1. 

Az Oberster Gerichtshof (osztrák legfelsőbb bíróság) két kérdést terjesztett előzetes döntéshozatal céljából a Bíróság elé; e kérdések az osztrák bíróságok joghatóságának abban az esetben történő megállapítására vonatkoznak, amikor az osztrák védjegy feltételezett bitorlása interneten keresztül valósul meg. Konkrétan a felperes, amely osztrák védjegy jogosultja, által hivatkozott feltételezett jogsértést Németországban követték el, mivel az alperes, az ott letelepedett versenytárs, a felperes nevét („Wintersteiger”) „kulcsszóként” lefoglalta a Google által a Németország legfelső szintű tartományneve alatt kínált AdWord-szolgáltatásban.

2. 

A jelen ügy lehetőséget nyújt a Bíróság számára, hogy egy olyan kérdést válaszoljon meg, amely egyszerre érinti a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet ( 2 ) 5. cikke (3) pontjának értelmezését – amely bekezdés a szerződésen kívüli károkozásért való felelősség megállapítása iránti keresetek elbírálására határozza meg a joghatóságot –, és a szellemi tulajdonjogot is. Végeredményben azon nehézségeket kell feloldani, amelyeket a védjegy területi-nemzeti jellege, valamint az interneten keresztül, azonban más tagállamból elkövetett jogsértés potenciálisan mindenütt jelenlévő jellege idéz elő.

3.

A 44/2001 rendelet 5. cikkének 3. pontja szerint valamely tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető más tagállamban „annak a helynek a bírósága előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet jogellenes károkozással [vagy] jogellenes károkozással egy tekintet alá eső cselekménnyel […] kapcsolatos ügyekben”.

4.

A Wintersteiger AG sí- és snowboardszervizgépek, azok pótalkatrészei és tartozékai gyártásával és világszerte történő forgalmazásával foglalkozó vállalkozás. Székhelye Ausztriában van, ahol 1993 óta a „Wintersteiger” osztrák védjegy jogosultja. Jóllehet a kérdést előterjesztő bíróság szerint a védjegy kizárólag Ausztriában került lajstromozásra, a vállalkozás az írásbeli észrevételeiben előadta, hogy a védjegy más államokban, többek között Németországban is oltalmat élvez.

5.

A Products 4U Sondermaschinenbau GmbH (a továbbiakban: Products 4U) németországi székhelyű vállalkozás, ahol sí- és snowboardszervizgépeket fejleszt és forgalmaz. Egyéb termékeken kívül tartozékokat értékesít a Wintersteiger által gyártott gépekhez. Az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy a Wintersteiger nem látja el a termékeivel a Products 4U-t, és nem is engedélyezi neki azok értékesítését. Ennek ellenére a német vállalkozás 2008. december 1-jén lefoglalta a „Wintersteiger”„kulcsszót” a Google által kínált, hirdetéssel ellátott keresőszolgáltatásában, igaz a foglalást a Németország legfelső szintű tartományneve („.de”) alóli keresésekre korlátozta.

6.

A kérdést előterjesztő bíróság szerint a „kulcsszó” hivatkozott lefoglalása azt vonja maga után, hogy a „Wintersteiger” kifejezésnek a „.de” legfelső szintű tartománynév alatti Google-keresőbe való beírásakor a jobbszélen a Wintersteiger honlapjára mutató hivatkozáson kívül, „Hirdetés” szövegmező alatt reklámhirdetésre mutató hivatkozás jelenik meg. Az említett hirdetés szövege olyan kifejezéseket tartalmaz, mint például: „Síműhely-tartozékok”, „sí- és snowboardgépek”, „karbantartás és javítás”. A hirdetés hivatkozására kattintva a felhasználó a Products 4U honlapjának „Wintersteiger tartozékok” részére jut el.

7.

Ahogy azt a kérdést előterjesztő bíróság hangsúlyozta, annak ellenére, hogy a Google működtet osztrák legfelső szintű tartománynevet („.at”), a www.google.de internetes oldal Ausztriában is hozzáférhető.

8.

A Wintersteiger az osztrák bíróságok előtt abbahagyásra kötelezés iránti keresetet és ideiglenes intézkedés iránti kérelmet terjesztett elő annak elrendelése érdekében, hogy a Products 4U tartózkodjon a „Wintersteiger” védjegynek a google.de keresőmotorjában kulcsszóként való használatától. Az elsőfokú bíróság a joghatóság hiányára tekintettel a keresetet mint elfogadhatatlant elutasította, miután úgy ítélte meg, hogy mivel a google.de-re korlátozott kulcsszóról van szó, nem állt fenn kellő osztrák vonatkozás. A fellebbviteli bíróság, az Oberlandesgericht Linz, nem fogadta el ezt a megfontolást, és megállapította az osztrák bíróságok joghatóságát, érdemben azonban elutasította a keresetet. A másodfokú ítéletet megtámadták az Oberster Gerichtshof előtt, amelyben a tényállás alapján kételyek ébredtek a joghatósága tekintetében, ezért előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette a Bíróság elé:

9.

Az alapeljárás felperese és alperese, valamint Ausztria, Spanyolország, az Egyesült Királyság és Olaszország kormánya, továbbá a Bizottság nyújtott be írásbeli észrevételeket.

10.

Először is meg kell vitatni néhány olyan kérdést, amelyektől az előzetes döntéshozatal céljából előterjesztett kérdés érdemi elemzése függ.

11.

Ahogy azt már jeleztem, az Oberster Gerichtshofnak kételyei támadtak a 44/2001 rendelet 5. cikke (3) pontjának értelmezésével kapcsolatban, mégpedig annak valamely nemzeti védjegy állítólagos bitorlását megvalósító internetes tevékenységgel szembeni, abbahagyásra kötelezés iránti keresetre való alkalmazása esetén. A kérdést előterjesztő bíróság e tekintetben két kérdést tesz fel, az első három alkérdést is tartalmaz, amelyek a hivatkozott jogszabály szerint lehetséges különböző értelmezéseket tükrözik. Ugyanakkor ahelyett, hogy az említett kérdéseket egyenként vizsgálnám, és azokra egyenként javasolnék választ, úgy vélem, hogy a Bíróság tökéletesen hasznos megoldást nyújt, ha mindössze azon szempontokat fogalmazza meg, amelyek adott esetben igazolhatják a jelen ügyhöz hasonló ügyben a nemzeti bíróság joghatóságát. Következésképpen a jelen ügyet úgy fogom vizsgálni, hogy a kérdéseket egy kérdésben fogalmazom át.

12.

A következőkben annak hangsúlyozása is hasznosnak tűnik, hogy az alapeljárás felperese, a Wintersteiger, első fokon az ügy érdemben való elbírálásáért és ideiglenes intézkedés elrendeléséért is folyamodott. A kérdést előterjesztő bíróság e körülményre több alkalommal is utal, jóllehet a kérdései kizárólag a 44/2001 rendelet 5. cikke (3) pontjának értelmezésére korlátozódnak.

13.

Ahogy az tudvalevő, az ideiglenes intézkedés nemzetközi, európai összefüggésben való elrendelése a hivatkozott rendelet 31. cikkének alkalmazását teszi szükségessé, és különös nehézségeket vet fel. Mindazonáltal, és annak ellenére, hogy úgy tűnik, az alapeljárás különböző szintű bíróságai vizsgálták e kérdést, a jelen előzetes döntéshozatal iránti eljárásban előterjesztett kérdések kizárólag az abbahagyásra kötelezés iránti keresetre, és ennélfogva a már említett 5. cikk (3) pontjának értelmezésére korlátozódnak. Következésképpen jelen indítványban szigorúan a kérdés tárgyára szorítkozom, félretéve az ideiglenes intézkedés problematikáját, amely látszólag fennáll az alapeljárásban. ( 3 )

14.

Végül rá kell világítani arra a kérdésre, amely megváltoztathatja az ügy megoldásához szükséges megközelítést. A kérdést előterjesztő bíróság arról tájékoztat, hogy a felperes egy osztrák védjegy jogosultja, és az előzetes döntéshozatalra utaló végzésből kiderül, hogy ez az egyetlen ipari tulajdonjogi jogcím, amely jelenleg a „Wintersteiger” védjegyet oltalomban részesíti. A felperes írásbeli észrevételeiben azonban nyíltan vitatja e tényleírást, és kiemeli, hogy „több nemzetközi, a »Wintersteiger« szóelemet tartalmazó védjegynek” is jogosultja. E tekintetben a felperes hivatkozik a „615.770. sz. WINTERSTEIGER (WB) és a 992.008. sz. WINTERSTEIGER (WB) nemzetközi védjegyekre, amelyek több országban, így Németországban is oltalom alatt állnak”.

15.

Bár kétségtelen, hogy e körülmény, amennyiben bebizonyosodik, megváltoztatná az alapeljárás terjedelmét, nem szabad elfelejtkezni arról, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kizárólag a 44/2001 rendelet 5. cikke (3) pontjának értelmezését kéri olyan esetben, amikor csupán egy védjegyről van szó, amelyet Ausztriában lajstromoztak. Más ténybeli helyzetek részletes vizsgálata olyan területre vezetne, amellyel kapcsolatban a felperesen kívül egyik fél sem fejtette ki álláspontját. Következésképpen a továbbiakban a felmerült, a kérdést előterjesztő bíróság által megfogalmazott kérdésre való válaszadásra szorítkozom.

16.

A jelen ügyben az értelmezési probléma az 5. cikk (3) pontja értelmében vett azon hely vagy helyek meghatározásában rejlik, ahol a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhet, és mindez olyan összefüggésben, amelyben a nemzeti védjegy bitorlását állítólag megvalósító tevékenységet olyan eszköz útján fejtik ki, mint az internet.

17.

Először is emlékeztetni kell arra, hogy ha ténybeli egység áll ugyan fenn, azonban a káresemény bekövetkeztének helye és a kár bekövetkeztének helye között, a 44/2001 rendelet 5. cikkének (3) pontja, ahogyan azt a Bíróság a Handelskwekerij Bies ügyben (a továbbiakban: Mines de Potasse ügy) hozott ítéletben értelmezte, két különböző bíróság joghatóságát teszi lehetővé: azon helyek szerinti bíróságokét, ahol a kár ténylegesen bekövetkezett, és ahol a káresemény bekövetkezett; a felperes pedig megválaszthatja azt a bíróságot, amelyik az érdekeinek inkább megfelel. ( 4 ) E megoldás biztosítja a hivatkozott rendelkezésben megfogalmazott szabály gyakorlatbeli hatékonyságát, miközben döntési mozgásteret ruház a károsultra, amely mozgástér ugyancsak megőrzi a bíróság és a jogvita releváns tényei közötti közelséget. A jelen ügyben az alapvető vizsgálandó kérdés végeredményben az, hogy a fenti ítélkezési gyakorlat kivetíthető-e olyan helyzetre, amikor az állítólagos kárt okozó esemény az interneten keresztül következik be. E tekintetben azonban különböző, kiegészítő megfontolásokat is figyelembe kell venni.

18.

A Mines de Potasse ügyben megfogalmazott szabály alól van néhány kivétel, különösen ha a kár ugyanannál a károsultnál különböző államokban merül fel. Ez történik akkor, amikor a kár a személyiségi jogokat érint. Ilyen esetekben a Bíróság a Shevill és társai ügyben hozott ítéletben korlátozta a joghatósággal rendelkező bíróság hatáskörének terjedelmét. ( 5 ) A hivatkozott ítélet az úgynevezett „mozaikszabályt” fogalmazta meg, amely szerint a felperes vagy azon állam bíróságaihoz fordulhat a teljes kár megtérítéséért, ahol a káresemény bekövetkezett, vagy pedig azon államok bíróságaihoz, ahol ténylegesen bekövetkezik a kár, azonban itt kizárólag az adott állam területén felmerült károk megtérítése követelhető.

19.

A Shevill és társai ügyben hozott ítéletben alkalmazott megközelítést nemrégiben az internet sajátosságaihoz igazították. Az eDate Advertising és Martinez egyesített ügyekben ( 6 ) a Bíróság kimondta, hogy amikor a személyiségi jogokat interneten sértik meg, a jogsértés különösen súlyos a jogsértő információ földrajzi hatása miatt. Következésképpen a Shevill és társai ügyben hozott ítéletben megfogalmazott kapcsolódási szempontok kibővültek, jóllehet a személyiségi jogok megsértésének eseteire korlátozódva. Az előző pontban kifejtett szempontokon kívül az eDate és Martinez egyesített ügyekben hozott ítélet lehetővé teszi, hogy az állítólagos károsult a neki okozott teljes kár megtérítését azon állam bíróságai előtt kérje, ahol az „érdekeinek központja” található.

20.

A Shevill és társai ügyben, valamint az eDate Advertising és Martinez egyesített ügyekben hozott ítélet megközelítése azonban nem alkalmazható a jelen ügyben. Mindkét ítélet ugyanis a személyiségi jogok megsértésére vonatkozik, amelyek jelentősen különböznek az ipari tulajdonjogoktól, amelynek oltalma területi alapú és célja valamely dolog kereskedelmi célú használata. ( 7 ) Következésképpen az 5. cikk (3) pontjában foglalt kapcsolódási szempontok nem alkalmazhatók megkülönböztetés nélkül az olyan helyzetekre, mint amelyek az említett két ügyben és a jelen ügyben fennállnak, hanem a hivatkozott rendelkezés értelmezését az ipari tulajdonjog sajátos jellemzőihez kell igazítani.

21.

E sajátos összefüggésben abból kell kiindulni, hogy abban az esetben, ha a nemzeti védjegy bitorlását potenciálisan megvalósító magatartás merül föl, a 44/2001 rendelet főszabály szerint biztosítja a felperesnek a lehetőséget arra, hogy a 2. cikk szerinti általános joghatóság alapján az alperes lakóhelye szerinti bírósághoz forduljon, vagy az 5. cikk (3) pontja alapján azon hely szerinti bírósághoz forduljon, ahol a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhet. E szabály árnyalása akkor merül föl, amikor a kárt az egyik államban okozták, de az egy másikban következett be, amely esetben a fent hivatkozott Mines de Potasse ügyben hozott ítéletben megfogalmazott szempont alkalmazandó. Így, amikor valamely osztrák nemzeti védjegyet osztrák piacra, az alperes bíróságának illetékességén kívülre, szánt hamis áruk németországi gyártása útján bitorolnak, semmi nem akadályozza meg a védjegyjogosultat abban, hogy a 44/2011 rendelet 5. cikkének (3) pontjára hivatkozzon a németországi (a káresemény bekövetkeztének helye) vagy ausztriai (a kár bekövetkeztének helye) pereskedés érdekében. ( 8 )

22.

E megoldás újra problémássá válik akkor, amikor a károkozó magatartást az internet, mint műszaki eszköz segítségével fejtik ki. Ebben az esetben azt lehetne gondolni, hogy a káros információhoz való puszta hozzáférés már kárt okoz, megtöbbszörözve a joghatóságot az Unió minden tagállamában. Ugyanígy az a személy, aki káros információt terjeszt az interneten, a kár okozójaként járna el, felaprózva így a jogsértés eredetének helyét. ( 9 )

23.

A fenti okokból kifolyólag, a Bíróság – jóllehet az ipari tulajdonjogtól távoli összefüggésben – többször is elvetette azt, hogy a káros információ interneten való puszta elérhetősége vagy egyszerű terjesztése elegendő a 44/2001 rendelet joghatóságra vonatkozó rendelkezései alkalmazásának igazolására. ( 10 )

24.

Következésképpen ismételten meg kell jegyezni, hogy azon terület meghatározása céljából, ahol a kár bekövetkezett vagy bekövetkezhet, ha az interneten keresztül merül fel, a 44/2001 rendelet 5. cikkének (3) pontját a Mines de Potasse ügyben hozott ítéletben megfogalmazott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően úgy kell értelmezni, hogy a bíróságok joghatóságát az a hely alapozza meg, ahol egyrészt a káresemény bekövetkezik, másrészt pedig a kár bekövetkezik, a következőkben kifejtendő egyedi szempontok szerint.

25.

Ami azt a helyet illeti, ahol a kár bekövetkezik, korábban már jeleztem, hogy az mindig és minden esetben azon állam, ahol a védjegyet lajstromozták, mivel csak ott keletkezhet kár, ahol fennáll a jogi oltalom. Az interneten található káros információ azonban nem elegendő ahhoz, hogy megalapozza a lajstromozás szerinti állam bíróságának joghatóságát. Ahhoz, hogy az lehetséges legyen, álláspontom szerint az szükséges, hogy a vitatott információ alkalmas legyen a tényleges védjegybitorlás megvalósítására.

26.

Ugyanígy a 44/2001 rendelet 5. cikkének (3) pontja lehetővé teszi azon állam bíróságai joghatóságának megalapozását, ahol a káresemény bekövetkezik. Az ipari tulajdon sajátos összefüggésében úgy vélem, hogy az említett hely az a hely, ahol a tényleges védjegybitorlás megvalósításához szükséges eszközöket használták. E szempont nem veszi figyelembe sem a jogsértő szándékát, sem pedig a károsult jogosult érdekeinek központját, figyelembe veszi azonban az említett eszközök használatát akkor, amikor a tényleges védjegybitorlás interneten keresztül másik tagállamban megvalósul. Kétségtelen, hogy a legtöbb esetben ez a hely meg fog egyezni az alperes lakóhelyével, hangsúlyozandó azonban, hogy adódhatnak olyan helyzetek, amelyekben az említett lakóhely és az a hely, ahol a káresemény bekövetkezik nem ugyanabban az államban vannak.

27.

A káresemény és a kár bekövetkezte helyének meghatározásához több olyan szempontot is figyelembe kell venni, amelyek megmutatják mindkét esemény pontos helyét. Ahogy azt a következőkben kifejtem, azok a szempontok, amelyeket fel fogok sorolni, alkalmasak mind a káresemény, mind pedig a kár bekövetkezte helyének meghatározására, mivel mindkét eseményre alkalmazható ténybeli körülményre utalnak.

28.

Az alapvető tényező vagy elem az, hogy vajon az interneten terjesztett információ ténylegesen kifejthet-e azon a területen hatást, ahol a védjegyet lajstromozták. ( 11 ) Nem elegendő az, hogy az információ tartalma a védjegybitorlás veszélyét váltsa ki, hanem meg kell állapítani olyan objektív tényezők fennállását, amelyek lehetővé teszik azon magatartás elkülönítését, amely önmagában területen kívüli lehet. E tekintetben hasznos lehet több szempont, mint az információ nyelve, a hozzáférhetősége vagy az alperesnek a nemzeti védjegy által oltalmazott piacon való kereskedelmi jelenléte.

29.

Ugyanígy meg kell határozni azon piacnak a területét, ahol az alperes működik, és azt a területet, ahonnan az információt az interneten terjesztették. ( 12 ) E tekintetben olyan körülményeket kell értékelni, mint például a tartománynév legfelső szintje, a honlapon megjelölt székhely vagy más helymeghatározás, vagy az a hely, ahol az információért felelős személy interneten kifejtett tevékenysége irányításának helye található.

30.

E vizsgálat eredményeként a bíróság bírálja el, hogy olyan eszközökről van-e szó, amelyek a priori szükségesek a tényleges védjegybitorlás más tagállamban interneten keresztül történő megvalósításához. Így meghatározható a káresemény bekövetkeztének és a kár tényleges bekövetkeztének helye is. Ez a megoldás megfelel a nemzeti védjegy területi jellegének is, mivel sosem téveszti szem elől azt, hogy a kárt okozó hatás abban az államban következett be, ahol a védjegy oltalmat élvez. Ugyanígy a felperesnek lehetővé teszi azon bíróságokhoz való fordulást, ahol szoros kapcsolat áll fenn a kárt okozó tények és az igazságszolgáltatás között, anélkül hogy szétdarabolódna a joghatóság, ami veszélyeztetné a 44/2001 rendelet értelmét. A fentiekhez hozzá kell tenni, hogy az ipari tulajdon sajátosságaihoz igazított megoldásról van szó, amely azonban összhangban áll a Bíróság jelenlegi ítélkezési gyakorlatának szellemiségével.

31.

Ez az elemzés nyilvánvalóan a tények olyan értékelését kívánja meg, amely közel áll az ügy érdemi elbírálásához, azonban a két értékelés kétségtelenül különböző és nem keverendő össze. ( 13 ) A szükséges eszközök szempontja, amely a joghatóság megállapításának szakaszára korlátozódik, nem az elkövetett és bekövetkezett jogsértést, hanem bizonyos magatartás lehetséges jogsértő jellegét veszi figyelembe. A két értékelés közötti különbség a jelen ügyben szembeötlő: érdemes emlékeztetni, hogy a jogvitát másodfokon elbíráló osztrák bíróság megállapította hatáskörét, és ezt követően a keresetet érdemben utasította el.

32.

A 44/2001 rendelet 5. cikke (3) pontja értelmezési szempontjának meghatározását követően, a kérdést előterjesztő bíróságnak való hasznos válasz adása érdekében megvizsgálom a javaslat következményeit a jelen ügy konkrét körülményei között.

33.

Mivel az alapeljárás felperese Ausztriában a „Wintersteiger” védjegy jogosultja, a fent meghatározott szempontok lehetővé teszik a 44/2001 rendelet 5. cikkének (3) pontjára való hivatkozást az osztrák bíróságok hatáskörének megalapozásához. Miután beigazolódik ugyanis, hogy olyan eszközöket használtak, amelyek adott esetben tényleges védjegybitorlás megvalósításához szükségesek, bebizonyosodik azon hely szerinti bíróságok joghatósága, ahol a kárt okozó tevékenységet kifejtették, valamint azon bíróságok joghatósága, ahol a kár bekövetkezett, amely bíróságok a védjegyoltalom szerinti terület bíróságai, a jelen esetben az osztrák bíróságok.

34.

Ahogy az az iratokból kitűnik, a Products 4U németországi székhellyel rendelkező vállalkozás, amely az egész világon fejti ki tevékenységét. A működésének központja azonban Németországban van, és bizonyos hirdetési tevékenységek erre az országra korlátozódnak, mint például a Google-ön egyes „kulcsszavak” lefoglalása esetén történt. Az alperes által igényelt „Wintersteiger”„kulcsszó” lefoglalása azokra a keresőszolgáltatásokra korlátozódott, amelyeket a Google Németország legfelső szintű tartományneve (.de) alatt kínál.

35.

Az osztrák védjegy bitorlásának lehetősége szembeötlő.

36.

Ahogy azt a Bíróság a Google France és Google ügyben – amelyben az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés érdemi védjegybitorlásra vonatkozott, nem pedig joghatóságra – megerősítette, sérülhet a védjegy funkciója, „ha a védjeggyel azonos kulcsszó alapján az internethasználóknak harmadik személy, például az említett védjegy jogosultja versenytársának hirdetését mutatják”. ( 14 ) Kétségtelen, hogy ezt követően a Google France ügyben hozott ítélet hozzátette, hogy a jogsértés azonban a hirdetés megjelenítésének módjától függ. Mindenesetre sérül a védjegy származásjelző funkciója, „ha [a hirdetés] nem, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a [szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes] internethasználó számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben foglalt áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, illetve ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól, vagy pedig ellenkezőleg, harmadik féltől származnak-e”. ( 15 )

37.

Emlékeztetni kell arra, hogy az imént idézett ítélkezési gyakorlat a „kulcsszó” lefoglalása útján ténylegesen megvalósult jogsértésekre utal. A jelen esetben, amely kizárólag a joghatóság meghatározására korlátozódik, ezzel szemben csupán a lehetséges károkozásra kell utalni, ahogy azt jelen indítvány 31. pontjában már jeleztem. Ebből a szempontból egyértelműnek tűnik, hogy a „.de” legfelső szintű tartománynévre korlátozódó német nyelvű és a Németországgal határos Ausztriában is elérhető kulcsszó lefoglalása a priori megvalósíthatja az osztrák védjegy tényleges bitorlását.

38.

Ahogy azt a felperes az írásbeli észrevételeiben megállapította ugyanis, az, hogy a „kulcsszó” lefoglalása földrajzilag eredendően Németországra korlátozódik egyáltalán nem akadályozza meg azt, hogy a Wintersteiger védjegy ausztriai ügyfelei a google.de keresőszolgáltatását vegyék igénybe, akár Ausztriából, akár Németországból. Az a körülmény, hogy a felperes piaca nemzetközi, és hogy a németországi versenytársa határos államban működik, mégpedig olyan eszköz igénybevételével, mint a Google.de, amely Ausztriából szabadon és ugyanazon a nyelven hozzáférhető, jól mutatja azt, hogy milyen objektív hatás fejt ki Ausztriában az alperesnek a „Wintersteiger” védjeggyel kapcsolatos magatartása.

39.

Ugyanígy az a tény, hogy a „Wintersteiger” kulcsszó olyan hivatkozást takar, amely a felhasználót közvetlenül az alperes honlapjára juttatja el bármilyen arra való utalás nélkül, hogy valamely ausztriai vállalkozáshoz kapcsolódó nemzeti védjegyről van szó, olyan további tényezőt képez, amely objektíve járulhat ahhoz hozzá, hogy a felhasználó, aki Ausztriában korlátozás nélkül hozzáférhet a Google.de-hez, összetévessze a két, az európai belső piacon versenytárs vállalkozást.

40.

Következésképpen úgy vélem, hogy a jelen ügy körülményei között az alperes ahhoz szükséges eszközöket használt, hogy az Ausztriában lajstromozott védjegy tényleges bitorlása objektíve megvalósulhasson. Ennélfogva ki kell jelenteni, hogy a 44/2001 rendelet 5. cikkének (3) pontjában foglaltak szempontjából, az a hely, ahol a kár bekövetkezett nem csak Németország, a káresemény helye, hanem Ausztria is, mivel az alperes olyan magatartást tanúsított, amely a priori megvalósíthatja az osztrák védjegy bitorlását.

41.

A fentiekre tekintettel azt javaslom, hogy a Bíróság az Oberster Gerichtshof (Ausztria) által előterjesztett kérdésekre a következő választ adja:

„A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet 5. cikkének (3) pontját az interneten keresztül kifejtett olyan magatartás esetében, amely valamely tagállamban lajstromozott nemzeti védjegy bitorlását valósíthatja meg, úgy kell értelmezni, hogy joghatósággal rendelkeznek: