A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Társasági jog – Valamely privatizált vállalkozás irányításában az állam számára különleges jogokat biztosító nemzeti szabályozás
(EK 56. cikk, (1) bekezdés, EK 58. cikk és EK 86. cikk, (2) bekezdés)
Nem teljesíti az EK 56. cikkből eredő kötelezettségeit az a tagállam, amely valamely részvénytársaságban ezen államnak és más közszervezeteknek a szóban forgó társaságban az ezen állam által e társaság alaptőkéjében birtokolt elsőbbségi részvényekkel („aranyrészvények”) kapcsolatban különleges jogokat tart fenn, amelyek különösen az igazgatótanács elnökének kinevezésére vonatkoznak, és vétójogot biztosítanak számára az összes vezető tisztségviselő egyharmadánál nagyobb számú vezető tisztségviselő kinevezésével szemben, valamint a társaság alapszabályának módosítására és a paritásos alapon vagy alárendeltségben álló csoportokra vonatkozó szerződések megkötésére irányuló határozatokkal szemben, illetve azon határozatokkal szemben, amelyek bármely módon alkalmasak lehetnek arra, hogy veszélyeztessék az ország kőolaj‑ és gázellátását, illetve ezek származékaival történő ellátását.
A vétójog ugyanis, mivel olyan befolyást biztosít a szóban forgó állam számára a társaság irányítására és ellenőrzésére, amelyet nem igazol ezen államnak az e társaságban fennálló részesedésének aránya, alkalmas arra, hogy elriassza a többi tagállam befektetőit attól, hogy e társaságba közvetlenül befektessenek, mivel nem vehetnek részt ténylegesen részvényeik értékével arányosan e társaság irányításában és ellenőrzésében. Hasonlóképpen, a szóban forgó vétójog a társaságba történő portfólióbefektetésekre is elriasztó hatással lehet, ugyanis amennyiben az adott állam esetleg elutasítja az érintett társaság szervei által a társaság érdekében állónak minősített jelentős döntés jóváhagyását, ez a körülmény ténylegesen kihathat a szóban forgó társaság részvényeinek értékére, és ennélfogva az e részvényekbe való befektetés vonzerejére.
Az igazgatótanács elnöke kijelölésének jogát illetően, e jog a tőke szabad mozgása korlátozásának minősül, mivel az ilyen jog a társaságokra vonatkozó általános szabályoktól eltérő különleges szabálynak minősül, amelyet egyedül a közjogi jogalanyok javára ír elő nemzeti jogalkotói intézkedés. Habár igaz, hogy e lehetőséget a törvény biztosíthatja valamely minősített kisebbség jogaként, e lehetőséget ilyen esetben valamennyi részvényes számára biztosítani kell, és azt nem lehet kizárólag az állam javára fenntartani. Ugyanis az államtól eltérő részvényesek azon lehetőségének korlátozása által, hogy abból a célból szerezzenek részesedést a társaságban, hogy olyan tartós és közvetlen gazdasági kapcsolatokat hozzanak létre vagy tartsanak fenn vele, amelyek biztosítják számukra, hogy ténylegesen részt vegyenek az irányításában vagy ellenőrzésében, a vezető tisztségviselő kinevezésére vonatkozó jog visszatarthatja más tagállamok közvetlen befektetőit attól, hogy ennek a társaságnak a tőkéjébe befektessenek.
Ami az EK 58. cikkben megengedett eltéréseket illeti, kétségtelen, hogy az érintett tagállam energiaellátása biztonságának válsághelyzet, háború vagy terrorcselekmény esetén való biztosításával kapcsolatos célkitűzés közbiztonságon alapuló indoknak minősülhet, és esetlegesen igazolhatja a tőke szabad mozgásának korlátozását. Mindazonáltal a közbiztonsági követelményeket – különösen mint a tőke szabad mozgásának alapvető elvétől való eltérést – szigorúan kell értelmezni, oly módon, hogy azok tartalmát az egyes tagállamok ne határozhassák meg egyoldalúan az uniós intézmények ellenőrzése nélkül. Ily módon a közbiztonságra csak a társadalom valamely alapvető érdekének tényleges és kellően súlyos veszélyeztetése esetén lehet hivatkozni. Amennyiben valamely tagállam pusztán arra szorítkozik, hogy az energiaellátás biztonságára vonatkozó indokra hivatkozzon, anélkül hogy pontosan megjelölte volna azon okokat, amelyek alapján úgy véli, hogy az egyes vitatott jogok vagy ezek összessége lehetővé tenné a társadalom valamely alapvető érdeke ilyen veszélyeztetésének elkerülését, a közbiztonságra vonatkozó igazolás nem tekinthető megalapozottnak.
Egyébiránt, ami szóban forgó korlátozás arányosságát illeti, az azon tény által keltett bizonytalanság, hogy az elsőbbségi részvényeknek a társaság alaptőkéjében való birtoklása révén az állam részére biztosított különleges jogok gyakorlása nem függ semmilyen különös és objektív feltételtől vagy körülménytől, súlyosan veszélyezteti a tőke szabad mozgását azzal, hogy a nemzeti hatóságok részére e jogok gyakorlása tekintetében olyan mértékben diszkrecionális mérlegelési mozgásteret biztosít, amely az elérni kívánt célhoz képest nem minősíthető arányosnak.
Végül az EK 86. cikk (2) bekezdése nem alkalmazható az említett nemzeti rendelkezésekre, következésképpen arra nem lehet hivatkozni e rendelkezések igazolásának céljából, amennyiben ezek korlátozzák a tőkének a Szerződésben rögzített szabad mozgását. Az EK 86. cikk (2) bekezdése – ugyanezen cikk (1) bekezdésével összefüggésben értelmezve – lehetővé teszi a valamely általános gazdasági érdekű szolgáltatás működtetésével megbízott vállalkozás részére a Szerződés rendelkezéseivel ellentétes különleges vagy kizárólagos jogok tagállam általi nyújtásának igazolását, amennyiben a kitűzött különleges feladat teljesítése csak ilyen jogok nyújtásával biztosítható, és ez nem veszélyezteti az Unió érdekével ellentétes mértékben a kereskedelem fejlődését. Mindazonáltal egy olyan nemzeti szabályozásnak, amely valamely tagállam számára egy részvénytársaságban az ezen állam által e társaság alaptőkéjében birtokolt elsőbbségi részvényekkel kapcsolatban különleges jogokat biztosít, nem ez a tárgya.
(vö. 57–60., 82–83., 85., 88., 90–92., 95., 97. pont és a rendelkező rész)