C‑42/10., C‑45/10. és C‑57/10. sz. egyesített ügyek
Vlaamse Dierenartsenvereniging VZW
és
Marc Janssens
kontra
Belgische Staat
(A Raad van State [Belgium] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Állatorvosi és állattenyésztési ágazat – 998/2003/EK rendelet – A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat‑egészségügyi követelmények – 2003/803/EK határozat – Útlevélminta a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához”
Az ítélet összefoglalása
1. Jogszabályok közelítése – Jogszabályok közelítését célzó intézkedések – A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására alkalmazandó állat‑egészségügyi követelmények – Útlevélminta a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához – Olyan nemzeti szabályozás, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelének olyan számozását írja elő, amely az érintett tagállam két karakterből álló ISO‑kódját, az elismert forgalmazó kétjegyű azonosítószámát és az ezt követő kilencjegyű számot tartalmazó egyedi azonosítószámból áll – Az említett azonosítószám egyedi jellegét biztosító számozás – Megengedhetőség
(998/2003 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, b) pont, 4. cikk, (2) bekezdés, 5. cikk, és 17. cikk, második bekezdés; 2003/803 bizottsági határozat)
2. Jogszabályok közelítése – Jogszabályok közelítését célzó intézkedések – A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására alkalmazandó állat‑egészségügyi követelmények – Útlevélminta a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához – A kedvtelésből tartott állat útlevelének nem csupán az uniós szabályozás szerinti úti okmányként történő, hanem nemzeti szinten a kutyák azonosításának és nyilvántartásba vételének igazolására is szolgáló használatát előíró nemzeti szabályozás – Megengedhetőség
(998/2003 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, b) pont, 4. cikk, (2) bekezdés, 5. cikk, és 17. cikk, második bekezdés; 2003/803 bizottsági határozat)
3. Jogszabályok közelítése – Jogszabályok közelítését célzó intézkedések – A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására alkalmazandó állat‑egészségügyi követelmények – Útlevélminta a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához – Olyan nemzeti szabályozás, amely szerint a kedvtelésből tartott állatok útlevele az állat tulajdonosa azonosító adatainak és címének bejegyzésére csupán egyetlen mezőt tartalmaz – E mező adatainak későbbi változásai bejegyzésének öntapadós címkék felragasztásával történő elvégzése – Megengedhetetlenség
(998/2003 európai parlamenti és tanácsi rendelet, 3. cikk, b) pont, 4. cikk, (2) bekezdés, 5. cikk, és 17. cikk, második bekezdés; 2003/803 bizottsági határozat)
4. Jogszabályok közelítése – Jogszabályok közelítését célzó intézkedések – A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására alkalmazandó állat‑egészségügyi követelmények – Útlevélminta a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához – A kedvtelésből tartott állatok útlevelével kapcsolatban előírt, és annak a kutyák azonosítása és nyilvántartásba vétele igazolásaként történő használatára, valamint a tulajdonos és az állat azonosítására vonatkozó módosítások átvezetésére szolgáló öntapadós címkék használatára vonatkozó nemzeti rendelkezések – A macskák és görények egyedi azonosítószámának meghatározására vonatkozó nemzeti rendelkezések – A 98/34 irányelv értelmében vett műszaki szabályoknak való minősítés – Kizártság
(A 98/48 irányelvvel módosított 98/34 parlamenti és tanácsi irányelv, 1. és 8. cikk)
1. A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat‑egészségügyi követelményekről és a 92/65 irányelv módosításáról szóló 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához való útlevélminta létrehozásáról szóló 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelének olyan számozását írja elő, amely az érintett tagállam két karakterből álló ISO kódjából, az elismert forgalmazó kétjegyű azonosítószámából és az ezt követő kilencjegyű számból áll, hiszen biztosítja ezen azonosítószám egyedi jellegét.
(vö. 52. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat‑egészségügyi követelményekről és a 92/65 irányelv módosításáról szóló 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához való útlevélminta létrehozásáról szóló 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amelynek alapján a kedvtelésből tartott állat útlevelét nem csupán az uniós szabályozás szerinti úti okmányként használják, hanem nemzeti szinten a kutyák azonosításának és nyilvántartásba vételének igazolására is.
Ugyanis sem az említett rendelet és az említett határozat betűjéből, sem azok szelleméből nem lehet arra következtetni, hogy a kedvtelésből tartott állatok útlevelének egyetlen és kizárólagos funkciója az, hogy megfeleljen az uniós szabályozás által előírt céloknak, és hogy emiatt ezen útlevél nemzeti szinten más célokra való használata tilos lenne. Épp ellenkezőleg, a 2003/803 határozat harmadik és negyedik preambulumbekezdéséből, valamint az említett határozat mellékletében szereplő útlevélmintából arra lehet következtetni, hogy az olyan oldalakat is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az uniós szabályozással kapcsolatban nem álló adatok bejegyzését is. Ennélfogva ezen útlevélnek az uniós szabályozásban foglaltaktól eltérő célokra történő használata főszabály szerint nem tilos, amennyiben e használat nem veszélyezteti sem a 998/2003 rendelet és a 2003/803 határozat hatékony alkalmazását, sem az általuk kitűzött célokat.
(vö. 55–57., 65. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
3. A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat‑egészségügyi követelményekről és a 92/65 irányelv módosításáról szóló 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához való útlevélminta létrehozásáról szóló 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelében az állat tulajdonosa azonosító adatainak és címének bejegyzésére csupán egyetlen mezőt tartalmaz, amely adatok későbbi változásait öntapadós címkék felragasztásával vezetik át.
Ugyanis az ilyen szabályozás figyelmen kívül hagyja az említett határozat I. mellékletében szereplő útlevélminta kötelező jellegű egységes formátumára vonatkozó követelményt, amely többek között előírja, hogy a kedvtelésből tartott állatok útlevelének első oldala az állat egymást követő három tulajdonosa azonosító adatainak és címének feltüntetésére alkalmas mezőket tartalmazzon.
Egyébként az öntapadós címkék egymásra ragasztása megakadályozza az állat egymást követő tulajdonosainak azonosítását, pedig ez az azonosítás meghatározó jelentőségű az állat‑egészségügyi szabályozás területén, vagyis épp azon a területen, amelyen a 998/2003 rendelet és a 2003/803 határozat meghozatalára is sor került. Ehhez hasonlóan ez egyben azzal a hatással is jár, hogy megnehezíti a kedvtelésből tartott állat tulajdonjogának származási tagállamon kívüli országba történő átruházását, mivel ilyen esetben a célországban új útlevél kiállítására van szükség.
(vö. 62–65. pont és a rendelkező rész 2. pontja)
4. A kedvtelésből tartott állatok útlevelével kapcsolatban előírt és annak a kutyák azonosítása és nyilvántartásba vétele igazolásaként történő használatára, valamint egyrészt a tulajdonos és az állat azonosítására vonatkozó módosítások átvezetésére szolgáló öntapadós címkék használatára, másrészt a macskák és görények egyedi azonosítószámának meghatározására vonatkozó nemzeti rendelkezések nem képeznek a 98/48 irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló 98/34 irányelv 1. cikke értelmében vett olyan műszaki szabályokat, amelyekről ezen irányelv 8. cikke értelmében az Európai Bizottságot előzetesen értesíteni kellene.
Ugyanis a kedvtelésből tartott állatok útlevelei, lévén hogy egyedi azonosítószámmal rendelkeznek, és egy konkrét állatot azonosítanak, mint ilyenek, nem képezhetik kereskedelmi ügyletek tárgyát. Így tehát kizárt, hogy az említett útlevelek a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében vett „áruknak” legyenek minősíthetők, és hogy rájuk a 98/34 irányelv alkalmazható legyen.
(vö. 69–71. pont és a rendelkező rész 3. pontja)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2011. április 14.(1)
„Állatorvosi és állattenyésztési ágazat – 998/2003/EK rendelet – A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat‑egészségügyi követelmények – 2003/803/ EK határozat – Útlevélminta a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához”
A C‑42/10., C‑45/10. és C‑57/10. sz. egyesített ügyekben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelmek tárgyában, amelyeket a Raad van State (Belgium) a Bírósághoz 2010. január 25‑én és 28‑án érkezett, 2010. január 14‑i határozataival terjesztett elő az előtte
a Vlaamse Dierenartsenvereniging VZW (C‑42/10, C‑45/10 és C‑57/10),
Marc Janssens (C‑42/10 és C‑45/10)
kontra
Belgische Staat (belga állam)
között,
Luk Vangheluwe (C‑42/10)
részvételével
folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, D. Šváby (előadó), G. Arestis, J. Malenovský és T. von Danwitz bírák,
főtanácsnok: Y. Bot,
hivatalvezető: M. Ferreira főtanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2011. február 3‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Vlaamse Dierenartsenvereniging VZW képviseletében R. Gielen advocaat,
– a belga kormány képviseletében J.‑C. Halleux, meghatalmazotti minőségben, segítője: J.‑F. De Bock ügyvéd,
– az Európai Bizottság képviseletében A. Marcoulli és B. Burggraaf, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel arra a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelmek a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat‑egészségügyi követelményekről és a 92/65/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26‑i 998/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 146., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 39. kötet, 75. o.) 3. cikke b) pontjának, 4. cikke (2) bekezdésének, 5. cikkének és 17. cikkének második albekezdésének, a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához való útlevélminta létrehozásáról szóló, 2003. november 26‑i 2003/803/EK bizottsági határozatnak (HL L 312., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 3. fejezet, 41. kötet, 198. o.) és az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (HL L 217., 18. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 21. kötet, 8. o.) módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 204., 37. o.; magyar nyelvű különkiadás 13. fejezet, 20. kötet, 337. o.; a továbbiakban: 98/34 irányelv) 1. cikkének az értelmezésére irányulnak.
2 A kérelmeket a Vlaamse Dierenartsenvereniging VZW (a továbbiakban: Vlaamse Dierenartsenvereniging) és Janssens kontra Belgische Staat (belga állam) (C‑42/10. és C‑45/10. sz.) ügyekben, valamint a Vlaamse Dierenartsenvereniging kontra Belgische Staat (belga állam) (C‑57/10. sz.) ügyben indult három kereset alapján terjesztették elő, amely keresetek a veszettség tekintetében irányadó állat‑egészségügyi szabályozás bevezetéséről szóló 1967. február 10‑i királyi rendelet módosításáról szóló 2004. szeptember 21‑i királyi rendelet (a Moniteur belge 2004. szeptember 24‑i száma, 69208. o., a továbbiakban: 2004. szeptember 21-i rendelet) (C‑42/10. sz. ügy), a kutyák azonosításáról és nyilvántartásáról szóló 2004. május 28‑i királyi rendelet (a Moniteur belge 2004. június 7‑i száma, 43185. o., a továbbiakban: 2004. május 28‑i rendelet) (C‑45/10. sz. ügy), illetve a macskák és görények Közösségen belüli mozgásához való útlevél kiállításának mintájáról és módjairól szóló 2004. május 5‑i királyi rendelet (a Moniteur belge 2004. május 24‑i száma, 40130. o., a továbbiakban: 2004. május 5-i rendelet) (C‑57/10. sz. ügy) megsemmisítésére irányultak.
3 A Bíróság elnöke, 2010. március 2‑i végzésével, az írásbeli és a szóbeli szakasz lefolytatása, valamint az ítélethozatal céljából – a közöttük lévő összefüggés miatt – a Bíróság eljárási szabályzatának 43. cikkének megfelelően egyesítette a C‑42/10., a C‑45/10. és a C‑57/10. sz. ügyeket.
Jogi háttér
Az Unió szabályozása
A 998/2003 rendelet
4 A 998/2003 rendelet 3. cikke a következőképpen rendelkezik:
„E rendelet alkalmazásában:
[...]
b) „útlevél”: bármely okmány, amely lehetővé teszi a kedvtelésből tartott állat egyértelmű azonosítását, és tartalmazza azon adatokat, amelyek lehetővé teszik állapotának e rendelet tekintetében történő ellenőrzését, amelyet a 17. cikk (2) bekezdésének megfelelően kell elkészíteni;
[...]”
5 E rendelet 4. cikke (2) bekezdésének szövege a következő:
„Bármilyen is az állatazonosító rendszer fajtája, rendelkezéseket kell hozni az állat tulajdonosának nevét és címét azonosító részletek jelölésére is.”
6 Az említett rendelet 5. cikke a következőképpen szól:
„Az I. melléklet A. és B. részében felsorolt fajokhoz tartozó – kedvtelésből tartott – állatokat mozgásuk során a 6. cikkben meghatározott követelmények sérelme nélkül:
a) a 4. cikknek megfelelően kell azonosítani, és
b) az előállító laboratórium ajánlásainak megfelelően az érintett állaton adagonként legalább egy ellenanyagegységet tartalmazó hatástalan védőoltással [helyes fordítás: legalább egy antigén‑egységnyi inaktivált vakcinát tartalmazó oltóanyaggal] (WHO‑szabvány) elvégzett érvényes veszettség elleni védőoltást – adott esetben ismételt védőoltást – igazoló útlevélnek kell kísérnie, amelyet az illetékes hatóság által arra felhatalmazott állatorvos állított ki.
(2) A tagállamok engedélyezhetik az I. melléklet A. és B. részében felsorolt, három hónaposnál fiatalabb és oltatlan állatok mozgását, amennyiben útlevél kíséri őket, és születésük óta – a fertőzésnek valószínűleg kitett vadon élő állatokkal való érintkezés nélkül – születési helyükön tartózkodtak, vagy anyjuk kíséri őket, akitől még mindig függnek.”
7 Az 998/2003 rendelet 17. cikkének második bekezdése kimondja:
„Az I. melléklet A. és B. részében felsorolt fajokhoz tartozó állatok mozgását kötelezően kísérő útlevélmintákat a 24. cikk (2) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően készítik el.”
8 Az említett rendelet I. mellékletének A. és B. része a kutyákra, a macskákra és a görényekre vonatkozik.
A 2003/803 határozat
9 A 2003/803 határozat – annak 1. cikke alapján – meghatározza a kutyák, macskák és görények tagállamok közötti mozgásához használandó útlevél mintáját.
10 Az említett határozat 2. cikkére visszautalva a határozat I. melléklete előírja, hogy ezen útlevélminta fedőlapjának és első három oldalának a következőképpen kell kinéznie:
11 A 2003/803 határozat 3. cikke úgy rendelkezik, hogy az útlevélmintának meg kell felelnie a határozat II. mellékletében meghatározott további követelményeknek is.
12 E tekintetben az említett II. melléklet A. részének 1. pontja kimondja:
„Az útlevélminta egységes formátumú.”
13 Az említett II. melléklet B. része 2. pontjának c) alpontja a következőképpen szól:
„Az útlevélminta fedőlapján fel kell tüntetni az útlevélminta számát, a kibocsátó tagállam ISO‑kódját és egy egyedi számot [helyes fordítás: Az útlevélminta fedőlapján fel kell tüntetni az útlevél számát, a kibocsátó tagállam ISO‑kódját és az azt követő egyedi azonosítószámot].”
14 Ugyanezen II. melléklet C. részének 4. pontja kimondja, hogy „az I. mellékletben szereplő útlevélminta rovatainak mérete és formája jelzésértékű, és nem kötelező.”
A 98/34 irányelv
15 A 98/34 irányelv 1. cikke a következőképpen rendelkezik:
„Ezen irányelv alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:
1. »termék«: minden iparilag előállított termék és mezőgazdasági termék, beleértve a haltermékeket is;
2. »szolgáltatás« az információs társadalom bármely szolgáltatása, azaz bármely, általában térítés ellenében, távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére nyújtott szolgáltatás.
[...]
3. »műszaki leírás«: egy dokumentumban szereplő részletes leírás, amely egy termék előírt tulajdonságait határozza meg, ilyen például a minőségi színvonal, a teljesítmény, a biztonság vagy a méretek, beleértve a termékre alkalmazandó olyan követelményeket, mint a termék megnevezése, a terminológia, a jelképek, a vizsgálat és a vizsgálati módszerek, a csomagolás, a jelölés vagy címkézés és a megfelelőségértékelési eljárások.
[...]
4. »egyéb követelmények«: a műszaki leíráson kívüli egyéb olyan követelmény, amelyet a termékre különösen a fogyasztók vagy a környezet védelme céljából írnak elő, és amely befolyásolja a termék forgalomba hozatal utáni életciklusát, ilyen követelmény például a használat, az újrafeldolgozás, az újrafelhasználás vagy hulladékkezelés feltételei, ha ezek a feltételek jelentősen befolyásolhatják a termék összetételét vagy természetét, valamint értékesítését;
[...]
11. »műszaki szabály«; műszaki leírások és más követelmények vagy szolgáltatásra vonatkozó szabályok, beleértve a vonatkozó közigazgatási rendelkezéseket is, amelyek betartása az értékesítés, a szolgáltatásnyújtás, valamely szolgáltató létrehozása vagy a valamely tagállamban vagy annak nagyobb részén történő használat esetén de jure vagy de facto kötelező, valamint a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezései, kivéve a 10. cikkben foglaltakat, amelyek megtiltják valamely termék gyártását, behozatalát, értékesítést [helyesen: értékesítését] vagy használatát, vagy valamely szolgáltatás nyújtását vagy használatát, illetve valamely szolgáltató létrehozását.
[...]”
16 A 98/34 irányelv 8. cikke kimondja:
„(1) A 10. cikkre is figyelemmel a tagállamok azonnal közölnek a Bizottsággal minden műszakiszabály‑tervezetet, kivéve ha az csak egy nemzetközi vagy európai szabvány teljes szövegét ülteti át, ebben az esetben a megfelelő szabványra történő hivatkozás is elegendő; a Bizottságot egy közleményben a szabály elfogadása szükségességének indokairól is tájékoztatni kell, amennyiben ezek nem derülnek ki már a tervezetből is.
Ha szükséges, a tagállamok egyidejűleg közlik az elsődlegesen és közvetlenül érintett alapvető törvényi és rendeleti rendelkezések szövegét, ha ezen szövegek ismerete szükséges a műszakiszabály‑tervezet jelentőségének megítéléséhez, amennyiben egy korábbi közleményben még nem tették ezt meg.
A tagállamok a fenti feltételek mellett újra közlik a tervezetet, ha olyan változtatásokat hajtanak rajta végre, amelyek jelentős mértékben módosítják azok hatályát, lerövidítik a végrehajtására eredetileg előirányzott időtartamokat, leírásokat vagy követelményeket fűznek hozzá, illetve ez utóbbiakat szigorítják.
[…]
A Bizottság haladéktalanul értesíti a többi tagállamot a tervezetről és minden hozzá beérkezett dokumentumról. E tervezettel kapcsolatban véleményt kérhet az 5. cikkben említett bizottságtól és szükség esetén a szóban forgó területért felelős bizottságtól.
[…]
(3) A tagállamok késedelem nélkül közlik a Bizottsággal a műszaki szabály végleges szövegét.
[…]”
A nemzeti szabályozás
17 A 2004. május 5‑i rendelet 3. cikkének (2) bekezdése a következőképpen rendelkezik:
„Minden útlevél egyedi azonosítószámmal van ellátva. Ez a tizenhárom számjegyű szám a Belgiumot jelölő „BE” ISO‑kódból, a kiállító kétjegyű azonosítószámából és egy ezt követő kilencjegyű számból áll.”
18 A 2008. május 28‑i rendelet 2. cikke (2) bekezdésének második albekezdése kimondja:
„E rendelet hatálybalépését követően az azonosítószámmal rendelkező, nyilvántartásba vett kutyák azonosítására és nyilvántartásba vételének igazolására az az útlevél szolgál, amelynek a mintáját e rendelet II. melléklete tartalmazza, és amely a 19. cikkben említett végleges azonosító és nyilvántartó igazolást is tartalmazza. A végleges azonosító és nyilvántartó igazolás mintáját e rendelet III. melléklete határozza meg.”
19 Az említett rendelet II. melléklete, visszautalva a 2. cikkre, meghatározza a kedvtelésből tartott állatok útlevelének mintáját, amely 32 lapból áll. Az útlevél második és harmadik oldala a következőképpen néz ki:
20 A 2004. május 28‑i rendelet 20. cikke a következőképpen szól:
„A végleges azonosító és nyilvántartó igazolás két öntapadós címkéből áll, amelyeket az útlevél 2. és 3. oldalára kell beragasztani.”
21 E rendelet 21. cikke így rendelkezik:
„Az ideiglenes igazolás sárga színű példányának kézhezvételét követően a központi nyilvántartó illetékes munkatársa bejegyzi a kutya és az állattartó adatait a központi nyilvántartásba, és megküldi az állattartónak a végleges azonosító és nyilvántartó igazolást, valamint az e rendelet IV. mellékletében meghatározott, »Tulajdonosváltozás/Adatváltozás/Elhullás« című adatlapot. A kézhezvételt követően az állattartó beragasztja az útlevélbe a végleges azonosító és nyilvántartó igazolást.”
22 E rendelet 22. cikke kimondja:
„Ha a kutya gazdát cserél, akkor a korábbi tulajdonos kitölti a »Tulajdonosváltozás/Adatváltozás/Elhullás« című adatlapot, és azt nyolc napon belül megküldi a központi nyilvántartó illetékes munkatársának. Az útlevelet az állat átadásával egyidejűleg át kell adni az új tulajdonosnak. A központi nyilvántartó illetékes munkatársa megküldi az új tulajdonosnak a változás bejegyzéséről szóló igazolást, valamint egy »Tulajdonosváltozás/Adatváltozás/Elhullás« című adatlapot. Az új tulajdonos a kézhezvételt követően beragasztja az útlevélbe az új végleges azonosító és nyilvántartó igazolást.”
23 Ugyanezen rendelet 23. cikke értelmében:
„A 6. vagy a 7. cikkben említett esetben az azonosítást végző személy amint lehet, de legkésőbb nyolc napon belül megküldi a »Tulajdonosváltozás/Adatváltozás/Elhullás« című adatlapot, az új azonosító jelzéssel a központi nyilvántartó illetékes munkatársának. Az ezen új azonosító jelzés szerinti nyilvántartásbavétel igazolásaként ez utóbbi megküldi az állattartónak az új végleges azonosító és nyilvántartó igazolást, valamint egy »Tulajdonosváltozás/Adatváltozás/Elhullás« című adatlapot.”
24 A 2004. szeptember 21‑i rendelet 1. cikke módosította a veszettség tekintetében irányadó állat‑egészségügyi szabályozás bevezetéséről szóló, 1967. február 10‑i királyi rendelet (a Moniteur belge 1967. február 25‑i száma, 1966. o.; a továbbiakban: 1967. február 10‑i rendelet) 14. cikkét, amelynek szövege így azóta a következő:
„1. §. Az oltást beadó, kijelölt állatorvos minden egyes oltás alkalmával kiállítja az e rendelet mellékletében szereplő mintának megfelelő igazolást.
2. §. Az olvasható tetoválással vagy mikrochippel rendelkező vagy az oltás során azonosított kutyák, macskák vagy görények esetében az erre feljogosított állatorvos olyan útlevelet állít ki, amelyet a [2004. május 5‑i] rendelet rendelkezései szerinti, erre külön felhatalmazással rendelkező jogi személy, vagy a [2004. május 28‑i] rendelet 27. cikke szerinti, a kutyák azonosítására szolgáló központi nyilvántartást vezető szerv forgalmaz. Az azonosítást vagy az azonosság ellenőrzését követően a feljogosított állatorvos az általa elvégzett oltást bejegyzi ezen útlevélbe.
Ha a kutyához, a macskához vagy a görényhez tartozó útlevelet az (1) bekezdésnek megfelelően már kiállították, az oltást elvégző, feljogosított állatorvos ezen útlevelet az azonosságra vonatkozó adatok ellenőrzését követően kiegészíti az oltásra vonatkozó szükséges adatokkal.
3. §. A kötelezően oltandó állatok tulajdonosai, illetve birtokosai, a 27. cikkben említett hatóságok bármelyikének felszólítására kötelesek bemutatni az oltási bizonyítványt vagy a fent említett útlevelet.”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
A C‑42/10. sz. ügyben
25 A 2004. november 5‑én a Vlaamse Dierenartsenvereniging és M. Janssens által a C‑42/10. sz. ügyben indított alapeljárás a 2004. szeptember 21‑i rendelet azon részének megsemmisítésére irányul, amelyben az – az általa módosított 1967. február 14‑i rendelet 14. cikkében – előírja, hogy a veszettség elleni oltást be kell jegyezni a kedvtelésből tartott állatnak a 2004. május 5‑i rendeletben vagy a 2004. május 28‑i rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő útlevelébe.
26 E tekintetben az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy a 2004. szeptember 21‑i rendelet – mivel monopóliumot biztosít a Belgische Vereniging voor Identificatie en Registratie van Hondennek (a továbbiakban: BVIRH‑nak) – sérti az áruk, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásának elvét, a verseny szabadságának elvét, valamint a 998/2003 rendeletet és a 2003/803 határozatot.
27 Ez utóbbi kérdést illetően az említett felperesek azt állítják, hogy a 2004. szeptember 21‑i rendelet megakadályozza azt, hogy az oltásokat a kedvtelésből tartott állatok külföldi útlevelébe vagy a Vlaamse Dierenartsenvereniging által kiállított útlevelébe jegyezzék be. Ezenfelül a felperesek azzal érvelnek, hogy a 2004. május 5‑i és a 2004. május 28‑i rendeletre nem lehet hivatkozni, hiszen mindkettő a kedvtelésből tartott állatok 998/2003 rendeletben szereplő útleveléhez előírt követelményeken túlmenő, további követelményeket tartalmaz. A felperesek szerint az említett rendeletek ehhez az útlevélhez többek között nyilvántartásbavételi és nyomonkövethetőségre vonatkozó kötelezettséget társítanak. Márpedig az említett rendelet szerinti útlevél szerepe csupán közegészségügyi jellegű. Ezenfelül az ilyesféle kiegészítés soha nem képezte részét az uniós jogalkotói szándéknak, hiszen az állat azonosítására csupán azért van szükség, hogy ahhoz közegészségügyi igazolást lehessen társítani. Egyébként, az öntapadós címkék harmadik személyek általi beragasztása valamely közegészségügyi okiratba, miként azt a 2004. május 28‑i rendelet előírja, nem engedélyezett. Ami pedig a 2004. május 5‑i rendeletet illeti, az – annak előírásával, hogy a Belgiumban kiadott útlevelek számának egy tizenhárom számjegyű számból kell állnia – olyan követelményt vezet be, amelyre nézve uniós szinten nem létezik előírás.
28 Az alapeljárás alperese erre azt válaszolja, hogy a 998/2003 rendeletben szereplő, kérdéses útlevél mindenekelőtt azonosító okmány, és teljesen logikus, hogy ő intézkedéseket hozott annak érdekében, hogy biztosítsa azt a koherens és egységes politikát, amely egyetlen – az azonosító és nyilvántartó okmányt, valamint a Közösségen belüli mozgáshoz szükséges közegészségügyi és azonosító okmányt helyettesítő – okmányt tesz kötelezővé Belgiumban. A BVIRH állítólagos monopolhelyzetét illetően az alperes arra hivatkozik, hogy e társaság nem az egyetlen államilag elismert társaság.
29 E körülmények között a Raad van State úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és az alábbi kérdéseket terjesztette előzetes döntéshozatalra a Bírósághoz:
„1. Ellentétes‑e a [998/2003 rendelet] 3. cikkének b) pontjával, 4. cikkének (2) bekezdésével, 5. cikkével és 17. cikkének második bekezdésével, valamint a [2003/803] határozat cikkeivel és mellékleteivel az olyan nemzeti szabályozás, amely a macskák és görények útlevele tekintetében a mintára és a [2003/803] határozat által előírt további követelményekre utal, ezenfelül azonban előírja, hogy minden útlevelet egy egyedi 13 jegyű számmal kell ellátni, amely Belgium „BE” ISO kódjából, valamint a forgalmazó kétjegyű azonosítószámából és egy ezt követő kilencjegyű számból áll?
2. Ellentétes‑e a [998/2003] rendelet 3. cikkének b) pontjával, 4. cikkének (2) bekezdésével, 5. cikkével és 17. cikkének második bekezdésével, valamint a [2003/803] határozat cikkeivel és mellékleteivel az olyan nemzeti szabályozás, amely a kutyák azonosítása és nyilvántartása céljára is a kedvtelésből tartott állatok európai útlevélmintájának használatát rendeli el, és ennek körében előírja, hogy a harmadik személyek a tulajdonos és az állat azonosító adataira vonatkozó változásokat öntapadó azonosító címkék segítségével vezessék át a feljogosított állatorvos által kiállított útlevél I–III. részében úgy, hogy a régebbi azonosító adatokat felülragasztják?”
A C‑45/10. sz. ügyben
30 A 2004. július 30‑án a Vlaamse Dierenartsenvereniging és M. Janssens által a C‑45/10. sz. ügyben indított alapeljárás a 2004. május 28‑i rendelet megsemmisítésére irányul.
31 Ennek alátámasztásaként az alapeljárás felperesei mindenekelőtt arra hivatkoznak, hogy e rendelet monopolhelyzetet teremt a BVIRH javára a kutyaútlevelek kiállítását illetően, aminek az a következménye, hogy az állatorvosok nem nyomtattathatják a kedvtelésből tartott állatok útleveleit valamely más tagállamban, csak a Belga Királyságban. Az említett rendelet ezenfelül csalások forrása is lehet, és olyan hátrányos megkülönböztetést eredményez, amely a kutyáknak az alapeljárás tárgyát képező útlevelekben szereplő azonosítását egy nyilvántartásbavételi és nyomonkövethetőségre vonatkozó kötelezettséghez köti, miközben e kötelezettség a macskák és görények tekintetében nem létezik, pedig az uniós szabályozás ezen állatfajokat azonos módon kezeli. Ezenfelül ez utóbbi szabályozás közvetlen hatálya azt a kötelezettséget rója a Vlaamse Dierenartsenvereinigingre, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy tagjai betartsák az említett szabályozást, továbbá annak az lenne még a következménye, hogy alkalmazhatatlanná kellene tennie a 2004. május 28‑i rendeletet. Az említett felperesek ezt követően arra hivatkoznak, hogy az öntapadós címkék használata szemben áll a 2003/803 határozat által kitűzött céllal, amely az lenne, hogy lehetővé tegye az illetékes hatóságok számára az egyszerű ellenőrzést. Végül pedig, szerintük az érintett tagállam nem hivatkozhat a szubszidiaritás elvére.
32 Egyébként, az alapeljárás felperesei arra hivatkoznak, hogy a 2004. május 28‑i rendelet rendelkezései, amelyek a kedvtelésből tartott állatok 2003/803 határozatban szereplő útlevélmintáját alkalmazzák a kutyák azonosításának és nyilvántartásba vételének igazolásaként, és amelyek ezen útlevélbe öntapadós címkék beragasztását írják elő a tulajdonos és az állat azonosítása céljából, továbbá az új tulajdonosra vonatkozó adatok feltüntetésére szolgáló hely nagyságát illetően eltérnek az említett útlevélmintától, a 98/34 irányelv értelmében vett „műszaki szabályokat” képeznek, amelyekről ez utóbbi irányelv 8. cikke értelmében az elfogadásukat megelőzően értesíteni kellett volna az Európai Bizottságot. Ebben az értelemben az említett felperesek arra hivatkoznak, hogy azok a kutyák, amelyek utaztatása útlevéllel történik, árunak tekintendők.
33 Egy 2006. január 9‑én hozott ítéletben (153 336. sz. ügy), amely elutasította a megtámadott rendelet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet, a kérdéseket előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy önmagában az a tény, hogy egy meghatározott kérdésre uniós szinten közvetlenül kötelező rendelkezések vonatkoznak, nem képezi akadályát annak, hogy az illetékes nemzeti hatóság – kiegészítő jelleggel, általános tagállami érdeke védelmében – saját rendelkezéseket hozzon azon aspektusokat illetően, amelyekre az uniós szabályozás nem terjed ki, illetve olyan esetben, amikor az uniós szabályozás nem képezi akadályát az azt kiegészítő nemzeti szabályozásnak. Az alapeljárás alperesének így e bíróság szerint jogában állt belső jogi szabályozást elfogadni, amennyiben az nem képezte akadályát annak, hogy az uniós szabályozás teljes mértékben érvényesüljön. Ennélfogva mivel sem a 998/2003 rendelet, sem a 2003/803 határozat nem tartalmaz rendelkezéseket a kutyák útleveleinek legyártásával és az állatorvosok körében történő terjesztésével kapcsolatban, a 2004. május 28‑i rendelet nem lép túl az említett határozat keretein. Az említett bíróság ehhez hasonlóan az öntapadós címkék ezen útlevelekbe való beragasztását illetően is úgy ítélte meg, hogy sem a 998/2003 rendelet, sem a 2003/803 határozat nem tiltja azt, hogy az útlevélben egyedi jelöléseket tüntessenek fel, vagy ragasszanak bele öntapadós címkék segítségével, amennyiben ez a gyakorlat nem eredményez a 2003/803 határozatban szereplő útlevélmintához képest eltéréseket.
34 Mivel az alapeljárás felperesei fenntartották az azzal kapcsolatos érvüket, hogy a 2004. május 28‑i rendelet összeegyeztethetetlen az uniós szabályozással, ezért a Raad van State úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1. Ellentétes‑e a [998/2003] rendelet 3. cikkének b) pontjával, 4. cikkének (2) bekezdésével, 5. cikkével és 17. cikkének második bekezdésével, valamint a [2003/803] határozat cikkeivel és mellékleteivel az olyan nemzeti szabályozás, amely a kutyák azonosítása és nyilvántartása céljára is a kedvtelésből tartott állatok európai útlevélmintájának használatát rendeli el, és ennek körében előírja, hogy a harmadik személyek a tulajdonos és az állat azonosító adataira vonatkozó változásokat öntapadó azonosító címkék segítségével vezessék át a feljogosított állatorvos által kiállított útlevél I–III. részében úgy, hogy a régebbi azonosító adatokat felülragasztják?
2. A [98/34] irányelv 1. cikke értelmében vett olyan műszaki szabályoknak minősülnek‑e azok a nemzeti rendelkezések, amelyek a kutyák azonosítása és nyilvántartása céljára is a kedvtelésből tartott állatok európai útlevélmintájának használatát rendeli el, és ezenfelül előírják, hogy a harmadik személyek a tulajdonos és az állat azonosító adataira vonatkozó változásokat öntapadó azonosító címkék segítségével vezessék át ezen útlevél I–III. részében, amelyekről ezen irányelv 8. cikke alapján a Bizottságot az elfogadásuk előtt tájékoztatni kell?”
A C‑57/10. sz. ügyben
35 A 2004. június 7‑én a Vlaamse Dierenartsenvereniging által a C‑57/10. sz. ügyben indított alapeljárás a 2004. május 5‑i rendelet megsemmisítésére irányul.
36 E tekintetben az alapeljárás felperese arra hivatkozik, hogy az említett rendelet sérti az EK 3. cikk g) pontját, az EK 30. cikket, az EK 81. cikket, az EK 82. cikket, az áruk, a szolgáltatások, a személyek és a tőke szabad mozgásának elvét, a 998/2003 rendeletet, a 2003/803 határozatot, valamint a 98/34 irányelvet.
37 A 2004. május 5‑i rendelet – azzal, hogy részletesebb módon határozta meg a kedvtelésből tartott állatok útlevelének egyedi azonosítószámát, mint az uniós szabályozás – egyrészt figyelmen kívül hagyta az uniós rendeletek és határozatok EK 249. cikkben elismert közvetlen hatályát, másrészt pedig olyan műszaki szabályt képez, amelyről nem értesítették a Bizottságot, figyelmen kívül hagyva ezzel a 98/34 irányelvet.
38 Az alapeljárás alperese arra hivatkozik, hogy ezen egyedi azonosítószám meghatározásánál a 998/2003 rendelet szerint a nemzeti hatóságok olyan mérlegelési mozgástérrel rendelkeznek, amely megengedi számukra azt is, hogy kiegészítő jellegű határozatokat fogadjanak el, amelyek arra szolgálnak, hogy megfelelő azonosítási eljárást dolgozzanak ki. Ezenfelül úgy véli, hogy a 2004. május 5‑i rendelet nem tartozik a 98/34 irányelv tárgyi hatálya alá.
39 A 2006. január 9‑én hozott ítéletben (136 163. sz. ügy), amely elutasította az említett rendelet végrehajtásának felfüggesztése iránti kérelmet, a kérdéseket előterjesztő bíróság úgy ítélte meg, hogy önmagában az a tény, hogy egy meghatározott kérdésre uniós szinten közvetlenül kötelező rendelkezések vonatkoznak, nem képezi akadályát annak, hogy az illetékes nemzeti hatóság – kiegészítő jelleggel, általános tagállami érdeke védelmében – saját rendelkezéseket hozzon azon aspektusokat illetően, amelyekre az uniós szabályozás nem terjed ki, illetve olyan esetben, amikor az uniós szabályozás nem képezi akadályát az azt kiegészítő nemzeti szabályozásnak. Az alapeljárás alperesének így e bíróság szerint jogában állt belső jogi szabályozást elfogadni, amennyiben az nem képezte akadályát annak, hogy az uniós szabályozás teljes mértékben érvényesüljön. Ennélfogva mivel sem a 998/2003 rendelet, sem a 2003/803 határozat nem tartalmaz rendelkezéseket a macskák és a görények útleveleinek legyártásával és az állatorvosok körében történő terjesztésével kapcsolatban, a 2004. május 28-i rendelet nem lép túl az említett határozat keretein.
40 Mivel az alapeljárás felperese fenntartotta az azzal kapcsolatos érvét, hogy a 2004. május 5‑i rendelet összeegyeztethetetlen az uniós szabályozással, ezért a Raad van State úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé előzetes döntéshozatalra:
„1. Ellentétes‑e a [998/2003] rendelet 3. cikkének b) pontjával, 4. cikkének (2) bekezdésével, 5. cikkével és 17. cikkének második bekezdésével, valamint a [2003/803] határozat cikkeivel és mellékleteivel az olyan nemzeti szabályozás, amely a macskák és görények útlevele tekintetében a mintára és a [2003/803] határozat által előírt további követelményekre utal, ezenfelül azonban előírja, hogy minden útlevelet egy egyedi 13 jegyű számmal kell ellátni, amely Belgium „BE” ISO‑kódjából, valamint a forgalmazó kétjegyű azonosítószámából és egy ezt követő kilencjegyű számból áll?
2. A [98/34] irányelv 1. cikke értelmében vett olyan műszaki szabálynak minősül‑e az a nemzeti rendelkezés, amely a macskák és görények útlevele tekintetében a mintára és a [2003/803] határozat által előírt további követelményekre utal, ezenfelül azonban előírja, hogy minden útlevelet egy egyedi 13 jegyű számmal kell ellátni, amely Belgium „BE” ISO‑kódjából, valamint a forgalmazó kétjegyű azonosítószámából és egy ezt követő kilencjegyű számból áll, amelyről ezen irányelv 8. cikke alapján a Bizottságot az elfogadása előtt tájékoztatni kell?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Előzetes észrevételek
41 Észrevételeiben a három alapeljárásbeli ügy felperese, a Vlaamse Dierenartsenvereniging két további kérdést fogalmaz meg, amelyeket véleménye szerint azok fontossága miatt a Bíróságnak szintén el kell bírálnia.
42 E tekintetben emlékeztetni kell, hogy a Bíróság és a nemzeti bíróságok között az EUMSZ 267. cikk szerinti együttműködés keretében egyedül az alapügyben eljáró és a meghozandó bírósági döntésért felelős nemzeti bíróság jogosult az ügy sajátosságaira figyelemmel megítélni azt, hogy egyrészt az ítélethozatala szempontjából szükséges‑e az előzetes döntéshozatal, másrészt a Bíróság számára feltett kérdések jelentősek‑e (lásd ebben az értelemben a C‑138/08. sz., Hochtief és Linde-Kca-Dresden ügyben 2009. október 15‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑9889. o.] 20. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
43 A Bíróság elé terjesztendő kérdéseket tehát kizárólag a nemzeti bíróság határozhatja meg, és a felek nem módosíthatják azok tartalmát (lásd a fent hivatkozott Hochtief és Linde-Kca-Dresden ügyben hozott ítélet 21. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
44 Továbbá, az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések tartalmának megváltoztatása vagy az alapügy felperesei által az észrevételeikben feltett további kérdések megválaszolása nem lenne összeegyeztethető az EUMSZ 267. cikkében a Bíróság számára meghatározott hatáskörrel, valamint a Bíróság azon feladatával, hogy biztosítsa, hogy a tagállamok kormányai, valamint az egyéb érdekelt felek a Bíróság alapokmánya 23. cikkének megfelelően benyújthassák észrevételeiket, figyelembe véve, hogy a fent hivatkozott rendelkezés értelmében csak az előzetes döntéshozatalra utaló határozatot kézbesítik az érdekelt feleknek (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott Hochtief és Linde-Kca-Dresden ügyben hozott ítélet 22. pontját, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
45 Ebből következik, hogy a Bíróság nem vizsgálhatja a Vlaamse Dierenartsenvereniging által felvetett további kérdéseket.
A C‑42/10. és a C‑57/10. sz. ügyben előterjesztett első kérdésekről
46 A C‑42/10. és a C‑57/10. sz. ügyben feltett első kérdéseivel a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelének olyan számozását írja elő, amely a Belga Királyság két karakterből álló – „BE” – ISO‑kódjából, az elismert forgalmazó kétjegyű azonosítószámából és az ezt követő kilencjegyű számból áll.
47 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az uniós jogforrások rendszerében betöltött szerepükből és jellegükből fakadóan a rendeletek előírásainak – főszabály szerint – közvetlen hatályuk van a nemzeti jogrendszerekben, anélkül hogy szükség lenne arra, hogy a nemzeti hatóságok végrehajtási intézkedéseket fogadjanak el, vagy hogy az uniós jogalkotó további szabályozást fogadjon el (a C‑367/09. sz., SGS Belgium és társai ügyben 2010. október 28‑án hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 32. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
48 Ugyanakkor valamely rendelet egyes rendelkezései, még ha azokat végrehajtási határozat egészíti is ki, alkalmazásuk érdekében nemzeti intézkedések elfogadását igényelhetik (lásd analógiaként a C‑403/98. sz. Monte Arcosu ügyben 2001. január 11‑én hozott ítélet [EBHT 2001., I‑103. o.] 26. pontját).
49 Nyilvánvaló, hogy ugyanez a helyzet a 2003/803 határozat II. melléklete B. része 2. pontja c) alpontjával együttesen értelmezett 998/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontját illetően is.
50 A kedvtelésből tartott állat útlevelében a kiállító tagállam ISO‑kódjának az egyedi számot alkotó karakterek legelején való feltüntetésére vonatkozó kötelezettség kivételével ugyanis a 998/2003 rendelet és a 2003/803 határozat említett rendelkezései nem írnak elő e szám meghatározására semmilyen különleges módszert. Így tehát a tagállamokra hagyják azt, hogy azok milyen módszert írnak elő annak meghatározására.
51 Megjegyzendő, hogy a szóban forgó nemzeti szabályozás megfelel az útlevelek számozására vonatkozóan a 2003/803 határozat II. melléklete B. része 2. pontja c) alpontjával együttesen értelmezett 998/2003 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában előírt követelményeknek. Az említett nemzeti szabályozás ugyanis egyrészt azt írja elő, hogy minden útlevelet egyedi számmal lássanak el, másrészt pedig, hogy e szám első két karaktere a Belga Királyság – „BE” – ISO‑kódját tartalmazza. A szóban forgó nemzeti szabályozás azáltal, hogy érvényesíti az uniós jog rendelkezéseit és ezen felül részletesen meghatározza az útlevélszám többi karakterének meghatározási módját, ez utóbbi rendelkezések teljes érvényesülését biztosítja.
52 Az előzőekben említettekből következik, hogy a C‑42/10. és a C‑57/10. sz. ügyekben előterjesztett első kérdésekre azt a választ kell adni, hogy a 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelének olyan számozását írja elő, amely az érintett tagállam két karakterből álló ISO‑kódjából, az elismert forgalmazó kétjegyű azonosítószámából és az ezt követő kilencjegyű számból áll, hiszen biztosítja ezen azonosítószám egyedi jellegét.
A C‑42/10. sz. ügyben előterjesztett második és a C‑45/10. sz. ügyben előterjesztett első kérdésről
53 A C‑42/10. sz. ügyben előterjesztett második és a C‑45/10. sz. ügyben előterjesztett első kérdésével a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy a 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy azokkal ellentétesek az olyan szabályozások, mint az alapeljárásbeli is, amelyek alapján egyrészt a kedvtelésből tartott állat útlevelét nem csupán az uniós szabályozás szerinti úti okmányként használják, hanem nemzeti szinten a kutyák azonosítására és nyilvántartására szolgáló igazolásként is, másrészt, amelyek alapján a tulajdonos és az állat azonosítására szolgáló adatok feltüntetésének módja eltér a 2003/803 határozatban előírtaktól, és ez utóbbiak módosítását az új adatokat tartalmazó öntapadós címkék korábbiakra való ráragasztásával végzik el.
54 Először is, ami a kedvtelésből tartott állatok útlevelének nemzeti szinten a kutyák azonosításra és nyilvántartásra való használatát illeti, hangsúlyozni kell, hogy itt az említett útlevélnek az uniós szabályozásban foglaltakkal párhuzamos és azoktól eltérő célokra való használatáról, azaz a kedvtelésből tartott állatok mindenféle kereskedelmi jelleget nélkülöző, közösségen belüli mozgásához alkalmazandó állat‑egészségügyi szabályozás feltételeinek harmonizációjáról van szó.
55 E tekintetben hangsúlyozni kell, hogy sem a 998/2003 rendelet betűjéből, sem annak szelleméből nem lehet arra következtetni, hogy a kedvtelésből tartott állatok útlevelének egyetlen és kizárólagos funkciója az, hogy megfeleljen az uniós szabályozás által előírt céloknak, és hogy emiatt ezen útlevél nemzeti szinten más célokra való használata tilos lenne. Épp ellenkezőleg, a 2003/803 határozat harmadik és negyedik preambulumbekezdéséből, valamint az említett határozat mellékletében szereplő útlevélmintából arra lehet következtetni, hogy az olyan oldalakat is tartalmaz, amelyek lehetővé teszik az uniós szabályozással kapcsolatban nem álló adatok bejegyzését is. Így például az rendelkezik a 998/2003 rendeletben nem szereplő oltások igazolásának feltüntetéséről is, valamint olyan elnevezésű rovatokat is tartalmaz, mint „klinikai vizsgálat” és „hitelesítés”, azért, hogy a kedvtelésből tartott állatok útlevelét az állatok Unió területén kívüli utaztatásához is lehessen használni.
56 Ennélfogva ezen útlevélnek az uniós szabályozásban foglaltaktól eltérő célból való használatát elvileg nem lehet megtiltani.
57 Ugyanakkor lényeges, hogy ez a használat ne ingassa meg sem a 998/2003 rendelet, sem a 2003/803 határozat hatékony alkalmazását, sem az azokban foglalt célokat. Márpedig az alapeljárásbeli felek vagy a Bíróság alapokmányának 23. cikkében említett, észrevételt előterjesztő érdekelt felek nem bizonyították, és nem is állították azt, hogy az említett útlevélnek nemzeti szinten a kutyák azonosítására és nyilvántartására szolgáló használata ilyen hatással járna.
58 Másodszor, ami a tulajdonos és az állat azonosítására vonatkozó adatok feltüntetését illeti, amelyek módosítását az új adatokat tartalmazó öntapadós címkék korábbiakra való ráragasztásával végzik el, azt kell megállapítani, hogy az olyan nemzeti szabályozásnak, mint az alapeljárásbeli is, az a hatása, hogy a kedvtelésből tartott állatok olyan útlevelét hozza létre, amelynek formátuma eltér a 2003/803 határozatban szereplő útlevélmintáétól.
59 Így miközben a 2003/803 határozat I. melléklete szerint az útlevélminta első oldala az állat egymást követő három tulajdonosa azonosító adatainak és címének feltüntetésére alkalmas három mezőt tartalmaz, addig a szóban forgó szabályozás szerint a kedvtelésből tartott állat útlevelének első oldala csak egy mezőből áll, amelyre később öntapadós címkék segítségével kell felragasztani az állat tulajdonosa azonosító adatainak vagy címének változását.
60 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 288. cikke negyedik albekezdése szerint a Bizottság tagállamoknak címzett határozatai minden elemükben kötelezőek.
61 Ráadásul magának a 2003/803 határozatnak a céljából, az annak I. mellékletében szereplő útlevélmintából és e határozat II. mellékletének A. része 1. pontjából is – amely kimondja, hogy „az útlevélminta egységes formátumú” – az következik, hogy e határozat célja egy olyan egységes okmány létrehozása, amelynek – függetlenül attól, hogy azt melyik tagállam állítja ki – a formája és a tartalma az említett határozat II. melléklete C. részének 4. pontjában kimerítően felsorolt, apróbb kiigazításoktól eltekintve köti a tagállamokat.
62 Márpedig, a kedvtelésből tartott állatok útlevelének első oldalának olyan formátumának meghatározásával, amelyen az állat első tulajdonosa azonosító adatainak és címének feltüntetésére csak egyetlen mező található, és amely szerint ezen adatok későbbi módosításait öntapadós címkék segítségével végzik el, az olyan szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, figyelmen kívül hagyja az útlevélminta kötelező jellegű egységes formátumára vonatkozó követelményt, amely többek között előírja, hogy a kedvtelésből tartott állatok útlevelének első oldala az állat egymást követő három tulajdonosa azonosító adatainak és címének feltüntetésére alkalmas mezőket tartalmazzon.
63 Egyébként, miként azt a Bizottság a tárgyaláson említette, az öntapadós címkék egymásra ragasztása megakadályozza az állat egymást követő tulajdonosainak beazonosítását, pedig ez a beazonosítás meghatározó jelentőségű az állat‑egészségügyi szabályozás területén, vagyis épp azon a területen, ahol a 998/2003 rendelet és a 2003/803 határozat meghozatalára is sor került.
64 Ehhez hasonlóan, az öntapadós címkék oly módon történő alkalmazása, ahogyan azt az alapeljárás tárgyát képező szabályozás előírja, amely megváltoztatja az útlevélminta meghatározott formátumát, egyben azzal a hatással is jár, hogy megnehezíti a kedvtelésből tartott állat tulajdonjogának származási tagállamon kívüli országba történő átruházását, mivel ilyen esetben a célországban új útlevél kiállítására van szükség.
65 Az előzőekben kifejtett megfontolásokra tekintettel a C‑42/10. sz. ügyben előterjesztett második és a C‑45/10. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy:
– azokkal nem ellentétes az olyan szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, amely alapján a kedvtelésből tartott állat útlevelét nem csupán az uniós szabályozás szerinti úti okmányként használják, hanem nemzeti szinten a kutyák azonosítására és nyilvántartására szolgáló igazolásként is, de
– azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelében az állat tulajdonosa azonosító adatainak és címének bejegyzésére csupán egyetlen mezőt tartalmaz, amely adatok későbbi változásait öntapadós címkék felragasztásával végzik el.
A C‑45/10. és a C‑57/10. sz. ügyben előterjesztett második kérdésekről
66 A C‑45/10. és a C‑57/10. sz. ügyben előterjesztett második kérdéseivel a kérdéseket előterjesztő bíróság lényegében arra szeretne választ kapni, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, mint a belga szabályozás által a kedvtelésből tartott állatok útlevelével kapcsolatban előírt és annak a kutyák azonosítása és nyilvántartása igazolásaként történő használatára, valamint egyrészt a tulajdonos és az állat azonosítására vonatkozó módosítások elvégzésére szolgáló öntapadós címkék használatára, másrészt a macskák és görények egyedi azonosítószámának meghatározására vonatkozó rendelkezéseket a 98/34 irányelv értelmében vett műszaki szabályoknak kell‑e tekinteni.
67 E tekintetben ki kell emelni, hogy miként az a 98/34 irányelv jogi alapját képező EK‑Szerződés 100A. cikkéből (a módosítását követően: EK 95. cikkből), valamint az ezen irányelv második és negyedik preambulumbekezdéseiből is kiderül, a műszaki szabványok és szabályok, valamint az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok területén a tájékoztatási eljárást előíró uniós szabályozás hozzájárul a belső piac megfelelő működéséhez, többek között azzal, hogy biztosítja az áruk szabad mozgását.
68 Egyébként a Bíróságnak már volt alkalma pontosítania, hogy „áru” alatt pénzben kifejezhető értékkel rendelkező termékeket kell érteni, amelyek – mint ilyen termékek – alkalmasak arra, hogy kereskedelmi ügyletek tárgyát képezzék (lásd ebben az értelemben a 7/68. sz., Bizottság kontra Olaszország ügyben 1968. december 10‑én hozott ítélet [EBHT 1968., 617. o.] 626. pontját és a C‑65/05. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2006. október 26‑án hozott ítélet [EBHT 2006., I‑10341. o.] 23–25. pontját).
69 Márpedig nem vitás, hogy a kedvtelésből tartott állatok útlevelei, lévén, hogy egyedi azonosítószámmal rendelkeznek, és egy konkrét állatot azonosítanak, mint ilyenek nem képezhetik kereskedelmi ügyletek tárgyát.
70 Így tehát a Bíróság ítélkezési gyakorlata értelmében kizárt, hogy az említett útlevelek „árunak” legyenek minősíthetők, és hogy rájuk a 98/34 irányelv alkalmazható legyen. Következésképpen, az olyan leírások, mint amilyenekről az alapeljárásbeli belga szabályozás is rendelkezik, nem minősíthetők olyan műszaki leírásoknak, amelyekről ezen irányelv 8. cikke szerint a Bizottságot előzetesen tájékoztatni kellene, és aminek hiányában azokat a nemzeti bíróság nem alkalmazhatja (lásd ebben az értelemben a C‑20/05. sz. Schwibbert‑ügyben 2007. november 8‑án hozott ítélet [EBHT 2007., I‑9447. o.] 33. és 44. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
71 Az előzőekben kifejtettekből az következik, hogy a C‑45/10. és a C‑57/10. sz. ügyben előterjesztett második kérdésekre azt a választ kell adni, hogy az olyan nemzeti rendelkezések, mint az alapeljárásbeli szabályozás által a kedvtelésből tartott állatok útlevelével kapcsolatban előírt és annak a kutyák azonosítása és nyilvántartása igazolásaként történő használatára, valamint egyrészt a tulajdonos és az állat azonosítására vonatkozó módosítások elvégzésére szolgáló öntapadós címkék használatára, másrészt a macskák és görények egyedi azonosítószámának meghatározására vonatkozóan előírt rendelkezések nem képeznek a 98/34 irányelv 1. cikke értelmében vett olyan műszaki szabályokat, amelyekről ezen irányelv 8. cikke értelmében a Bizottságot előzetesen értesíteni kellene.
A költségekről
72 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdéseket előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat‑egészségügyi követelményekről és a 92/65/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. május 26‑i 998/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a kutyák, macskák és görények Közösségen belüli mozgásához való útlevélminta létrehozásáról szóló, 2003. november 26‑i 2003/803/EK bizottsági határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelének olyan számozását írja elő, amely az érintett tagállam két karakterből álló ISO kódjából, az elismert forgalmazó kétjegyű azonosítószámából, és az ezt követő kilencjegyű számból áll, hiszen biztosítja ezen azonosítószám egyedi jellegét.
2) A 998/2003 rendelet 3. cikkének b) pontját, 4. cikkének (2) bekezdését, 5. cikkét és 17. cikkének második albekezdését, valamint a 2003/803 határozat cikkeit és mellékleteit úgy kell értelmezni, hogy:
– azokkal nem ellentétes az olyan szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, amelynek alapján a kedvtelésből tartott állat útlevelét nem csupán az uniós szabályozás szerinti úti okmányként használják, hanem nemzeti szinten a kutyák azonosítására és nyilvántartására szolgáló igazolásként is, de
– azokkal ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, mint az alapeljárásbeli is, amely a kedvtelésből tartott állatok útlevelében az állat tulajdonosa azonosító adatainak és címének bejegyzésére csupán egyetlen mezőt tartalmaz, amely adatok későbbi változásait öntapadós címkék felragasztásával végzik el.
3) Az olyan nemzeti rendelkezések, mint az alapeljárásbeli szabályozás által a kedvtelésből tartott állatok útlevelével kapcsolatban előírt és annak a kutyák azonosítása és nyilvántartása igazolásaként történő használatára, valamint egyrészt a tulajdonos és az állat azonosítására vonatkozó módosítások elvégzésére szolgáló öntapadós címkék használatára, másrészt a macskák és görények egyedi azonosítószámának meghatározására vonatkozóan előírt rendelkezések nem képeznek az 1998. július 20‑i 98/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel módosított, a műszaki szabványok és szabályok terén történő információszolgáltatási eljárás és az információs társadalom szolgáltatásaira vonatkozó szabályok megállapításáról szóló, 1998. június 22‑i 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke értelmében vett olyan műszaki szabályokat, amelyekről ezen irányelv 8. cikke értelmében az Európai Bizottságot előzetesen értesíteni kellene.
Aláírások
1 Az eljárás nyelve: holland