A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok
(EK 56. cikk)
Az EK 56. cikkel ellentétes az olyan tagállami szabályozás, amely szerint az e tagállamban illetőséggel rendelkező azon adóalanyok, akik más tagállamban lévő befektetésekből származó kamatra vagy osztalékra tesznek szert, helyi pótadót kötelesek fizetni, amennyiben nem azt választják, hogy e tőkejövedelmeket az illetőségük szerinti tagállamban székhellyel rendelkező közvetítő fizesse ki nekik, miközben az illetőségük szerinti tagállamban lévő befektetésből származó ugyanilyen jellegű jövedelmeket – mivel azokból a kifizetéskor levonják a forrásadót – nem kell bevallani, és így nem kell utánuk helyi pótadót fizetni.
A tagállam által a tőkebefektetés helye szerint alkalmazott ilyen eltérő bánásmód ugyanis azzal a következménnyel jár, hogy visszatartja az e tagállamban illetőséggel rendelkező személyeket attól, hogy tőkebefektetéseket hajtsanak végre más tagállamban letelepedett társaságokban, és korlátozó hatást gyakorol a más tagállamokban letelepedett társaságokra a tekintetben, hogy akadályozza őket az első tagállamban történő tőkegyűjtésben. E tekintetben a tagállamban befektető adóalany helyzete nem tér el azon adóalany helyzetétől, amely más tagállamban fektetett be. Az ilyen szabályozás keretében ugyanis a más tagállamban lévő befektetésből jövedelmet szerző belföldi adóalany ugyanúgy köteles adót fizetni e jövedelmek után az illetősége szerinti tagállamban, mint azon belföldi adóalany, amely ez utóbbi tagállamban lévő befektetéseiből jut jövedelemhez. Ezért ebben az összefüggésben pont az említett jövedelmek eltérő módon való adóztatásának tényéből ered az eltérő bánásmód, amely ahhoz vezet, hogy csak a más tagállamban lévő befektetésekből származó jövedelmeket terheli szükségszerűen a helyi pótadó, de e körülmény nem tükrözi az érintett adóalanyok helyzetének különbségét az említett adó szempontjából. Az ilyen adó tekintetében ugyanis, amelyet a településcsoportok vagy települések az adott településcsoport vagy település minden adóalanyára kivetnek, és amelynek az alapja a természetes személyek által fizetendő jövedelemadó, a más tagállamban lévő befektetésekből jövedelmet szerző belföldi illetőségű adóalany nincs objektíve különböző helyzetben azon belföldi adóalanyhoz képest, amely az illetősége szerinti tagállamban lévő befektetéseiből jut jövedelemhez. Ilyen körülmények között az ilyen szabályozás a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül.
A nemzeti adórendszer koherenciája megőrzésének szükségessége nem igazolhatja az ilyen korlátozást, mivel nem hivatkoztak semmilyen olyan sajátos adóteherre, amely kiegyenlítené az adóalany illetősége szerinti tagállamban lévő befektetésekből származó jövedelemre vonatkozó, helyi pótadó alóli mentességből adódó előnyt. Ezenkívül, ha az adóellenőrzések hatékonysága biztosításának szükségessége alátámaszthatja is azt az állítást, amely szerint a forrásadó levonását csak belföldi székhelyű közvetítők végezhetik el, azt nem igazolhatja, hogy az ezen levonással terhelt, valamint az azzal nem terhelt jövedelmek különböző bánásmódban részesülnek a helyi pótadót illetően.
(vö. 31., 45–48., 57., 59., 62. pont és a rendelkező rész)