1. Verseny – Kartellek – Az ESZAK-Szerződés jogi rendszerének tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó kartellek – Az ESZAK-Szerződés lejárta – Az 1/2003 rendelet alapján eljáró Bizottság ellenőrzésének fenntartása
(ESZAK 65. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet)
2. Intézmények jogi aktusai – Időbeli hatály – Az ESZAK-Szerződés lejárta – Valamely vállalkozással szemben az ESZAK‑Szerződés lejártát követően elfogadott és az említett Szerződés lejártát megelőző tényekre vonatkozó bizottsági határozat – A jogbiztonság és a bizalomvédelem elve – Terjedelem – Az ESZAK‑Szerződés jogi keretének az EK‑Szerződés jogi keretével való felváltásával összefüggésben a vállalkozásoknak a versenyszabályokat sértő magatartásukért való felelőssége – Anyagi jogi szabályok – Eljárási szabályok
(ESZAK 65. cikk, (1) bekezdés; 1/2003 tanácsi rendelet, 7. cikk, (1) bekezdés, és 23. cikk, (2) bekezdés)
3. Verseny – Uniós szabályok – Jogsértések – Betudhatóság – Anyavállalat és leányvállalatok – Gazdasági egység – Értékelési szempontok – A leányvállalataiban 100%-os részesedéssel rendelkező anyavállalat által e leányvállalatokra gyakorolt meghatározó befolyás vélelme
(EK 81. cikk és EK 82. cikk; 1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, (2) bekezdés)
4. Verseny – Közigazgatási eljárás – A védelemhez való jog tiszteletben tartása – A közigazgatási eljárás túlzott időtartama – A védelemhez való jog gyakorlása szempontjából jelentőséggel bíró bizonyítékok eltűnése – Bizonyítási teher
(1/2003 tanácsi rendelet)
5. Verseny – Közigazgatási eljárás – Elévülés az eljárásjogban – Felfüggesztés – A Bíróság előtt folyamatban lévő eljárás tárgyát képező bizottsági határozat – Terjedelem
(1/2003 tanácsi rendelet, 23. cikk, 25. cikk, (3) és (6) bekezdés, 26. cikk, (2) bekezdés; 715/78 általános határozat, 2., 3. cikk, és 4. cikk, (2) bekezdés)
1. A tagállamok jogrendszereiben közös elv szerint, amely jogrendszerek eredete a római jogig vezethető vissza, jogszabályváltozás esetén – a jogalkotó kifejezett ellentétes szándéka hiányában – biztosítani kell a jogi struktúrák folytonosságát. Ezen elv az Unió elsődleges jogának módosításaira is alkalmazandó.
E szempontból semmilyen ténykörülmény nem utal arra, hogy az uniós jogalkotó azt kívánta volna, hogy az ESZAK‑Szerződés hatálya alatt tiltott összejátszások e szerződés lejártát követően kikerülhessenek bármilyen szankció alkalmazása alól. Az ESZAK‑Szerződés, az EK‑Szerződés és az EUMSZ egymást felváltó rendszere a szabad verseny garantálása céljából biztosítja, hogy a Bizottság szankcionálhatott és továbbra is szankcionálhat bármely, az ESZAK 65. cikk (1) bekezdésében foglalt tényállásnak megfelelő, 2002. július 23. előtt vagy után tanúsított magatartást.
E körülmények között ellentétes lenne a Szerződések céljával és koherenciájával, valamint összeegyeztethetetlen az uniós jogrend folytonosságával, hogy a Bizottságnak ne legyen joga az ESZAK‑Szerződéshez kapcsolódó olyan jogszabályok egységes alkalmazását biztosítani, amelyek az utóbbi lejártát követően is joghatást fejtenek ki. Következésképpen a Törvényszék nem alkalmazza tévesen a jogot, ha akként értelmezi az 1/2003 rendeletet, mint amely alapján a Bizottság az ESZAK‑Szerződés lejártát követően is jogosult megállapítani és szankcionálni a vállalkozások között az ESZAK‑Szerződés tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó ágazatokban megvalósult kartelleket.
(vö. 62–66. pont)
2. A jogbiztonság elve megköveteli, hogy az uniós szabályozás tegye lehetővé az érdekeltek számára az ennek alapján őket terhelő kötelezettség terjedelmének pontos ismeretét, mivel képeseknek kell lenniük arra, hogy egyértelműen megismerhessék jogaikat és kötelezettségeiket, és ezeknek megfelelően járjanak el. Ebből a szempontból, mivel a Szerződések egyértelműen meghatározzák a jogsértéseket, valamint a vállalkozásokkal szemben a versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabható szankciók jellegét és mértékét, a jogbiztonság elve és a bizalomvédelem elve nem irányulnak annak biztosítására, hogy a jogalapok és eljárási rendelkezések későbbi módosításai révén a vállalkozások elkerülhessenek bármilyen, múltbeli jogsértő magatartásaikra vonatkozó szankciót.
A Bizottságnak az ESZAK‑Szerződés lejártát megelőzően véglegesen befejezett jogi helyzetre vonatkozó döntését illetően, amely döntést az említett Szerződés lejártát követően hozott meg valamely vállalkozással szemben, a Törvényszék nem követett el hibát akkor, amikor megállapította egyrészt, hogy az időbeli hatályt szabályozó elvek tiszteletben tartása, valamint a jogbiztonság és a bizalomvédelem elvére vonatkozó követelmények megkövetelik az ESZAK 65. cikk (1) és (5) bekezdésében foglalt anyagi jogi szabályoknak a az ESZAK‑Szerződés lejárta előtt bekövetkezett és e szerződés tárgyi és időbeli hatálya alá tartozó tényállására való alkalmazását. Ebből a szempontból az ESZAK 65. cikk (1) és (5) bekezdése világos jogi alapot határozott meg a versenyjogi szabályok megsértése miatt kiszabható szankcióhoz, így valamely gondos vállalkozásnak mindig tudatában kellett lennie magatartása következményeinek, és nem számíthatott arra, hogy az ESZAK‑Szerződés jogi keretének az EK‑Szerződés jogi keretével való felváltása következtében elkerülhet bármilyen, az ESZAK 65. cikk múltban elkövetett megsértése miatti szankciót.
Másrészt ami az alkalmazandó eljárási rendelkezéseket illeti, a Törvényszék helyesen állapította meg, hogy a Bizottság határkörrel rendelkezik az eljárásnak az 1/2003 rendelet 7. cikkének (1) bekezdése és 23. cikkének (2) bekezdése szerinti lefolytatására. Valamely jogi aktus jogalapját képező és az uniós intézményt az adott jogi aktus meghozatalára jogosító rendelkezésnek ugyanis a jogi aktus elfogadásának időpontjában hatályosnak kell lennie, és az eljárási szabályokat általában a hatálybalépésüktől kezdve kell alkalmazni.
(vö. 67–70., 73–75. pont)
3. A vállalkozás fogalma valamennyi jogalanyt magában foglalja, aki gazdasági tevékenységet folytat, a jogalany jogállásától és finanszírozásának módjától függetlenül. E tekintetben a Bíróság kifejtette egyfelől, hogy az uniós versenyjoggal összefüggésben a vállalkozás fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az gazdasági egységet jelent, még akkor is, ha jogi szempontból e gazdasági egység több természetes vagy jogi személyből áll, és másfelől, hogy ha ilyen gazdasági egység sérti meg a versenyszabályokat, a személyes felelősség elve szerint neki kell felelnie ezért a jogsértésért.
Az anyavállalatnak lehet betudni a leányvállalat magatartását, ha – jóllehet külön jogi személyiséggel rendelkezik – nem önállóan határozza meg saját magatartását a piacon, hanem lényegében azokat az utasításokat követi, amelyeket az anyavállalat ad a számára, különös tekintettel az említett két jogi személy közötti gazdasági, szervezeti és jogi kapcsolatokra. Abban a különös esetben, ha az anyavállalat a versenyjog szabályait sértő magatartást folytató leányvállalatban 100%‑os részesedéssel rendelkezik, egyrészről ezen anyavállalat meghatározó befolyást gyakorolhat az említett leányvállalat magatartására, másrészről pedig fennáll azon megdönthető vélelem, amely szerint az említett anyavállalat ténylegesen meghatározó befolyást gyakorol leányvállalata magatartására.
E körülmények között elegendő, ha a Bizottság bizonyítja, hogy valamely leányvállalatnak az anyavállalata az egyedüli tulajdonosa, ahhoz, hogy arra következtethessen, hogy ez utóbbi meghatározó befolyást gyakorol e leányvállalat üzletpolitikájára. A Bizottságnak ezt követően módjában áll az anyavállalat egyetemleges felelősségét megállapítani a leányvállalatára kiszabott bírság megfizetését illetően, kivéve ha a fenti vélelem megdöntésére köteles anyavállalat elegendő bizonyítékot terjeszt elő annak bizonyításához, hogy a leányvállalata önálló piaci magatartást követ. További körülményeket, például azokat a tényeket, hogy nem vitatták az anyavállalatnak a leányvállalata üzletpolitikájára gyakorolt befolyását, és a két társaságnak közös volt a képviselete, a közigazgatási eljárás során az uniós bíróságok figyelembe vehetnek anélkül, hogy az említett vélelem alkalmazását további feltételektől tennék függővé.
(vö. 95–99. pont)
4. Azon vállalkozást, amely arra hivatkozik, hogy a közigazgatási eljárás túlzott elhúzódása hatással volt a védelemhez való jog gyakorlására, terheli annak jogilag megkövetelt módon való bizonyítása, hogy nehézségekbe ütközött a Bizottság által közölt kifogásokkal szembeni védekezés.
Következésképpen az olyan gondos vállalkozásnak, amely a Bizottság által meghozott határozat címzettje volt, és amely határozatot az keresettel támadott meg, és az uniós bíróság előtti első eljárásban félnek minősült, a védelméhez szükséges iratokat meg kellett volna őriznie. Ennek hiányában e vállalkozásnak részletesen ki kell fejtenie, ha nem is az elenyészett bizonyítékokat, de legalábbis azon eseményeket vagy körülményeket, amelyek a szóban forgó időszakban megakadályozták abban, hogy a gondos eljárásra vonatkozó kötelezettségének eleget tegyen, illetve amelyek a hivatkozott bizonyítékok állítólagos elenyészésével jártak. Az uniós bíróság csak ezen konkrét utalások megvizsgálásával tudja mérlegelni, hogy a vállalkozás a jogilag megkövetelt módon bizonyította‑e, hogy a közigazgatási eljárás túlzott elhúzódása miatt a hivatkozott nehézségekbe ütközött a Bizottság által közölt kifogások megcáfolása, vagy épp ellenkezőleg, az említett nehézségek a gondos eljárásra vonatkozó kötelezettségének megsértéséből eredtek.
(vö. 18., 120–122. pont)
5. Maga az a tény igazolja az elévülés nyugvását, hogy a Törvényszék vagy a Bíróság előtt kereset alapján indult eljárás van folyamatban. Ha egy olyan határozat címzettje, amelyben a Bizottság a versenyjogi szabályok megsértése miatt vele szemben bírságot szabott ki, megsemmisítés iránti keresetet nyújt be, az uniós bíróság a határozatnak csupán olyan elemeiről ítélkezik, amelyek a címzettel kapcsolatosak. A többi címzettel kapcsolatos egyéb, meg nem támadott elemek viszont nem képezik részét az uniós bíróság által megtárgyalandó kérdéseknek.
Egyébként az Európai Szén‑ és Acélközösség létrehozásáról szóló szerződés alkalmazási területén lefolytatott eljárásokkal és végrehajtással kapcsolatos elévülésről szóló 715/78 általános határozat 4. cikkének (2) bekezdésével és a 1/2003 rendelet 26. cikke (2) bekezdésével összhangban a szankciók végrehajtásának elévülési ideje a határozat jogerőssé válásának napján kezdődik. A Bíróság kimondta, hogy ezen elévülési idő többek között a jogsértést megállapító és bírságot kiszabó határozat megtámadására nyitva álló határidő lejártával kezdődik, amennyiben nem nyújtottak be semmilyen keresetet. A fentiekből következik egyfelől, hogy azon vállalkozások tekintetében, amelyek nem nyújtottak be a velük szemben az ESZAK 65. cikk vagy az 1/2003 rendelet 23. cikke alapján bírságot kiszabó végleges bizottsági határozat ellen keresetet, e határozat jogerőre emelkedik, és másfelől, hogy e jogerő az ő vonatkozásukban megindítja az említett határozat végrehajtásának határidejét, a 715/78 határozat 4. cikkével és az 1/2003 rendelet 26. cikkével összhangban. Következésképpen e vállalkozások tekintetében egy másik vállalkozás által ugyanezen végleges határozat ellen benyújtott kereset semmilyen nyugvást előidéző hatállyal sem bír.
Ráadásul mind a 715/78 határozat 3. cikkének és az 1/2003 rendelet 25. cikke (6) bekezdésének megfogalmazása, mind az e rendelkezések által követett cél egyaránt vonatkozik a 715/78 határozat 2. cikkében és az 1/2003 rendelet 25. cikke (3) bekezdésében szereplő, megtámadható aktusok elleni keresetekre és a Bizottság végleges határozatai ellen benyújtott keresetekre. Következésképpen mivel a 715/78 határozat 3. cikke és az 1/2003 rendelet 25. cikke (6) bekezdése nem tesz semmilyen különbséget azon határozatok között, amelyekhez nyugvást előidéző hatály kapcsolódik, nem kell erga omnes hatályt kapcsolni a 715/78 határozat 2. cikkében és az 1/2003 rendelet 25. cikke (3) bekezdésében szereplő, megtámadható aktusok elleni keresetekhez.
(vö. 141–147. pont)