A T-405/06. sz., ArcelorMittal Luxembourg SA és társai által kontra Bizottság ügyben 2009. március 31-én hozott ítélet ellen az ArcelorMittal Luxembourg SA és társai által 2009. június 8-án benyújtott fellebbezés

(C-201/09. P. sz. ügy)

2009/C 205/33

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Fellebbező: ArcelorMittal Luxembourg SA, korábban Arcelor Luxembourg SA (képviselő: A. Vandencasteele ügyvéd)

A többi fél az eljárásban: az Európai Közösségek Bizottsága, ArcelorMittal Belval & Differdange, korábban Arcelor Profil Luxembourg SA, ArcelorMittal International, korábban Arcelor International SA

A fellebbezők kérelmei

Jogalapok és fontosabb érvek

A fellebbező kérelmei alátámasztására négy jogalapra hivatkozik.

Két részre bontható első jogalapjával a fellebbező egyrészt arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az ESZAK 97. cikket és visszaélt a hatáskörével, amikor az ESZAK-Szerződés 2002. július 23-i lejártát követően alkalmazta az ESZAK 65. cikket. Az intézmények arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az egyes szerződésekkel kapcsolatban egységes értelmezést dolgozzanak ki, semmi esetre sem igazolhatja azt, hogy valamely szerződés rendelkezéseit a szerződés lejártát követően is fenntartsák a közösségi jogrendben.

Ugyanezen jogalap második részében a fellebbező másrészt előadja, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette az 1/2003 rendeletet (1) és hatáskörrel való visszaélést követett el, amikor a Bizottságnak az ESZAK 65. cikk alkalmazására vonatkozó határozat meghozatalára vonatkozó hatáskörét olyan rendeletre alapította, amely csak az EK 81. és 82. cikkének végrehajtására vonatkozóan biztosít számára hatáskört. Az említett rendelet, amelyet az ESZAK-Szerződés lejárta után, kizárólag az EK-Szerződés alapján fogadtak el, nem biztosíthat ugyanis hatáskört a Bizottság számára az ESZAK 65. cikk megsértésének szankcionálására anélkül, hogy ne sértené meg ezzel mind az ESZAK-Szerződést, mind a normahierarchia szabályait.

Három részre bontható második jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság megsértette a büntetések egyéniesítésének elvét, a Bíróság betudhatóságra vonatkozóan kialakított ítélkezési gyakorlatát, az anyagi jogerőt és a normahierarchia szabályait azáltal, hogy elismerte a Bizottság arra irányuló jogát, hogy valamely társaság versenyellenes magatartása miatt a vállalkozáscsoportba tartozó másik társaság felelősségét állapítsa meg annak ellenére, hogy az utóbbi társaság nem vett részt a versenyellenes magatartásban. Sem az a tény, hogy az ugyanazon vállalkozáscsoporthoz tartozó különböző, szóban forgó vállalkozások azonos gazdasági egységet alkotnak, sem az a tény, hogy az anyavállalat 100 %-osan ellenőrzi a jogsértő magatartást elkövető leányvállalatot, nem elegendő annak bizonyításához, hogy a fellebbező részt vett a jogsértésben, és ezért nem indokolható az, hogy a leányvállalat magatartásáért az anyavállalat felelősségét állapítsák meg.

Harmadik jogalapjával a fellebbező arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság tévesen alkalmazta az eljárásjogi elévülési szabályokat és megsértette az anyagi jogerő elvét, amikor ítéletében elévülést megszakító eseményeket hozott fel vele szemben annak ellenére, hogy a Bizottság 1994-ben hozott eredeti határozatából világosan kitűnik, hogy az a fellebbezőről kifejezetten azt állapították meg, hogy nem vett részt a jogsértésben.

Negyedik jogalapjával a fellebbező végül arra hivatkozik, hogy az Elsőfokú Bíróság ítélete megsértette a védelemhez való jogát, mivel hiányos az indokolása az eljárás különösen hosszú időtartamát illetően, ami lehetetlenné tette a fellebbező számára, hogy az e tekintetben megállapított felelősségi vélelem megdöntéséhez szükséges további bizonyítékokat terjesszen elő. Azonkívül az Elsőfokú Bíróság ítélete sérti a C-173/99. P. sz., ARBED kontra Bizottság ügyben 2003. október 2-án hozott, a Bizottság határozatát a fellebbezőt érintő részében megsemmisítő ítélet anyagi jogerejét.

(1)  Az [EK] 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL 2003. L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.).