Az Elsőfokú Bíróság (hetedik tanács) T-168/05. sz., Arkema kontra Bizottság ügyben 2009. szeptember 30-án hozott ítélete ellen az Arkema France SA által 2009. december 15-én benyújtott fellebbezés

(C-520/09. P. sz. ügy)

2010/C 37/34

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: Arkema France SA (képviselő: M. Debroux ügyvéd)

A másik fél az eljárásban: az Európai Bizottság

A fellebbező kérelmei

A fellebbező kéri, hogy a Bíróság:

Jogalapok és fontosabb érvek

Fellebbezése alátámasztására a fellebbező négy jogalapot terjeszt elő.

Első jogalapja keretében a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a leányvállalat versenyellenes magatartása anyavállalatnak való betudhatóságára vonatkozó szabályokat. E tekintetben ellentmondást vél felfedezni a megtámadott ítélet szövegében, mivel az Elsőfokú Bíróság ebben az ítéletben megállapítja, hogy az anyavállalatnak a leányvállalata feletti meghatározó befolyására vonatkozó vélelem egyszerű vélelem, amely megdönthető azáltal, hogy az anyavállalat és/vagy a leányvállalat bizonyítékokkal támasztja alá a leányvállalat magatartásának önállóságát, ugyanakkor azt is állítja, hogy az anyavállalat feladata a vállalatcsoportban biztosítani a leányvállalatok irányításának egységét, többek között a költségvetési ellenőrzés útján. Ebből de iure az anyavállalat leányvállalatai feletti meghatározó befolyására vonatkozó megdönthetetlen vélelem következik, így az Elsőfokú Bíróság e megállapítására tekintettel a leányvállalat nem tudja bizonyítani piaci magatartásának önállóságát.

Második jogalapja keretében az Arkema a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének az anyavállalat leányvállalatai feletti meghatározó befolyására vonatkozó vélelem megdönthetetlenségéből eredő megsértésére hivatkozik, mivel e vélelem miatt a kartell résztvevőit eltérően kezelik, aszerint hogy vállalatcsoporthoz tartoznak-e vagy sem.

Harmadik jogalapja keretében a fellebbező előadja, hogy a megtámadott ítélet sérti az egyenlő bánásmód elvét és a tisztességes eljáráshoz való jogot, amennyiben a lényeges eljárási szabályoknak az indokolás hiányából eredő megsértésére alapított jogalapjára válaszul az Elsőfokú Bíróság csupán az Arkema anyavállalata, az Elf Aquitaine érveit vizsgálta meg, az Arkema által előterjesztetteket nem. Márpedig jóllehet igaz az, hogy az Elsőfokú Bíróság nem köteles a felek által megfogalmazott érvelés kimerítő ismertetésére, a megtámadott ítélet indokolásának lehetővé kell tennie, hogy a felperes legalább az Elsőfokú Bíróság által rá vonatkozóan elfogadott érvelést pontosan megismerhesse.

Negyedik és egyben utolsó jogalapja keretében az Arkema végül előadja egyrészt az arányosság elvének megsértését, amennyiben a Bizottság kétszeresen vette figyelembe a forgalmát a szankció alapjának meghatározásánál, másrészt az Elsőfokú Bíróság azon megállapításával elkövetett hibát, miszerint a Bizottságnak nem volt más választása, ha nem akart eltérni az iránymutatás számítási módszerétől. Az Elsőfokú Bíróság ezáltal ugyanis a Bizottság iránymutatásának kötelező erőt tulajdonít, amellyel az nem rendelkezik. A fellebbező szerint az ilyen iránymutatás inkább a követendő gyakorlati magatartási szabályokhoz, mintsem az adminisztráció által minden körülmények között követendő jogszabályokhoz hasonlít.