1. Verseny – Uniós szabályok – Alkalmazás – A nemzeti versenyhatóságok jogköre – Korlátok
(EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 5. és 10. cikk)
2. Intézmények jogi aktusai – Rendeletek – Közvetlen alkalmazhatóság – Az 1/2003 rendelet 5. cikke – Következmények
(EUMSZ 102. és EUMSZ 288. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 5. cikk, második bekezdés)
1. Az 1/2003 rendelet 5. cikkének második bekezdése szerint, amennyiben a nemzeti versenyhatóságok a birtokukban lévő információk alapján úgy ítélik meg, hogy a tilalom feltételei nem teljesülnek, olyan határozatot is hozhatnak, hogy részükről semmilyen intézkedés nem indokolt.
E rendelkezés szövege egyértelműen arra utal, hogy ilyen esetben a nemzeti versenyhatóság jogköre azon határozat elfogadására korlátozódik, miszerint részéről semmilyen intézkedés nem indokolt.
A nemzeti versenyhatóságok jogkörének e korlátozását erősíti meg a Bizottság döntési jogkörének kimondása is abban az esetben, ha nem sértették meg az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikket. Az 1/2003 rendelet 10. cikke szerint a Bizottság – határozattal – megállapíthatja, hogy az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk nem alkalmazható.
A rendelet (14) preambulumbekezdése pontosítja, hogy a Bizottság ilyen deklaratív jellegű határozatának meghozatalára csak „kivételes esetekben” kerülhet sor. Ezen intézkedés célja e preambulumbekezdés szerint, hogy „egyértelművé tegye a jogszabályt, és biztosítsa annak [az Unióban] történő következetes alkalmazását, különös tekintettel az olyan új típusú megállapodásokra vagy magatartásokra, amelyeknek megítélését a meglévő joggyakorlat és közigazgatási gyakorlat még nem rendezte”.
Egyébként a versenyszabályok tagállamokban történő alkalmazásának egységessége érdekében a rendelet – a jóhiszemű együttműködés kötelezettségére vonatkozó általános elv részeként – létrehozta a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok közötti együttműködési mechanizmust.
Ha megengednék a nemzeti versenyhatóságoknak, hogy az EUMSZ 102. cikk megsértésének hiányát megállapító határozatokat hozhassanak, az megingatná a rendelet által bevezetett együttműködési rendszert és sértené a Bizottság jogkörét.
Az ilyen „nemleges” érdemi határozat ugyanis veszélybe sodorhatná az EUMSZ 101. és EUMSZ 102. cikk egységes alkalmazását, amely a rendelet első preambulumbekezdése által kiemelt egyik cél, lévén, hogy akadályozná a Bizottságot abban, hogy később megállapíthassa, hogy a szóban forgó magatartás az uniós jog rendelkezéseinek megsértését képezi.
Tehát mind a rendelet szövegéből, mind annak belső logikájából az következik, hogy az általa elérni kívánt cél az, hogy az EUMSZ 102. cikk megsértésének a hiányát csak a Bizottság állapíthassa meg, még akkor is, ha e cikket valamely nemzeti versenyhatóság által folytatott eljárásban alkalmazzák.
Következésképpen az 1/2003 rendelet 5. cikkét úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes, ha a nemzeti versenyhatóság, amikor az EUMSZ 102. cikk alkalmazása céljából azt vizsgálja, hogy fennállnak‑e e cikk alkalmazásának feltételei, és e vizsgálatot követően úgy ítéli meg, hogy nem történt visszaélés, az említett cikk megsértésének hiányát megállapító határozatot hozhat.
(vö. 22–30. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Mivel az EUMSZ 288. cikk szerint a 1/2003 rendelet 5. cikkének második bekezdése valamennyi tagállamban közvetlenül alkalmazandó, azzal ellentétes az olyan nemzeti jogszabály alkalmazása, amely azt írja elő, hogy az EUMSZ 102. cikk alkalmazásával kapcsolatos eljárást az említett cikk megsértésének hiányát megállapító határozattal kell lezárni.
(vö. 34., 35. pont és a rendelkező rész 2. pontja)