1. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv
(1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 8. szakasz, 3. pont)
2. Szociálpolitika – Az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás – 1999/70 irányelv
(EUMSZ 288. cikk, (3) bekezdés; 1999/70 tanácsi irányelv, melléklet, 8. szakasz, 3. pont)
1. Az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 8. szakasza 3. pontját akként kell értelmezni, hogy azzal nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely eltörölte a munkáltató azon kötelezettségét, hogy a távollevő munkavállalók helyettesítésének céljából kötött, határozott időre szóló munkaszerződésekben feltüntesse e munkavállalók nevét és helyettesítésük okát, és amely mindössze azt írja elő, hogy az ilyen, határozott időre szóló szerződéseket írásba kell foglalni, és azokban fel kell tüntetni e szerződések alkalmazásának okait, amennyiben ezen új körülményeket kiegyenlíti más biztosítékok vagy védintézkedések elfogadása, vagy ezek az új körülmények a határozott időre szóló munkaszerződést kötő munkavállalóknak csak egy szűk kategóriájára vonatkoznak, aminek vizsgálata az említett, kérdést előterjesztő bíróság feladata.
Amennyiben ugyanis e munkavállalók nem képezik jelentős részét az érintett tagállamban határozott időre alkalmazott munkavállalóknak, az ilyen szűk munkavállalói kategória számára biztosított védelem csökkentése önmagában nem elegendő ahhoz, hogy a határozott idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott munkavállalóknak a nemzeti jogrend által nyújtott védelem szintjét átfogóan érintse.
Továbbá a szóban forgó nemzeti szabályozás módosítását azon további biztosítékok összességének fényében kell vizsgálni, amelyeket ugyanezen szabályozás a határozott idejű munkaszerződést kötő munkavállalók védelme céljából előír, mint amilyenek az egymást követő, határozott idejű munkaszerződések alkalmazásából származó visszaélések megakadályozására szolgáló és az ilyen szerződéseket kötő munkavállalókkal szemben gyakorolt hátrányos megkülönböztetés tilalmára irányuló intézkedések.
(vö. 44., 46., 48. pont és a rendelkező rész 1. pontja)
2. Mivel az 1999/70 irányelv mellékletében szereplő, az ESZSZ, az UNICE és a CEEP által a határozott ideig tartó munkaviszonyról kötött keretmegállapodás 8. szakaszának 3. pontja nem bír közvetlen hatállyal, a kérdést előterjesztő bíróság feladata az, hogy amennyiben arra a következtetésre jutna, hogy az alapügy tárgyát képező nemzeti jogszabály nem egyeztethető össze az uniós joggal, ne tekintsen el annak alkalmazásától, hanem azt a lehető legteljesebb mértékben az 1999/70 irányelvnek és a keretmegállapodás által követett céloknak megfelelően értelmezze.
Az összhangban álló értelmezés elve megköveteli, hogy a nemzeti bíróságok hatáskörük keretei között tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy a belső jog egészére tekintettel és az abban elfogadott értelmezési módszerek alkalmazásával biztosítsák a szóban forgó keretmegállapodás teljes érvényesülését, és annak céljával összhangban álló eredményre jussanak.
(vö. 53., 55. pont és a rendelkező rész 2. pontja)