C‑119/10. sz. ügy

Frisdranken Industrie Winters BV

kontra

Red Bull GmbH

(a Hoge Raad der Nederlanden [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„Védjegyek – 89/104/EGK irányelv – 5. cikk, (1) bekezdés, b) pont – Valamely védjegyhez hasonló megjelöléssel már ellátott dobozok feltöltése – Harmadik személy megrendelésére és útmutatásai szerint nyújtott szolgáltatás – A védjegyjogosultnak a szolgáltatásnyújtóval szembeni fellépése”

Az ítélet összefoglalása

Jogszabályok közelítése – Védjegyek – 89/104 irányelv – A védjegyjogosult arra vonatkozó joga, hogy fellépjen valamely azonos vagy hasonló megjelölés harmadik személy által, azonos vagy hasonló áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában történő használata ellen – A védjegynek az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében való használata – Fogalom

(89/104 tanácsi irányelv, 5. cikk, (1) bekezdés, b) pont)

A védjegyekről szóló 89/104 első irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely szolgáltatásnyújtó, aki harmadik személy megrendelésére és annak útmutatásai szerint olyan csomagolásokat tölt fel, amelyeket e harmadik személy bocsát a rendelkezésére, aki e csomagolásokon korábban egy védjegyként oltalomban részesített megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést helyezett el, maga nem végzi e megjelölésnek az e rendelkezés alapján megtiltható használatát.

Amennyiben az ilyen szolgáltatásnyújtó ügyfelei számára lehetővé tette a védjegyekhez hasonló megjelölések használatát, szerepét nem a 89/104 irányelv rendelkezéseire tekintettel kell értékelni, hanem adott esetben más jogi szabályok szempontjából kell vizsgálni.

Másfelől annak a megállapításnak, hogy a védjegyjogosult nem léphet fel a szolgáltatásnyújtóval szemben kizárólag a 89/104 irányelv alapján, egyáltalán nem jár azzal, hogy lehetővé teszi e szolgáltatásnyújtó ügyfele számára, hogy az ezen irányelv által az említett jogosult számára biztosított oltalmat megkerülje azáltal, hogy az előállítási folyamatot részekre bontja, és hogy e folyamat különböző elemeit szolgáltatásnyújtókra bízza. Ugyanis e szolgáltatásokat be lehet tudni az említett ügyfélnek, aki tehát ezen irányelv alapján továbbra is felelős marad.

(vö. 35–37. pont és a rendelkező rész)

A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (első tanács)

2011. december 15.(*)

„Védjegyek – 89/104/EGK irányelv – 5. cikk, (1) bekezdés, b) pont – Valamely védjegyhez hasonló megjelöléssel már ellátott dobozok feltöltése – Harmadik személy megrendelésére és útmutatásai szerint nyújtott szolgáltatás – A védjegyjogosultnak a szolgáltatásnyújtóval szembeni fellépése”

A C‑119/10. sz. ügyben,

az EUMSZ 267. cikke alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Hoge Raad der Nederlanden (Hollandia) a Bírósághoz 2010. március 4‑én érkezett, 2010. február 19‑i határozatával terjesztett elő az előtte

a Frisdranken Industrie Winters BV

és

a Red Bull GmbH

között folyamatban levő eljárásban,

A BÍRÓSÁG (első tanács),

tagjai: A. Tizzano tanácselnök, M. Safjan, M. Ilešič (előadó), E. Levits és M. Berger bírák,

főtanácsnok: J. Kokott,

hivatalvezető: C. Strömholm tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. március 10‑i tárgyalásra,

figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:

–        a Frisdranken Industrie Winters BV képviseletében P. N. A. M. Claassen advocaat,

–        a Red Bull GmbH képviseletében S. Klos és A. Alkema advocaten,

–        a lengyel kormány képviseletében M. Laszuk, meghatalmazotti minőségben,

–        az Európai Bizottság képviseletében A. Nijenhuis és F. W. Bulst, meghatalmazotti minőségben,

a főtanácsnok indítványának a 2011. április 14‑i tárgyaláson történő meghallgatását követően,

meghozta a következő

Ítéletet

1        Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv (HL L 40., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 17. fejezet, 1. kötet, 92. o.) 5. cikke (1) és (3) bekezdésének az értelmezésére vonatkozik.

2        E kérelmet a Red Bull GmbH (a továbbiakban: Red Bull) és a Frisdranken Industrie Winters BV (a továbbiakban: Winters) között annak tárgyában folyamatban lévő eljárásban terjesztették elő, hogy ezen utóbbi a Red Bull védjegyeihez hasonló megjelölésekkel ellátott dobozokat tölt fel üdítőitallal.

 Jogi háttér

3        A 89/104 irányelv 5. cikkének (1)–(3) bekezdése a következőképpen rendelkezik:

„(1)      A védjegyoltalom a jogosult számára kizárólagos jogokat biztosít. A kizárólagos jogok alapján a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki engedélye nélkül gazdasági tevékenység körében használ

a)      a védjeggyel azonos megjelölést olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyek azonosak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal;

b)      olyan megjelölést, amelyet a fogyasztók a védjeggyel összetéveszthetnek a megjelölés és a védjegy azonossága vagy hasonlósága, valamint az érintett áruk, illetve szolgáltatások azonossága vagy hasonlósága miatt; az összetéveszthetőség magában foglalja azt az esetet is, ha a fogyasztók a megjelölést gondolati képzettársítás (asszociáció) útján kapcsolhatják a korábbi védjegyhez.

(2)      Bármelyik tagállam előírhatja továbbá, hogy a jogosult bárkivel szemben felléphet, aki hozzájárulása nélkül gazdasági tevékenység körében a védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést használ az árujegyzékben szereplő árukhoz, illetve szolgáltatásokhoz nem hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban, feltéve, hogy a védjegy a tagállamban jóhírnevet élvez, és a megjelölés alapos ok nélkül történő használata sértené vagy tisztességtelenül kihasználná a védjegy megkülönböztető képességét vagy jóhírnevét.

(3)      Az (1) és (2) bekezdésben szabályozott feltételek megvalósulása esetén tilos különösen:

a)      a megjelölés elhelyezése az árun vagy csomagolásán;

b)      a megjelölést hordozó áru eladásra való felkínálása, forgalomba hozatala, valamint forgalomba hozatal céljából történő raktáron tartása, illetve szolgáltatás felajánlása vagy annak nyújtása a megjelölés alatt;

c)      a megjelölést hordozó áruk behozatala vagy kivitele;

d)      a megjelölés használata az üzleti iratokon vagy a reklámozásban.”

 Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések

4        A Red Bull a világszerte ismert RED BULL védjegy alatt energiaitalt gyárt és forgalmaz. A Red Bull e védjegyeket többek között a Benelux‑államokra kiterjedő hatállyal nemzetközi lajstromozásba vetette.

5        A Winters egy olyan vállalkozás, amelynek fő tevékenysége dobozoknak az általa vagy mások által gyártott italokkal történő feltöltése.

6        A Smart Drinks Ltd. (a továbbiakban: Smart Drinks) egy, a brit Virgin‑szigetek joga szerinti jogi személy, a Red Bull versenytársa.

7        A Winters a Smart Drinks megbízásából dobozokat töltött fel üdítőitallal. E célból a Smart Drinks a Wintersnek üres dobozokat és azokhoz tartozó kupakokat szállított, amelyeket különböző megjelölésekkel, díszítésekkel és feliratokkal láttak el. E dobozokon többek között a „BULLFIGHTER”, a „PITTBULL”, a „RED HORN” (jelenleg „LONG HORN”) és a „LIVE WIRE” megjelöléseket tüntették fel. A Smart Drinks szállította a Wintersnek az üdítőital sűrítményét is. A Winters a Smart Drinks útmutatásai és receptjei szerint meghatározott mennyiségű sűrítményt töltött a dobozokba, azokat vízzel, adott esetben pedig szénsavval töltötte fel, és lezárta azokat. Ezt követően újra a Smart Drinks rendelkezésére bocsátotta a feltöltött dobozokat, amelyeket az később a Benelux‑térségen kívülre exportálta.

8        A Winters e feltöltési szolgáltatásoknak a Smart Drinks részére történő nyújtására korlátozta tevékenységét, anélkül hogy a feltöltött dobozokat ezen utóbbi társaságnak szállította volna. Ezenkívül más részére sem szállította vagy értékesítette e dobozokat.

9        A Red Bull 2006. augusztus 2‑án ideiglenes intézkedést kért a Rechtbank ‘s-Hertogenboschtól a Wintersszel szemben annak elrendelése céljából, hogy az azonnal és a jövőben hagyjon fel a Red Bull számos védjegyéhez hasonló vagy ahhoz képzettársítás útján kapcsolható megjelölések minden használatával. Ezzel kapcsolatban előadta, hogy a Winters a „BULLFIGHTER”, a „PITTBULL”, a „RED HORN”, a „LONG HORN” és a „LIVE WIRE” megjelölésekkel ellátott dobozok feltöltésével megsértette a Red Bull védjegyhez fűződő jogait. Az ideiglenes intézkedésről határozó bíró úgy vélte, hogy a dobozok feltöltését e megjelölések használatának kell tekinteni, azonban csak a „BULLFIGHTER” megjelölés, az e célból felhasznált dobozokkal együtt, hasonlít a Red Bull védjegyeihez. A 2006. szeptember 26‑i ítéletével tehát elrendelte, hogy a Winters hagyjon fel a BULLFIGHTER dobozok feltöltésével.

10      A Red Bull és a Winters ezen ítélettel szemben fellebbezést, illetve csatlakozó fellebbezést nyújtott be a Gerechtshof te ’s Hertogenboschhoz.

11      A Gerechtshof helybenhagyta a Rechtbank azon megállapítását, miszerint a dobozok Winters általi feltöltését azon megjelölések használatának kell tekinteni, amelyeket e dobozokon a Smart Drinks helyezett el. E tekintetben utalt arra, hogy a védjegy rendeltetése különösen annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik, valamint arra a tényre, hogy a szóban forgó árutípusok, vagyis az italok esetében valamely megjelölést nem lehet másképp elhelyezni, csak azáltal, hogy az italt az e megjelölést már tartalmazó csomagolással kombinálják. A Winters azáltal, hogy a végtermék elkészítése érdekében a hígított sűrítményt a szóban forgó megjelölésekkel ellátott dobozokba töltötte, e megjelöléseket elhelyezte az említett terméken, még akkor is, ha a dobozokat nem ő látta el azokkal.

12      Ami az említett megjelölések és a Red Bull védjegyei közötti hasonlóságot illeti, a Gerechtshof azt fenntartotta a „BULLFIGHTER”, a „PITTBULL” és a „LIVE WIRE” megjelölések esetében. Ebben az összefüggésben úgy vélte, hogy a közönség figyelembe veendő típusával kapcsolatban a termékek természete azt kívánja meg, hogy a nagyközönséget és – mivel azokat a termékeket, amelyeket a Winters a Smart Drinks részére készít, nem a Benelux‑államokba, hanem harmadik országokba szánják – a Benelux‑államokbeli, elvont értelemben vett átlagos fogyasztót vegyék figyelembe.

13      Következésképpen a 2008. január 29‑i ítéletével a Gerechtshof a szellemi tulajdonról (védjegyek és formatervezési minták) szóló, 2005. február 25‑én Hágában aláírt Benelux‑egyezmény azon rendelkezéseire támaszkodva, amelyek megegyeznek a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjával és (2) bekezdésével, elrendelte, hogy a Winters hagyjon fel a BULLFIGHTER, a PITTBULL és a LIVE WIRE dobozok feltöltésével. A Winters felülvizsgálat iránti kérelmet nyújtott be.

14      Ezen körülmények között a Hoge Raad der Nederlanden (legfelsőbb bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és az alábbi kérdéseket terjeszti a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:

„1. a) A […] megjelöléssel ellátott csomagolás puszta »feltöltése« e megjelölésnek a [89/104 irányelv] 5. cikke szerinti, gazdasági tevékenység körében való használatának tekintendő‑e akkor is, ha e feltöltés harmadik személy részére és annak megbízásából teljesített szolgáltatás e megbízó árujának a megkülönböztetése érdekében?

b)      Van‑e jelentősége az 1.a) kérdés megválaszolása szempontjából annak, hogy a védjegyirányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) vagy b) pontja szerinti jogsértés áll‑e fenn?

2)      Az 1.a) kérdésre adandó igenlő válasz esetén a megjelölés használatát akkor is meg lehet‑e tiltani a védjegyirányelv 5. cikke alapján a Benelux‑térségben, ha a megjelöléssel ellátott árut kizárólag a) a Benelux térségen vagy b) az Európai Unión kívüli államokba történő exportra szánják, és azzal az adott területen belül – az árut feltöltő vállalkozáson kívül – a vásárlóközönség nem is kerül kapcsolatba?

3)      A 2. kérdésre (a) vagy b) pontjára) adandó igenlő válasz esetén milyen mércét kell alkalmazni a védjegybitorlás vizsgálata során: egy szokásosan tájékozott, figyelmes és körültekintő Benelux‑térségbeli, illetve európai unióbeli átlagos fogyasztó – aki ráadásul adott körülmények között csupán fiktíven vagy absztrakt módon határozható meg – észlelése irányadó‑e, vagy e tekintetben egy másik mércéből kell kiindulni, például egy abból az államból származó fogyasztó észleléséből, amelybe az árut exportálják?”

 Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről

 Az első kérdésről

15      Első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt szeretné megtudni, hogy a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontját úgy kell‑e értelmezni, hogy valamely harmadik személy megrendelésére és annak útmutatásai szerint olyan csomagolásokat feltöltő szolgáltatásnyújtó, amelyeket e harmadik személy bocsát a rendelkezésére, aki e csomagolásokon előzőleg egy védjegyként oltalomban részesített megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést helyezett el, maga is e megjelölésnek az e rendelkezés alapján megtiltható használatát végzi.

 A Bírósághoz benyújtott észrevételek

16      A Winters úgy véli, hogy egy megjelöléssel ellátott csomagolás harmadik személy részére szolgáltatás címén történő egyszerű feltöltése nem minősül az említett megjelölés 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett használatának. Többek között a C‑236–C‑238. sz., Google France és Google egyesített ügyekben 2010. március 23‑án hozott ítélet (EBHT 2010., I‑2417. o.) 50., 56. és 57. pontjára támaszkodik, amelyben a Bíróság úgy határozott, hogy a reklámszolgáltatás nyújtója anélkül teszi lehetővé ügyfelei számára a kulcsszavakból álló megjelölések használatát, hogy ő maga használná az említett megjelöléseket, és mindezt annak ellenére teszi, hogy az említett szolgáltatás nemcsak hogy ellenszolgáltatás fejében történik, és megteremti az említett megjelölések ügyfelek általi használatához szükséges technikai feltételeket, hanem a közönséggel fennálló közvetlen kapcsolatot is magában foglal. A Winters ebből arra a következtetésre jut, hogy a saját szolgáltatásai, amelyek az előállítási folyamat részét képező egyszerű feltöltésre korlátozódnak, anélkül hogy az italok értékesítésében vagy a közönséggel való legcsekélyebb mértékű kommunikációban szerepet játszana, nem minősíthetők „használatnak”.

17      Ezen álláspontot lényegében osztja a lengyel kormány, amely többek között hangsúlyozza, hogy a dobozok külső megjelenésének semmiféle következménye sincs sem a Winters tevékenységére, sem az e vállalkozás által e tevékenységből nyert azon gazdasági előnyökre, amelyek ugyanezek lennének akár feltüntették, akár nem tüntetnék fel a dobozokon az említett megjelöléseket. A Winters valóban gazdasági tevékenységet folytat, azonban annak tisztán technikai jellege van, mivel a Winters egyszerű végrehajtói minőségben jár el.

18      Ezenkívül a 89/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében felsorolt tevékenységek csak abban az esetben minősülnek jogsértésnek, ha az e cikk (1) bekezdésében előírt feltételek teljesülnek. Amennyiben ez nem történik meg, csekély jelentősége van annak, hogy egy megjelöléssel ellátott doboz feltöltését lehet‑e ezen megjelölés szóban forgó terméken való „elhelyezésének” minősíteni. A Red Bull és az Európai Bizottság által képviselt álláspont továbbá vitatható, mivel a megjelölést nem a terméken, hanem valójában a csomagoláson helyezik el. Ráadásul, ha ezen álláspontot elfogadnák, úgy felmerülne a kérdés, hogy mely vállalkozás sértené a védjegyjogot: amelyik a megjelölést a dobozokra nyomtatta, vagy amelyik ez utóbbiakat feltöltötte.

19      Ezzel szemben a Red Bull és a Bizottság úgy vélik, hogy valamely megjelölésnek a 89/104 irányelv 5. cikkének (1) bekezdése értelmében vett használata magában foglalja a megjelöléssel ellátott csomagolás feltöltését még akkor is, ha e feltöltést szolgáltatás címén, az ügyfél útmutatásai szerint és annak a termékeinek a megkülönböztetése érdekében végzik.

20      Mindenekelőtt a megjelölésekkel ellátott dobozok feltöltése megfelel e megjelöléseknek a terméken történő, a 89/104 irányelv 5. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett „elhelyezésének”, mivel a megjelölést az előállítási folyamat e pillanatában kapcsolják a termékhez. Ugyanis az „elhelyezés” fogalmát úgy kell érteni, hogy az a megjelölés és a termék közötti fizikai kapcsolat létesítésére utal azon technikától függetlenül, amelyen keresztül e kapcsolat létesül. Ezenkívül a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet 61. pontjából következik, hogy a 89/104 irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében felsorolt cselekmények az 5. cikk (1) bekezdése értelmében vett „használat” példáinak minősülnek.

21      Ezt követően, amennyiben a szolgáltatásnyújtó az ügyfélnek ellenszolgáltatás fejében valamely megjelölés használatán alapuló szolgáltatást nyújt, e használatot „gazdasági tevékenység körében [végzett] használ[atnak]” kell minősíteni. Az, hogy a szolgáltatásnyújtó az ügyfél útmutatásai szerint jár el, semmit sem változtat ezen, mivel a szolgáltatás kereskedelmi tevékenység marad.

22      Végül nincs következménye annak, hogy a megjelölést a termékeken vagy azok csomagolásán elhelyező társaság azt saját termékek esetében vagy harmadik személyek részére végzett szolgáltatásnyújtás címén teszi‑e. Így a 89/104 irányelv arra az elvre támaszkodik, hogy bizonyos cselekmények és különösen az ezen irányelv 5. cikkének (3) bekezdésében említettek a lajstromozott védjegy jogosultja számára vannak fenntartva. Ezen elvvel és az említett 5. cikk céljával összeegyeztethetetlen lenne az, ha e cikk hatálya alól kikerülnének a valamely személy által az említett jogosult hozzájárulása nélkül tanúsított előállítási és forgalmazási cselekmények csupán azon oknál fogva, hogy e termékek nem e személyhez tartoznak. E rendelkezés célját ugyanis nem lehetne elérni, ha a védjegyjogosult oltalmát meg lehetne kerülni azáltal, hogy az előállítási folyamatot egyszerűen részekre bontják, és azáltal, hogy e folyamat különböző elemeit különböző vállalkozókra bízzák.

23      Ezen értelmezést megerősíti a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet (60. és 61. pont), valamint a C‑62/08. sz., UDV North America ügyben 2009. február 19‑én hozott végzés (EBHT 2009., I‑1279. o., 39–43. pont). Ezenkívül az említett 5. cikk (3) bekezdésének szerkezetéből következik, hogy a védjegyjogosult megtilthatja azokat a cselekményeket, amelyek abban külön‑külön szerepelnek, és így attól függetlenül léphet fel a védjegyének elhelyezésével szemben, hogy az, aki azt elhelyezi, ezt követően az érintett termékeket forgalmazza‑e.

 A Bíróság válasza

24      Előzetesen meg kell jegyezni, hogy az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból következik, hogy a Winters által feltöltött dobozokon szereplő szóban forgó megjelölések legfeljebb csak hasonlóak a Red Bull oltalom alatt álló megjelöléseihez, és nem azonosak azokkal. Ilyen körülmények között rögtön ki van zárva, hogy a Red Bull a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján, amely az érintett megjelölések azonosságát követeli meg, tilthassa meg a Wintersnek e dobozok feltöltését. Következésképpen a Bíróságnak a jelen ügy keretében kizárólag az említett 5. cikk (1) bekezdése b) pontjának az értelmezéséről kell határoznia, amely rendelkezés alkalmazásához elegendő az említett megjelölések hasonlósága.

25      A 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján a védjegyjogosult megtilthatja, hogy harmadik személy a védjegyével azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést a hozzájárulása nélkül használjon, amennyiben e használat gazdasági tevékenység körében, a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos vagy azokhoz hasonló árukkal, illetve szolgáltatásokkal kapcsolatban történik, és olyan jellegű, hogy a vásárlóközönség tudatában fennálló összetéveszthetőség miatt sérti vagy sértheti a védjegy azon alapvető funkcióját, hogy a fogyasztók számára garantálja az áruk vagy szolgáltatások származását (lásd többek között a C‑533/06. sz., O2 Holdings és O2 [UK] ügyben 2008. június 12‑én hozott ítélet [EBHT 2008., 4231. o.] 57. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

26      Az alapügyben nem vitatott, hogy a Winters kereskedelmi tevékenységet folytat, és gazdasági előnyre tesz szert azon dobozoknak a Smart Drinks megrendelésére és útmutatásai szerint szolgáltatásnyújtói minőségben történő feltöltése során, amelyeket számára ez utóbbi vállalkozás szállít, amely e dobozokon előzőleg elhelyezi a Red Bull védjegyeihez hasonló megjelöléseket.

27      Az is vitathatatlan, hogy e megjelöléseknek a dobozokon történő előzetes elhelyezése, azoknak az üdítőitallal való feltöltése és a végtermék, vagyis a feltöltött és az említett megjelölésekkel ellátott dobozok későbbi kivitele a Red Bull hozzájárulása nélkül történt.

28      Bár ezen elemekből az következik, az olyan szolgáltatásnyújtó, mint a Winters, gazdasági tevékenység körében tevékenykedik akkor, amikor harmadik személy megrendelésére ilyen dobozokat tölt fel, nem következik ebből azonban az, hogy e szolgáltatásnyújtó maga végzi e megjelöléseknek a 89/104 irányelv 5. cikke értelmében vett „használatát” (lásd analógia útján a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben 2010. március 23‑án hozott ítélet 55. pontját).

29      A Bíróság ugyanis már megállapította, hogy a megjelölés használatához szükséges technikai feltételek megteremtésének és az e szolgáltatásért járó ellenértéknek a ténye nem jelenti azt, hogy az említett szolgáltatás nyújtója maga is használná az említett megjelölést (a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet 57. pontja).

30      Márpedig meg kell állapítani, hogy az a szolgáltatásnyújtó, aki olyan körülmények között, mint amelyekről az alapügyben szó van, arra korlátozódik, hogy a védjegyekhez hasonló megjelölésekkel már ellátott dobozokat harmadik személy megrendelésére és útmutatásai szerint feltöltsön, és így egyszerűen a végtermék előállítási folyamatának egy technikai részét hajtsa végre, anélkül hogy a legkisebb érdeke is fűződne az említett dobozok külső megjelenéséhez és különösen az azokon szereplő megjelölésekhez, maga nem végzi e megjelöléseknek a 89/104 irányelv 5. cikke értelmében vett „használatát”, hanem csupán annak a szükséges feltételeit termeti meg, hogy e harmadik személy ilyen használatot végezhessen.

31      E megállapítás kiegészül azzal a ténnyel, hogy valamely a Winters helyzetében lévő szolgáltatásnyújtó mindenesetre nem használta az említett megjelöléseket az említett cikk értelmében vett „olyan árukkal, illetve szolgáltatásokkal” kapcsolatban, amelyek azonosak vagy hasonlóak a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal. A Bíróság ugyanis már megjegyezte, hogy e kifejezés főszabály szerint a megjelölést használó harmadik személy áruira vagy szolgáltatásaira vonatkozik (lásd a C‑48/05. sz. Adam Opel‑ügyben 2007. január 25‑én hozott ítélet [EBHT 2007., I‑1017. o.] 28. és 29. pontját; a fent hivatkozott O2 Holdings és O2 [UK] ügyben hozott ítélet 34. pontját, valamint a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontját). Vitathatatlan, hogy az alapügyben a Winters által nyújtott szolgáltatás dobozok feltöltéséből áll, és hogy e szolgáltatás nem mutat semmiféle hasonlóságot azon termékkel, amely a Red Bull védjegyeinek az árujegyzékében szerepel.

32      Valóban, a Bíróság arról is határozott, hogy e kifejezés bizonyos feltételek mellett magában foglalhatja azon más személy áruit vagy szolgáltatásait, akinek a megbízásából a harmadik személy eljár. Így a Bíróság úgy vélte, hogy egy olyan helyzet, amikor valamely szolgáltatásnyújtó más védjegyével azonos megjelölést használ olyan termékek reklámozása érdekében, amelyeket egyik ügyfele e szolgáltatás segítségével értékesít, ugyanezen kifejezés alá tartozik, amennyiben e használat oly módon történik, hogy kapcsolat jön létre az említett megjelölés és a szolgáltatásnyújtó említett szolgáltatása között (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet 60. pontját; a C‑324/09. sz., L’Oréal és társai ügyben 2011. július 12‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 91. és 92. pontját, valamint a fent hivatkozott UDV North America ügyben hozott végzés 43–51. pontját).

33      Azonban, amint lényegében a főtanácsnok az indítványának 28. pontjában hangsúlyozta, a védjegyekhez hasonló megjelölésekkel ellátott dobozok feltöltése természeténél fogva nem hasonlítható olyan szolgáltatáshoz, amely az ilyen megjelölésekkel ellátott áruk forgalmazásának az elősegítésére irányul, és különösen nem jelenti az e megjelölések és a feltöltési szolgáltatás közötti kapcsolat létrehozását. A feltöltést végző vállalkozás ugyanis nem jelenik meg a fogyasztók előtt, ami kizár minden, e szolgáltatások és az említett megjelölések közötti képzettársítást.

34      Mivel a fenti megállapításokból következik, hogy a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában megállapított feltételek nem teljesülnek egy olyan helyzetben, mint amilyenről az alapügyben szó van, és így a jogosult ezen az alapon nem tilthatja meg a szolgáltatásnyújtónak a védjegyeihez hasonló megjelölésekkel ellátott dobozok feltöltését, nincs relevanciája annak a kérdésnek, hogy e feltöltés a megjelöléseknek az árukon vagy azok csomagolásán történő, e cikk (3) bekezdésének a) pontja értelmében vett elhelyezésnek minősül‑e.

35      Amennyiben az ilyen szolgáltatásnyújtó ügyfelei számára lehetővé tette a védjegyekhez hasonló megjelölések használatát, szerepét nem a 89/104 irányelv rendelkezéseire tekintettel kell értékelni, hanem adott esetben más jogi szabályok szempontjából kell vizsgálni (lásd analógia útján a fent hivatkozott Google France és Google egyesített ügyekben hozott ítélet 57. pontját, valamint a fent hivatkozott L’Oréal és társai ügyben hozott ítélet 104. pontját).

36      Továbbá a Red Bull és a Bizottság állításával ellentétben annak a megállapításnak, hogy valamely védjegyjogosult nem léphet fel a szolgáltatásnyújtóval szemben kizárólag a 89/104 irányelv alapján, egyáltalán nem jár azzal, hogy lehetővé teszi e szolgáltatásnyújtó ügyfele számára, hogy az ezen irányelv által az említett jogosult számára biztosított oltalmat megkerülje azáltal, hogy az előállítási folyamatot részekre bontja, és hogy e folyamat különböző elemeit szolgáltatásnyújtókra bízza. E tekintetben elegendő megállapítani, hogy e szolgáltatásokat be lehet tudni az említett ügyfélnek, aki tehát ezen irányelv alapján továbbra is felelős marad.

37      A fenti megállapítások fényében az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 89/104 irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely szolgáltatásnyújtó, aki harmadik személy megrendelésére és annak útmutatásai szerint olyan csomagolásokat tölt fel, amelyeket e harmadik személy bocsát a rendelkezésére, aki e csomagolásokon korábban egy védjegyként oltalomban részesített megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést helyezett el, maga nem végzi e megjelölésnek az e rendelkezés alapján megtiltható használatát.

 A második és harmadik kérdésről

38      Az első kérdésre adott válaszra tekintettel a második és harmadik kérdésre nem kell válaszolni.

 A költségekről

39      Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.

A fenti indokok alapján a Bíróság (első tanács) a következőképpen határozott:

A védjegyekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. december 21‑i 89/104/EGK első tanácsi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely szolgáltatásnyújtó, aki harmadik személy megrendelésére és annak útmutatásai szerint olyan csomagolásokat tölt fel amelyeket e harmadik személy bocsát a rendelkezésére, aki e csomagolásokon korábban egy védjegyként oltalomban részesített megjelöléssel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést helyezett el, maga nem végzi e megjelölésnek az e rendelkezés alapján megtiltható használatát.

Aláírások

* Az eljárás nyelve: holland.