy a Ciprusi Köztársaság:

nem teljesítette az élőhelyirányelv 4. cikkének (1) bekezdéséből, az élőhelyirányelvből, valamint ezen irányelv 12. cikkének (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.

70

Az eljárási szabályzat 69. cikkének 2. §-a alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Ciprusi Köztársaságot, mivel az általa felhozott jogalapok többsége tekintetében pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott: