12.9.2009

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 220/27

2009. július 15-én benyújtott kereset — az Európai Közösségek Bizottsága kontra Portugál Köztársaság

(C-267/09. sz. ügy)

2009/C 220/52

Az eljárás nyelve: portugál

Felek

Felperes: az Európai Közösségek Bizottsága (képviselők: R. Lyal és G. Braga da Cruz meghatalmazottak)

Alperes: Portugál Köztársaság

Kereseti kérelmek

—

A Bíróság állapítsa meg, hogy a Portugál Köztársaság — mivel elfogadta, és hatályban tartotta a természetes személyek jövedelemadójáról szóló portugál törvénykönyv 130. cikkében szereplő azon rendelkezéseket, amelyek a Portugália területén lakóhellyel nem rendelkező adózókat adóképviselő kinevezésére kötelezi — nem teljesítette az EK 18. és EK 56. cikkből, valamint az EGT-megállapodás megfelelő cikkeiből eredő kötelezettségeit;

—	a Portugál Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

A Bizottság úgy véli, hogy a CIRS (a természetes személyek jövedelemadójáról szóló portugál törvénykönyv) 130. cikke a Portugáliában lakóhellyel nem rendelkező adózók részére általános kötelezettségként írja elő Portugáliában honos adóképviselő kinevezését, és e kötelezettség összeegyeztethetetlen az EK 18. és EK 56. cikkel, valamint az EGT-megállapodás megfelelő cikkeivel az alábbiak miatt:

a)	egyrészről a külföldi — kizárólag végleges forrásadó hatálya alá tartozó jövedelmet szerző — adózókat Portugáliában honos adóképviselő kinevezésére kötelezi,

b)	másrészről a külföldi — kizárólag adóbevallás benyújtására kötelező jövedelmet szerző — adózókat Portugáliában honos adóképviselő kinevezésére kötelezi.

A Bizottság szerint a CIRS 130. cikkében szereplőhöz hasonló általános kötelezettség ellentétes az EK 18. és EK 56. cikkben, valamint EGT-megállapodás megfelelő cikkeiben meghatározott, a személyek és a tőke szabad mozgásával, mivel hátrányosan megkülönböztető (a külföldieket érinti), ugyanakkor nem arányos az általa követett céllal.

Hátrányosan megkülönböztető, amennyiben e kötelezettség gyakorlatilag külföldieket érintő pénzügyi terhet jelent, mivel az esetek többségében e képviselők nem ingyenesen nyújtják szolgáltatásaikat. Azonban még abban az esetben is, ha az adóképviselők szolgáltatásaikat ingyenesen kínálnák, önmagában a kinevezési kötelezettség fennállása a személyek és a tőke szabad mozgásának akadályát képezi, és ezen akadály elhárítása céljából magának az adózónak kell döntenie arról, hogy kíván-e adóképviselőt kinevezni.

Ezenkívül még ha az adóképviselőnek nincs is kötelezettsége vagy felelőssége az adófizetés vonatkozásában, hanem kizárólag formális kötelezettségeket kell teljesítenie, a kötelező kinevezés előírása önmagában a személyek és a tőke szabad mozgásának akadályát képezi, és ezen akadály elhárítása céljából magának az adózónak kell döntenie arról, hogy kíván-e adóképviselőt kinevezni.

A szóban forgó kötelezettség az arányosság követelményének sem felel meg, mivel a kitűzött cél — a hatékony adóellenőrzés biztosítása és az adókikerülés elleni küzdelem — ugyan törvényes, de azt kevésbé korlátozó módszerekkel is elérhető lenne.

Egyrészről az egyes lefölözésekből, vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló, 2008. május 26-i 2008/55/EK tanácsi irányelv (1) — amely az 1976. március 15-i 76/308/EGK tanácsi irányelvet kodifikálja — kölcsönös segítségnyújtásról rendelkezik az adók — így a jövedelemadók [lásd a 2. cikk g) pontját] közé tartozó személyi jövedelemadók — behajtása érdekében. Másrészről a tagállamok illetékes hatóságainak a közvetlen adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló, 1977. december 19-i 77/799/EGK tanácsi irányelv (2) rendelkezései értelmében a tagállamok illetékes hatóságai bármikor kérhetik a másik tagállam illetékes hatóságaitól, hogy közöljék velük az adókikerülés elleni küzdelemhez szükséges információkat.

(1) HL L 150., 28. o.

(2) HL L 336., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 9. fejezet, 1. kötet, 63. o.