A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (fellebbezési tanács)
2011. július 12.
T-80/09. P. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Q
„Fellebbezés – Közszolgálat – Tisztviselők – Csatlakozó fellebbezés – Lelki zaklatás – A személyzeti szabályzat 12a. cikke – Közlemény a lelki zaklatás elleni politikáról a Bizottságnál – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – A személyzeti szabályzat 24. cikke – Terjedelem – Segítségnyújtás iránti kérelem – Ideiglenes távoltartási intézkedés – Gondoskodási kötelezettség – Felelősség – Kártérítési kérelem – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Alkalmazási feltételek – Előmeneteli jelentés – Megsemmisítés iránti kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek”
Tárgy: Az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) F-52/05. sz., Q kontra Bizottság ügyben 2008. december 9-én hozott ítélete (EBHT-KSZ 2008., I-A-1-409. o. és II-A-1-2235. o.) ellen benyújtott, és ezen ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló fellebbezés.
Határozat: A Törvényszék az Európai Unió Közszolgálati Törvényszékének (első tanács) az F-52/05. sz., Q kontra Bizottság ügyben 2008. december 9-én hozott ítéletét (EBHT- KSZ 2008., I-A-1-409. o. és II-A-1-2235. o.) hatályon kívül helyezi annyiban, amennyiben ezen ítélet rendelkező részének 2. pontjában arra kötelezi a Bizottságot, hogy fizessen meg Q-nak 500 euró kártérítést, valamint a közigazgatási vizsgálat megnyitásának állítólagos késedelmével okozott nem vagyoni kár megtérítéseként 15 000 eurót, és amennyiben annak érdekében, hogy első fokon a keresetet ezt meghaladó részében a rendelkező rész 3. pontjában elutasítsa, az indokolás 147–189. pontjában határoz „a [Q] által felhozott lelki zaklatásra vonatkozó kifogásról”, és az indokolás 230. pontjában a 2003. január 1-je és október 31., illetve a 2003. november 1-je és december 31. közötti időszakra vonatkozó előmeneteli jelentések megsemmisítése iránti kérelmet illetően a határozathozatal szükségtelenségét mondja ki. A Törvényszék a fellebbezést és a csatlakozó fellebbezést ezt meghaladó részükben elutasítja. A Törvényszék az ügyet visszautalja a Közszolgálati Törvényszék elé, hogy az határozzon a fent említett előmeneteli jelentések megsemmisítése iránti kérelmekről, valamint a Q-nak az őt az ideiglenes távoltartási intézkedés meghozatalának a Bizottság általi megtagadásával okozott nem vagyoni kár megtérítéseként járó összegről. A Törvényszék a költségekről egyelőre nem határoz.
Összefoglaló
1. Fellebbezés – Jogalapok – Elfogadhatóság – Jogkérdések – Az Unió szerződésen kívüli felelőssége fennállásának vizsgálata
(EK 225A. cikk, a Bíróság alapokmánya, I. melléklet, 11. cikk, (1) bekezdés)
2. Tisztviselők – Kereset – Eljárási keret – Az EK 236. cikk és a tisztviselők személyzeti szabályzatának 90. és 91. cikke
(EK 236. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
3. Tisztviselők – Személyzeti szabályzat – Cél – Kölcsönös jogok és kötelezettségek létrehozása az intézmények és azok tisztviselői között
(Személyzeti szabályzat)
4. Tisztviselők – Az intézmények szerződésen kívüli felelőssége – Feltételek – Jogellenesség – Fogalom – Egyrészt az Uniónak a tisztviselőivel szemben fennálló felelőssége, másrészt az Unió és a tagállamok uniós jog megsértése esetén fennálló felelősségének általános rendszere közötti különbségtétel
(EK 288. cikk, második bekezdés)
5. Tisztviselők – Kereset – Korlátlan felülvizsgálati jogkör – Terjedelem – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, 90. cikk, (2) bekezdés, és 91. cikk, (1) bekezdés)
6. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Feltételek – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, első bekezdés)
7. Tisztviselők – Kereset – Kártérítési kereset – Az adminisztrációt a tisztviselőnek harmadik személy által okozott kár megtérítése tekintetében terhelő kötelezettség alapján indított kereset – Elfogadhatóság – Feltétel – Előzetesen a nemzeti bíróságokhoz való fordulás kötelezettsége
(Személyzeti szabályzat, 12a. cikk, (3) bekezdés, 24. cikk, második bekezdés, és 91. cikk)
8. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Hatály – Terjedelem – Bírósági felülvizsgálat – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, első bekezdés)
9. Tisztviselők – A szervezeti egységek szervezése – A személyi állomány beosztása – Újrabeosztás – Az adminisztráció mérlegelési jogköre – Korlátok – Szolgálati érdek – A besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvének tiszteletben tartása
(Személyzeti szabályzat, 7. cikk, (1) bekezdés, és 24. cikk, első bekezdés)
10. Tisztviselők – Az adminisztráció segítségnyújtási kötelezettsége – Terjedelem
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, első bekezdés)
11. Eljárás – Eljárásgátló okok fennállása miatti elfogadhatatlanság – A bíróság által hivatalból történő vizsgálat – A kontradiktórius eljárás elvének tiszteletben tartása
(A Törvényszék eljárási szabályzata, 113. cikk; személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
12. Tisztviselők – Kereset – Sérelmet okozó aktus – Fogalom – A személyzeti szabályzat 86. cikke szerint lefolytatott eljárást követően elfogadott vizsgálati jelentés alapján hozott határozatok – Előkészítő aktus – Kizártság
(Személyzeti szabályzat, 24. cikk, 86. cikk, (3) bekezdés; IX. melléklet, 3. cikk)
13. Tisztviselők – Kereset – A Közszolgálati Törvényszék hatásköre – Az elfogadhatóság feltételeinek vizsgálata
14. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – A kereset benyújtásának pillanatában való értékelés – Az eljáráshoz fűződő érdek utólagos megszűnése – Okafogyottság
(Személyzeti szabályzat, 90. és 91. cikk)
15. Tisztviselők – Kereset – Az eljáráshoz fűződő érdek – Az előmeneteli jelentés megsemmisítése iránti kereset – A peres eljárás időtartama alatt állandó és teljes rokkantság miatt nyugdíjazott tisztviselő – Az eljáráshoz fűződő érdek fennmaradása – Korlátok
(Személyzeti szabályzat, 53. cikk, 78. cikk, 90. és 91. cikk; VIII. melléklet, 13–15. cikk)
16. Bíróság – Ítéletek – Jogszabályok értelmezése
1. Az EK 225A. cikkből és a Bíróság alapokmánya I. melléklete 11. cikkének (1) bekezdéséből az következik, hogy a fellebbezés kizárólag jogsértésre vonatkozó jogalapon alapulhat, a tényállással kapcsolatos mérlegelésre vonatkozón nem.
A Törvényszék előtti fellebbezésben tehát elfogadható az Európai Unió szerződésen kívüli felelősségének jogellenes magatartás miatti megállapíthatóságára vonatkozó feltétel megsértésére való hivatkozás.
(lásd a 24., 25., 27. és 28. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C-352/98. P. sz., Bergaderm és Goupil kontra Bizottság ügyben 2000. július 4-én hozott ítéletének (EBHT 2000., I-5291. o.) 43. és 44. pontja; a Törvényszék T-107/07. P. sz., Rossi Ferreras kontra Bizottság ügyben 2008. március 12-én hozott ítéletének 29. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat (EBHT-KSZ 2008., I-B-1-5. o. és II-B-1-31. o.); T-57/99. sz., Nardone kontra Bizottság ügyben 2008. december 10-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2008., I-A-2-83. o. és II-A-2-505. o.) 162–164. pontja.
2. Ha a valamely intézmény és a tőle jelenleg vagy korábban függő viszonyban álló tisztviselő közötti, kártérítés iránti jogvita a felek közötti munkaviszonyból ered, akkor e jogvita az EK 236. cikk, valamint a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikkének hatálya alá tartozik, és elfogadhatóságát tekintve kívül esik mind az EK 235. cikk és az EK 288. cikk második bekezdés, mind a Bíróság alapokmányának 46. cikke hatályán.
(lásd a 40. pontot)
Hivatkozás: a Törvényszék T-114/08. P. sz., Marcuccio kontra Bizottság ügyben 2009. június 26-án hozott ítéletének 12. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat (EBHT-KSZ 2009., I-B-1-53. o. és II-B-1-313. o.).
3. A személyzeti szabályzat olyan önálló jogi eszköz, amelynek egyedüli célja az intézmények és tisztviselőik közötti jogviszonyoknak kölcsönös jogok és kötelezettségek meghatározásával történő szabályozása. A személyzeti szabályzat ezáltal az intézmények és azok tisztviselői között a kölcsönös jogok és kötelezettségek olyan egyensúlyát hozta létre, amelyet sem az intézmények, sem a tisztviselők nem sérthetnek meg. A kölcsönös jogok és kötelezettségek ezen egyensúlya azon bizalmi viszony megőrzésére irányul, amelynek az intézmények és azok tisztviselői között fenn kell állnia annak érdekében, hogy az uniós polgárok számára biztosítva legyen az intézményekre ruházott közérdekű feladatok megfelelő ellátása.
(lásd a 41. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 167/86. sz., Rousseau kontra Számvevőszék ügyben 1988. május 31-én hozott ítéletének (EBHT 1988., 2705. o.) 13. pontja; C-274/99. P. sz., Connolly kontra Bizottság ügyben 2001. március 6-án hozott ítéletének (EBHT 2001., I-1611. o.) 44–47. pontja; a Törvényszék T-13/95. sz., Kyrpitsis kontra CES ügyben 1996. április 18-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1996., I-A-167. o. és II-503. o.) 52. pontja; T-342/04. sz., Adam kontra Bizottság ügyben 2006. február 22-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-23. o. és II-A-2-107. o.) 34. pontja.
4. Az intézmények és tisztviselőik közötti viszonyra vonatkozó jogvitákban a kártérítéshez való jog megállapításához több feltétel teljesülése szükséges: az intézménynek felrótt magatartás jogellenessége, a kár tényleges fennállása, valamint a magatartás és a hivatkozott kár közötti okozati összefüggés.
A magatartás jogellenességével kapcsolatban, a magánszemélyek számára jogosultságot keletkeztető valamely jogi szabály kellően súlyos megsértésének követelménye nem érvényesül. E követelmény ugyanis kizárólag a Közösségnek az EK 288. cikk második bekezdése szerinti szerződésen kívüli felelősségét és a tagállamoknak a közösségi jog megsértéséért való felelősségét érinti. Ezzel szemben az intézmények és tisztviselőik közötti viszonyra vonatkozó jogvitákban a jogellenesség megállapítása önmagában elegendő annak kimondásához, hogy az említett három feltétel közül az első teljesült.
Indokolt ugyanis azon különbség, amely egyfelől a Közösséget a tisztviselőinek és korábbi tisztviselőinek a személyzeti szabályzat rendelkezéseinek megsértésével okozott károkért terhelő felelősség megállapításának feltételei, másfelől a Közösséget a harmadik személyekkel szemben a közösségi jog egyéb rendelkezéseinek megsértése miatt terhelő felelősség megállapításának feltételei között áll fenn, tekintettel a jogok és kötelezettségek egyensúlyára, amelyet a személyzeti szabályzat kifejezetten az intézmények és tisztviselőik között alakított ki annak érdekében, hogy az uniós polgárok számára biztosítsa az intézményekre ruházott közérdekű feladatok megfelelő ellátását.
(lásd a 42–45. pontot)
Hivatkozás: a Törvényszék T-82/91. sz., Latham kontra Bizottság ügyben 1994. február 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-15. o. és II-61. o.) 72. pontja; T-172/00. sz., Pierard kontra Bizottság ügyben 2001. április 24-én hozott végzésének (EBHT-KSZ 2001., I-A-91. o. és II-429. o.) 34. pontja; T-249/04. sz., Combescot kontra Bizottság ügyben 2007. szeptember 12-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2007., I-A-2-181. o. és II-A-2-1219. o.) 49. pontja.
5. A személyzeti szabályzat 91. cikke (1) bekezdésének első mondata határozza meg a második mondat jelentését, oly módon, hogy e rendelkezés csak abban az esetben biztosít korlátlan felülvizsgálati jogkört az uniós bíróság számára, amikor a jogvita a személyzeti szabályzat 90. cikkének (2) bekezdése szerinti sérelmet okozó aktus jogszerűségére vonatkozik.
Következésképpen a Közszolgálati Törvényszék – amely előtt valamely a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személy a neki sérelmet okozó határozat jogszerűségére vonatkozó keresetet indít – korlátlan felülvizsgálati jogkörével élve még hivatalból is csak akkor ítélhet meg kártérítést e személy számára, ha az említett kártérítés olyan kár megtérítésére irányul, amely e személyt a kereset tárgyát képező sérelmet okozó aktus jogellenességéből ered, vagy legalábbis olyan kár megtérítésére, amely az ugyanezen aktushoz szorosan kapcsolódó jogsértésből ered.
E tekintetben nem állhat fenn szoros kapcsolat egyfelől a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján benyújtott, az érdekelt felettese részéről lelki zaklatást bejelentő segítségnyújtás iránti kérelem, másrészt az e kérelmet és az érintett intézmény gondoskodási kötelezettségének megszegése miatti kártérítési kérelmet hallgatólagosan elutasító határozat között. Ugyanis, noha a segítségnyújtás iránti kérelemben előadott cselekményeket úgy kell tekinteni, mint amely cselekmények betudhatók azok megvalósítóinak, nem ez a helyzet a segítségnyújtási kérelmet elutasító hallgatólagos határozat esetében, amely az érintett intézménynek betudható aktus. Márpedig az intézménynek betudható közszolgálati kötelességszegés megelőzte a hallgatólagos elutasító határozatot, ezért nem tekinthető úgy, mint amely szorosan kapcsolódik ez utóbbihoz.
Ilyen körülmények között a Közszolgálati Törvényszék a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke megsértése nélkül nem határozhatott arról, hogy a segítségnyújtás iránti kérelemben előadott bizonyos tények összességükben véve az intézmény által elkövetett közszolgálati kötelességszegésnek minősülnek-e, amelyből a felperesnek nem vagyoni kára származott, amely kárt meg kell téríteni.
(lásd az 58., 63., 71–73. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C-12/05. P. sz., Meister kontra OHIM ügyben 2006. december 14-én hozott ítéletének (EBHT 2006., I-132. o.) 112–116. pontja; C-583/08. P. sz., Gogos kontra Bizottság ügyben 2010. május 20-án hozott ítéletének (EBHT 2010., I-4469. o.) 49–53. pontja; a Törvényszék T-54/92. sz., Schneider kontra Bizottság ügyben 1994. december 1-jén hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-281. o. és II-887. o.) 49. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; valamint T-79/92. sz., Ditterich kontra Bizottság ügyben 1994. december 1-jén hozott ítéletének (EBHT-KSZ 1994., I-A-289. o. és II-907. o.) 37. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
6. A személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében szereplő segítségnyújtási kötelezettség alapján az intézmény köteles segítséget nyújtani a tisztviselőnek a harmadik személyek részéről ellene irányuló cselekedetek esetén, azonban e kötelezettség nem vonatkozik a tisztviselőnek az intézmény saját aktusaival szembeni védelmére, amelyek felülvizsgálata a személyzeti szabályzat más rendelkezéseinek hatálya alá tartozik. Jóllehet a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdése mindenekelőtt a tisztviselők harmadik személyek támadásai és rossz bánásmódja elleni védelmét szolgálja, az adminisztráció számára e cikkben előírt segítségnyújtási kötelezettség abban az esetben is fennáll, ha az ebben a rendelkezésben foglalt cselekmények elkövetője egy másik tisztviselő.
(lásd a 66. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 18/78. sz., V. kontra Bizottság ügyben 1979. június 14-én hozott ítéletének (EBHT 1979., 2093. o.) 15. pontja; 178/80. sz., Bellardi-Ricci és társai kontra Bizottság ügyben 1981. december 17-én hozott ítéletének (EBHT 1981., 3187. o.) 23. pontja; 98/81. sz., Munk kontra Bizottság ügyben 1982. március 25-én hozott ítéletének (EBHT 1982., 1155. o.) 21. pontja; a Törvényszék T-254/02. sz., L kontra Bizottság ügyben 2005. március 9-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2005., I-A-63. o. és II-277. o.) 85. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
7. A tisztviselő által a személyzeti szabályzat 24. cikkének második bekezdése alapján indított kártérítési kereset elfogadhatóságának feltétele a belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése annyiban, amennyiben azok hatékonyan biztosítják az érintett személyek védelmét, és a hivatkozott kár megtérítésére vezethetnek.
E tekintetben az említett rendelkezéssel létrehozott különös, objektív felelősségi rendszer az adminisztráció azon kötelezettségén alapul, hogy tisztviselői és alkalmazottai egészségét és biztonságát megvédje harmadik személyek vagy más tisztviselők támadásaival vagy rossz bánásmódjával szemben, amelynek feladataik ellátása során eshetnek áldozatul, különösen a személyzeti szabályzat 12a. cikkének (3) bekezdése szerinti lelki zaklatás formájában.
(lásd a 67. és 68. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C-365/05. P. sz., Schmidt-Brown kontra Bizottság ügyben 2006. október 5-én hozott végzésének (EBHT 2006., I-105. o.) 78. pontja; a Törvényszék T-59/92. sz., Caronna kontra Bizottság ügyben 1993. október 26-án hozott ítéletének (EBHT 1993., II-1129. o.) 25. és 68. pontja; a fent hivatkozott L kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 148. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat, valamint 143–146. és 147–153. pontja.
8. A személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdésében előírt segítségnyújtási kötelezettség alapján a szolgálat rendjével és nyugalmával összeegyeztethetetlen esemény bekövetkeztekor az adminisztráció köteles a kellő határozottsággal fellépni, valamint az ügy körülményei alapján szükséges gyorsasággal és gondossággal reagálni a tények megállapítása és azokból a megfelelő következtetéseknek az ügy ismeretében való levonása érdekében. E célból elegendő, ha az intézménye védelmét igénylő tisztviselő bizonyítékkezdeménnyel szolgál annak a támadásnak a valódiságáról, amely őt állítása szerint érte. Ilyen körülmények esetén a szóban forgó intézmény feladata a megfelelő intézkedések meghozatala, így különösen a panasz alapjául szolgáló tényeknek a panaszossal folytatott együttműködésben történő megállapítására irányuló vizsgálat lefolytatása, aminek hiányában az intézmény nem tud végleges álláspontot kialakítani többek között abban a kérdésben, hogy az ügyet további eljárás nélkül irattárba kell helyezni, vagy fegyelmi eljárást kell indítani, és hogy adott esetben szükséges-e fegyelmi büntetés alkalmazása.
Emellett, amikor valamely tisztviselő a személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdése alapján segítségnyújtás iránti kérelemmel fordul az adminisztrációhoz, az ugyancsak köteles az e cikk alapján rá háruló védelmi kötelezettség alapján megtenni a megfelelő megelőző intézkedéseket, mint amilyen az áldozat ideiglenes újrabeosztása vagy intézményen belüli áthelyezése, annak érdekében, hogy ez utóbbit a közigazgatási vizsgálathoz szükséges teljes időtartam alatt megvédje a bejelentésben szereplő magatartás megismétlődésétől.
Az adminisztráció ugyanis, az uniós bíróság felülvizsgálati jogköre mellett, széles mérlegelési jogkörrel rendelkezik a személyzeti szabályzat 24. cikkének második bekezdése alapján meghozandó akár ideiglenes akár végleges intézkedések kiválasztása tekintetében. Az uniós bíróság felülvizsgálatának arra a kérdésre kell korlátozódnia, hogy az érintett intézmény ésszerű korlátok között maradt-e, és mérlegelési jogkörében nem nyilvánvalóan hibásan járt-e.
(lásd a 84–86. és 92. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 53/72. sz., Guillot kontra Bizottság ügyben 1974. július 11-én hozott ítéletének (EBHT 1974., 791. o.) 3., 12. és 21. pontja; 224/87. sz., Koutchoumoff kontra Bizottság ügyben 1989. január 26-án hozott ítéletének (EBHT 1989., 99. o.) 15. és 16. pontja; 55/88. sz., Katsoufros kontra Bíróság ügyben 1989. november 9-én hozott ítéletének (EBHT 1989., 3579. o.) 16. pontja; a Bíróság C-294/95. P. sz., Ojha kontra Bizottság ügyben 1996. november 12-én hozott ítéletének (EBHT 1996., 5863. o.) 40. és 41. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Törvényszék T-136/98. sz., Campogrande kontra Bizottság ügyben 2000. december 5-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2000., I-A-267. o. és II-1225. o.) 55. pontja; a fent hivatkozott L kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 84. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
9. A személyzeti szabályzat 7. cikkének (1) bekezdése alapján hozott, szolgálati érdekből történő újrabeosztásról szóló határozat célja a szolgálatok megfelelő működésének biztosítása, még akkor is, ha azt a belső szolgálati kapcsolatokban jelentkező nehézségek indokolják, és ebből következően az intézmények számára szolgálataik szervezése, valamint a rájuk bízott személyi állomány beosztása terén az e szolgálatokra bízott feladatok függvényében elismert széles mérlegelési jogkör hatálya alá tartozik, feltéve hogy a személyi állomány beosztása a besorolási fokozat és a munkakör közötti megfelelés elvének megfelelően történik.
(lásd a 92. pontot)
Hivatkozás: a fent hivatkozott Ojha kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 40. és 41. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
10. A személyzeti szabályzat 24. cikkének első bekezdése szerinti segítségnyújtási kötelezettség alapján az adminisztráció köteles az ügy körülményei által megkövetelt gyorsasággal reagálni, többek között vizsgálatot indítani a panasz alapjául szolgáló tények megállapítása érdekében, a panasz benyújtójával együttműködésben. Mindazonáltal ez nem zárja ki, hogy bizonyos objektív okok – különösen a vizsgálat szervezésének szükségleteihez kapcsolódók – igazolhatnak bizonyos várakozási időt az említett vizsgálat megindítását tekintve.
(lásd a 105. pontot)
Hivatkozás: a fent hivatkozott Campogrande kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 42., 53. és 56. pontja.
11. A Törvényszék eljárási szabályzatának 113. cikke értelmében bármikor hivatalból vizsgálhatja, hogy a kereset eljárásgátló okok fennállása miatt nem elfogadhatatlan-e.
E tekintetben, mivel a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikk szerinti elfogadhatatlansága imperatív jellegű, azt adott esetben az uniós bíróságnak hivatalból kell megvizsgálnia, feltéve hogy a feleket előzetesen felhívták észrevételeik megtételére.
(lásd a 129. és 130. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság C-197/09. RX-II. sz., Réexamen M kontra EMEA ügyben 2009. december 17-én hozott ítéletének (EBHT 2009., I-12033. o.) 57. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a Törvényszék T-498/07. P. sz., Krcova kontra Bíróság ügyben 2009. június 8-án hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2009., I-B-1-35. o. és II-B-1-197. o.) 52. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat
12. A személyzeti szabályzat 86. cikke (3) bekezdésének alapján folytatott vizsgálatról lévén szó, ahhoz, hogy a tisztviselőnek a személyzeti szabályzat 24. cikke alapján benyújtott segítségnyújtás iránti kérelméről határozni lehessen, rendelkezni kell a kinevezésre jogosult hatóság által a vizsgálati jelentés alapján hozott végleges határozattal, ahogyan az kitűnik a személyzeti szabályzat IX. mellékletének 3. cikkéből. Ezen határozat meghozatalának időpontjában válik a tisztviselő jogi helyzete érintetté.
E tekintetben, mivel a kinevezésre jogosult hatóság végleges határozata a közigazgatási vizsgálatról készült jelentés megállapításaira hivatkozik, amelyet a segítségnyújtás iránti kérelmet hallgatólagosan elutasító határozatot követően fogadtak el, és amelynek keretében az érdekelt tisztviselő állításait aprólékosan megvizsgálták, e végleges határozatot nem a hallgatólagos elutasító határozatot pusztán megerősítő határozatnak kell tekinteni, hanem az annak helyébe lépő határozatnak, amelyet az adminisztráció a helyzet felülvizsgálatát követően hozott.
(lásd a 137. és 138. pontot)
Hivatkozás: a fent hivatkozott Guillot kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 21., 22. és 36. pontja; a Bíróság 36/81., 37/81. és 218/81. sz., Seton kontra Bizottság egyesített ügyekben 1983. június 1-jén hozott ítéletének (EBHT 1983., 1789. o.) 29–31. pontja; a fent hivatkozott L kontra Bizottság ügyben hozott ítéletének 123. pontja; a Törvényszék T-154/05. sz., Lo Giudice kontra Bizottság ügyben 2007. október 25-én hozott ítéletének, (EBHT-KSZ 2007., I-A-2-203. o. és II-A-2-1309. o.) 47. és 48. pontja.
13. Az uniós bírósággal szemben nem hozható fel kifogásként, hogy a kártérítési kérelem elfogadhatóságának hivatalból történő vizsgálatakor ténybeli megállapításokat tesz, mivel azok az ügynek a felek által kérelmük elbírálása céljából elé terjesztett irataiból tűnnek ki.
(lásd a 150. pontot)
14. Ahhoz, hogy valamely a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személynek a személyzeti szabályzat 90. és 91. cikke alapján benyújtott, a személyzeti szabályzat 90. cikke értelmében neki sérelmet okozó aktus megsemmisítésére irányuló keresete elfogadható legyen, e személynek a keresetindítás időpontjában létrejött és fennálló, ezen aktus megsemmisítéséhez fűződő érdekkel kell rendelkeznie, amely érdek feltételezi, hogy a kérelem – eredményénél fogva – előnnyel járhat számára. A felperes eljáráshoz fűződő érdekét, amely az elfogadhatóság feltétele, a keresetindítás időpontjában kell vizsgálni. Mindazonáltal a személyzeti szabályzat hatálya alá tartozó személynek ahhoz, hogy fenntarthassa a kinevezésre jogosult hatóság határozatának megsemmisítése iránti keresetét, továbbra is rendelkeznie kell az annak megsemmisítéséhez fűződő személyes érdekkel. E tekintetben, az eljáráshoz fűződő fennálló érdek hiányában a keresetről nem szükséges határozni.
(lásd a 156. pontot)
Hivatkozás: a Törvényszék T-159/98. sz., Torre és társai kontra Bizottság ügyben 2001. április 24-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2001., I-A-83. o. és II-395. o.) 30. és 31. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T-147/04. sz., Ross kontra Bizottság ügyben 2005. június 28-án hozott végzésének (EBHT-KSZ 2005., I-A-171. o. és II-771. o.) 25. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; T-35/05., T-61/05., T-107/05., T-108/05. és T-139/05. sz., Agne-Dapper és társai kontra Bizottság és társai egyesített ügyekben 2006. november 29-én hozott ítéletének (EBHT-KSZ 2006., I-A-2-291. o. és II-A-2-1497. o.) 35. pontja, és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat.
15. A tisztviselőnek vagy korábbi tisztviselőnek a rá vonatkozó előmeneteli jelentések megsemmisítéséhez fűződő érdekét illetően arra kell rámutatni, hogy az említett jelentés a tisztviselő feletteseinek értékítélete arról, ahogyan az értékelt tisztviselő a rá bízott feladatokat ellátta, és amilyen magatartást az érintett időszakban a szervezeti egységénél tanúsított, és az előmeneteli jelentés jövőbeli hasznosságától függetlenül a tisztviselő által végzett munka minőségének írásos és alakszerű bizonyítéka. Az ilyen értékelés nem csupán a vizsgált időszakban elvégzett feladatok puszta leírását, hanem az értékelt személy szakmai tevékenységének kifejtése során megnyilvánult emberi tulajdonságainak értékelését is tartalmazza. Ezért minden tisztviselőt megilleti a jog, hogy munkáját igazságosan és méltányosan készített értékelésben jellemezzék. Következésképpen a hatékony bírói jogvédelemhez való jog alapján mindenképpen el kell ismerni a tisztviselő ahhoz való jogát, hogy a róla készült előmeneteli jelentést – annak tartalma miatt, vagy azért, mert nem a személyzeti szabályzatban előírtak szerint készítették el – vitassa.
Emellett a rokkantsági bizottság által elismerten állandó rokkantságban szenvedő tisztviselő, akit a személyzeti szabályzat 53. és 78. cikke alapján hivatalból nyugdíjaztak, megőrzi ahhoz fűződő érdekét, hogy előmeneteli jelentését méltányosan, tárgyilagosan és a rendszeres értékelés szabályainak megfelelően készítsék el, ha még visszahelyezhető valamely intézményhez. E tekintetben a személyzeti szabályzat 53. cikkét mint általános szabályt a személyzeti szabályzat VIII. mellékletének 13–15. cikkében írt különös szabályokkal együttesen kell értelmezni. Visszahelyezés esetén ugyanis az említett jelentés felhasználható a tisztviselő szervezeténél vagy az uniós intézményeknél való értékeléséhez.
Csupán bizonyos speciális esetekben van ez másként, amikor a rokkanttá nyilvánított tisztviselő konkrét helyzetének vizsgálata rámutat, hogy a tisztviselő nem állhat újra munkába az intézményeknél, tekintettel például a rokkantság megvizsgálásával megbízott rokkantsági bizottság következtetéseire, amelyekből kitűnik, hogy a rokkantságot előidéző betegség állandó, és további orvosi felülvizsgálatra nincs szükség, vagy az érdekelt tisztviselő nyilatkozataira, amelyekből kitűnik, hogy semmi esetre sem áll újra munkába valamely intézménynél.
(lásd a 157–159. pontot)
Hivatkozás: a fent hivatkozott Ross kontra Bizottság ügyben hozott végzésének 9. és 32. pontja; a Bíróság C-198/07. P. sz., Gordon kontra Bizottság ügyben 2008. december 22-én hozott ítéletének (EBHT 2008., I-10701. o.) 43. és 51. pontja; a fent hivatkozott Combescot kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 27. és 29. pontja.
16. A Bíróság által valamely uniós jogi szabálynak adott értelmezés szükség esetén tisztázza és pontosítja e szabály jelentését és terjedelmét, ahogyan azt hatálybalépésének pillanatától kezdve érteni és alkalmazni kell vagy kellett volna. Ebből következik, hogy az így értelmezett szabályt a Bíróság ítéletét megelőzően létrejött jogi helyzetekre is alkalmazni lehet és kell, ha egyébként fennállnak az adott szabály alkalmazására vonatkozó jogvitának a hatáskörrel rendelkező bíróság elé vitelének feltételei. Ezen elvekre tekintettel a Bíróság által adott értelmezés hatályának korlátozása kivételesnek tűnik.
(lásd a 164. pontot)
Hivatkozás: a Bíróság 61/79. sz., Denkavit italiana ügyben 1980. március 27-én hozott ítéletének (EBHT 1980., 1205. o.) 16. és 17. pontja; C-367/93–C-377/93. sz., Roders és társai egyesített ügyekben 1995. augusztus 11-én hozott ítéletének (EBHT 1995., I-2229. o.) 42. és 43. pontja.