1. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások
(EUMSZ 49. cikk)
2. Személyek szabad mozgása – Letelepedés szabadsága – Korlátozások
(EUMSZ 49. cikk)
1. Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a tagállami szabályozás, amely előzetesen meghatározott menetrend szerint meghatározott megállóhelyeket rendszeresen érintő valamely városi tömegközlekedési autóbuszjárat üzemeltetési engedélyének megadása céljából előírja, hogy a más tagállamokban letelepedett kérelmező gazdasági szereplők még azelőtt székhellyel vagy telephellyel rendelkezzenek e tagállam területén, hogy e járat üzemeltetési engedélyét részükre megadnák. Ezzel szemben az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a letelepedés követelményét előíró nemzeti szabályozás, amennyiben azt ezen engedély megadását követően és az említett járat kérelmező általi üzemeltetésének megkezdését megelőzően követelik meg.
A rendes körülmények között gondos gazdasági szereplő ugyanis nem hajlandó − esetlegesen jelentős − befektetéseket végezni akkor, amikor teljesen bizonytalan abban, hogy megszerzi‑e az ilyen engedélyt. Ezen túlmenően úgy tűnik, az ilyen követelmény által előidézett korlátozás egyáltalán nem igazolt az autóbuszjáratok üzemeltetése terén az egyenlő versenyfeltételek biztosításának, valamint az érintett tagállamban hatályos szociális és munkajog tiszteletben tartása garantálásának szükségességéhez kapcsolódó célkitűzések tükrében.
Az EUMSZ 49. cikket ugyanakkor úgy kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes a letelepedés követelményét előíró nemzeti szabályozás, amennyiben azt a fent említett üzemeltetési engedély megadását követően és az érintett tömegközlekedési járat kérelmező általi üzemeltetésének megkezdését megelőzően követelik meg.
(vö. 37–38., 41. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Az EUMSZ 49. cikket úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely előírja, hogy valamely turista buszjárat üzemeltetése céljából kért engedély megadását amiatt kell megtagadni, hogy a kérelmezett járatéval részben vagy teljesen azonos útvonalon közlekedő járat üzemeltetési engedélyével már rendelkező versenytárs vállalkozás jövedelmezősége – kizárólag e versenytárs vállalkozás állításai alapján – csökkenne.
Az ehhez hasonló nemzeti szabályozás ugyanis főszabály szerint a letelepedés szabadságának az EUMSZ 49. cikk értelmében vett korlátozását valósítja meg, mivel arra irányul, hogy korlátozza a szolgáltatást nyújtók számát, függetlenül az érintett szakemberek közötti, állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetés állítólagos hiányától.
Az ehhez hasonló szabályozás nem igazolható valamely versenytárs autóbuszjárat jövedelmezőségének biztosítására irányuló célkitűzéssel, mivel az ilyen célkitűzés – tisztán gazdasági jellegű okként – nem képezhet olyan nyomós közérdeket, amely igazolhatná a Szerződés által biztosított alapvető szabadság korlátozását. Ezen túlmenően az arányosság vizsgálatát illetően emlékeztetni kell arra, hogy valamely előzetes hatósági engedélyezési rendszer nem igazolhatja a nemzeti hatóságok részéről megnyilvánuló olyan szabad mérlegelésen alapuló magatartást, amely megfosztja a különösen valamely alapvető szabadságra vonatkozó, az alapügyben felmerülőhöz hasonló uniós rendelkezéseket azok hatékony érvényesülésétől. Ahhoz, hogy az előzetes hatósági engedélyezési rendszer abban az esetben is igazolható legyen, ha korlátozza az említett alapvető szabadságot, annak olyan objektív, hátrányos megkülönböztetéstől mentes és előzetesen ismert kritériumokon kell alapulnia, amelyek kellőképpen korlátok közé szorítják a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását. Következésképpen a nemzeti szabályozás olyan értelmezése esetén, miszerint a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság az engedély iránti kérelem értékelését kizárólag az engedély jogosultjának az üzemeltetés jövedelmezőségével kapcsolatos állításai alapján végzi el, jóllehet e vállalkozás az új engedély megadását kérő vállalkozás potenciális közvetlen versenytársa, az értékelés ilyen módja ellentétes az uniós szabályokkal, mivel veszélyeztetheti az érintett engedély iránti kérelem elbírálásának objektivitását és pártatlanságát.
(vö. 45–46., 51., 53–55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)