A Bíróság (első tanács) 2011. december 15-i ítélete (a Bundesfinanzhof (Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Hauptzollamt Hamburg-Hafen kontra Afasia Knits Deutschland GmbH

(C-409/10. sz. ügy) (1)

(Közös kereskedelempolitika - Preferenciális elbánás az afrikai, karibi és csendes óceáni (AKCS-) államokból származó termékek tekintetében - Az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által az exportáló AKCS-államban végzett vizsgálat során feltárt szabálytalanságok - Behozatali vámok utólagos beszedése)

(2012/C 39/07)

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Bundesfinanzhof

Az alapeljárás felei

Felperes: Hauptzollamt Hamburg-Hafen

Alperes: Afasia Knits Deutschland GmbH

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Bundesfinanzhof — Az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, Cotonou-ban 2000. június 23-án aláírt partnerségi megállapodáshoz (HL L 317., 3. o.; magyar nyelvű különkiadás 11. fejezet, 35. kötet, 3. o.) csatolt, a „származó termék” fogalmának meghatározásáról és a közigazgatási együttműködés módszereiről szóló 1. jegyzőkönyv 32. cikkének, valamint a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.) 220. cikke (2) bekezdése b) pontjának az értelmezése — Kínában gyártott textíliának Jamaikából az Európai Unióba történő kivitele — A származási igazolás OLAF általi, nem pedig a hivatkozott 1. jegyzőkönyvben előírt, az exportáló ország vámhatóságai általi utólagos ellenőrzése — Az importáló esetleges jogos bizalmának a védelme

Rendelkező rész

Az egyrészről az afrikai, karibi és csendes óceáni államok között és másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött, 2000. június 23-án Cotonouban aláírt és a Közösség részéről a 2002. december 19-i 2003/159/EK tanácsi határozattal jóváhagyott partnerségi megállapodás V. melléklete 1. jegyzőkönyvének 32. cikkét akként kell értelmezni, hogy az olyan utólagos ellenőrzés eredményei, amely a valamely AKCS-állam által kiállított EUR.1 bizonyítványokban megjelölt áruk származásának valódiságára vonatkozik, és amely nagyrészt a Bizottság, pontosabban az OLAF által ezen államban, ezen utóbbi felkérésére folytatott vizsgálatból áll, kötik azt a tagállamot, amelynek területére az árukat importálták, amennyiben — és ennek vizsgálata a kérdést előterjesztő bíróság feladata — e hatóság részére olyan dokumentumot küldtek, amely egyértelműen rögzíti, hogy ezen AKCS-állam az említett eredményeket a magáénak fogadja el.

A 2000. november 16-i 2700/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 20. cikke (2) bekezdésének b) pontját akként kell értelmezni, hogy olyan helyzetben, amikor az áruk Unióba történő importálása céljából kiállított EUR.1 bizonyítványokat semmisnek nyilvánították, mert ezen bizonyítványok kiállítása tekintetében szabálytalanságok történtek, és az áruk e bizonyítványokban megjelölt preferenciális származása az utólagos ellenőrzés alapján nem volt megállapítható, az importőr a behozatali vámok utólagos beszedésével szemben nem hivatkozhat arra, hogy nem kizárható, hogy ezen áruk némelyike valóban preferenciális származású.

(1) HL C 274., 2010.10.9.