C-7/10. és C-9/10. sz. egyesített ügyek

Staatssecretaris van Justitie

kontra

Tayfun Kahveci és Osman Inan

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EGK — Törökország társulási megállapodás — Tartózkodási jog — Honosított török munkavállaló családtagjai — A török állampolgárság megtartása — A honosítás időpontja”

Az ítélet összefoglalása

Nemzetközi megállapodások — Az EGK–Törökország társulási megállapodás — Az EGK–Törökország társulási megállapodás által felállított Társulási Tanács — 1/80 határozat — Családegyesítés

(Az 1/80 EGK–Törökország társulási tanácsi határozat, 7. cikk és 14. cikk, (1) bekezdés)

Az 1/80 EGK–Törökország társulási tanácsi határozat 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló családtagjai azután is hivatkozhatnak e rendelkezésre, hogy e munkavállaló a török állampolgárság megtartása mellett megszerezte a fogadó tagállam állampolgárságát.

Ugyanis mind az uniós jog elsőbbségéből, mind pedig az említett határozat 7. cikkének első bekezdéséhez hasonló rendelkezés közvetlen hatályából az következik, hogy a tagállamok nem módosíthatják egyoldalúan a török állampolgároknak a fogadó tagállam munkaerőpiacára történő fokozatos integrációjára irányuló rendszer hatályát, és ebből következően immár nem fogadhatnak el olyan intézkedéseket, amelyek csorbítják az EGK–Törökország társulási megállapodás által az ilyen állampolgárok számára kifejezetten biztosított jogi helyzetet.

Ilyen körülmények között ugyanezen határozat 14. cikkének (1) bekezdése nyújt megfelelő jogi keretet annak megítélésére, hogy az a török állampolgár, akinek többször megállapították a büntetőjogi felelősségét, mennyiben fosztható meg a fogadó tagállamból való kiutasítás eszközével azoktól a jogoktól, amelyeket közvetlenül e határozat alapján élvez.

E tekintetben az illetékes nemzeti hatóságoknak kell esetről esetre megvizsgálniuk a törvénysértés elkövetőjének személyes magatartását, valamint az általa a közrendre és a közbiztonságra jelentett veszély közvetlen, tényleges és kellően súlyos voltát, és e hatóságok kötelesek továbbá gondoskodni az arányosság elvének, valamint az érdekelt alapvető jogainak tiszteletben tartásáról. Közelebbről, az említett 14. cikk (1) bekezdésére kiutasítás csak akkor alapítható, ha az érintett egyedi magatartása a közrend újabb súlyos megzavarásának konkrét veszélyét rejti magában.

(vö. 37., 39–41. pont és a rendelkező rész)

C-7/10. és C-9/10. sz. egyesített ügyek

Staatssecretaris van Justitie

kontra

Tayfun Kahveci és Osman Inan

(a Raad van State [Hollandia] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)

„EGK — Törökország társulási megállapodás — Tartózkodási jog — Honosított török munkavállaló családtagjai — A török állampolgárság megtartása — A honosítás időpontja”

Az ítélet összefoglalása

Nemzetközi megállapodások – Az EGK–Törökország társulási megállapodás – Az EGK–Törökország társulási megállapodás által felállított Társulási Tanács – 1/80 határozat – Családegyesítés

(Az 1/80 EGK–Törökország társulási tanácsi határozat, 7. cikk és 14. cikk, (1) bekezdés)

Az 1/80 EGK–Törökország társulási tanácsi határozat 7. cikkét úgy kell értelmezni, hogy valamely tagállam rendes munkaerőpiacához tartozó török munkavállaló családtagjai azután is hivatkozhatnak e rendelkezésre, hogy e munkavállaló a török állampolgárság megtartása mellett megszerezte a fogadó tagállam állampolgárságát.

Ugyanis mind az uniós jog elsőbbségéből, mind pedig az említett határozat 7. cikkének első bekezdéséhez hasonló rendelkezés közvetlen hatályából az következik, hogy a tagállamok nem módosíthatják egyoldalúan a török állampolgároknak a fogadó tagállam munkaerőpiacára történő fokozatos integrációjára irányuló rendszer hatályát, és ebből következően immár nem fogadhatnak el olyan intézkedéseket, amelyek csorbítják az EGK–Törökország társulási megállapodás által az ilyen állampolgárok számára kifejezetten biztosított jogi helyzetet.

Ilyen körülmények között ugyanezen határozat 14. cikkének (1) bekezdése nyújt megfelelő jogi keretet annak megítélésére, hogy az a török állampolgár, akinek többször megállapították a büntetőjogi felelősségét, mennyiben fosztható meg a fogadó tagállamból való kiutasítás eszközével azoktól a jogoktól, amelyeket közvetlenül e határozat alapján élvez.

E tekintetben az illetékes nemzeti hatóságoknak kell esetről esetre megvizsgálniuk a törvénysértés elkövetőjének személyes magatartását, valamint az általa a közrendre és a közbiztonságra jelentett veszély közvetlen, tényleges és kellően súlyos voltát, és e hatóságok kötelesek továbbá gondoskodni az arányosság elvének, valamint az érdekelt alapvető jogainak tiszteletben tartásáról. Közelebbről, az említett 14. cikk (1) bekezdésére kiutasítás csak akkor alapítható, ha az érintett egyedi magatartása a közrend újabb súlyos megzavarásának konkrét veszélyét rejti magában.

(vö. 37., 39–41. pont és a rendelkező rész)