A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (harmadik tanács)
2011. február 17.(*)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Elfogadhatóság – Vámjog – Vámkontingens – Vámkódex – 239. cikk – 2454/93/EGK rendelet – 308a., 308b. és 905. cikk – 975/2003/EK rendelet – Tonhal – A kontingens kimerítése – A megnyitás időpontja – Vasárnap”
A C‑494/09. sz. ügyben,
az EUMSZ 267. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Commissione tributaria provinciale di Alessandria (Olaszország) a Bírósághoz 2009. december 1‑jén érkezett, 2009. november 18‑i határozatával terjesztett elő az előtte
a Bolton Alimentari SpA
és
az Agenzia delle Dogane – Ufficio delle Dogane di Alessandria
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (harmadik tanács),
tagjai: K. Lenaerts tanácselnök, D. Šváby, Juhász E., G. Arestis és T. von Danwitz (előadó) bírák,
főtanácsnok: J. Mazák,
hivatalvezető: A. Impellizzeri tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. december 9‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– a Bolton Alimentari SpA képviseletében M. Merola és C. Santacroce avvocati,
– az olasz kormány képviseletében G. Palmieri, meghatalmazotti minőségben, segítője: G. Albenzio avvocato dello Stato,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Bouyon, D. Recchia és B.‑R. Killmann, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel (HL L 363., 1. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 302., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 4. kötet, 307. o.; a továbbiakban: Vámkódex) 239. cikkének, valamint a 2007. február 28‑i 214/2007/EK bizottsági rendelettel (HL L 62., 6. o.) módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1. o. ; magyar nyelvű különkiadás 2. fejezet, 6. kötet, 3. o.; helyesbítés: 2. fejezet, 16. kötet, 33. o.; a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 308a–c. cikkének és 905. cikkének értelmezésére vonatkozik.
2 E kérelmet a Bolton Alimentari SpA (a továbbiakban: Bolton) és az Agenzia delle Dogane – Ufficio delle Dogane di Alessandria (alessandriai vámhivatal, a továbbiakban: Agenzia) közötti, a Boltonnak azon vámkontingensből való kizárása tárgyában indult jogvita keretében terjesztették elő, amelyet 2007. július 1‑jén, vasárnap – az olasz vámhivatalok munkaszüneti napján – nyitottak meg, és amelyet még a megnyitásának napján kimerítettek.
Jogi háttér
3 A Vámkódex 239. cikke előírja:
„(1) A behozatali vagy kiviteli vámokat a 236., 237. és 238. cikkben említett helyzetektől eltérő más olyan helyzetekben is vissza lehet fizetni vagy el lehet engedni:
– amelyeket a bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni,
– amelyek olyan körülményekből adódnak, amelyeket nem az érintett személynek tulajdonítható megtévesztés vagy nyilvánvaló hanyagság okozott. A bizottsági eljárásnak megfelelően kell meghatározni azokat a helyzeteket, amelyekben ez a rendelkezés alkalmazható, és azokat az eljárásokat, amelyeket ennek érdekében követni kell. A visszafizetés vagy elengedés különleges feltételekhez köthető.
(2) Az (1) bekezdésben foglalt okok miatt a vámok visszafizetésére vagy elengedésére akkor kerülhet sor, ha az illetékes vámhivatalhoz a vámok összegének az adóssal való közlésétől számított tizenkét hónapon belül ilyen irányú kérelmet nyújtanak be.
[...]”
4 A végrehajtási rendelet 308a. cikke kimondja:
„(1) Eltérő rendelkezés hiányában, ha valamely közösségi jogi aktus vámkontingenst nyit meg, a vámkontingenst a szabad forgalomba bocsátásról szóló nyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kell kezelni.
[...]
(4) A (8) bekezdés figyelembevételével a Bizottság a kontingenseket a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru‑nyilatkozat elfogadásának időpontja alapján, valamint olyan mértékben osztja fel, ahogy az adott vámkontingens egyenlege azt megengedi. Az elsőbbség megállapítására ezen időpontok időbeli sorrendje szerint kerülhet sor.
(5) A tagállamok késedelem nélkül tájékoztatják a Bizottságot minden érvényes igénybevételi kérelemről. E közléseknek tartalmazniuk kell a (4) bekezdésben említett időpontot, és az adott vámáru‑nyilatkozatban kérelmezett pontos mennyiséget.
[...]
(7) Ha a vámkontingens‑igénybevételi kérelem nagyobb mennyiségre vonatkozik, mint a rendelkezésre álló keret, a vámkontingenst a kért mennyiségek figyelembevételével arányosan kell felosztani.
(8) E cikk alkalmazásában a vámhatóságok által január 1‑jén, 2‑án és 3‑án elfogadott nyilatkozatokat január 3‑án elfogadottnak kell tekinteni. Ha azonban e napok bármelyike szombatra vagy vasárnapra esik, a nyilatkozatokat január 4‑én elfogadottnak kell tekinteni.
[...]”
5 A végrehajtási rendelet 308b. cikke előírja:
„(1) A Bizottság minden munkanapon elvégzi a felosztást, kivéve:
– azokat a napokat, amelyek a Közösség brüsszeli intézményei számára munkaszüneti napok,
[...]
(2) A 308a. cikk (8) bekezdésére is figyelemmel, minden egyes felosztás során figyelembe kell venni azokat a még teljesítetlen kérelmeket, amelyek olyan szabad forgalomba bocsátásra irányuló vámáru‑nyilatkozatokra vonatkoznak, amelyet két nappal korábban, vagy azt megelőzően fogadtak el, és amelyeket a Bizottsággal közöltek.”
6 A végrehajtási rendelet 308c. cikke értelmében:
„(1) A vámkontingenst akkor kell kritikusnak tekinteni, ha az induló mennyiség 90%‑a felhasználásra került, vagy az illetékes hatóságok egyébként úgy ítélik meg.
(2) Az (1) bekezdéstől eltérve, a vámkontingenst a megnyitása napjától kezdve kritikusnak kell tekinteni, ha:
[...]
c) az előző két évben megnyitott egyenértékű vámkontingens a kontingensidőszak első három hónapjának utolsó napján vagy azt megelőzően kimerült, vagy nagyobb induló mennyiségre vonatkozott, mint a szóban forgó kontingens.
[...]”
7 A végrehajtási rendelet 899. cikke ekképp rendelkezik:
„(1) Ha a döntéshozó vámhatóság megállapítja, hogy a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése alapján visszafizetés vagy elengedés iránt hozzá benyújtott kérelem:
– a 900–903. cikkben említett körülmények egyikének megfelelő indokon alapul, és hogy ez nem az érintett személy megtévesztő magatartásának vagy nyilvánvaló gondatlanságának eredménye, visszafizeti vagy elengedi a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vám összegét,
– a 904. cikkben említett körülmények egyikének megfelelő indokon alapul, nem fizeti vissza vagy engedi el a szóban forgó behozatali vagy kiviteli vám összegét.
(2) Egyéb esetekben, kivéve ha az ügyet a 905. cikk alapján a Bizottság elé kell utalni, a döntéshozó vámhatóság maga határoz a behozatali vagy kiviteli vám visszafizetéséről vagy elengedéséről, amennyiben a körülményekből eredő olyan különleges helyzet áll fenn, amelynek során sem megtévesztő magatartás, sem nyilvánvaló gondatlanság nem róható fel az érintett személynek.
Amennyiben a 905. cikk (2) bekezdésének második francia bekezdését kell alkalmazni, a vámhatóság a 906–909. cikkel összhangban indított eljárás végéig nem hozhat olyan értelmű határozatot, amely engedélyezi a szóban forgó vámok visszafizetését vagy elengedését.
[...]”
8 A végrehajtási rendelet 905. cikke értelmében:
„(1) Ha a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése alapján visszafizetés vagy elengedés iránt benyújtott kérelmet olyan bizonyíték támasztja alá, amely olyan körülményekből eredő különleges helyzetet képezhet, amelynek során az érintett személynek sem megtévesztés, sem nyilvánvaló gondatlanság nem róható fel, a döntéshozó vámhatóság tagállama köteles az ügyet a 906–909. cikkben megállapított eljárás szerinti határozathozatal céljából a Bizottság elé utalni, amennyiben:
– a vámhatóság úgy ítéli meg, hogy a különleges helyzet a Bizottság kötelezettségmulasztásának eredménye,
[...]
(2) Az (1) bekezdésben említett ügyeket nem kell azonban a Bizottság elé utalni, ha:
– a Bizottság a 906–909. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően valamely hasonló jogi megítélésű és hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügyben már határozatot hozott,
– a Bizottság előtt egy hasonló jogi megítélésű és hasonló ténybeli alapokon nyugvó ügy elbírálása már folyamatban van.
[...]”
9 A 1604 14 11, 1604 14 18 és a 1604 20 70 KN‑kód alá tartozó tonhalkonzervre vonatkozóan behozatali vámkontingens megnyitásáról és kezeléséről szóló, 2003. június 5‑i 975/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 141., 1. o.; magyar különkiadás 2. fejezet, 13. kötet, 419. o.) 1. cikke előírja:
„A 1604 14 11, 1604 14 18 és a 1604 20 70 KN‑kód alá tartozó, bármely országból származó tonhalkonzerv behozatala az e rendelettel összhangban megnyitott vámkontingensen belül 2003. július 1‑jétől 12%‑os vámtételre jogosult.”
10 A 975/2003 rendelet 2. cikke értelmében:
„A vámkontingenst évente kell megnyitni, ötéves kezdeti időszakra. Mennyiségét az első két évre a következőképpen kell meghatározni:
– 2003. július 1. és 2004. június 30. között 25 000 tonna,
– 2004. július 1. és 2005. június 30. között 25 750 tonna.”
11 E rendelet 6. cikke ekképp rendelkezik:
„Ez a rendelet a vámkontingens megnyitását követő második évben a kontingens mennyiségének a közösségi piac szükségleteihez való hozzáigazítása érdekében felülvizsgálható. Ha azonban e felülvizsgálat nem történik meg három hónappal 2005. június 30. előtt, a kontingens alkalmazási ideje automatikusan meghosszabbodik további egy évre, 25 750 tonna mennyiségre. Ezt követően a vámkontingens alkalmazási ideje rendszeresen meghosszabbodik alkalmanként egy évre és ugyanarra a mennyiségre, kivéve, ha az érvényben lévő kontingens lezárása előtt három hónapnál nem később elfogadják a felülvizsgálatát.”
12 Az említett rendelet 8. cikkének (1) bekezdése előírja:
„A Bizottságot munkájában a 2913/92/EGK tanácsi rendelet […] 247a. cikkével létrehozott Vámkódex Bizottság […] segíti.”
Az alapeljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
13 A Thaiföldről származó tonhalkonzerv behozatalára vonatkozó azon vámkontingenseket, amelyekből a Bolton 2005‑ben és 2006‑ban részesült, a 975/2003 rendelet alapján nyitották meg.
14 Annak érdekében, hogy a 2007. július 1. és 2008. június 30. közötti időszakban részesüljön a vámkontingensből, a Bolton a Thaiföldről származó tonhalkonzerv tekintetében szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatot nyújtott be, amelyet az olasz vámhivatalok csak július 2‑án fogadtak el, mivel a hivatalok vasárnap zárva voltak.
15 A Bizottság írásbeli észrevételei szerint ezen intézmény 2007. július 4‑én a vámáru‑nyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján ítélte oda a szóban forgó vámkontingenst. Miután a vámkontingenst odaítélték azon igénybevételi kérelmek számára, amelyek esetében a nyilatkozatokat 2007. július 1‑jén elfogadták, e vámkontingens még a megnyitásának napján kimerült. Ezért a Bolton igénybevételi kérelmét a Bizottság nem vette figyelembe, és ezért a Boltont arra kötelezte, hogy a teljesített behozatalra alkalmazandó teljes vámot fizesse meg.
16 Amint a Bizottság észrevételeiből kitűnik, az Agenzia 2007. július 16‑án kérte a Bizottságot, hogy újból vizsgálja meg azon igénybevételi kérelmeket, amelyeket azért zárt ki a vámkontingens odaítéléséből, mivel azokat az olasz vámhivatalok csak 2007. július 2‑án fogadták el. E tekintetben az Agenzia a Vámkódex Bizottság által 2007. október 30‑án elfogadott, a vámkontingensek kezeléséről szóló igazgatási megállapodásra (TAXUD/3439/2006‑rev.1IT, a továbbiakban: igazgatási megállapodás) hivatkozott. Azzal érvelt, hogy az említett megállapodás 15. pontja szerint a 2007. július 1‑jén, vasárnap más tagállamok vámhatóságai által elfogadott nyilatkozatokat az Olaszországban 2007. július 2‑án elfogadott nyilatkozatokkal együtt kellett volna kezelnie a Bizottságnak. Rámutatott továbbá arra, hogy a jelen helyzetre a végrehajtási rendeletnek az év első három napján elfogadott kérelmek kezelésére vonatkozó 308a. cikke (8) bekezdését kellett volna analógia útján alkalmazni.
17 2007. augusztus 16‑án a Bizottság a TAXUD B4 D (2007) 9241. számú levélben (a továbbiakban: TAXUD‑feljegyzés) azt válaszolta, hogy lehetetlen a 2007. július 2‑i elfogadási időpontra vonatkozó igénybevételi kérelmek újbóli vizsgálata A vámkontingensek odaítélésére a végrehajtási rendelet 308a. cikkének (4) bekezdése szerinti időbeli sorrend alapján került sor, és az igazgatási megállapodás ezen nem változtathat.
18 A Bolton kérte azon kiegészítő vámösszeg visszafizetését, amelyet a behozatalai után kellett megfizetnie, arra hivatkozva, hogy nem volt lehetősége arra, hogy az Unió más importőreivel azonos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon lépjen versenybe a szóban forgó vámkontingens megszerzése céljából. 2008. november 17‑i határozatával a Direzione regionale per il Piemonte e la Valle d’Aosta – Ufficio delle Dogane di Alessandria (piemonti és Valle d’Aosta‑i regionális igazgatóság, alessandriai vámhivatal) elutasította a visszafizetés iránti kérelmet. E határozat megsemmisítése céljából fordult a Bolton a kérdést előterjesztő bírósághoz.
19 E körülmények között a Commissione tributaria provinciale di Alessandria (alessandriai megyei adóügyi bizottság) úgy határozott, hogy felfüggeszti az eljárást, és a következő kérdéseket terjeszti előzetes döntéshozatalra a Bíróság elé:
„1) A [Vámkódex] 239. cikkét akként kell‑e értelmezni, hogy a jelen esethez hasonló esetben, amikor a tagállam álláspontja az, hogy semmiféle szabálytalanság nem róható fel a[…] Bizottságnak, valamint hogy a [végrehajtási rendelet] 905. cikkének (1) bekezdésében említett esetek egyike sem áll fenn, ugyanezen tagállam a [végrehajtási rendelet] 899. cikkének (2) bekezdése értelmében dönthet‑e önállóan az adós vámvisszafizetés iránti kérelmének tárgyában?
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén a [Vámkódex] 239. cikkében szereplő „kivételes esetekben” fordulat vonatkozhat‑e arra az esetre, amikor egy közösségi importőrt azért zárnak ki egy olyan vámkontingens alól, amely megnyitásának napja vasárnapra esik, mert az adott tagállam vámhivatalai vasárnap zárva vannak?
3) A [végrehajtási rendelet] 308a–308c. cikkét, valamint a[z] [igazgatási megállapodás] vonatkozó rendelkezéseit akként kell‑e értelmezni, hogy a jelen ügyhöz hasonló esetben a tagállamnak előzetesen kérnie kellett volna a Bizottságtól az adott vámkontingens felfüggesztését, lehetővé téve ezáltal az olasz importőrök más tagállamok importőreivel azonos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon történő kezelését?
4) A Bolton […] bizottsági határozatban megállapított vámkontingens alóli kizárása és a TAXUD‑feljegyzés tekinthetőek‑e olyan intézkedéseknek, amelyek ténylegesen megfelelnek a [végrehajtási rendelet] 308a–308c. rendelkezéseinek, valamint a[z] […] igazgatási megállapodás […] vonatkozó rendelkezéseinek, ennélfogva tehát érvényesnek minősülnek?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
Az elfogadhatóságról
20 Az olasz kormány elfogadhatatlannak tartja az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet. A Boltonnak az Európai Unió Törvényszéke előtt kellett volna megtámadnia a Bizottság azon határozatát, amellyel az kizárta őt a vámkontingensből, és az ezen álláspontot megerősítő TAXUD‑feljegyzést. A C‑188/92. sz. TWD Textilwerke Deggendorf ügyben 1994. március 9‑én hozott ítéletből (EBHT 1994., I‑833. o.) eredő ítélkezési gyakorlatból következik, hogy nem engedhető meg, hogy a Bolton a nemzeti bíróságok előtt hivatkozhasson a Bizottság által az uniós jog rendelkezéseinek alkalmazása során állítólagosan elkövetett hibákra.
21 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az első, a második és a harmadik kérdés nem a Bizottságtól származó aktusok érvényességére vonatkozik, hanem kizárólag a nemzetei hatóságoknak az Unió jogszabályai alapján fennálló kötelezettségeire. Így a Bolton – olasz kormány által hivatkozott – azon esteleges lehetőségének, hogy a Törvényszékhez fordulhatott volna, csak a negyedik kérdés, és nem az egész előzetes döntéshozatal iránti kérelem elfogadhatóságára lehet hatása.
22 Ami közelebbről nézve a negyedik kérdés elfogadhatóságát illeti, meg kell jegyezni, hogy a jogalany azon lehetősége, hogy az eljáró bíróság előtt az uniós jogi aktusokban szereplő rendelkezések érvénytelenségére hivatkozzon, kétségtelenül azt feltételezi, hogy ez a fél nem jogosult az EUMSZ 263. cikk alapján az e rendelkezések elleni közvetlen kereset benyújtására, amelyek következményeit anélkül viseli, hogy megsemmisítésük kérelmezésére jogosult lett volna (lásd a fent hivatkozott TWD Textilwerke Deggendorf ügyben hozott ítélet 23. pontját, valamint a C‑550/09. sz., E és F ügyben 2010. június 29‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 45. és 46. pontját).
23 Ugyanebből az ítélkezési gyakorlatból azonban az is következik, hogy az ilyen közvetlen keresetnek minden kétséget kizáróan elfogadhatónak kell lennie (lásd a fent hivatkozott E és F ügyben hozott ítélet 48. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot). Márpedig a jelen esetben az előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplő, valamint az olasz kormány által előadott információk alapján a Bíróság nem vonhatja le azt a következtetést, hogy egy ilyen közvetlen kereset minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna.
24 Nevezetesen a Bizottság azon „határozatát” illetően, amellyel az az olasz kormány szerint a Boltont kizárta a vámkontingensből, meg kell állapítani, hogy sem az előzetes döntéshozatal iránti kérelemből, sem pedig a felek észrevételeiből nem tűnik ki, hogy ezt a határozatot a Bolton tudomására hozták‑e, illetve mikor és milyen mértékben. Az említett határozatot továbbá nem nyújtották be a Bírósághoz, ily módon a Bíróság még azt sem tudja megvizsgálni, hogy a Bolton címzettje volt‑e annak, és ha nem, akkor e határozat közvetlenül és személyében érintette‑e az említett társaságot az EUMSZ 263. cikkének negyedik bekezdése értelmében. Így a Bíróság nem tudja megítélni, hogy a Bolton e határozat ellen benyújtott keresete minden kétséget kizáróan elfogadható lett volna.
25 E körülmények között az előzetes döntéshozatalra előterjesztett összes kérdést elfogadhatónak kell tekinteni.
Az ügy érdeméről
A negyedik kérdésről
26 A kérdést előterjesztő bíróság negyedik kérdése, amelyet elsőként kell megvizsgálni, lényegében arra irányul, hogy a végrehajtási rendelet 308a–308c. cikkét, valamint az igazgatási megállapodás releváns rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy azokkal ellentétes az, hogy a Bizottság olyan határozatot hozhasson, amellyel kizár valamely gazdasági szereplőt a vámkontingensből azáltal, hogy e kontingenst még a megnyitásának napján – amely vasárnapra, a vámhivatalok munkaszüneti napjára esett abban a tagállamban, ahol a szóban forgó gazdasági szereplő letelepedett – kimerítették.
27 A végrehajtási rendelet 308a. cikke (1) bekezdésének megfelelően, „eltérő rendelkezés hiányában” a vámkontingenst a szabad forgalomba bocsátásról szóló nyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján kell kezelni.
28 A végrehajtási rendelet 308a. cikkének (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a „(8) bekezdés figyelembevételével” a Bizottság a kontingenseket a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru‑nyilatkozat elfogadásának időpontja alapján osztja fel. E rendelkezés második mondata pontosítja, hogy az elsőbbség megállapítására ezen időpontok időbeli sorrendje szerint kerülhet sor.
29 Az említett cikk (8) bekezdésével összhangban az e cikk alkalmazásában a vámhatóságok által január 1‑jén, 2‑án és 3‑án elfogadott nyilatkozatokat január 3‑án elfogadottnak kell tekinteni. Ugyanezen (8) bekezdés pontosítja, hogy ha e napok bármelyike szombatra vagy vasárnapra esik, a nyilatkozatokat január 4‑én elfogadottnak kell tekinteni.
30 E rendelkezések szövegéből is kitűnik, hogy általános szabályként az odaítélés a szabad forgalomba bocsátásról szóló nyilatkozatok elfogadásának időbeli sorrendje alapján történik, függetlenül attól, hogy a hét milyen napjára esett e nyilatkozatok elfogadása.
31 Ezen túlmenően a végrehajtási rendelet 308a. cikke (8) bekezdésének második mondata azáltal, hogy kifejezetten eltérést biztosító szabályt ír elő azon esetre, amikor január 1‑je, 2‑a vagy 3‑a szombatra vagy vasárnapra esik, e szabály szükségszerűen feltételezi azon általános szabály fennállását, miszerint az időrendi sorrend meghatározására kizárólag a szabad forgalomba bocsátásról szóló nyilatkozatok elfogadásának időpontja alapján kerül sor, függetlenül attól, hogy a hét milyen napjára esett e nyilatkozatok elfogadása.
32 Ezen értelmezést megerősíti a végrehajtási rendelet 308a. cikkének rendszere, mivel e cikk (4) bekezdése pontosítja, hogy csak az említett cikk (8) bekezdésében szereplő körülmények között van lehetőség az ezen általános szabálytól való eltérésre, vagyis a január 1‑jén, 2‑án és 3‑án elfogadott szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatok tekintetében.
33 Az a körülmény, hogy az igazgatási megállapodás 15. pontja szerint a nemzeti vámhatóságok által vasárnap elfogadott szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatokat a Bizottság hétfőn kezeli, nem kérdőjelezheti meg a végrehajtási rendelet 308a. cikkének értelmezéséből kifejezetten és egyértelműen következő eredményt. Az igazgatási megállapodás ugyanis jellegénél fogva nem térhet el az e cikkben megállapított szabályoktól, és ennélfogva nem értelmezhető az említett cikkel ellentétesen (lásd analógia útján a C‑75/05. P. és C‑80/05. P. sz., Németország és társai kontra Kronofrance egyesített ügyekben 2008. szeptember 11‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6619. o.] 61. pontját, valamint a C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet [EBHT 2009., I‑5703. o.] 112. pontját).
34 Ugyanígy a végrehajtási rendelet 308a. cikkének értelmezése során nem bír relevanciával a Bolton által hivatkozott azon körülmény, miszerint az alapügy tényállásának időpontjában a Bizottságnak tudomása volt arról, hogy a vámhivatalok vasárnap zárva tartanak Olaszországban, és hogy fennáll a veszélye annak, hogy a szóban forgó kontingenst már a megnyitásának első napjain kimerítik.
35 A Bolton szerint a Bizottságnak vagy hétfőre kellett volna halasztania e kontingens megnyitását, vagy pedig az Olaszországban elfogadott igénybevételi kérelmeket a más tagállamokban vasárnap elfogadott kérelmekkel együtt kellett volna kezelnie, hogy ezáltal biztosítsa az Unió minden gazdasági szereplője számára a hátrányos megkülönböztetéstől mentes hozzáférést a szóban forgó kontingenshez.
36 Márpedig meg kell jegyezni, hogy a Bizottságnak nem róható fel, hogy az olasz vámhatóságok vasárnap zárva vannak, és pusztán emiatt nem köteles a Bizottság arra, hogy orvosolja az olasz gazdasági szereplőkkel való abból eredő eltérő bánásmódot, hogy az olasz vámhivatalok nyitvatartási napjai különböznek más tagállamok vámhivatalainak nyitvatartási napjaitól.
37 Az előzőekre tekintettel a negyedik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 308a–308c. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy a Bizottság olyan határozatot hozhat, amellyel kizár valamely gazdasági szereplőt egy vámkontingensből azáltal, hogy e kontingenst még a megnyitásának napján – amely vasárnapra, a vámhivatalok munkaszüneti napjára esett abban a tagállamban, ahol a szóban forgó gazdasági szereplő letelepedett – kimerítették.
A harmadik kérdésről
38 A kérdést előterjesztő bíróság harmadik kérdése, amelyet másodikként kell megvizsgálni, lényegében arra irányul, hogy a végrehajtási rendelet 308a–308c. cikkét és az igazgatási megállapodás releváns rendelkezéseit úgy kell‑e értelmezni, hogy a tagállamnak kérnie kell a Bizottságtól a vámkontingens felfüggesztését az importőrök azonos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon történő kezelésének biztosítása érdekében abban az esetben, ha a vámkontingens megnyitása vasárnapra – az érintett tagállam vámhivatalainak munkaszüneti napjára – esik, és amikor fennáll a veszélye, hogy az említett kontingenst még a megnyitásának napján kimerítik, tekintettel arra, hogy más tagállamokban a vámhivatalok nyitva vannak vasárnap.
39 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy valamely tagállam azon esteleges kötelezettsége, hogy kérje a vámkontingens felfüggesztését, feltételezi, hogy a Bizottság ténylegesen felfüggeszthesse a vámkontingens megnyitását amiatt, hogy valamely tagállamban a vámhivatalok vasárnap zárva tartanak.
40 Márpedig a végrehajtási rendelet 308a–308c. cikke nem írja elő valamely vámkontingens megnyitásának e körülmények közötti felfüggesztését.
41 Ezen túlmenően, amint a Bizottság arra rámutatott, a vámkontingens ilyen felfüggesztése nem engedhető meg, mivel szükségszerűen megkövetelné azt, hogy e kontingens megnyitását egyetlen tagállamban fennálló sajátosságoktól tegyék függővé az egész Unióban.
42 Végezetül az igazgatási megállapodás szabályait illetően meg kell jegyezni, hogy – amint a jelen ítélet 33. pontjában megállapításra került – azok nem térhetnek el a végrehajtási rendelet rendelkezéseitől.
43 A fentiekre tekintettel a harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 308a–308c. cikkét akként kell értelmezni, hogy a tagállamnak nem kell kérnie a Bizottságtól a vámkontingens felfüggesztését az importőrök azonos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon történő kezelésének biztosítása érdekében abban az esetben, ha a vámkontingens megnyitása vasárnapra – az érintett tagállam vámhivatalainak munkaszüneti napjára – esik, és amikor fennáll a veszélye, hogy az említett kontingenst még a megnyitásának napján kimerítik, tekintettel arra, hogy más tagállamokban a vámhivatalok nyitva vannak vasárnap.
Az első kérdésről
44 A kérdést előterjesztő bíróság első kérdése, amelyet harmadikként kell megvizsgálni, lényegében arra irányul, hogy a tagállam vámhatósága dönthet‑e maga a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése szerinti visszafizetési kérelemről, ha e hatóság úgy ítéli meg, hogy semmiféle szabálytalanság nem róható fel a Bizottságnak, valamint hogy a szóban forgó kérelem nem tartozik a végrehajtási rendelet 905. cikkének (1) bekezdésében említett egyéb esetek egyike alá sem.
45 Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a végrehajtási rendelet 899. cikkének (2) bekezdése értelmében „kivéve ha az ügyet a 905. cikk alapján a Bizottság elé kell utalni”, minden egyéb esetben a nemzeti vámhatóság hatáskörébe tartozik, hogy határozzon a vám visszafizetéséről vagy annak vissza nem fizetéséről, nevezetesen az e cikk (1) bekezdésében említett esetek kivételével, amelyek a jelen esetben nem relevánsak.
46 Márpedig tekintettel arra, hogy az illetékes olasz vámhatóság úgy ítélte meg, hogy az a különleges helyzet, amelyben a Bolton van, nem a Bizottság kötelezettségmulasztásának eredménye, és hogy a szóban forgó visszafizetés iránti kérelem nem tartozik a végrehajtási rendelet 905. cikkének (1) bekezdésében említett egyéb esetek közé, ebből szükségszerűen az következik, a Bolton kérelmét a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése alapján elbíráló olasz vámhatóság hatáskörébe tartozott, hogy határozzon arról, elrendeli‑e a kért visszafizetést vagy sem.
47 A fentiekre tekintettel az első kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 899. cikkének (1) bekezdésében említett esetek kivételével a tagállam vámhatóságának hatáskörébe tartozik az, hogy a Vámkódex 239. cikkének (2) bekezdése szerinti visszafizetési kérelemről maga döntsön, ha e hatóság úgy ítéli meg, hogy semmiféle szabálytalanság nem róható fel a Bizottságnak, valamint hogy a szóban forgó kérelem nem tartozik a végrehajtási rendelet 905. cikkének (1) bekezdésében említett egyéb esetek egyike alá sem.
A második kérdésről
48 A kérdést előterjesztő bíróság második kérdése, amelyet utolsóként kell megvizsgálni, lényegében arra irányul, hogy a Vámkódex 239. cikkét úgy kell‑e értelmezni, mint amely vonatkozik arra az esetre, amikor az Unió egyik importőrét azért zárják ki egy olyan vámkontingensből, amely megnyitásának napja vasárnapra esik, mert vasárnap zárva vannak a vámhivatalok abban a tagállamban, ahol ezen importőr letelepedett.
49 E kérdés megválaszolása érdekében előzetesen meg kell határozni, hogy a Vámkódex 239. cikke főszabály szerint alkalmazható‑e az alapügy körülményeihez hasonló körülmények között.
50 Az olasz kormány szerint ugyanis kizárt a Vámkódex 239. cikkének alkalmazása, mivel annak az lenne a következménye, hogy a 975/2003 rendelet 2. és 6. cikkéből eredő mennyiségi korlát fölé, vagyis 25 750 tonna fölé emelné a vámkontingenst.
51 Kétségtelen, hogy az alapügyben a behozatali vámoknak a Vámkódex 239. cikke alapján történő visszafizetése maga után vonná azt, hogy a szóban forgó vámkontingens kimerítése ellenére a Boltonhoz hasonló importőrök behozatalai – a normál behozatali vám és az e vámkontingensekre érvényes preferenciális vám alkalmazásából eredő különbség visszafizetése folytán – ténylegesen e preferenciális vámtétel alá tartoznának.
52 Márpedig ez a következmény nem zárhatja ki a Vámkódex 239. cikkének alkalmazását az alapügyhöz hasonló körülmények között, amint az e rendelkezés szövegének, rendszerének és céljának elemzéséből következik.
53 Legelőször is, a Vámkódex 239. cikke nem ad semmilyen útmutatást, amely alapján levonható volna az a következtetés, hogy e cikk alkalmazása kizárt lenne az alapügyhöz hasonló körülmények között.
54 Meg kell továbbá jegyezni, hogy a Vámkódex 239. cikke általános méltányossági záradékot tartalmaz (lásd többek közt a C‑230/06. sz. Militzer & Münch ügyben 2008. április 3‑án hozott ítélet [EBHT 2008., I‑1895. o.] 50. pontját, valamint a C‑204/07. P. sz., C.A.S. kontra Bizottság ügyben 2008. július 25‑én hozott ítélet [EBHT 2008., I‑6135. o.] 85. pontját).
55 Márpedig ha az abban a tagállamban letelepedett importőrök, ahol a vámhivatalok a vámkontingens megnyitásának napján zárva tartanak, nem tudják ugyanazon a napon elfogadtatni a szabad forgalomba bocsátásra vonatkozó vámáru‑nyilatkozatokat, amikor a más tagállamokban letelepedett gazdasági szereplők, a méltányosság elvének megfelel az, ha e kedvezőtlen helyzetet a Vámkódex 239. cikkének alkalmazása útján orvosolják.
56 Végül ha az nyerne megállapítást, hogy e rendelkezés nem alkalmazható az alapügyhöz hasonló körülmények között, az Unió vámjogszabályai nem tennék lehetővé azon hátrányos helyzet figyelembevételét, amelyben valamely tagállam gazdasági szereplői a más tagállamokban letelepedett versenytársaikhoz képest vannak, ami ellentétes lenne az említett rendelkezés céljával.
57 Ezért a jelen ítélet 50. és 51. pontjában leírt gazdasági következmények, és azok, amelyek elkerülhetetlenül következnek a Vámkódex 239. cikkének alkalmazásából, főszabály szerint nem kérdőjelezhetik meg e rendelkezésnek az alapügyhöz hasonló körülmények közötti alkalmazhatóságát.
58 Azon kérdést illetően, hogy az alapügyben teljesülnek‑e azok a feltételek, amelyeknek a Vámkódex 239. cikkének alkalmazása alá van vetve, emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 267. cikk által létrehozott bírósági együttműködési rendszer keretében a kérdést előterjesztő bíróság feladata, hogy a Bíróságtól kapott választ figyelembe véve döntést hozzon az előtte folyó eljárásban, míg a Bíróság feladata, hogy ehhez minden szükséges útmutatást megadjon e bíróság számára az uniós joggal kapcsolatban (lásd ebben az értelemben a C‑14/09. sz. Genc‑ügyben 2010. február 4‑én hozott ítélet [az EBHT‑ban még nem tették közzé] 31. pontját).
59 Ezzel kapcsolatban rá kell mutatni, hogy – a végrehajtási rendelet 899. cikkének (2) bekezdésével együttesen olvasott Vámkódex 239. cikke (1) bekezdésének megfelelően – a behozatali vám visszafizetése engedélyezhető, amennyiben a körülményekből eredő olyan különleges helyzet áll fenn, amelynek során sem megtévesztő magatartás, sem nyilvánvaló gondatlanság nem róható fel az érintett személynek.
60 Az állandó ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ilyen különleges helyzet feltételezi, hogy az adós az ugyanazon tevékenységet végző más piaci szereplőkhöz képest kivételes helyzetben van (lásd ebben az értelemben a fent hivatkozott C.A.S. kontra Bizottság ügyben hozott ítélet 82. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).
61 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy kétségtelen, hogy a Bolton ugyanolyan helyzetben van, mint az Olaszországban letelepedett többi tonhalimportőr. E körülmény azonban nem zárja ki, hogy úgy tekintsük, hogy a Bolton, valamint az Olaszországban letelepedett többi tonhalimportőr különleges helyzetben van a más tagállamokban letelepedett tonhalimportőrökhöz képest, mivel a közös vámterület szükségszerűen megköveteli az érintett importőrök figyelembevételét az egész Unióban.
62 A megtévesztő magatartás és a nyilvánvaló gondatlanság hiányával kapcsolatos feltételeket illetően meg kell jegyezni, hogy az alapügyben nem utal egyetlen jel sem a Bolton megtévesztő magatartására vagy gondatlanságára.
63 Végezetül, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság e megfontolások alapján arra a következetésre jut, hogy helyt kell adni a Bolton visszafizetés iránti kérelmének, pontosítani kell továbbá, hogy a visszafizetendő összeg nem felelhet meg a vámkontingensre érvényes normál vám és kedvezményes vám közötti különbségnek, hanem csak e különbség egy részéig terjedhet, tekintettel arra, hogy – amint a Bizottság észrevételeiből kitűnik – a vámkontingens igénybevételére vonatkozó, szóban forgó kérelmeket csak 73,89302% erejéig vették figyelembe.
64 A fentiekre tekintettel a második kérdésre azt a választ kell adni, hogy a Vámkódex 239. cikkét úgy kell értelmezni, mint amely vonatkozhat arra az esetre, amikor az Unió egyik importőrét azért zárják ki egy olyan vámkontingensből, amely megnyitásának napja vasárnapra esik, mert vasárnap zárva vannak a vámhivatalok abban a tagállamban, ahol ezen importőr letelepedett.
A költségekről
65 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (harmadik tanács) a következőképpen határozott:
1) A 2007. február 28‑i 214/2007/EK bizottsági rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2‑i 2454/93/EGK bizottsági rendelet 308a–308c. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azokkal nem ellentétes az, hogy az Európai Bizottság olyan határozatot hozhat, amellyel kizár valamely gazdasági szereplőt egy vámkontingensből azáltal, hogy e kontingenst még a megnyitásának napján – amely vasárnapra, a vámhivatalok munkaszüneti napjára esett abban a tagállamban, ahol a szóban forgó gazdasági szereplő letelepedett – kimerítették.
2) A 214/2007 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 308a–308c. cikkét akként kell értelmezni, hogy valamely tagállamnak nem kell kérnie az Európai Bizottságtól valamely vámkontingens felfüggesztését az importőrök azonos és hátrányos megkülönböztetéstől mentes módon történő kezelésének biztosítása érdekében abban az esetben, ha a vámkontingens megnyitása vasárnapra – az érintett tagállam vámhivatalainak munkaszüneti napjára – esik, és amikor fennáll a veszélye, hogy az említett kontingenst még a megnyitásának napján kimerítik, tekintettel arra, hogy más tagállamokban a vámhivatalok nyitva vannak vasárnap.
3) A 214/2007 rendelettel módosított 2454/93 rendelet 899. cikkének (1) bekezdésében említett esetek kivételével a tagállam vámhatóságának hatáskörébe tartozik az, hogy a 2006. november 20‑i 1791/2006/EK tanácsi rendelettel módosított, a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12‑i 2913/92/EGK tanácsi rendelet 239. cikkének (2) bekezdése szerinti visszafizetési kérelemről maga döntsön, ha e hatóság úgy ítéli meg, hogy semmiféle szabálytalanság nem róható fel az Európai Bizottságnak, valamint hogy a szóban forgó kérelem nem tartozik az említett 2454/93 rendelet 905. cikkének (1) bekezdésében említett egyéb esetek egyike alá sem.
4) Az 1791/2006 rendelettel módosított 2913/92 rendelet 239. cikkét úgy kell értelmezni, mint amely vonatkozhat arra az esetre, amikor az Unió egyik importőrét azért zárják ki egy olyan vámkontingensből, amely megnyitásának napja vasárnapra esik, mert vasárnap zárva vannak a vámhivatalok abban a tagállamban, ahol ezen importőr letelepedett.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: olasz.