1

Keresetlevelében az Európai Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság semmisítse meg a Litván Köztársaság hatóságai által a 2010. január 1‑je és 2013. december 31. közötti időszakban mezőgazdasági földterületek vásárlása céljából nyújtandó állami támogatásról szóló, 2009. december 16‑i 2009/983/EU tanácsi határozatot (HL L 338., 93. o.; a továbbiakban: megtámadott határozat).

2

Az [EUMSZ 108. cikk] alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22‑i 659/1999/EK tanácsi rendelet (HL L 83., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 1. kötet, 339. o.) 1. cikke előírja:

„E rendelet alkalmazásában:

[...]

[...]

[...]

[...]”

3

E rendelet 17. cikkének (2) bekezdése ekként rendelkezik:

„Amennyiben a Bizottság úgy ítéli meg, hogy egy létező támogatási program nem, vagy többé már nem egyeztethető össze a közös piaccal, előzetes véleményéről tájékoztatja az érintett tagállamot, és lehetőséget biztosít számára, hogy egy hónapos határidőn belül benyújtsa észrevételeit. […]”

4

Az említett rendelet 18. cikke előírja:

„Amennyiben a 17. cikk szerint a tagállam által nyújtott információ alapján a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a létező támogatási program nem, vagy többé már nem egyeztethető össze a közös piaccal, ajánlást készít, amelyben megfelelő intézkedéseket javasol az érintett tagállamnak. […]”

5

Ugyanezen rendelet 19. cikke (1) bekezdésének szövege a következő:

„Amennyiben az érintett tagállam elfogadja a javasolt intézkedéseket, és erről tájékoztatja a Bizottságot, a Bizottság ezt a megállapítást rögzíti, és erről tájékoztatja a tagállamot. A tagállamot az elfogadás kötelezi a megfelelő intézkedések végrehajtására.”

6

Az [EUMSZ 107. cikknek] és [az EUMSZ 108. cikknek] a mezőgazdasági termékek előállításával foglalkozó kis‑ és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról és a 70/2001/EK rendelet módosításáról szóló, 2006. december 15‑i 1857/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 358., 3. o.) 4. cikke a következőképpen rendelkezik:

„(1)   [Az Európai Unión] belüli gazdaságokban mezőgazdasági termékek elsődleges előállítása céljából végrehajtott beruházáshoz nyújtott támogatás [az EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdésének c) pontja értelmében összeegyeztethető a közös piaccal, és mentesül [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól, feltéve hogy megfelel a (2)–(10) bekezdésben meghatározott feltételeknek.

[...]

(8)   Támogatás adható olyan nem építkezési célra szánt föld vásárlására, amely a beruházás elszámolható költségeinek legfeljebb 10%‑ába kerül.

[...]”

7

Az [EUMSZ 107. cikknek] és [az EUMSZ 108. cikknek] a mezőgazdasági termelőágazatban nyújtott csekély összegű (de minimis) támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2007. december 20‑i 1535/2007/EK bizottsági rendelet (HL L 337., 35. o.) 3. cikkének (1) bekezdése ekként rendelkezik:

„Azok a támogatások, amelyek teljesítik az e cikk (2)–(7) bekezdésében megállapított feltételeket, úgy tekintendők, mint amelyek nem felelnek meg [az EUMSZ 107. cikk] (1) bekezdésében szereplő szempontok mindegyikének, így nem esnek [az EUMSZ 108. cikk] (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség hatálya alá.”

8

Az agrár‑ és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások, 2007–2013 (HL 2006. C 319., 1. o.; a továbbiakban: mezőgazdasági iránymutatás) 29. pontja így szól:

„A mezőgazdasági üzemekben végzett beruházással kapcsolatos támogatást akkor nyilvánítják [az EUMSZ 107. cikk] (3) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethetőnek, ha az megfelel [az 1857/2006] rendelet 4. cikkében szereplő valamennyi feltételnek. […]”

9

A „Megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatok” cím alatt az említett iránymutatás 196. pontjának szövege a következő:

„[Az EUMSZ 108. cikk] (1) bekezdésével összhangban a Bizottság javasolja a tagállamoknak, hogy módosítsák meglévő támogatási rendszereiket [helyesen: támogatási programjaikat], hogy e rendszerek [helyesen: programok] legkésőbb 2007. december 31‑től megfeleljenek ezen iránymutatásoknak, kivéve […] a mezőgazdasági termőterület vásárlására irányuló beruházások meglévő támogatási rendszereit [helyesen: támogatási programjait], amelyeket módosítani kell, hogy ezen iránymutatásoknak legkésőbb 2009. december 31‑től megfeleljenek.”

10

Ugyanezen iránymutatás 197. pontja előírja, hogy a tagállamokat megkérik, hogy legkésőbb 2007. február 28‑ig írásban jelezzék, hogy elfogadják a megfelelő intézkedések hozatalára javasoltakat.

11

A mezőgazdasági iránymutatás 198. pontjának szövege a következőképpen szól:

„Amennyiben egy tagállam ezen időpont előtt elmulasztja írásban megerősíteni az elfogadást, a Bizottság a [659/1999] rendelet 19. cikkének (2) bekezdését fogja alkalmazni, és – amennyiben szükséges – megindítja az abban a rendelkezésben említett eljárást.”

12

Az Európai Unió Hivatalos Lapjában2009. október 31‑én közzétett 2009/C 261/02 bizottsági közleménnyel (HL C 261., 2. o.) módosított, a 2008. december 17‑i 2009/C 83/01 bizottsági közleménnyel (HL 2009. C 83., 1. o.) bevezetett, a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságban a finanszírozási lehetőségek elérésének támogatására irányuló állami támogatási intézkedésekhez biztosított ideiglenes közösségi keretrendszer (a továbbiakban: ideiglenes keretrendszer) 4.2.2 pontja szerint a gazdasági helyzetre tekintettel szükségesnek mutatkozott, hogy bizonyos feltételek mellett korlátozott összegű támogatás nyújtását ideiglenes jelleggel engedélyezzék.

13

Az ideiglenes keretrendszer 4.2.2 pontjának h) alpontja többek között kifejti: „[h]a a támogatást mezőgazdasági termékek elsődleges előállításával foglalkozó vállalkozásoknak ítélik oda […], a készpénzes támogatás (illetőleg a bruttó támogatástartalom) nem haladhatja meg a 15000 [eurót] vállalkozásonként”.

14

Az ideiglenes keretrendszer 7. pontja különösen úgy rendelkezik, hogy e „közlemény 2010. december 31‑től nem alkalmazható”.

15

A Litván Köztársaság 2005. február 25‑i levelében az EK 88. cikk (3) bekezdése alapján tájékoztatta a Bizottságot a „földvásárlási támogatás” megnevezésű állami támogatási intézkedésről. E 2010‑ig alkalmazandó intézkedés célja a létező támogatási program felváltása volt. Ezen intézkedés az állami tulajdonú termőföldet vásárolni szándékozó mezőgazdasági termelők beruházásaihoz nyújtott támogatás formájában valósult meg.

16

Mivel a Bizottság úgy ítélte meg, hogy e támogatás összeegyeztethető az EK 87. cikk (3) bekezdésének c) pontjával, a 2006. november 22‑i határozatában (HL C 317., 6. o., a továbbiakban: 2006. november 22‑i határozat) úgy döntött, hogy nem emel kifogást. E határozat kimondta, hogy az érintett támogatási program időtartama a bizottsági jóváhagyástól „2010‑ig” terjed.

17

A mezőgazdasági iránymutatás 196. pontjában a Bizottság azt javasolta a tagállamoknak, hogy módosítsák a mezőgazdasági földterületek vásárlására irányuló, létező támogatási programjaikat, hogy azok legkésőbb 2009. december 31‑től megfeleljenek ezen iránymutatásnak.

18

2007. február 22‑én Litván Köztársaság jelezte, hogy elfogadja az említett iránymutatás 196. pontjában szereplő, megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat. Amint a 659/1999 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése előírja, a Bizottság ezt az értesítést az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett közleményben (HL 2008. C 70., 11. o.) tudomásul vette.

19

A Litván Köztársaság 2009. november 23‑án az EK 88. cikk (2) bekezdésén alapuló kérelmet nyújtott be a Tanácshoz, amely a mezőgazdasági földterületek vásárlására irányuló, létező támogatási program 2013. december 31‑ig történő meghosszabbítására irányult.

20

A megtámadott határozatban a Tanács az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján helyt adott az említett kérelemnek. E határozat 1. cikke a következőképpen fogalmaz:

„Az állami tulajdonú mezőgazdasági földterületek megvásárlásához nyújtott kölcsönökhöz a litván hatóságok által a 2010. január 1‑je és 2013. december 31. közötti időszakban biztosított, legfeljebb 55 millió [litván litas (LTL)] összegű rendkívüli állami támogatás összeegyeztethető a belső piaccal.”

21

A Tanács azzal indokolta határozatát, hogy annak (2)–(4) preambulumbekezdésében különösen a litván mezőgazdasági üzemek kedvezőtlen területi szerkezetére, a mezőgazdasági termelők alacsony jövedelmére, és arra hivatkozott, hogy a gazdasági és pénzügyi válság következtében jelentős mértékben csökkent a mezőgazdasági termékek ára, valamint hogy magas a mezőgazdasági földterület‑vásárlási kölcsönök kamatszintje. Hangsúlyozta a mezőgazdasági termelők sajáttőke‑hiányát is.

22

A megtámadott határozat (9)–(10) preambulumbekezdése értelmében:

23

A Bizottság azt kéri, hogy a Bíróság:

24

A Tanács azt kéri, hogy a Bíróság:

25

A Bíróság elnöke 2010. augusztus 9‑i végzésével megengedte a Litván Köztársaság, Magyarország és a Lengyel Köztársaság beavatkozását a Tanács kérelmeinek támogatása végett.

26

A Bizottság a keresete alátámasztása érdekében négy jogalapra hivatkozik, amelyek a Tanács hatáskörének hiányán, a hatáskörrel való visszaélésen, a jóhiszemű együttműködés elvének megsértésén, a kivételes körülmények fennállása tekintetében elkövetett nyilvánvaló mérlegelési hibán, valamint az arányosság elvének megsértésén alapulnak.

27

A Bizottság az első jogalapja keretében azt állítja, hogy a Tanácsnak nem volt hatásköre a megtámadott határozat elfogadására.

28

A Bizottság szerint a Bíróság állandó ítélkezési gyakorlatából az következik, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében a Tanácsra ruházott jogkör kivételes jellegű, ezért a Tanács nem jogosult arra, hogy hatályon kívül helyezze vagy megkerülje a Bizottság valamely támogatás belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét megállapító határozatát.

29

Márpedig a Bizottság úgy véli, hogy a mezőgazdasági iránymutatás 196. pontjában végleges jelleggel állást foglalt a Litván Köztársaság által bevezetett mezőgazdasági földterület‑vásárlási támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetőségéről. Szerinte az, hogy ezt az állásfoglalást iránymutatás formájában fogadta el, nem számít, mivel az európai uniós bíróságok kimondták, hogy az a tagállam, amely az iránymutatást elfogadja, köteles azt alkalmazni.

30

A jelen esetben a Litván Köztársaság jelezte, hogy elfogadja a mezőgazdasági iránymutatás 196. pontjában szereplő, megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat. Következésképpen legkésőbb 2009. december 31‑től köteles volt megszüntetni az említett támogatási programot, és azt nem indíthatta újra 2013. december 31. előtt. Ezért szerinte a Tanács, mivel 2010. január 1‑jétől ugyanezt a támogatási programot engedélyezte, megakadályozta a Bizottság határozatának hatékony érvényesülését, túllépve ezzel a hatáskörét.

31

A Tanács ezzel szemben előadja, hogy a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program esetében olyan új támogatási programról van szó, amely különösen azért különbözik a 2006. november 22‑i bizottsági határozatban jóváhagyott programtól, mert új ténybeli és jogi elemeken alapul. Ennek megfelelően a Bizottság még egyáltalán nem vizsgálta a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetőségét.

32

A Tanács hozzáteszi, hogy a mezőgazdasági iránymutatás 196. pontja nem alkalmazható az ő általa jóváhagyott támogatási programra, mivel az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében foglalt megfelelő intézkedések csak a létező támogatásokra vonatkoznak.

33

Válaszában a Bizottság előadja, hogy a létező támogatási program és a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program között a Tanács által felsorolt különbségeknek nincs jelentőségük, mivel e programok olyannyira elválaszthatatlanul kapcsolódnak egymáshoz, hogy igencsak önkényes lenne e két programot az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének alkalmazása céljából elhatárolni egymástól.

34

A Litván Köztársaság, Magyarország és a Lengyel Köztársaság lényegében egyetért a Tanács elemzésével.

35

Ahhoz, hogy meg lehessen ítélni a Bizottság által a keresete alátámasztására felhozott első jogalap megalapozottságát, meg kell vizsgálni, hogy a Tanács az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján jogosult volt‑e arra, hogy a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintse a megtámadott határozatban szereplő támogatási programot annak ellenére, hogy a Litván Köztársaság elfogadta a mezőgazdasági iránymutatás 196. pontjában javasolt megfelelő intézkedéseket.

36

Az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése szerint valamely tagállam kérelmére a Tanács egyhangúlag úgy határozhat, hogy a tagállam által nyújtott vagy nyújtani kívánt támogatást – az EUMSZ 107. cikk rendelkezéseitől vagy az EUMSZ 109. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve – a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az ilyen határozatot rendkívüli körülmények indokolják.

37

Tehát lehetőség van arra, hogy a tagállam bizonyos pontosan meghatározott körülmények esetén a támogatást ne a Bizottságnak jelentse be, amely az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében foglaltak szerint határozott volna, hanem a Tanácsnak, amely – az EUMSZ 107. cikk rendelkezéseitől vagy az EUMSZ 109. cikk alapján elfogadott rendeletektől eltérve – az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében foglaltak szerint fog határozni.

38

A Bíróságnak már alkalma nyílott arra, hogy állást foglaljon e rendelkezés értelmezésének egyes szempontjaival kapcsolatban.

39

Így azt követően, hogy emlékeztetett arra a központi szerepre, amelyet az EUM‑Szerződés biztosít a Bizottságnak a támogatások belső piaccal való esetleges összeegyeztethetetlenségének megállapítása terén, mindenekelőtt kimondta, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése egy kivételes és különleges esetre vonatkozik, így az e rendelkezésen alapuló tanácsi hatáskör nyilvánvalóan kivételes jellegű (lásd ebben az értelemben a C-110/02. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29-én hozott ítélet [EBHT 2004., I-6333. o.] 29–31. pontját), ami azt jelenti, hogy e 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdését szükségszerűen megszorítóan kell értelmezni (lásd analógia útján a C-510/08. sz. Mattner-ügyben 2010. április 22-én hozott ítélet [EBHT 2010., I-3553. o.] 32. pontját és a C‑419/11. sz. Česká spořitelna ügyben 2013. március 14‑én hozott ítélet 26. pontját).

40

Majd az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik és negyedik albekezdésében szereplő rendelkezések kapcsán, amelyek szerint egyrészt a tagállami kezdeményezésre indult tanácsi eljárás három hónapra felfüggeszti a Bizottság folyamatban lévő vizsgálatát, másrészt e határidő elteltével a Tanács határozatának hiányában a Bizottság határoz, a Bíróság úgy döntött, hogy e rendelkezéseket akként kell értelmezni, hogy amennyiben az említett határidő letelt, a Tanács már nem jogosult e harmadik albekezdés alapján határozatot hozni az érintett támogatásról (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 32. pontját).

41

A Bíróság e tekintetben úgy ítélte meg, hogy a Tanács hatáskörének ilyen időbeli korlátozása azt is jelenti, hogy amennyiben az érintett tagállam nem intézett az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésén alapuló kérelmet a Tanácshoz, mielőtt a Bizottság a kérdéses támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánította és az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének első albekezdése szerinti eljárást befejezte, többé nem jogosult ez utóbbi rendelkezés harmadik albekezdésében biztosított rendkívüli hatáskörét az ilyen támogatás belső piaccal való összeegyeztethetővé nyilvánítása végett gyakorolni (a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben hozott ítélet 33. pontja és a C-399/03. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 2006. június 22-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-5629. o.] 24. pontja).

42

A Bíróság ezzel összefüggésben hangsúlyozta, hogy ez az értelmezés lehetővé teszi annak elkerülését, hogy olyan határozatok szülessenek, amelyek rendelkező része egymásnak ellentmond, és így hozzájárul a jogbiztonsághoz, amennyiben megóvja a közigazgatási határozatnak az ésszerű jogorvoslati határidő leteltével vagy a jogorvoslati jog kimerítésével beálló jogerejét (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29‑én hozott ítélet 32. és 35. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2006. június 22‑én hozott ítélet 25. pontját).

43

Végül a Bíróság állást foglalt arról a kérdésről, hogy az a körülmény, miszerint a Tanács nem jogosult állást foglalni olyan támogatás belső piaccal való összeegyeztethetőségéről, amelyről a Bizottság már jogerősen határozott, azt is magában foglalja‑e, hogy a Tanácsnak az olyan támogatásról sincs hatásköre dönteni, amely a korábban a Bizottság határozata által összeegyeztethetetlennek nyilvánított jogellenes támogatás kedvezményezettjei részére az e bizottsági határozat folytán keletkező visszatérítési kötelezettségük ellentételezésére szolgáló összeg folyósítására vonatkozik.

44

E tekintetben a Bíróság megállapította, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint annak elismerése, hogy egy tagállam a jogellenes támogatás kedvezményezettjeinek a jogellenes támogatással egyező összegű új támogatást nyújthat avégett, hogy semlegesítse az e határozatban terhükre rótt visszatérítési kötelezettség hatásait, nyilvánvalóan megakadályozná a Bizottság EUMSZ 107. cikk és EUMSZ 108. cikk alapján hozott határozatainak hatékony érvényesülését (a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29‑én hozott ítélet 43. pontja, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2006. június 22‑én hozott ítélet 27. pontja).

45

A Bíróság akkor úgy döntött, hogy a Tanács, amely nem akadályozhatja a támogatást a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító bizottsági határozatot azáltal, hogy saját maga az említett piaccal összeegyeztethetővé nyilvánítja e támogatást, nem gátolhatja meg az ilyen határozat hatékony érvényesülését sem azáltal, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja az olyan támogatást, amely arra szolgál, hogy ellentételezze a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított, jogellenes támogatás kedvezményezettjei részére az említett határozaton alapuló visszatérítési kötelezettségüket (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29‑én hozott ítélet 44. és 45. pontját, valamint a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2006. június 22‑én hozott ítélet 28. pontját).

46

Ezen ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése alkalmazásában a Tanács, illetve a Bizottság hatásköre oly módon van elhatárolva, hogy először is a Bizottság hatáskörének gyakorlása képezi a főszabályt, a Tanács pedig csak kivételes körülmények között jár el. Másodszor a Tanács hatáskörét, amely lehetővé teszi számára, hogy határozatában az állami támogatások terén eltérjen a Szerződés bizonyos rendelkezéseitől, meghatározott időkeretben kell gyakorolni. Harmadszor, amint a Bizottság vagy a Tanács jogerős határozatot hozott a kérdéses támogatás összeegyeztethetőségéről, e két intézmény közül a másik már nem hozhat ezzel ellentétes értelmű határozatot.

47

Ez az értelmezés arra irányul, hogy megőrizze az uniós fellépés koherenciáját és hatékonyságát, amennyiben egyrészt kizárja, hogy egymásnak ellentmondó határozatokat hozzanak, másrészt pedig megakadályozza, hogy valamely uniós intézmény jogerős határozatával bármely határidőn túl, beleértve az EUMSZ 263. cikk hatodik bekezdésében foglalt határidőt is, és a jogbiztonság elvét megsértve ellentmondásba kerüljön egy másik intézmény határozata.

48

Az ezen értelmezést alátámasztó megfontolások ezenkívül azt mutatják, hogy aligha számít, hogy a tanácsi határozat tárgyát képező támogatás esetében létező vagy új támogatásról van‑e szó. Amint ugyanis a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, a Bizottság határozatának hatékony érvényesülése nemcsak akkor kerül veszélybe, ha a Tanács a határozatában a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja ugyanazt a támogatást, amelyről a Bizottság már határozott, hanem akkor is, ha a tanácsi határozat tárgyát képező támogatás arra szolgál, hogy ellentételezze a belső piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánított támogatás kedvezményezettjei részére a bizottsági határozatban terhükre rótt visszatérítési kötelezettséget. Ilyen körülmények között a második támogatás olyannyira elválaszthatatlan attól a támogatástól, amelynek a belső piaccal való összeegyeztethetetlenségét a Bizottság már megállapította, hogy e támogatásoknak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének alkalmazása végett történő elhatárolása igencsak önkényesnek tűnik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29‑én hozott ítélet 45. és 46. pontját).

49

A jelen ügyben tehát azt a kérdést kell megvizsgálni, hogy a Tanács által a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánított támogatások, függetlenül attól, hogy jellegük szerint létező vagy új támogatások, olyan támogatások‑e, amelyekről a Bizottság már jogerős határozatot hozott.

50

E tekintetben az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bizottság az EUMSZ 107. cikk és az EUMSZ 108. cikk alapján rendelkezésére álló hatásköre gyakorlása során iránymutatásokat fogadhat el, amelyek célja, hogy jelezzék, miként szándékozik gyakorolni ugyanezen cikkek szerinti mérlegelési jogkörét az új támogatások, illetve a létező támogatási programok tekintetében (a C-242/00. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2002. június 18-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5603. o.] 27. pontja).

51

Ezek az iránymutatások, ha az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésén alapulnak, azon rendszeres és időszakos együttműködés részét képezik, amelynek keretében a Bizottság a tagállamokkal együtt folyamatosan vizsgálja a létező támogatási programokat, és számukra olyan megfelelő intézkedéseket javasol, amelyeket a belső piac fokozatos fejlődése vagy működése megkövetel (lásd ebben az értelemben a C-311/94. sz. IJssel-Vliet-ügyben 1996. október 15-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-5023. o.] 36. és 37. pontját, valamint a C-288/96. sz., Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5-én hozott ítélet [EBHT 2000., I-8237. o.] 64. pontját). Amennyiben e megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat valamely tagállam elfogadja, azok kötelező hatályúak lesznek e tagállamra nézve (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott IJssel‑Vliet‑ügyben hozott ítélet 42. és 43. pontját, valamint a fent hivatkozott Németország kontra Bizottság ügyben 2000. október 5‑én hozott ítélet 65. pontját), amely – amint arra a 659/1999 rendelet 19. cikkének (1) bekezdése is emlékeztet – köteles azokat végrehajtani.

52

A jelen esetben a Litván Köztársaság 2007. március 22‑én jelezte, hogy elfogadja a mezőgazdasági iránymutatás 196. pontjában szereplő, megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat.

53

E megfelelő intézkedések különösen azt jelentik, hogy módosítják a mezőgazdasági üzemekben végzett, mezőgazdasági földterületek vásárlására irányuló beruházások meglévő támogatási programjait annak érdekében, hogy azok legkésőbb 2009. december 31‑én megfeleljenek ezen iránymutatásnak.

54

Ebből következik, hogy az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése szerint a Bizottság által javasolt megfelelő intézkedések a mezőgazdasági iránymutatás 196. pontjában csak a létező támogatási programokra vonatkoznak.

55

Márpedig a megtámadott határozatban engedélyezett program esetében új támogatási programról van szó.

56

Így a jelen ítélet 15. pontjában említett támogatási programot a 659/1999 rendelet 1. cikke b) pontjának ii. alpontja alapján csak addig lehet létező támogatási programnak tekinteni, ameddig a 2006. november 22‑i határozat engedélyezte, azaz 2009. december 31‑ig.

57

Ezért tekintettel arra, hogy e rendelet 1. cikkének c) pontjából az következik, hogy minden támogatási program, amely nem létező támogatási program, új támogatási programnak minősül, és hogy a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program 2010. január 1‑jén lépett hatályba, ez utóbbi szükségképpen új támogatási program volt.

58

Az, hogy e program esetleg a 2009. december 31‑én lejáró program egyszerű meghosszabbítása, ezt bizonyítottnak feltételezve sem döntő körülmény, amennyiben a létező támogatási program meghosszabbítása a meghosszabbított rendszertől eltérő új támogatást képez (lásd ebben az értelemben a C-138/09. sz., Todaro Nunziatina & C. ügyben 2010. május 20-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-4561. o.] 46. és 47. pontját).

59

Tehát a Litván Köztársaságra annak következtében háruló kötelezettségek, hogy elfogadta a megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat, nem vonatkoznak a megtámadott határozatban a belső piaccal összeegyeztethetőnek tekintett programra, mivel olyan új támogatási programról van szó, amely nem tévesztendő össze azzal a létező támogatási programmal, amelyre az e tagállam által elfogadott megfelelő intézkedések irányulnak.

60

A Tanács ugyanakkor nem hivatkozhat pusztán arra, hogy valamely támogatási program új, annak érdekében, hogy felülvizsgálja a Bizottság által már végleges jelleggel értékelt helyzetet, és így ezen értékelésnek ellentmondjon. Tehát a Tanács nem dönthet arról, hogy az új támogatási programot a belső piaccal összeegyeztethetőnek kell tekinteni, ha az olyannyira elválaszthatatlanul kapcsolódik valamely létező támogatási programhoz, amelynek módosítását vagy megszüntetését a tagállam az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdésében foglaltak keretében vállalta, hogy e két programnak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének alkalmazása végett történő elhatárolása igencsak önkényesnek tűnik (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29‑én hozott ítélet 46. pontját).

61

A jelen esetben azonban erről nincs szó.

62

E tekintetben kiemelhető, hogy jelentős idő telt el a Bizottság és a Tanács értékelése között, hiszen a megtámadott határozat meghozatalára a szóban forgó megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat követően csaknem három évvel került sor.

63

Ezenkívül e határozatot kifejezetten olyan új körülmények felmerülésével indokolták, amelyeket a Tanács kivételesnek tekintett, és amelyeket a Bizottság nem vehetett figyelembe a Litván Köztársaság által bevezetett, mezőgazdasági földterületek vásárlására irányuló, létező támogatási programok belső piaccal való összeegyeztethetőségének értékelése során.

64

Így miközben a mezőgazdasági iránymutatást 2006‑ban fogadták el, a megtámadott határozat széles körben hivatkozik arra, hogy milyen hatással volt a gazdasági és pénzügyi válság a litvániai agrárágazatra 2008 és 2009 folyamán. A Tanács különösen a mezőgazdasági termékek 2009‑ben bekövetkezett jelentős mértékű árcsökkenésére, valamint a mezőgazdasági földterület‑vásárlási kölcsönök 2008 és 2009 folyamán észlelt magas kamatszintjére hivatkozik.

65

Márpedig a megfelelő intézkedésekre irányuló bizottsági javaslat alátámasztására a jelen ítélet 15. pontjában említett program belső piaccal való összeegyeztethetőségével kapcsolatban elfogadott bizottsági álláspont szükségképpen annak értékelésén alapult, hogy a 2006‑ban rendelkezésére álló gazdasági adatokra tekintettel milyen következményekkel járhat e program alkalmazása a belső piac fokozatos fejlődésére vagy működésére nézve.

66

A körülményeknek a jelen ítélet 64. pontjában említett nagymérvű változása miatt az az értékelés, amelyet a Bizottság e támogatási program esetében elvégzett, nem tekinthető irányadónak azon értékelésre nézve, amelyet ezt követően azon támogatási program esetében végeztek el, amely hasonló intézkedéseket tartalmazott, de amelyet olyan gazdasági összefüggésben kellett alkalmazni, amely gyökeresen eltért attól, amelyet a Bizottság az értékelése során figyelembe vett. Ebből következik, hogy annak az új támogatási programnak a belső piaccal való összeegyeztethetőségét, amely a Litván Köztársaság által az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján a Tanács elé terjesztett kérelem tárgyát képezte, a jelen ítélet 15. pontjában említett programtól független egyedi értékelés alapján kell megítélni, amelyet a támogatások nyújtásakor releváns gazdasági körülmények figyelembevételével kell elvégezni (lásd ebben az értelemben a C-261/89. sz., Olaszország kontra Bizottság ügyben 1991. október 3-án hozott ítélet [EBHT 1991., I-4437. o.] 21. pontját, valamint a C-459/10. P. sz., Freistaat Sachsen és Land Sachsen-Anhalt kontra Bizottság ügyben 2011. július 21-én hozott ítélet [EBHT 2011., I-109. o.] 48. pontját).

67

Ezért a jelen ügybeli helyzet különbözik attól a helyzettől, amelyet a Bíróság a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2004. június 29‑én hozott ítéletében és a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 2006. június 22‑én hozott ítéletében megvizsgált.

68

Ugyanis az ezen két ítéletben megsemmisített tanácsi határozatokkal ellentétben a jelen esetben a megtámadott határozatot pontosan azon új elemekkel indokolták, amelyek a körülmények nagymérvű változásából erednek, amely pedig azon időpontok között következett be, hogy a Bizottság megvizsgálta a Litván Köztársaságban alkalmazott létező támogatási programot, és hogy a Tanács értékelte az e tagállam részéről eléterjesztett kérelem tárgyát képező új támogatási programot.

69

Következésképpen a jelen ügyben hiányoznak azok az elemek, amelyek a 67. pontban említett két ítéletben igazolták a Tanács hatáskörének hiányát.

70

Másrészt a Tanács hatáskörének elismerése nem teszi lehetővé a tagállamok által elfogadott megfelelő intézkedések megkerülését.

71

Egyrészt ugyanis a Tanács csak abban az esetben jogosult olyan új támogatási programot engedélyezni, amely arra a létező támogatási programra hasonlít, amelyet a tagállam köteles volt módosítani vagy megszüntetni azt követően, hogy elfogadta a megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat, ha e javaslatok után új körülmények merülnek fel.

72

Másrészt az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében a Tanácsnak biztosított jogkör csak az e rendelkezésben meghatározott korlátok között, vagyis kivételes körülmények fennállása esetén alkalmazható (lásd ebben az értelemben a C-122/94. sz., Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. február 29-én hozott ítélet [EBHT 1996., I-881. o.] 13. pontját).

73

Végül azon bizottsági érv kapcsán, amely szerint a Tanács nem engedélyezhet olyan támogatást, amely ellentétben áll a mezőgazdasági iránymutatásban meghatározott irányvonalakkal, emlékeztetni kell arra, hogy ezen iránymutatásban csak a 196. pontban szereplő, a tagállamok által elfogadott megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatok képezhetik a Bizottság végleges állásfoglalását a támogatási program belső piaccal való összeegyeztethetőségéről.

74

Ugyanis csak e megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatokat kell a tagállamoknak elfogadniuk, amint ezt a mezőgazdasági iránymutatás 197. pontja kimondja, ez utóbbi más rendelkezései pedig csak olyan általános, jelzésértékű szabályok, amelyek a Bizottságra kötelezők (lásd ebben az értelemben a C-382/99. sz., Hollandia kontra Bizottság ügyben 2002. június 13-án hozott ítélet [EBHT 2002., I-5163. o.] 24. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot), anélkül hogy a tagállamokat köteleznék. Még kevésbé kötik a Tanácsot, amennyiben az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése felhatalmazza, hogy kivételes körülmények esetén eltérjen az EUMSZ 107. cikk rendelkezéseitől vagy az EUMSZ 109. cikk alapján elfogadott rendeletektől.

75

Márpedig ezen iránymutatás 196. pontjából az következik, hogy a mezőgazdasági földterületek vásárlására irányuló, létező támogatási programok tekintetében a tagállamok csak azt vállalták, hogy e programokat módosítják annak érdekében, hogy megfeleljenek az említett iránymutatásnak, vagy ennek hiányában azokat legkésőbb 2009. december 31‑ével megszüntetik.

76

Ellenben a jelen ítélet 60–69. pontjában szereplő megfontolásokból az következik, hogy a mezőgazdasági iránymutatás 196. pontjában foglalt megfelelő intézkedésekre irányuló javaslatok elfogadása nem fosztotta meg a tagállamokat azon lehetőségtől, hogy ezen iránymutatás alkalmazásának teljes időszaka alatt hasonló vagy azonos programok ismételt bevezetésére engedélyt kérjenek.

77

Ebből következik, hogy a Bizottság által felhozott, a Tanács hatáskörének hiányára alapított első jogalap nem megalapozott, ezért el kell utasítani.

78

A második jogalapja keretében a Bizottság előadja, hogy a Tanács visszaélt a hatáskörével, amennyiben megkísérelte semlegesíteni azon értékelés következményeit, amelyet a Bizottság a Litván Köztársaság által bevezetett mezőgazdasági földterület‑vásárlási támogatási program tekintetében elvégzett.

79

A Tanács arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat meghozatalával egyáltalán nem kívánta csökkenteni a bizottsági értékelés hatásait, tekintettel arra, hogy a Bizottság egyáltalán nem határozott arról, hogy a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program nem egyeztethető össze a belső piaccal. A Tanács azt állítja, hogy az általa elérni kívánt cél valójában az volt, hogy a mezőgazdasági földterületek vásárlásában támogassa a gazdasági és pénzügyi válság által érintett litván mezőgazdasági termelőket.

80

Amint a Bíróság több alkalommal is kimondta, valamely jogi aktus csak akkor jogellenes hatáskörrel való visszaélés miatt, ha objektív, releváns és egybehangzó ténykörülmények alapján nyilvánvaló, hogy azt kizárólag vagy legalábbis elsősorban olyan céltól eltérő cél elérése érdekében fogadták el, amelyre a szóban forgó jogkört biztosították, vagy az ügy körülményeinek kezelésére a Szerződések által kifejezetten előírt eljárás megkerülése érdekében fogadták el (lásd ebben az értelemben különösen a C-48/96. P. sz., Windpark Groothusen kontra Bizottság ügyben 1998. május 14-én hozott ítélet [EBHT 1998., I-2873. o.] 52. pontját és a C-310/04. sz., Spanyolország kontra Tanács ügyben 2006. szeptember 7-én hozott ítélet [EBHT 2006., I-7285. o.] 69. pontját).

81

Meg kell állapítani, hogy a Bizottság nem hivatkozott ilyen ténykörülményekre.

82

A megtámadott határozat hozatalakor a Tanács által követett célok tekintetében a Bíróság elé terjesztett ügyiratokban semmi nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Tanács kizárólag vagy legalábbis elsősorban más célt követett volna, mint az annak elősegítésére irányuló cél, hogy a litván mezőgazdasági termelők könnyebben vásároljanak mezőgazdasági földterületeket, szem előtt tartva az agrárreform befejezésének biztosítását, a mezőgazdasági üzemek szerkezetének és a mezőgazdaság hatékonyságának javítását Litvániában.

83

Azon bizottsági érv kapcsán, amely szerint az események sorrendjéből és a levélváltásokból az következik, hogy a megtámadott határozat az ő állásfoglalása hatálytalanítására irányult, úgy tűnik, hogy a Tanács joggal vélhette úgy, hogy a Bizottság – amint a megtámadott határozat (9) preambulumbekezdése is hangsúlyozza – nem foglalt állást a szóban forgó támogatási program összeegyeztethetőségéről.

84

Ezért a kereset második jogalapját, amely a hatáskörrel való visszaélésen alapul, mint megalapozatlant el kell utasítani.

85

A harmadik jogalapja keretében a Bizottság előadja, hogy a megtámadott határozat elfogadására az intézmények közötti jóhiszemű együttműködés elvének megsértésével került sor, amennyiben e határozat elfogadásával a Tanács felmentette a Litván Köztársaságot a Bizottsággal való együttműködési kötelezettsége alól, amelyre e tagállamot az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése kötelezi.

86

A Bizottság szerint ugyanis azon létező támogatási program meghosszabbításának engedélyezésével, amelynek megszüntetését a Litván Köztársaság vállalta, a Tanács veszélybe sodorta az előzetesen a Bizottság és e tagállam között folyt párbeszéd eredményeit.

87

A Tanács úgy véli, hogy őt nem köti az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdéséből eredő együttműködési kötelezettség. Ezenkívül ismételten azt állítja, hogy a megtámadott határozatban jóváhagyott támogatási program tekintetében nem került sor semmilyen kötelezettségvállalásra a Litván Köztársaság részéről.

88

Az EUMSZ 108. cikk (1) bekezdése rendszeres és időszakos együttműködési kötelezettséget ró a Bizottságra és a tagállamokra, amelynek keretében a Bizottság a tagállamokkal együtt folyamatosan vizsgálja a létező támogatási programokat, és javaslatot tesz nekik a belső piac fokozatos fejlődése vagy működése által megkövetelt megfelelő intézkedések meghozatalára (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott 2002. június 18‑án hozott Németország kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 28. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

89

Ezzel kapcsolatban a jelen ítélet 69. pontjából következik, hogy a Litván Köztársaság semmilyen külön kötelezettségvállalást nem tett a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program tekintetében. Ezért e határozat nem tekinthető olyan határozatnak, amely mentesítette volna a Litván Köztársaságot valamely sajátos együttműködési kötelezettség alól, mivel egyáltalán nem sodorta veszélybe az előzetesen a Bizottság és e tagállam között folyt párbeszéd eredményeit.

90

E körülmények alapján a Bizottság harmadik jogalapját, amely a jóhiszemű együttműködés elvének megsértésén alapul, mint megalapozatlant el kell utasítani.

91

A negyedik jogalapja első részében a Bizottság előadja, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amennyiben úgy ítélte meg, hogy az engedélyezett intézkedéseket igazoló kivételes körülmények álltak fenn. Ugyanezen jogalap második részében arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat sérti az arányosság elvét, mivel a szóban forgó intézkedések nem teszik lehetővé az említett határozatban kitűzött célok elérését, és nem arra a mértékre korlátozódnak, amely minimálisan szükséges e célok eléréséhez.

92

A Bizottság úgy véli, hogy a körülmények csak akkor tekinthetők kivételesnek az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében, ha nem voltak előreláthatók a bekövetkezésük előtt, és amennyiben azok a jelen esetben kifejezetten a Litván Köztársaságot érintik. Ezért nem lehet szó már korábban is létező strukturális nehézségről, vagy olyan problémáról, amely a tagállamok többségét érinti.

93

Márpedig a Bizottság úgy véli, hogy a mezőgazdasági üzemek kis mérete Litvániában már régi probléma, amely magát a litván mezőgazdaság szerkezetét is jellemzi. Szerinte ugyanígy semmi nem utal arra, hogy a litván mezőgazdasági termelőket sújtó tőkehiány ne olyan strukturális probléma lenne, amelyet jellegéből adódóan nem lehet kivételesnek tekinteni.

94

Emellett a Bizottság, miközben elismeri, hogy a gazdasági válság kivételes körülmény is lehet, mégis úgy véli, hogy ez a válság csak akkor igazolhatja a megtámadott határozatot, ha oly módon hatott a már korábban is létező strukturális problémákra, hogy kivételes körülményeket idézett elő Litvániában, amit a Tanács nem bizonyított. A Bizottság azt is előadja, hogy az említett válság kihatása a kamatszintre és a mezőgazdasági jövedelmek csökkenésére Litvániában nem minősül kivételesnek az Unió egészét tekintve.

95

A Tanács úgy véli, hogy a kivételes körülmények fogalmi meghatározása, amelyet a Bizottság javasolt, túlságosan megszorító az ítélkezési gyakorlatra figyelemmel, mivel az ilyen körülményeknek pusztán előre nem láthatónak kell lenniük, és mindenképpen érinthetnek más tagállamokat vagy a mezőgazdaságtól eltérő ágazatokat is.

96

A Tanács szerint a jelen esetben kivételes körülmények álltak fenn, amelyek a gazdasági válsággal összefüggő olyan rendkívül eseményekből tevődtek össze, amelyeknek jelentős kihatásuk volt a litván mezőgazdasági termelőkre nézve, és amelyek ennek következtében még súlyosbították is azokat a strukturális problémákat, amelyekkel a litván mezőgazdasági üzemek már korábban is szembesültek. Így a válságból eredően az áresés okozta nagyon jelentős mezőgazdasági jövedelemcsökkenés és a magas kamatszint, jellemzőbben Litvániában, mint más tagállamokban, rendkívül megnehezítette, sőt lehetetlenné tette, hogy a litván mezőgazdasági termelők mezőgazdasági földterületeket vásároljanak.

97

A Bíróság ítélkezési gyakorlatából következik, hogy a Tanács az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének alkalmazása során széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik, amelynek gyakorlása uniós összefüggésben megvalósítandó, összetett gazdasági és társadalmi értékeléseket foglal magában. Ennek keretében a bírósági felülvizsgálat e mérlegelési jogkör gyakorlása tekintetében az eljárási és az indokolási szabályok betartásának vizsgálatára, valamint a megállapított tények tárgyi pontosságának, továbbá a jogban való tévedés, a tényekre vonatkozó nyilvánvaló mérlegelési hiba és a hatáskörrel való visszaélés hiányának ellenőrzésére korlátozódik (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. február 29‑én hozott ítélet 18. és 19. pontját, valamint analógia útján a C-333/07. sz. Régie Networks ügyben 2008. december 22-én hozott ítélet [EBHT 2008., I-10807. o.] 78. pontját).

98

Márpedig figyelemmel a gazdasági és pénzügyi válság litván mezőgazdaságra gyakorolt hatásainak szokatlan, előre nem látható jellegére és jelentős mértékére, nem állapítható meg, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, tekintve hogy ezek a hatások kivételes körülmények voltak az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése értelmében. Mellesleg a Bizottság is elismerte válaszában, hogy e válság bekövetkezése ilyen kivételes körülményt képezhet.

99

Nincs döntő jelentősége annak, hogy a gazdasági és pénzügyi válság jelentős hatásokat idézett elő a többi tagállamban is, mivel e körülmény nem befolyásolja e válság hatásainak kivételes jellegét a litván mezőgazdasági termelők gazdasági helyzetének és a Litvániában zajló agrárreform alakulása tekintetében.

100

Hasonlóképpen az az állítás, miszerint az alacsony mezőgazdasági jövedelmek, a mezőgazdasági üzemek korlátozott területe, illetve a mezőgazdasági termelőket sújtó tőkehiány strukturális problémákat képez Litvániában, nem teszi lehetővé annak megállapítását, hogy a Tanács nyilvánvaló mérlegelési hibát vétett, amennyiben úgy ítélte meg, hogy a válságból eredően az áresés okozta nagyon jelentős mezőgazdasági jövedelemcsökkenés és a magas kamatszint jelentősen rontotta a litván mezőgazdasági termelők helyzetét, veszélyeztetve ezzel az agrárreformot, ezáltal pedig akadályozva az említett strukturális problémák megoldását (lásd analógia útján a fent hivatkozott Bizottság kontra Tanács ügyben 1996. február 29‑én hozott ítélet 21. pontját).

101

Ebből következik, hogy a negyedik jogalap első részét mint megalapozatlant el kell utasítani.

102

A Bizottság szerint a Tanács figyelmen kívül hagyta az arányosság elvét a megtámadott határozat elfogadásakor.

103

A Bizottság ugyanis úgy véli, hogy a szóban forgó támogatási program nem teszi lehetővé az említett határozatban kitűzött célok elérést. Így a mezőgazdasági földterület‑vásárlási támogatási program fennállása ellenére Litvániában a mezőgazdasági üzemek átlagos mérete csak kismértékben növekedett az elmúlt években. Szerinte nem állapítható meg, hogy a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program alapján jobb eredmények érhetők el, amennyiben a korábban is létező támogatási program sem tette lehetővé a 2008 és 2009 folyamán észlelt magas kamatlábak kezelését. Szerinte a mezőgazdasági földterület‑vásárlási támogatások valójában inkább a mezőgazdasági földterületek árának emelkedéséhez járulnak hozzá, mintsem e földterületek tulajdoni szerkezetének változásához.

104

Továbbá a Bizottság szerint az arányosság elvének tiszteletben tartása magában foglalja, hogy teljes körűen figyelembe kell venni azokat a hatályos intézkedéseket, amelyek választ adhatnak azokra a szükségletekre, amelyeket a Tanács kivételes körülményeknek minősít. Márpedig a megtámadott határozat egyáltalán nem veszi figyelembe a Bizottság által előzetesen engedélyezett, vagy a bizottsági iránymutatásban, illetve csoportmentességi rendeletekben jóváhagyott intézkedéseket. Így különösen az ideiglenes keretrendszer megengedi a tagállamoknak, hogy a mezőgazdasági termelők számára támogatásokat nyújtsanak. Hasonlóképpen lehetséges lenne azon de minimis támogatásokat igénybe venni, amelyeket az 1535/2007 rendelet engedélyezett.

105

Végül úgy véli, hogy a megtámadott határozatban engedélyezett intézkedések nem a minimálisan szükséges mértékre korlátozódnak, mivel az időbeli hatályuk meghaladja azt a határidőt, amelyet a Bizottság az ideiglenes keretrendszerben a gazdasági válság hatásainak leküzdésére szolgáló támogatások alkalmazására meghatározott.

106

A Tanács azt állítja az arányosság elvének tiszteletben tartása tekintetében, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján elfogadott intézkedések jogszerűségét csak abban az esetben lehet kifogásolni, ha ezen intézkedések a Tanács által elérni kívánt célra nyilvánvalóan alkalmatlanok.

107

A Tanács szerint a Bizottság nem bizonyította, hogy nyilvánvalóan téves a tények általa végzett összetett gazdasági értékelése. Előbbi különösen úgy véli, hogy a Litván Köztársaság által alkalmazott mezőgazdasági földterület‑vásárlási támogatási program területi szempontból javította a litván mezőgazdasági üzemek szerkezetét. A Tanács arra is hivatkozik, hogy a Bizottság nem bizonyította, hogy az ilyen támogatási program hozzájárul a földárak emelkedéséhez. Úgy véli továbbá, hogy a mezőgazdasági üzemek területének növekedése lehetővé teszi az érintett mezőgazdasági termelők versenyképességének javítását és jövedelmének emelkedését.

108

Ezenkívül a Tanács úgy véli, hogy nem volt köteles figyelembe venni a Bizottság által már jóváhagyott intézkedéseket, amennyiben annak a jogkörnek, amelyet számára az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése biztosít, éppen az a célja, hogy olyan támogatások jóváhagyására hatalmazza fel, amelyeket a Bizottság jogszerűen nem tudott volna engedélyezni, mint ahogyan a jelen esetben is történt. Végeredményben úgy véli, hogy a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási programot nem fedi le az ideiglenes keretrendszer.

109

Az említett támogatási program időtartamát illetően a Tanács azt állítja, hogy annak nem kellett az ideiglenes keretrendszer által lefedett időszakra korlátozódnia, és az azon időtartamhoz igazodott, amelyet ő szükségesnek ítélt a válság hatásainak csökkentéséhez.

110

Az arányosság elvének tiszteletben tartása tekintetében a jelen ítélet 97. pontjában szereplő megfontolásokból az következik, hogy az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése alapján hozott intézkedésnek a Tanács által elérni kívánt célra való nyilvánvaló alkalmatlansága lehet csak hatással az ilyen intézkedés jogszerűségére (lásd analógia útján a C-343/09. sz. Afton Chemical ügyben 2010. július 8-án hozott ítélet [EBHT 2010., I-7027. o.] 46. pontját és C‑59/11. sz. Association Kokopelli ügyben 2012. július 12‑én hozott ítélet 39. pontját).

111

Ebből következik, hogy meg kell határozni, hogy a megtámadott határozatban szereplő támogatási program engedélyezése nyilvánvalóan alkalmatlan‑e arra, hogy megvalósítsa az e határozat (10) preambulumbekezdésében szereplő célt, amely a litván agrárreform eredményes befejezésére, a litván gazdaságok szerkezetének és a litvániai mezőgazdaság hatékonyságának javítására irányul.

112

Elfogadott, hogy e célok csak a mezőgazdasági üzemek területének növekedése révén érhetők el, ami feltételezi a litván mezőgazdasági termelők mezőgazdasági földterület‑vásárlását. Márpedig nem vitatott, hogy az említett mezőgazdasági termelők alacsony jövedelme és az őket sújtó hitelhez jutási nehézségek akadályát képezik az ilyen jellegű vásárlásoknak. Ezért a szóban forgó támogatási program engedélyezése, amely program e problémákat, és ezeknek a gazdasági és pénzügyi válság miatti súlyosbodását kívánja ellensúlyozni vagy a termőföld vételárának csökkentése, vagy az ilyen földek vásárlásához nyújtott kölcsönök kamattámogatása révén, nem tűnik nyilvánvalóan alkalmatlannak azon célok megvalósítására, amelyeket a megtámadott határozat hozatalával kitűztek.

113

E feltételek mellett az a körülmény, hogy a korábban alkalmazott mezőgazdasági földterület‑vásárlási támogatási program nem tette lehetővé a litván mezőgazdasági üzemek területének jelentős és folyamatos növekedését, nem igazolhatja azt, hogy a megtámadott határozat nyilvánvalóan alkalmatlan az általa követett célok elérésére, amelyekre a jelen ítélet 111. pontja is emlékeztetett.

114

Ugyanis az említett üzemek átlagos területének csekély növekedése nem elegendő annak bizonyítására, hogy a Tanács által engedélyezett támogatási program nyilvánvalóan hatástalan, mivel elképzelhető, hogy e csekély növekedés olyan körülményekből ered, amelyek nem feltétlenül maradnak fenn a megtámadott határozattal lefedett teljes időszak alatt. Így e ténymegállapítás, amint a Litván Köztársaság is érvel, a termőföld‑visszaigénylési szabályok sajátosságaival is magyarázható, amely folyamat nem tévesztendő össze a szerződéses úton történő földvásárlással, amelyet a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program kíván ösztönözni. Másrészt emlékeztetni kell arra, hogy a megtámadott határozat nemcsak a mezőgazdasági üzemek szerkezetének javítására, hanem a litvániai agrárreform eredményes befejezésére is irányul. Márpedig ez utóbbi cél megvalósítása nem értékelhető kizárólag a mezőgazdasági üzemek területének alakulása alapján.

115

Azon bizottsági érv kapcsán, amely szerint a mezőgazdasági földterület‑vásárlási támogatási programok inkább a mezőgazdasági földterületek árának emelkedéséhez járulnak hozzá, mintsem e földterületek tulajdoni szerkezetének változásához, meg kell állapítani, hogy ez az állítás nincs eléggé megindokolva ahhoz, hogy meg lehessen állapítani, hogy a Tanács olyan intézkedés mellett döntött, amely az általa követett célra nyilvánvalóan alkalmatlan.

116

Továbbá meg kell vizsgálni, hogy a szóban forgó támogatási program engedélyezése nem haladja‑e meg nyilvánvalóan azt a mértéket, amely a megtámadott határozatban kitűzött célok eléréséhez szükséges. A Bizottság ugyanis előadja, hogy a Tanács nem vette eléggé figyelembe azokat a távlati lehetőségeket, amelyeket olyan más eszközök kínálnak, amelyek hozzájárulhatnak e célok megvalósításához.

117

Tekintettel azon mérlegelési jogkör terjedelmére, amellyel a Tanács a jelen esetben rendelkezik, a megtámadott határozat nem tekinthető olyan aktusnak, amely sérti az arányosság elvét pusztán amiatt, hogy a Litván Köztársaság esetében elképzelhető lett volna a jelen ítélet 111. pontjában szereplő cél követése más típusú támogatási program segítségével is. Ugyanis az állandó ítélkezési gyakorlatból következik, hogy annak vizsgálatakor, hogy az olyan mérlegelési jogkör alapján hozott határozat, mint amelyet az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdése biztosít a Tanács számára, tiszteletben tartja‑e az arányosság elvét, a Bíróságnak nem azt kell megállapítania, hogy e határozat volt‑e az egyetlen vagy a lehető legjobb, hanem csak azt, hogy az nyilvánvalóan alkalmatlan volt‑e (lásd analógia útján a C-33/08. sz. Agrana Zucker ügyben 2009. június 11-én hozott ítélet [EBHT 2009., I-5035. o.] 33. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

118

Mégis, amint a főtanácsnok az indítványa 46. pontjában említette, a Tanács rendelkezésére álló széles mérlegelési jogkör nem mentesíti őt az alól, hogy az értékelésében figyelembe vegye azokat a korábban is létező intézkedéseket, amelyek kifejezetten arra szolgálnak, hogy orvosolják azokat a kivételes körülményeket, amelyek indokolták a szóban forgó támogatási program engedélyezését.

119

E tekintetben az 1535/2007 rendelet célja, hogy mentesítse az EUMSZ 108. cikk (3) bekezdésében előírt bejelentési kötelezettség alól a csekély összegű támogatásokat, ezért tehát nem lehet olyan rendeletnek tekinteni, mint amely kifejezetten azon hatások orvoslására szolgál, amelyeket a gazdasági és pénzügyi válság gyakorolt a litván mezőgazdasági termelőkre.

120

Az viszont igaz, hogy az ideiglenes keretrendszert azért vezették be, hogy a gazdasági és pénzügyi válságban támogassa a finanszírozási lehetőségek vállalkozások általi elérését. Ugyanakkor azok a támogatások, amelyeket ez az ideiglenes keretrendszer szabályoz, általános beruházásösztönzési célúak, így nem kifejezetten arra szolgálnak, hogy lehetővé tegyék a mezőgazdasági földterületek vásárlását. Ezenkívül a megtámadott határozat meghozatalakor az ideiglenes keretrendszer 7. pontja előírta, hogy az nem alkalmazható 2010. december 31‑ét követően. Ezért a Tanács azon határozata, amely engedélyezi azt a támogatási programot, amely arra szolgál, hogy hosszabb időn keresztül biztosítsa az agrárreform befejezését és a mezőgazdasági üzemek területének növekedését Litvániában, nem tekinthető olyan aktusnak, mint amely nyilvánvalóan meghaladja azt a mértéket, amely szükséges a megtámadott határozat által követett célok eléréséhez.

121

Végül a megtámadott határozatban engedélyezett támogatási program időtartamával kapcsolatban, magának az EUMSZ 108. cikk (2) bekezdése harmadik albekezdésének szerkezetéből következik, hogy a Tanácsot nem kötheti a Bizottság valamely közleményében rögzített időbeli korlátozás. Tekintettel továbbá arra a határidőre, amely megköveteli az agrárreform befejezését, és figyelemmel a gazdasági és pénzügyi válság hatásainak időbeli elhúzódására, nem állapítható meg, hogy a Tanács a szóban forgó támogatási program 2010. január 1‑je és 2013. december 31. közötti időszakra történő engedélyezésével nyilvánvalóan aránytalan intézkedés mellett döntött.

122

Következésképpen a Bizottság által felhozott negyedik jogalap második részét szintén mint megalapozatlant kell elutasítani.

123

Ebből következik, hogy e negyedik jogalapot teljes egészében el kell utasítani.

124

Mivel a Bizottság által felhozott jogalapok egyikének sem lehet helyt adni, a keresetet el kell utasítani.

125

Az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján a Bíróság a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A Bizottságot, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

126

Ugyanezen szabályzat 140. cikkének (1) bekezdése alapján a Litván Köztársaság, Magyarország és a Lengyel Köztársaság maguk viselik saját költségeiket.

A fenti indokok alapján a Bíróság (nagytanács) a következőképpen határozott: