—

a Grünwald Logistik Service GmbH (GLS) képviseletében K. Landry és F. Eckard Rechtsanwälte,

—

az Európai Unió Tanácsa képviseletében B. Driessen, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Berrisch Rechtsanwalt,

—

az Európai Bizottság képviseletében T. Maxian Rusche és H. van Vliet, meghatalmazotti minőségben,

1

Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelem a Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) behozatalára vonatkozó ideiglenes [helyesen: végleges] dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2008. december 18-i 1355/2008/EK tanácsi rendelet (HL L 350., 35. o.; a továbbiakban: végleges rendelet) érvényességére vonatkozik.

2

E kérelmet a Grünwald Logistik Service GmbH (a továbbiakban: GLS) és a Hauptzollamt Hamburg-Stadt (hamburgi fővámhivatal) között az alapügy felperese által Kínából behozott tartósított mandarinra kivetett ideiglenes dömpingellenes vám adóhatóság általi beszedése tárgyában folyamatban lévő peres eljárás keretében terjesztették elő.

3

A dömpingellenes intézkedéseknek az Európai Unió általi alkalmazását szabályozó rendelkezéseket a 2005. december 21-i 2117/2005/EK tanácsi rendelettel (HL L 340., 17. o.) módosított, az Európai Közösségben tagsággal nem rendelkező országokból érkező dömpingelt behozatallal szembeni védelemről szóló, 1995. december 22-i 384/96/EK tanácsi rendelet (HL 1996. L 56., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 10. kötet, 45. o.; a továbbiakban: alaprendelet) tartalmazza.

4

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja előírja:

„A nem piacgazdaságú országokból származó behozatal […] esetén a rendes értéket egy piacgazdaságú harmadik ország ára vagy számtanilag képzett értéke [helyesen: egy piacgazdaságú harmadik országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték] vagy az ilyen harmadik országból más országokba, beleértve a Közösséget is, történő kivitel esetén felszámított ár alapján kell megállapítani, illetve ha ez nem lehetséges, bármilyen más elfogadható [helyesen: ésszerű] alapon megállapítható, ideértve a hasonló termékért a Közösségben ténylegesen fizetett, vagy fizetendő árat, és azt szükség esetén megfelelően módosítani kell úgy, hogy egy ésszerűen elfogadható haszonkulcsot is magában foglaljon.

A megfelelő, piacgazdaságú harmadik országot megalapozott módon, a kiválasztás idején rendelkezésre álló összes megbízható információ figyelembevételével kell kiválasztani. A határidőket szintén figyelembe kell venni; ha mód van rá, olyan piacgazdaságú harmadik országot kell kiválasztani, amely ugyanazon vizsgálat alá esik.

A vizsgálatban érintett feleket a vizsgálat megkezdése után rövid időn belül tájékoztatják a kijelölt piacgazdaságú harmadik országról, és tíz napot kapnak észrevételeik megtételére.”

5

A Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) behozatalára vonatkozó ideiglenes dömpingellenes vám kivetéséről szóló, 2008. július 4-i 642/2008/EK bizottsági rendelet (HL L 178., 19. o.; a továbbiakban: ideiglenes rendelet) (42) preambulumbekezdése szerint a Bizottság ideiglenesen úgy döntött, hogy a mintába felvett exportáló gyártók tekintetében a rendes érték meghatározását bármely más ésszerű módszert alkalmazva, a jelen esetben az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával összhangban az Európai Unióban a hasonló termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakat alapul véve végzi.

6

Az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdése a következő statisztikákat tartalmazza, amelyek a Kínából származó érintett termék behozatali mennyiségeire vonatkoznak:

7

Amint az ideiglenes rendelet (12) preambulumbekezdéséből kitűnik, a vizsgálati időszak a 2006. október 1-jétől2007. szeptember 30-áig tartó időszakra vonatkozott.

8

A végleges rendelet (18) preambulumbekezdése megállapítja, hogy az egyéb, ehhez kapcsolódó észrevételek hiányában az ideiglenes rendeletnek a rendes érték meghatározásáról szóló (38)–(45) preambulumbekezdése megerősítést nyer. Ezenkívül a végleges rendelet (26) preambulumbekezdése megerősíti az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdésében az érintett termék behozatalának a mennyiségével kapcsolatosan szereplő megállapításokat.

9

A végleges rendelet (17) preambulumbekezdése kimondja:

„Az ideiglenes intézkedések bevezetése után a mintában szereplő mindhárom kínai együttműködő exportáló gyártó, valamint két független közösségi exportőr is megkérdőjelezte azt, hogy a rendes érték kiszámításához a közösségi ipar árait használták. Beadványuk szerint a rendes értéket a kínai előállítási költségek alapján kellett volna kiszámítani, figyelembe véve az [Unió] és Kína piacai között fennálló különbségek miatt szükséges kiigazításokat. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy nem piacgazdasági berendezkedésű országból, és különösen olyan vállalatoktól származó információ felhasználása, amelyek nem részesülhetnek piacgazdasági elbánásban, ellentétes lenne az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával. Ezt az érvet ezért elutasították. Azzal is érveltek továbbá, hogy valamennyi más, a terméket behozó országból származó árakra vonatkozó adatokat vagy megfelelő nyilvánosságra hozott információt is használhattak volna ésszerű megoldásként, figyelembe véve a tényt, hogy analóg ország nem működött együtt a vizsgálat során. Ilyen általános információt azonban – ellentétben a Bizottság által használt adatokkal – nem lehetett volna ellenőrizni és összehasonlítani, összhangban az alaprendelet 6. cikkének (8) bekezdésében azok pontosságára vonatkozó rendelkezésekkel. Ezt az érvet ezért elutasították. Olyan további észrevételt pedig, amely kétségbe vonhatta volna a tényt, hogy a Bizottság által használt módszertan összhangban van az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjával és különösen azzal, hogy ebben az esetben ez a módszer jelentette az egyetlen ésszerű alapot a rendes érték kiszámításához, nem nyújtottak be.”

10

A végleges rendelet 1. cikkének (1) és (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)   A Bizottság végleges dömpingellenes vámot vet ki a rendszerint a 20083055, 20083075 és ex 20083090 KN—kóddal bejelentett (TARIC—kód: 2008309061, 2008309063, 2008309065, 2008309067, 2008309069), a Kínai Népköztársaságból származó, a 2008. számú KN—vámtarifaszám meghatározása szerinti, – alkohol hozzáadása nélkül, cukor vagy más édesítőanyag hozzáadásával is – feldolgozott és tartósított mandarin (ideértve a tangerine és a satsuma fajtát is), clementine, wilking és egyéb hasonló citrusfélék behozatalára.

(2)   Az (1) bekezdésben leírt, az alábbi gyártók által előállított termékekre alkalmazandó végleges dömpingellenes vám összege a következő:

„

11

A végleges rendelet 3. cikkének (1) bekezdése így rendelkezik:

„A Kínai Népköztársaságból származó, feldolgozott és tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) behozatalára az [ideiglenes] rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámokkal biztosított összegeket az alább meghatározott szabályoknak megfelelően véglegesen be kell szedni.”

12

A GLS egy, a Kínából származó tartósított mandarin Unióba történő behozatalával foglalkozó társaság.

13

Egy 2008. július 30-i nyilatkozattal a GLS bejelentette a Kombinált Nómenklatúra 2008 3055 900 kódja alá tartozó tartósított mandarinnak a behozatalát. A GLS egy 2008. október 9-i nyilatkozattal ezen árut szabad forgalomba bocsátotta. Az ideiglenes rendelet elfogadását követően és a végleges rendelet elfogadását megelőzően a Hauptzollamt Hamburg-Stadt garancia formájában ideiglenes dömpingellenes vámot vetett ki. A GLS, 2008. december 1-i levelében, panaszt nyújtott be ezen intézkedéssel szemben. Mivel panaszát elutasították, a GLS 2009. április 30-án keresetet nyújtott be a Finanzgericht Hamburghoz.

14

A Finanzgericht Hamburg úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„Érvénytelen-e a […] Bizottság által az [alaprendelet] szerinti eljárásban kibocsátott dömpingellenes szabályozás amiatt, hogy a Bizottság azt egy »más elfogadható alapon« megállapított rendes érték alapulvételével (a jelen ügyben a Közösségben azonos termékekért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján) bocsátotta ki, anélkül hogy további vizsgálatokat folytatott volna a rendes érték tekintetében, miután az analóg országban, amelyet a Bizottság mint olyat elsődlegesen figyelembe vett, két vállalkozáshoz eredménytelenül fordult írásban – amelyek közül az egyik egyáltalán nem jelentkezett, a másik pedig együttműködési készséget mutatott, de az ezt követően megküldött kérdőívre már nem reagált –, és az eljárás résztvevői a Bizottság előtt utaltak egy további lehetséges analóg országra?”

15

A 2011. június 15-én hozott végzésben a Bíróság azt kérte a Bizottságtól, hogy nyújtsa be többek között a végleges rendelet 1. cikkében említett, a „2008 30 55, 2008 30 75 és ex 2008 30 90 KN-kód [Kombinált Nómenklatúra] alá tartozó” termékek Közösségbe való behozatalára vonatkozó, 2008. december 18-án rendelkezésre álló és a 2005–2008. évekre vonatkozó Eurostat-statisztikákat.

16

E bizonyításfelvételt követően a Bizottság a következő, az említett termékek behozatalára vonatkozó statisztikákat közölte (tonnában) a Bírósággal:

17

Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a végleges rendelet érvénytelen-e annyiban, amennyiben a Bizottság a szóban forgó termék rendes értékét az Unióban a hasonló termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határozta meg anélkül, hogy bizonyította volna az ezen értéknek egy piacgazdaságú harmadik országban ugyanezen termékre alkalmazott árak alapján történő meghatározásához megkövetelt gondosságot, figyelmen kívül hagyva az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában említett követelményeket.

18

Emlékeztetni kell arra, hogy a végleges rendelet 3. cikkének (1) bekezdése alapján az ideiglenes rendelettel kivetett ideiglenes dömpingellenes vámok címén letétbe helyezett összegeket véglegesen be kell szedni az ideiglenes vám mértékének megfelelően. Mivel ilyen körülmények között a GLS semmiféle, az ideiglenes rendeletből adódó joghatásra nem hivatkozhat (lásd ebben az értelemben a C-305/86. és C-160/87. sz., Neotype Techmashexport kontra Bizottság és Tanács egyesített ügyekben 1990. július 11-én hozott ítélet [EBHT 1990., I-2945. o.] 13. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), meg kell állapítani, hogy az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés csak a végleges rendelet érvényességére vonatkozik.

19

Először is hangsúlyozni kell, hogy a dömping területén a rendes érték meghatározása azon alapvető szakaszok egyike, amelyek lehetővé teszik a dömping esetleges fennállásának a megállapítását. Az alaprendelet 2. cikkének (1) bekezdése kimondja azt az általános elvet, miszerint a rendes érték főszabály szerint az exportáló országban a független vevők által a rendes kereskedelmi forgalom keretében ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakon alapul.

20

Másodszor meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal esetében – az ugyanezen cikk (1)–(6) bekezdésében foglaltaktól eltérően – a rendes értéket főszabály szerint piacgazdaságú harmadik országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni. Az említett rendelkezés célja ugyanis annak elkerülése, hogy olyan árakat és költségeket vegyenek figyelembe, amelyek a nem piacgazdaságú országokban használatosak, mivel ezek nem a rendes piaci erők következtében előálló tényezők (lásd a C-26/96. sz. Rotexchemie-ügyben 1997. május 29-én hozott ítélet [EBHT 1997., I-2817. o.] 9. pontja).

21

Az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának második bekezdése alapján a megfelelő, piacgazdaságú harmadik országot megalapozott módon, a kiválasztás idején rendelkezésre álló összes megbízható információ figyelembevételével kell kiválasztani. Az uniós intézmények feladata ugyanis az, hogy a felmerülő alternatívák figyelembevételével próbáljanak találni olyan harmadik országot, amelyben a hasonló termék ára olyan körülmények között alakul, amelyek a lehető legnagyobb mértékben hasonlítanak az exportáló ország körülményeihez, feltéve hogy piacgazdaságú országról van szó.

22

Az uniós intézmények mérlegelési jogkörének gyakorlása bírósági felülvizsgálat alá tartozik. Az analóg ország kiválasztásával kapcsolatban különösen azt kell megvizsgálni, hogy ezen intézmények nem mulasztották-e el a kiválasztott ország megfelelő jellegének a megállapítása céljából figyelembe venni az alapvető tényezőket, és hogy az iratokban szereplő információkat a megkövetelt gondossággal vizsgálták-e meg annak érdekében, hogy meg lehessen állapítani, hogy a rendes értéket megfelelő módon és ésszerűen határozták meg (a C-16/90. sz. Nölle-ügyben 1991. október 22-én hozott ítélet [EBHT 1991., I-5163. o.] 12. és 13. pontja).

23

Harmadszor az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának szövege szerint a nem piacgazdaságú országokból származó behozatal esetén a rendes értéket egy piacgazdaságú harmadik országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték vagy a piacgazdaságú harmadik országból más országokba, beleértve az Uniót is, történő kivitel esetén felszámított ár alapján kell megállapítani, illetve ha ez nem lehetséges, az bármilyen más ésszerű alapon megállapítható.

24

Az említett rendelkezés szövegéből és szerkezetéből kitűnik, hogy a rendes érték nem piacgazdaságú országokból származó behozatalok esetén történő meghatározása fő módszerének alapja a következő: „egy piacgazdaságú harmadik országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték” vagy „az ilyen harmadik országból más országokba, beleértve az [Uniót] is, történő kivitel esetén felszámított ár”. Ennek hiányában e rendelkezés egy másodlagos módszert állapít meg a rendes érték meghatározására, amely módszer szerint ezen rendes érték „bármilyen más ésszerű alapon megállapítható, ideértve a hasonló termékért az [Unióban] ténylegesen fizetett, vagy fizetendő árat, és azt szükség esetén megfelelően módosítani kell úgy, hogy egy ésszerűen elfogadható haszonkulcsot is magában foglaljon”.

25

E kifejezéseknek az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában való alkalmazása azt bizonyítja, hogy az e rendelkezésben előírt fő módszernek tulajdonított ezen elsőbbség célkitűzése nem más, mint az exportáló országbeli rendes érték ésszerű meghatározásának az általi elérése, hogy olyan harmadik országot választanak, amelyben a hasonló termék ára olyan körülmények között alakul, amelyek a lehető legnagyobb mértékben hasonlítanak az exportáló ország körülményeihez, feltéve hogy piacgazdaságú országról van szó.

26

Ebből következik, hogy az uniós intézményeknek az analóg ország kiválasztására vonatkozó mérlegelési jogköre nem hatalmazza fel őket arra, hogy figyelmen kívül hagyják azt a követelményt, hogy piacgazdaságú harmadik országot válasszanak abban az esetben, ha ez lehetséges. Amint ugyanis a főtanácsnok az indítványának 97. pontjában megjegyezte, az intézmények a nem piacgazdaságú országból származó termékek rendes értékének a meghatározása érdekében csak abban az esetben hagyhatják figyelmen kívül az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjában említett általános szabály alkalmazását, és támaszkodhatnak más ésszerű alapra, ha ezen általános szabály nem alkalmazható.

27

Ilyen körülmények között a jelen ítélet 22. pontjában említett ítélkezési gyakorlatának megfelelően a Bíróság feladata a végleges rendelet érvényességével kapcsolatban végzett vizsgálatának keretében megvizsgálni azt, hogy az uniós intézmények nem mulasztották-e el figyelembe venni az alapvető tényezőket, és hogy az iratokban szereplő információkat a megkövetelt gondossággal vizsgálták-e meg.

28

A jelen ügyben egyetlen egy kínai exportáló gyártónak sem adták meg a piacgazdaság feltételei mellett működő társaság jogállását, és a rendes értéket mindezen exportáló gyártó esetében az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontjának megfelelően más ésszerű alapon, vagyis az adatoknak a vizsgálatban együttműködő uniós gyártóknál végzett helyszíni vizsgálata során határozták meg. A végleges rendelet (17) és (18) preambulumbekezdése, amelyek megerősítik az ideiglenes rendelet megállapításait, pontosítja, hogy nem nyújtottak be olyan további észrevételt, amely kétségbe vonhatta volna a rendes érték meghatározásának a módszerét. Megállapítja különösen, hogy az analóg ország együttműködésének a hiányában a valamennyi más importáló országban alkalmazott árakra vonatkozó adatok vagy nyilvánosságra hozott releváns információk nem minősülhettek volna ésszerű megoldásnak, mivel ezen információkat nem lehetett volna ellenőrizni az alaprendelet 6. cikke (8) bekezdése követelményeinek megfelelően. Az ideiglenes rendelet (40) preambulumbekezdése szerint a Bizottság folytatta a lehetséges analóg országok keresését, és e célból két thaiföldi vállalatot kért fel együttműködésre, azonban eredménytelenül.

29

E tekintetben a Bizottság a Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott és tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) behozatalára vonatkozó dömpingellenes eljárás megindításáról szóló értesítésében (HL 2007. C 246., 15. o.) jelezte, hogy a panaszban feltüntetett információk szerint az érintett terméket nem gyártják jelentős mennyiségben az Unión és Kínán kívül, és hogy az érintett feleket felkérték arra, hogy az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdése a) pontja harmadik albekezdésének megfelelően tegyék meg az analóg ország kiválasztására vonatkozó észrevételeiket. Az ideiglenes rendelet (41) preambulumbekezdése megállapítja azt a tényt, hogy két kínai exportáló gyártó és egy importőr szövetség egyet nem értését fejezte azon módszert illetően, hogy a rendes értéket az Unióban ténylegesen fizetett vagy fizetendő árakra alapozták, de nem javasoltak más megfelelő megoldást.

30

Azonban az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja, miszerint elsőbbséget élvez az e rendelkezésben előírt azon fő módszer, miszerint a rendes értéket piacgazdaságú harmadik országban alkalmazott ár vagy számtanilag képzett érték alapján kell meghatározni, arra kötelezi az uniós intézményeket, hogy a megkövetelt gondossággal vizsgálják meg a rendelkezésükre álló információkat – amelyek között szerepelnek többek között az Eurostat statisztikái – annak felkutatása érdekében, hogy található-e egy, az említett rendelkezés értelmében vett analóg ország.

31

Különösen, ugyanezen rendelkezés azon célkitűzése, hogy meg kell kísérelni olyan analóg országot találni, amelyben a hasonló termék ára olyan körülmények között alakul, amelyek a lehető legnagyobb mértékben hasonlítanak az exportáló ország körülményeihez, veszélybe kerülne, ha „a rendelkezésre álló összes megbízható információ” alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett fogalma a panaszos által a panaszban benyújtott információkra vagy az érintett felek által a vizsgálat keretében később közölt tájékoztatásokra korlátozódna.

32

Amint a főtanácsnok az indítványának 101. és 102. pontjában megjegyezte, a Bizottság köteles hivatalból megvizsgálni minden rendelkezésre álló információt, mivel a dömpingellenes vizsgálatban nem az a szerepe, hogy olyan döntőbíróként járjon el, akinek mindössze arra van hatásköre, hogy a kizárólag a vizsgálatban részt vevő felek által szolgáltatott tájékoztatások és bizonyítékok alapján határozzon. E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az alaprendelet a 6. cikkének (3) és (4) bekezdésében felhatalmazza a Bizottságot arra, hogy a tagállamoktól tájékoztatást kérjen, valamint hogy felkérje őket minden szükséges ellenőrzés és vizsgálat elvégzésére.

33

A Bírósággal közölt és a jelen ítélet 16. pontjában említett Eurostat-statisztikákból kitűnik, hogy a 2002/2003. és 2006/2007. évek során az Unióba jelentős mennyiségű behozatal történt a 2008 30 55, 2008 30 75 és ex 2008 30 90 KN-kódok alá tartozó, a végleges rendelet 1. cikkében említett és piacgazdaságú harmadik országból származó termékekből. Többek között Izraelből, Szváziföldről, Törökországból és Thaiföldről származó behozatalokról van szó.

34

Ilyen körülmények között, mivel a vizsgálat során rendelkezésre álló Eurostat-adatok olyan ténykörülményeket szolgáltatnak, amelyek szerint az érintett termékkel összehasonlítható termékeket nem csekély mennyiségben állítanak elő piacgazdaságú harmadik országokban, a Bizottság köteles hivatalból vizsgálni, hogy lehet-e ezek közül valamelyik országot az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontja értelmében vett analóg országnak tekinteni. A Bizottság nem szorítkozhatott volna arra, hogy egyetlen kérdőívet küldjön ki két thaiföldi vállalkozásnak, és arra sem, hogy a válaszaik elmaradásából azt a következtetést vonja le, hogy a piacgazdaságú harmadik országban felszámított árak alapján lehetetlen meghatározni a rendes értéket. Másrészt meg kell állapítani, hogy a Thaiföldről származó behozatalok mennyisége világosan az Izraelből, Szváziföldről, és Törökországból származó behozatalok mennyisége alatt volt. Tehát az, hogy a thaiföldi vállalkozások megtagadták az együttműködést, semmi esetre sem mentesíti a Bizottságot a többi piacgazdaságú harmadik országra vonatkozóan rendelkezésre álló adatok vizsgálata alól. Másrészt meg kell állapítani, hogy a végleges rendelet (17) preambulumbekezdése annak megállapítására szorítkozik, hogy a rendes értéknek az Unióban alkalmazott ár alapján végzett számítása minősül az egyetlen ésszerű számításnak, anélkül hogy bemutatná azon okokat, amelyek miatt a fent említett, Thaiföldtől eltérő más piacgazdaságú harmadik országok egyikét sem lehetett analóg országként elfogadni, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az uniós intézmények nem a megkövetelt gondossággal vizsgálták meg az Eurostat-statisztikák adataiból adódó információkat.

35

Végül el kell utasítani a Bizottság által a tárgyalás során felhozott azon érvet, miszerint a Bíróság bizonyításfelvételét követően benyújtott Eurostat-statisztikák nagyrészt a grapefruit és a narancs behozatalára vonatkoztak, mivel azok a Kombinált Nómenklatúra érintett három kódja alá halmozottan tartozó termékekre utaltak. Egyrészt ugyanis a kért statisztikák az „érintett termékre”, vagyis a végleges rendelet 1. cikkében említett termékekre vonatkoztak. Másrészt az „érintett termék” Kínából történő behozatalaira vonatkozó, az ideiglenes rendelet (58) preambulumbekezdésében szereplő statisztikák és a Bírósággal a jelen eljárás folyamán közölt statisztikák összehasonlítása nyilvánvalóvá teszi, hogy ez utóbbiak kizárólag az érintett termék behozatalára vonatkoztak.

36

Ilyen körülmények között meg kell állapítani, hogy a Bizottság és a Tanács, mivel a szóban forgó termék rendes értékét az Unióban a hasonló termékért ténylegesen fizetett vagy fizetendő ár alapján határozta meg anélkül, hogy a megkövetelt gondossággal járt volna el ezen értéknek a piacgazdaságú harmadik országban az ugyanezen termékre alkalmazott ár alapján történő megállapítása céljából, figyelmen kívül hagyta az alaprendelet 2. cikke (7) bekezdésének a) pontjából eredő követelményeket.

37

Következésképpen az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végleges rendelet érvénytelen.

38

Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:

A Kínai Népköztársaságból származó egyes feldolgozott vagy tartósított citrusfélék (főként mandarin stb.) behozatalára vonatkozó ideiglenes [helyesen: végleges] dömpingellenes vám kivetéséről és a kivetett ideiglenes vám végleges beszedéséről szóló, 2008. december 18-i 1355/2008/EK tanácsi rendelet érvénytelen.