C‑122/09. sz. ügy
Enosi Efopliston Aktoploïas és társai
kontra
Ypourgos Emporikis Naftilías
és
Ypourgos Aigaíou
(a Symvoulio tis Epikrateias [Görögország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Tengeri fuvarozás – Tengeri kabotázs – 3577/92/EGK rendelet – E rendelet hatálya alóli átmeneti mentességek – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy a mentesség időtartamának lejárta előtt ne fogadjanak el a fenti rendelet alkalmazásának komoly veszélyeztetésére alkalmas rendelkezéseket”
Az ítélet összefoglalása
Fuvarozás – Tengeri fuvarozás – Szolgáltatásnyújtás szabadsága – Tengeri kabotázs
(3577/92 tanácsi rendelet)
Feltételezve azt, hogy a nemzeti jogalkotó köteles volt a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló 3577/92 rendelet valamely tagállamban történő alkalmazása alóli mentesség időtartama alatt tartózkodni az olyan jellegű rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik a fenti rendelet 2004. január 1‑jétől – a fenti mentesség időtartama lejártának időpontjától – történő teljes körű és hatékony alkalmazását, ezen teljes körű és hatékony alkalmazást nem veszélyezteti komolyan az a puszta tény, hogy a fent említett jogalkotó 2001‑ben olyan, a fenti rendelettel ellentétes, kimerítő és állandó jellegű rendelkezéseket fogadott el, amelyek nem írják elő, hogy 2004. január 1‑jétől kezdve hatályukat vesztik.
Ezzel kapcsolatban a puszta tény, hogy egy tagállam 2001‑ben olyan szabályozást fogadott el, amely feltételezhetően nem felel meg a fent említett 3577/92 rendeletnek, önmagában nem tekinthető úgy, hogy az átmeneti mentesség időtartamának lejárta után komolyan veszélyeztetné annak alkalmazását.
(vö. 15., 17. pont és a rendelkező rész)
A BÍRÓSÁG ÍTÉLETE (negyedik tanács)
2010. április 22.(*)
„Tengeri fuvarozás – Tengeri kabotázs – 3577/92/EGK rendelet – E rendelet hatálya alóli átmeneti mentességek – A tagállamok azon kötelezettsége, hogy a mentesség időtartamának lejárta előtt ne fogadjanak el a fenti rendelet alkalmazásának komoly veszélyeztetésére alkalmas rendelkezéseket”
A C‑122/09. sz. ügyben,
az EK 234. cikk alapján benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem tárgyában, amelyet a Symvoulio tis Epikrateias (Görögország) a Bírósághoz 2009. április 2‑án érkezett, 2008. november 11‑i határozatával terjesztett elő az előtte
az Enosi Efopliston Aktoploïas és társai
és
az Ypourgos Emporikis Naftilías, valamint
az Ypourgos Aigaíou
között folyamatban lévő eljárásban,
A BÍRÓSÁG (negyedik tanács),
tagjai: J.‑C. Bonichot tanácselnök, C. Toader, C. W. A. Timmermans (előadó), K. Schiemann és P. Kūris bírák,
főtanácsnok: P. Cruz Villalón,
hivatalvezető: N. Nanchev tanácsos,
tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2010. február 25‑i tárgyalásra,
figyelembe véve a következők által előterjesztett észrevételeket:
– az Enosi Efopliston Aktoploïas és társai képviseletében A. Kalogeropoulos dikigoros,
– a görög kormány képviseletében S. Chala és S. Trekli, meghatalmazotti minőségben,
– az Európai Bizottság képviseletében L. Lozano Palacios és D. Triantafyllou, meghatalmazotti minőségben,
tekintettel a főtanácsnok meghallgatását követően hozott határozatra, miszerint az ügy elbírálására a főtanácsnok indítványa nélkül kerül sor,
meghozta a következő
Ítéletet
1 Az előzetes döntéshozatal iránti kérelem az EK 10. cikk, az EK 49. cikk és az EK 249. cikk, valamint a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7‑i 3577/92/EGK tanácsi rendelet (HL L 364., 7. o., helyesbítés: HL 1998. 187., 56. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 2. kötet, 10. o., helyesbítés: HL L 227., 62. o.) 1., 2. és 4. cikkének, valamint 6. cikke (3) bekezdésének értelmezésére vonatkozik.
2 A kérelmet az Enosi Efopliston Aktoploïas nevű társaság és négy kabotázs‑részvénytársaság, az ANEK, a Minoïkes Grammes, az N. E. Lésvou és a Blue Star Ferries, valamint egyrészt az Ypourgos Emporikis Naftilías (kereskedelmi tengerészeti miniszter), másrészt az Ypourgos Aigaíou (az Égei‑tengerrel kapcsolatos ügyekért felelős miniszter) közötti, a miniszterek által hozott, a tengeri kabotázst bizonyos feltételekhez kötő két rendelet érvényessége tárgyában folyamatban lévő két peres eljárásban terjesztették elő.
Jogi háttér
Az uniós szabályozás
3 A 3577/92 rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„1993. január 1‑jétől a tengeri fuvarozási szolgáltatások (tengeri kabotázs) szabad mozgása [helyesen: a tagállamon belüli tengeri fuvarozási szolgáltatások (tengeri kabotázs) nyújtásának szabadsága] érvényes azokra a közösségbeli hajótulajdonosokra, akik egy tagállamban jegyeztették be hajóikat, és ezen tagállam lobogója alatt hajóznak, azzal a feltétellel, hogy ezek a hajók megfelelnek minden előírásnak, amely az adott tagállamban a tengeri kabotázs nyújtására vonatkozik, ideértve az Euros‑lajstromozású hajókat is, miután a Tanács jóváhagyta ezt a lajstromot.”
4 A 3577/92 rendelet 6. cikke előírja:
„(1) Eltérés útján a következő, a Földközi‑tengeren, Spanyolország, Portugália és Franciaország partjai mentén végzett tengeri fuvarozási szolgáltatások vonhatók ki [helyesen: átmenetileg mentesülnek] e rendelet hatálya alól:
– körutazások 1995. január 1‑jéig,
– stratégiai termékek fuvarozása (olaj, olajtermékek és ivóvíz) 1997. január 1‑jéig,
– 650 bruttó [helyesen: bruttó regisztertonna] űrtartalomnál kisebb hajók által nyújtott szolgáltatások 1998. január 1‑jéig,
– menetrend szerinti személyszállítási és kompszolgáltatások 1999. január 1‑jéig.
(2) Eltérés útján a szigetközi kabotázsszolgáltatások a Földközi‑tengeren és a kereskedelmi hajózási szolgáltatások a Kanári‑, Azori‑ és Madeira‑szigetcsoportokon, Ceután és Melillán, a francia szigeteken az Atlanti‑óceán partja mentén, a francia tengerentúli területeken időszakosan kivonhatók [helyesen: átmenetileg mentesülnek] e rendelet hatálya alól 1999. január 1‑jéig.
(3) A társadalmi‑gazdasági kohézió miatt a (2) bekezdés szerinti eltérés Görögországban a menetrend szerinti személyszállítási és kompszolgáltatásokra és a 650 bruttó [helyesen: bruttó regisztertonna] űrtartalomnál kisebb kompokkal végzett szállítási szolgáltatásokra meghosszabbítható 2004. január 1‑jéig.”
A nemzeti szabályozás
5 A „Szabad szolgáltatásnyújtás a tengeri kabotázsban és egyéb területeken” című 2932/2001 törvény (FEK A’ 145/27.6.2001) 1. cikkének (1) bekezdése a következőképp rendelkezik:
„2002. november 1‑jétől szabad azon tengeri fuvarozási szolgáltatások nyújtása, amelyeket a) díjfizetés ellenében az Európai Közösség (EK), az Európai Gazdasági Térség (EGT) vagy – Svájc kivételével – az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) valamely tagállamának hajótulajdonosa végez, és b) a kontinensen és a szigeteken található kikötők között, vagy a szigetek kikötői között személyek és járművek szállítására alkalmas hajókkal, személyszállító hajókkal vagy menetrend szerinti személyszállító vagy kompútvonalakon közlekedő árufuvarozó hajókkal, illetve 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál kisebb hajókkal végzik […], amennyiben e hajókat Görögországban vagy az EK, az EGT vagy – Svájc kivételével – az EFTA valamely tagállamában lajstromozták, és azok ezen állam lobogója alatt hajóznak.”
6 A 2932/2001 törvény 3. cikkének (1) bekezdése értelmében:
„A személy‑ és járműszállító hajó, a személyszállító hajó, illetve az árufuvarozó hajó meghatározott szolgáltatás céljából történő forgalomba helyezése egyéves időtartamra történik, amely november 1‑jén kezdődik (menetrend szerinti szolgáltatás).”
Az alapeljárások és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
7 Az alapügy felperesei két keresetet indítottak a kérdést előterjesztő bíróság előtt. E keresetek közül az első a kereskedelmi tengerészeti miniszter „Hajó menetrend szerinti forgalomba helyezése feltételeinek megfelelő teljesítésére vonatkozó garancialevél” című, 2001. október 19‑i 3332.3/1 rendeletének (FEK B’ 1448/22.10.2001) megsemmisítésére, a második a kereskedelmi tengerészeti miniszter és az Égei‑tengerrel kapcsolatos ügyekért felelős miniszter „Hajó menetrend szerinti forgalomba helyezése bejelentése formájának, tartalmának, egyéb szükséges elemeinek és dokumentumainak, valamint előzetes feltételeinek meghatározása” című, 2001. október 19‑i 3332.3/3 közös rendeletének (FEK B’ 1448/22.10.2001) megsemmisítésére irányul.
8 A fent nevezett felperesek többek között azt állítják, hogy a 2932/2001 törvény – amely alapján a fent említett rendeleteket meghozták – releváns rendelkezései érvénytelenek, mivel ellentétesek nevezetesen az EK 49. cikkel, valamint a 3577/92 rendelet egyes rendelkezéseivel.
9 Az alapügyben sor került egy első előzetes döntéshozatal iránti kérelemre, amelyre a Bíróság a C‑285/05. sz. Enosi Efopliston Aktoploïas és társai ügyben 2006. szeptember 28‑án hozott végzésével válaszolt. Az ebben az ügyben feltett első kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánta megtudni, hogy a 3577/92 rendelet 2004. január 1‑je előtt ruház‑e jogokat a magánszemélyekre, noha az érintett kabotázstípusra vonatkozóan a rendelet csak ezen időponttól kezdve alkalmazandó Görögországban.
10 Az e kérdésre adott válasz keretében a Bíróság a következőket mondta ki a fent hivatkozott Enosi Efopliston Aktoploïas és társai ügyben hozott végzés 17–19. pontjában:
„17 […] amikor az érintett rendelet meghatározott határidőt ír elő a tagállam számára az ebből eredő kötelezettségek teljesítésére, a magánszemélyek a szóban forgó határidő lejárta előtt nem hivatkozhatnak a rendeletre (lásd ebben az értelemben a C‑156/91. sz. Hansa Fleisch Ernst Mundt ügyben 1992. november 10‑én hozott ítélet [EBHT 1992., I‑5567. o.] 20. pontját).
18 A 3577/92 rendeletet illetően, 6. cikkének (2) és (3) bekezdéséből az következik, hogy a görög szigetek közötti kabotázs a menetrend szerinti személyszállítási és kompszolgáltatás, valamint a 650 bruttó regisztertonna űrtartalomnál kisebb hajókkal végzett szolgáltatás esetén 2004. január 1‑jéig mentesül a fenti rendelet alkalmazása alól. E rendelkezés úgy van megfogalmazva, hogy nem enged eltérést a fenti átmeneti mentességtől. Ezért a kabotázs sajátos ágazatában a rendelet csak 2004. január 1‑je után fejtett ki joghatásokat, és csak ugyanezen időpontot követően ruházhat jogokat a magánszemélyekre (lásd ebben az értelemben a [43/71. sz.] Politi‑ügyben [1971. december 14‑én] hozott ítélet [EBHT 1971., 1039. o.] 10. pontját is).
19 Ezt az értelmezést nem gyengítheti a Bíróság által a C‑129/96. sz., Inter‑Environnement Wallonie ügyben 1997. december 18‑án hozott ítélet (EBHT 1997., I‑7411. o.) 45. pontjában követett érvelés sem, ahol a Bíróság úgy ítélte meg, hogy bár a tagállamok nem kötelesek az átültetési határidő lejárta előtt elfogadni az intézkedéseket, az EK 10. cikk második bekezdésének, az EK 249. cikk harmadik bekezdésének, valamint a hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelvet módosító 1991. március 18‑i 91/156/EGK tanácsi irányelvnek (HL L 78., 32. o.; magyar nyelvű különkiadás 15. fejezet, 2. kötet, 3. o.) az együttes alkalmazásából az következik, hogy e határidőn belül tartózkodniuk kell az olyan jellegű intézkedések meghozatalától, amelyek komolyan veszélyeztetnék az ezen irányelv által meghatározott célt. Ugyanis, még abból a feltételezésből kiindulva is, hogy a 3577/92 rendeletben előírt átmeneti mentesség megfeleltethető az irányelv nemzeti jogba történő átültetése határidejének, az előzetes döntéshozatalra utaló határozatból semmi esetre sem derül ki, hogy az alapügyben azt rónák fel a Görög Köztársaságnak, hogy olyan intézkedéseket fogadott el, amelyek komolyan veszélyeztették a rendelet végrehajtását 2004. január 1‑jét követően.”
11 A fent hivatkozott Enosi Efopliston Aktoploïas és társai ügyben hozott végzés 19. pontját figyelembe véve a kérdést előterjesztő bíróság úgy ítéli meg, hogy a C‑285/05. sz. ügyben feltett első kérdésre adott válasz valószínűleg más lett volna, ha a következő két feltétel együttesen teljesül, azaz a) a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a Görög Köztársaság számára a 3577/92 rendelet alkalmazása alól adott, 2004. január 1‑ig tartó átmeneti mentesség időtartama alatt a görög jogalkotónak tartózkodnia kellett e rendelet Görögországban történő teljes és hatékony alkalmazását 2004. január 1‑jét követően komolyan veszélyeztető intézkedések elfogadásától, és b) a Bíróság úgy ítéli meg, hogy a 2004. január 1‑je előtti görög rendelkezésekhez hasonló azon rendelkezések, amelyek az alapjogviták megoldása tekintetében relevánsak, komolyan veszélyeztetik a rendelet teljes körű és hatékony alkalmazását Görögországban 2004. január 1‑jét követően.
12 Mivel úgy ítélte meg, hogy az előtte folyamatban lévő jogvita eldöntéséhez az EK 10. cikk, az EK 49. cikk és az EK 249. cikk, valamint a 3577/92 rendelet egyes rendelkezéseinek további értelmezése szükséges, a Symvoulio tis Epikrateias (Államtanács) úgy döntött, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjeszti a Bíróság elé:
„1) „Az EK 10. cikk második bekezdésére és az EK 249. cikk második bekezdésére tekintettel:
a) a […] 3577/92[…] rendelet alkalmazása alóli, ugyanezen rendelet 6. cikkének (3) bekezdésében [a Görög Köztársaság] vonatkozásában előírt átmeneti mentesség 2004. január 1‑jéig tartó időtartama alatt a görög jogalkotónak tartózkodnia kellett‑e a 3577/92 rendelet 2004. január 1‑jétől Görögországban történő teljes és hatékony alkalmazását komolyan veszélyeztető rendelkezések elfogadásától;
b) joga van‑e a magánszemélyeknek ahhoz, hogy e rendeletre hivatkozzanak a célból, hogy vitassák a görög jogalkotó által 2004. január 1‑je előtt elfogadott rendelkezések érvényességét abban az esetben, ha e nemzeti rendelkezések komolyan veszélyeztetik a fenti rendelet teljes és hatékony alkalmazását Görögországban 2004. január 1‑jét követően?
2) Az első kérdésre adott igenlő válasz esetén, 2004. január 1‑jétől komolyan veszélyeztetett‑e a 3577/92 rendelet teljes körű alkalmazása Görögországban azon okból, hogy a görög jogalkotó 2004. január 1‑je előtt olyan kimerítő és állandó jellegű rendelkezéseket fogadott el, amelyek nem írják elő, hogy 2004. január 1‑jétől kezdve hatályukat vesztik, és amelyek ellentétesek a 3577/92 rendelet rendelkezéseivel?
3) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és a második kérdésre adott igenlő válasz esetén, a 3577/92 rendelet 1., 2. és 4. cikke lehetővé teszi‑e olyan nemzeti rendelkezések elfogadását, amelyek értelmében a hajótulajdonosok csak meghatározott, az e területen hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóság által évente kijelölt útvonalakon nyújthatnak tengeri kabotázsszolgáltatást, olyan engedélyezési rendszer keretében kibocsátott előzetes hatósági engedély birtokában, amely a következő jellemzőkkel rendelkezik:
a) a szigeteket kiszolgáló valamennyi útvonalra vonatkozik, kivétel nélkül,
b) a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságoknak lehetővé teszi, hogy helyt adjanak valamely hajó meghatározott útvonalon történő forgalomba helyezésének engedélyezése iránti kérelemnek, ezáltal diszkrecionális módon, az alkalmazott kritériumok előzetes meghatározása nélkül, egyoldalúan módosítva a kérelemnek a járatsűrűségre, a szolgáltatás felfüggesztésének időtartamára és a bérletre vonatkozó elemeit?
4) Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett első és a második kérdésre adott igenlő válasz esetén, az EK 49. cikk értelmében a szolgáltatásnyújtás meg nem engedett korlátozásának minősül‑e az a szabályozás, amely előírja, hogy az a hajótulajdonos, akinek a közigazgatási szerv a hajó meghatározott útvonalon történő forgalomba helyezésére vonatkozó engedélyt adott ki (kérelmét eredeti formájában elfogadva, vagy ennek egyes elemeit a hajótulajdonos beleegyezésével módosítva), főszabály szerint köteles a szóban forgó útvonalon a szolgáltatást megszakítás nélkül nyújtani egyéves időszakon keresztül, és e szolgáltatás megkezdése előtt, e kötelezettség teljesítésének biztosítékaként, köteles garancialevelet letétbe helyezni, amely biztosíték teljes vagy részleges behajtására akkor kerül sor, ha e kötelezettséget nem megfelelően, vagy egyáltalán nem teljesítették?”
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdésekről
A második kérdésről
13 A második kérdésével – amelyet elsőként kell megvizsgálni – a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kívánja megtudni, hogy feltételezve azt, hogy a görög jogalkotó köteles volt a 3577/92 rendelet Görögországban történő alkalmazása alóli mentesség időtartama alatt tartózkodni az olyan jellegű rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik e rendelet 2004. január 1‑jétől – a fenti mentesség időtartama lejártának időpontjától – történő teljes körű és hatékony alkalmazását, ezen teljes körű és hatékony alkalmazást komolyan veszélyezteti‑e az a tény, hogy a görög jogalkotó 2004. január 1‑jét megelőzően a fenti rendelettel ellentétes olyan kimerítő és állandó jellegű rendelkezéseket fogadott el, amelyek nem írják elő, hogy 2004. január 1‑jétől kezdve hatályukat vesztik.
14 Az alapügy felperesei úgy ítélik meg, hogy igennel kell válaszolni erre a kérdésre, míg a görög kormány és az Európai Bizottság lényegében nemleges választ javasol.
15 E tekintetben meg kell jegyezni, hogy az a puszta tény, hogy egy tagállam 2001‑ben olyan szabályozást fogadott el, mint a 2932/2001 törvény, amely feltételezhetően nem felel meg a 3577/92 rendeletnek, önmagában nem tekinthető úgy, hogy az átmeneti mentesség időtartamának 2004. január 1‑jére kitűzött lejárta után komolyan veszélyeztetné a fenti rendelet alkalmazását, függetlenül egyébként e szabályozás kimerítő jellegétől. Az ilyen tény ugyanis önmagában nem akadályozhatja meg a fenti rendelet teljes körű alkalmazását az átmeneti mentesség időtartamának lejártát követően.
16 Ugyanez vonatkozik arra a körülményre is, hogy a 2932/2001 törvényhez hasonló szabályozás állandó jellegű. Amint ugyanis a görög kormány és a Bizottság helytállóan rámutatott, semmi nem akadályozza meg azt, hogy e szabályozást az átmeneti mentesség időtartamának lejárta előtt hatályon kívül helyezzék.
17 Következésképpen az előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy feltételezve azt, hogy a görög jogalkotó köteles volt a 3577/92 rendelet Görögországban történő alkalmazása alóli mentesség időtartama alatt tartózkodni az olyan rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik e rendelet 2004. január 1‑jétől – a fenti mentesség időtartama lejártának időpontjától – történő teljes körű és hatékony alkalmazását, ezen teljes körű és hatékony alkalmazást nem veszélyezteti komolyan az a puszta tény, hogy a görög jogalkotó 2001‑ben a fenti rendelettel ellentétes, olyan kimerítő és állandó jellegű rendelkezéseket fogadott el, amelyek nem írják elő, hogy 2004. január 1‑jétől kezdve hatályukat vesztik.
Az első, a harmadik és a negyedik kérdésről
18 Tekintettel a második kérdésre adott válaszra, az első kérdést nem szükséges megválaszolni. Ezen túlmenően, mivel a harmadik és a negyedik kérdést arra az esetre terjesztették elő, ha az első és a második kérdésre igenlő a válasz, ezeket a kérdéseket sem szükséges megválaszolni.
A költségekről
19 Mivel ez az eljárás az alapeljárásban részt vevő felek számára a kérdést előterjesztő bíróság előtt folyamatban lévő eljárás egy szakaszát képezi, ez a bíróság dönt a költségekről. Az észrevételeknek a Bíróság elé terjesztésével kapcsolatban felmerült költségek, az említett felek költségeinek kivételével, nem téríthetők meg.
A fenti indokok alapján a Bíróság (negyedik tanács) a következőképpen határozott:
Feltételezve azt, hogy a görög jogalkotó köteles volt a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri fuvarozásra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7‑i 3577/92/EGK tanácsi rendelet Görögországban történő alkalmazása alóli mentesség időtartama alatt tartózkodni az olyan jellegű rendelkezések elfogadásától, amelyek komolyan veszélyeztethetik a fenti rendelet 2004. január 1‑jétől – a fenti mentesség időtartama lejártának időpontjától – történő teljes körű és hatékony alkalmazását, ezen teljes körű és hatékony alkalmazást nem veszélyezteti komolyan az a puszta tény, hogy a görög jogalkotó 2001‑ben olyan, a fenti rendelettel ellentétes, kimerítő és állandó jellegű rendelkezéseket fogadott el, amelyek nem írják elő, hogy 2004. január 1‑jétől kezdve hatályukat vesztik.
Aláírások
* Az eljárás nyelve: görög.