1. Nemzetközi megállapodások – Az Európai Gazdasági Térséget létrehozó megállapodás – A tőke szabad mozgása – A közösségi rendelkezésekével azonos jogi hatály
(EUMSZ 63. cikk; EGT‑Megállapodás, 40. cikk és XII. melléklet)
2. Nemzetközi megállapodások – Az Európai Gazdasági Térséget létrehozó megállapodás – A tőke szabad mozgása – Korlátozások – Adójogszabályok – Jogi személyek tulajdonában lévő ingatlanok forgalmi értéke után kivetett adó
(EGT‑Megállapodás, 40. cikk)
1. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT‑Megállapodás) egyik fő célja az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának lehető legteljesebb megvalósítása az EGT egészében, úgy, hogy az Unió területén megvalósított belső piac kiterjedjen az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) államaira. Ennek érdekében az említett megállapodás számos rendelkezése a megállapodás lehető legegységesebb módon való értelmezésének biztosítására irányul az EGT egészében. Ennek keretében a Bíróság feladata annak biztosítása, hogy az EGT‑Megállapodásnak az EUMSZ szabályaival lényegében azonos rendelkezéseit a tagállamokon belül azonos módon értelmezzék.
Az EGT‑Megállapodás 40. cikkének rendelkezéseiből következik, hogy a bennük szereplő, a tőke szabad mozgásának korlátozását és a hátrányos megkülönböztetést tiltó szabályok az EGT‑Megállapodásban részes – akár az Unióban, akár az EFTA‑ban tagsággal rendelkező – államok közötti kapcsolatok tekintetében azonosak azokkal a szabályokkal, amelyeket az uniós jog a tagállamok közötti kapcsolatokban előír.
Ebből következik, hogy ugyan az EGT‑Megállapodásban részes államokban illetőséggel rendelkezők között a tőke szabad mozgására vonatkozó korlátozásokat az említett megállapodás XII. mellékletének 40. cikkére tekintettel kell értékelni, ezek a rendelkezések ugyanazzal a jogi hatállyal rendelkeznek, mint az EUMSZ 63. cikk rendelkezései.
(vö. 20–22. pont)
2. Az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodás (EGT‑Megállapodás) 40. cikkével nem ellentétes az olyan nemzeti szabályozás, amely az Európai Unió valamely tagállamának területén fekvő ingatlanok forgalmi értéke után fizetendő adó alól mentesíti az e tagállam területén székhellyel rendelkező társaságokat, és amely e mentességet az Európai Gazdasági Térségbe tartozó harmadik államban székhellyel rendelkező társaság esetében attól teszi függővé, hogy az említett tagállam és e harmadik állam kötött‑e közigazgatási segítségnyújtási egyezményt az adókijátszás és adóelkerülés elleni küzdelem területén, vagy attól a körülménytől, hogy valamely, az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítő nemzetközi szerződés alapján az e jogi személyeket terhelő adó nem lehet magasabb az érintett tagállamban letelepedett társaságokra háruló adónál.
Jóllehet ugyanis az ilyen szabályozás a jogi személyek számára a tőke szabad mozgásának korlátozását jelenti, amit az EGT‑Megállapodás 40. cikke éppúgy főszabály szerint tilt, mint az EUMSZ 63. cikk, az adókijátszás elleni küzdelemre és az adóellenőrzések hatékonyságának megőrzésére alapított igazolást eltérően kell értékelni, mivel a tagállamok illetékes hatóságai közötti együttműködésnek a közvetlen és közvetett adóztatás területén történő kölcsönös segítségnyújtásáról szóló 77/799 irányelv által megállapított kerete nem alkalmazandó e hatóságok és a harmadik ország illetékes hatóságai között, amennyiben az adott harmadik ország nem vállalt kötelezettséget a kölcsönös segítségnyújtásra. E feltételek mellett valamely tagállam főszabály szerint jogszerűen megtagadhatja az ilyen kedvezmény nyújtását, amennyiben – különösen e harmadik ország információnyújtásra vonatkozó egyezményes kötelezettségének hiányában – lehetetlennek bizonyul az információknak az utóbbitól való beszerzése.
(vö. 29., 41., 44., 52. pont és a rendelkező rész)