JÁN MAZÁK
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2010. december 16.(1)
C‑407/09. sz. ügy
Európai Bizottság
kontra
Görög Köztársaság
„A Bíróság ítéletében foglaltak nem teljesítése – Pénzügyi szankciók – Átalányösszeg kiszabása”
1. Jelen keresetet az Európai Közösségek Bizottsága terjesztette elő a Görög Köztársaság ellen az EK 228. cikk alapján, amely jelenleg az EUMSZ 260. cikknek felel meg, mivel szerinte ez utóbbi nem teljesítette a Bíróság Bizottság kontra Görögország ügyben 2007. július 18‑án hozott ítéletében(2) (a továbbiakban: 2007‑es ítélet) foglaltakat. Ebben az ítéletben a Bíróság megállapította, hogy a Görög Köztársaság – mivel az előírt határidőn belül nem hozta meg azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy megfeleljen a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló, 2004. április 29‑i 2004/80/EK irányelvnek(3) – nem teljesítette az ezen irányelvből eredő kötelezettségeit.
2. A Bizottság azt kéri a Bíróságtól, hogy állapítsa meg az EK 228. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettség megszegését, valamint kötelezze az alperest átalányösszeg megfizetésére.(4) A Görög Köztársaság úgy véli, hogy a keresetet el kell utasítani.
A pert megelőző eljárás
3. A Bizottság hét hónappal a 2007‑es ítélet kihirdetése után, 2008. február 29‑én felszólító levelet intézett a Görög Köztársasághoz, amelyben felhívta, hogy két hónapos határidőn belül közölje vele az említett ítéletben foglaltak teljesítése érdekében hozott intézkedéseket.
4. A Görög Köztársaság, mivel válaszát 2008. szeptember 10‑én küldte meg, nem tartotta be a Bizottság által meghatározott határidőt. Válaszában az szerepelt, hogy a 2007‑es ítéletben megállapított kötelezettségszegés megszüntetésére szolgáló törvény tervezete az előkészítés végső szakaszában van.(5)
5. 2008. szeptember 23‑án a Bizottság indokolással ellátott véleményt intézett a Görög Köztársasághoz, amelyben felhívta arra, hogy a 2007‑es ítéletnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket két hónapos határidőn belül hozza meg.
6. A Görög Köztársaság másodszor sem tartotta tiszteletben a Bizottság által meghatározott határidőt. Csupán 2009. június 22‑én válaszolt, és arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy a 2004/80 irányelvet átültető törvény tervezete a Parlament nyári ülésszakán kerül benyújtásra.
7. A Bizottság 2009. június 25‑én úgy határozott, hogy keresetet indít a Bíróság előtt a Görög Köztársasággal szemben. Ezt a keresetet végül 2009. október 20‑án terjesztette elő, azt kérve a Bíróságtól, hogy állapítsa meg a kötelezettségszegést, valamint kötelezze kényszerítő bírság és átalányösszeg megfizetésére a Görög Köztársaságot.
8. A Bizottság keresetindításra vonatkozó határozatának meghozatala és a kereset előterjesztésének időpontja között eltelt időszakban a Görög Köztársaság két levelet intézett a Bizottsághoz, amelyben tájékoztatta a 2004/80 irányelvet átültető törvényre vonatkozó jogalkotási eljárás állásáról. Végül a Görög Köztársaság 2009. szeptember 10‑i levelében arról értesítette a Bizottságot, hogy a jogalkotási eljárás az előrehozott törvényhozási választások kitűzése miatt megszakadt.
A jelen eljárás során bekövetkezett fejlemények
9. A Görög Köztársaság a Görög Köztársaság Hivatalos Lapjában (FEK A’ 231.) 2009. december 18‑án kihirdetett 3811/2009. sz. törvénnyel átültette a 2004/80 irányelvet.
10. A Bizottság 2009. december 22‑én levélben kapott tájékoztatást az említett törvényről. A Bizottság e tájékoztatás ellenére, az EK 229. cikk végrehajtására vonatkozó 2005. december 13‑i közleménye(6) (a továbbiakban: 2005‑ös közlemény) alapján úgy határozott, hogy nem áll el a keresetétől. Válaszbeadványában jelezte, hogy a továbbiakban nem kéri a kényszerítő bírság megfizetésére irányuló kötelezést, de fenntartja az átalányösszeg megfizetésére vonatkozó kötelezés iránti kérelmét.
A kötelezettségszegésről
11. A jelen eljárásban teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a Görög Köztársaság a 2007‑es ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések elmulasztásával megszegte az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit. E tekintetben nincs jelentősége annak, hogy a szóban forgó tagállam a kereset benyújtását követően végül meghozta az előírt intézkedéseket.
12. E megállapítást alátámasztja az állandó ítélkezési gyakorlat, mely szerint a kötelezettségszegés fennállását a tagállamban az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidő lejártakor fennálló helyzet alapján kell megítélni, és hogy a későbbi változásokat a Bíróság nem veheti figyelembe.(7)
13. A jelen ügyben a 2007‑es ítéletben foglaltak teljesítése azt jelentette, hogy a Görög Köztársaságnak meg kellett hoznia a 2004/80 irányelvnek való megfeleléshez szükséges intézkedéseket. Vitathatatlan, hogy a Görög Köztársaság csupán 2009. decemberben hozta meg az említett intézkedéseket a 3811/2009. sz. törvény elfogadásával, holott a 2007‑es ítéletnek való megfelelésre két hónapos határidőt szabó, indokolással ellátott vélemény 2008. szeptember 23‑án kelt.
14. A fent említett ítélkezési gyakorlat alapján a Görög Köztársaság azon érvét is el kell utasítani, mely szerint a keresetet el kell elutasítani, tekintettel a pert megelőző eljárás teljes tartama alatt a Bizottsággal folytatott szoros és folyamatos együttműködésére, valamint arra, hogy a 2007‑es ítéletben foglaltakat a maga részéről még a jelen ügyre vonatkozó ítélet kihirdetése előtt teljesítette.
15. Úgy vélem, hogy adott esetben ezeket a körülményeket a pénzügyi szankciók szükségességének és mértékének értékelésekor figyelembe lehet venni, de a felrótt kötelezettségszegés fennállásának megállapításakor nem.
16. Ezzel összefüggésben hozzátenném, hogy csak attól az időponttól beszélhetünk a Görög Köztársaság részéről a Bizottsággal folytatott „szoros és folyamatos együttműködésről”, amikor a Bizottság elhatározta a jelen kereset benyújtását. Véleményem szerint az, hogy a görög hatóságok mind a felszólító levélre, mind az indokolással ellátott véleményre késve válaszoltak, semmiképpen sem támasztja alá az ilyen típusú együttműködést.
A pénzügyi szankcióról
A felek érvei
17. A Bizottság eredetileg azt kérte, hogy a Bíróság a Görög Köztársaságot mind kényszerítő bírság, mind átalányösszeg megfizetésére kötelezze. Amint arra a jelen indítvány 10. pontjában emlékeztettem, a 2007‑es ítéletben foglaltaknak jelen kereset benyújtását követő teljesítése nyomán a Bizottság elállt a kényszerítő bírságra vonatkozó kereseti kérelmétől, fenntartotta azonban az átalányösszeg megfizetésére vonatkozó kötelezés iránti kérelmét.
18. A Bizottság úgy véli, hogy a jelen ügyben az átalányösszeg alkalmazását a kötelezettségszegés 29 hónapos időtartama, valamint annak a magán- és közérdekekre gyakorolt következményei igazolják, amelyek igen súlyosak lehetnek, mivel a 2004/80 irányelv görög jogba történő átültetésének elmulasztása gátolhatta a személyeknek a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése szempontjából egységes térségben való szabad mozgása alapvető célkitűzésének megvalósítását.
19. A Bizottság felhívja továbbá a figyelmet a felrótt kötelezettségszegést súlyosbító olyan körülményekre, mint egyrészt a 2007‑es ítéletnek és a 2004/80 irányelv rendelkezéseinek egyértelműsége, amelyek így semmilyen értelmezési nehézséggel nem járnak, másrészt a 2004/80 irányelv átültetésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó különleges nehézségek hiánya, harmadrészt a görög hatóságok által az indokolással ellátott véleményre adott válasz elkésettsége.
20. Az átalányösszeg mértékére vonatkozóan a Bizottság késedelmi naponként 10 512 eurós összeg alkalmazását javasolta, a 2007‑es ítélet meghozatalának napjától a jelen ügybeli ítélet meghozatalának, vagy – amennyiben erre korábban kerül sor – a 2007‑es ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedések elfogadásának napjáig terjedő időszakra.(8)
21. A 2005‑ös közleménynek megfelelően a napi átalányösszeget úgy kell meghatározni, hogy a 200 eurós átalányalapot meg kell szorozni a súlyossági együtthatóval, amely a jelen esetben 1‑től 20‑ig terjedő skálán 12, valamint az egyes tagállamokra megállapított együtthatóval (a továbbiakban: „n” együttható), amely mind a tagállam bruttó hazai termékén alapuló fizetőképességét, mind az Európai Unió Tanácsában rendelkezésére álló szavazatai számát figyelembe veszi, és amelynek a Görög Köztársaság esetében 4,38 az értéke.
22. A tárgyaláson a Bizottság csökkentette a korábban javasolt 10 248 eurós napi átalányösszeget az „n” együtthatónak az EUMSZ 260. cikk végrehajtásáról, valamint a jogsértési eljárásokban a Bizottság által a Bíróságnak javasolt átalányösszegek és a kényszerítő bírságok összegének kiszámításához felhasznált adatok aktualizálásáról szóló 2010. szeptember 14‑i bizottsági közleményben(9) (a továbbiakban: 2010‑es közlemény) foglalt módosítása miatt. Ennek a módosításnak az alapját a 2008‑ra vonatkozóan rendelkezésre álló gazdasági adatok képezték. A Görög Köztársaság esetében az „n” együttható 4,38‑ról 4,27‑re változott.(10)
23. A Görög Köztársaság továbbra is kérte az átalányösszeg kiszabásának mellőzését, méghozzá több okból.
24. Először is, a Görög Köztársaság még az előtt teljesítette a 2007‑es ítéletben foglaltakat, mielőtt az EUMSZ 260. cikk szerinti ítélet meghozatalára sor került, de mindenképpen a felmerült és jelenleg is fennálló gazdasági nehézségeit figyelembe véve ésszerű határidőn belül.
25. Másodszor, nem áll fenn az ismétlés veszélye. Végül, harmadszor, a felrótt jogsértés különösen súlyosnak sem minősíthető, mivel a görög jogi szabályozásban a 2009. decemberben elfogadott különös rendelkezéseken kívül szerepel a sértettek kárának általában vett enyhítése, és mivel a 2004/80 irányelvet csak korlátozott számú esetben kell alkalmazni, miáltal a 2007‑es ítéletben foglaltak nem teljesítésének nincsenek a magán‑ és közérdeket érintő közvetlen következményei, és a következmények mindenképpen csak esetlegesek.
26. A Görög Köztársaság kiemelte, hogy a 2004/80 irányelv átültetése, és ennek következményeként a 2007‑es ítéletben foglaltak teljesítése késedelmének legfőbb és objektív oka az volt, hogy elő kellett teremteni a szükséges pénzügyi forrásokat.
27. A Görög Köztársaság másodlagosan, arra az esetre, ha a Bíróság átalányösszeg megfizetésére kötelezi, javasolja, hogy annak mértékét csökkentsék a 2005‑ös közleményben rá vonatkozóan meghatározott legkisebb összegre, azaz 2 190 000 euróra. A tárgyaláson hozzátette, hogy kéri a kamatmentes részletfizetés kedvezményét is.
28. A Görög Köztársaság szerint a Bíróságnak a fizetendő átalányösszeg mértékének meghatározásánál figyelembe kell vennie az eset valamennyi körülményét, és különösen a többek között a jelenlegi helyzete alapján értékelt fizetőképességét.
29. E tekintetben a Görög Köztársaság elsősorban az „n” együtthatót vitatja, amelyet a Bizottság a tagállamok fizetőképességének kifejezésére alkalmaz, és amely a bruttó hazai terméken és az érintett tagállam tanácsi szavazatainak számán alapul. Bár a 2010‑es közleményben az „n” együtthatót a 2008‑as év gazdasági adatai alapján csökkentették a Görög Köztársaság tekintetében, az akkor sem felel meg a jelenlegi gazdasági helyzetnek, hiszen ettől a 2009‑es és 2010‑es évre vonatkozó bruttó hazai termék is eltér.
30. Ráadásul az olyan adatok, mint a bruttó hazai termék és a tanácsi szavazatok száma, önmagában nem elegendő valamely tagállam fizetőképességének megállapításához. Figyelembe kellene venni olyan egyéb tényezőket is, mint például a költségvetési hiány, az államadósság vagy az infláció.
A Bíróság álláspontja
31. Amint azt már a Bizottság kontra Portugália ügyben 2008. január 10‑én hozott ítélet(11) alapjául szolgáló ügyben ismertetett indítványomban kifejtettem, úgy vélem, hogy az EUMSZ 260. cikkben foglalt, a Bíróság ítéletében foglaltak teljesítése iránti eljárás megfelelő alkalmazásának érdekében ezt az eljárást úgy kell tekinteni, mint az EUMSZ 258. cikk szerinti eljárás célkitűzése teljes megvalósításának eszközét, amely célkitűzés nem más, mint az uniós jogi kötelezettségszegések megszüntetése, és a tagállamok attól való elriasztása, hogy ne teljesítsék a Bíróság EUMSZ 258. cikk szerinti, az említett jogsértést megállapító ítéleteiben foglaltakat.
32. Az EUMSZ 260. cikk (2) bekezdése értelmében az említett célok elérését szolgáló pénzügyi szankciók rendszerének jellegzetességei a Bíróság ítélkezési gyakorlatából következnek. Míg a kényszerítő bírság kiszabása különösen arra tűnik alkalmasnak, hogy ösztönözze a tagállamot, hogy a lehető legrövidebb időn belül szüntesse meg a kötelezettségszegést, amely ilyen intézkedés hiányában folytatódna, addig az átalányösszeg kiszabása inkább az érintett tagállam kötelezettségei végrehajtása elmulasztásának a magán‑ és közérdeket érintő következményei értékelésén alapul, különösen, ha a kötelezettségszegés az azt először megállapító ítéletet követően hosszú ideig fennállt.(12)
33. A jelen esetben a Bizottság helyesen tette, hogy elállt a kényszerítő bírság kiszabására irányuló kérelmétől, tekintettel a kényszerítő bírságnak a fentiekben leírt céljára, valamint arra, hogy a Görög Köztársaság teljesítette a 2007‑es ítéletben foglaltakat. Ezt megerősíti a Bíróság ítélkezési gyakorlata is, mely szerint a kényszerítő bírságnak az EUMSZ 260. cikk alapján történő esetleges kiszabása főszabály szerint csak akkor igazolható, ha a Bíróság korábbi ítéletében foglaltak teljesítésének elmulasztásán alapuló kötelezettségszegés fennmarad.(13)
34. Az átalányösszeg kiszabásával kapcsolatban megismétlem a Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet(14) alapját képező ügyben ismertetett indítványomban korábban már kifejtett véleményemet, mely szerint ez az átalányösszeg nem lehet automatikus minden olyan esetben, amikor az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdésén alapuló kötelezettségek megszegése megállapításra kerül.
35. A Bíróság ezt a megközelítést követte, amikor megállapította, hogy az említett rendelkezés széles mérlegelési jogkört biztosít a Bíróság számára annak eldöntése tekintetében, hogy e szankció kiszabása(15) a megállapított kötelezettségszegés jellemzőivel, valamint az érintett tagállam által tanúsított magatartással összefüggő, releváns tényezők összessége alapján(16) szükséges‑e.
36. Úgy vélem, hogy a jelen ügyben három érv szól az átalányösszeg kiszabása mellett.
37. Először is a Görög Köztársaság magatartása. Amint arra a jelen indítvány 16. pontjában már rámutattam, noha a Görög Köztársaság a Bizottsággal folytatott „szoros és hatékony együttműködésről” számolt be, az, hogy a görög hatóságok mind a felszólító levélre, mind az indokolással ellátott véleményre késve válaszoltak, semmiképpen sem támasztja alá, hogy a pert megelőző eljárásban ilyen típusú együttműködés folyt. A görög hatóságok magatartása csupán az után változott meg, hogy a Bizottság elhatározta a jelen kereset benyújtását.
38. Másodszor a kötelezettségszegés időtartama. Azon a véleményen vagyok, hogy a 2007‑es ítélet kihirdetésének napjától a 2004/80 irányelv görög jogba történő átültetéséről szóló törvény elfogadásának napjáig terjedő 29 hónapos időszakot jelentős időtartamnak lehet tekinteni, figyelembe véve különösen azokat a körülményeket, amelyeket a Bizottság is jelzett, vagyis a 2007‑es ítélet és a 2004/80 irányelv egyértelműségét, amely kizár mindenfajta értelmezési nehézséget, valamint a 2004/80 irányelv átültetésére irányuló eljáráshoz kapcsolódó különleges nehézségek hiányát.
39. Nem lehet elfogadni a Görög Köztársaság által a kötelezettségszegés időtartamának igazolására felhozott, a 2004/80 irányelv átültetéséhez szükséges pénzügyi források előteremtéséhez, illetve a választásokhoz kapcsolódó problémákra vonatkozó érveket. A Bíróság ugyanis egyértelműen kimondta, hogy a tagállamok az uniós jogból eredő kötelezettségeik nem teljesítésének igazolására kifogásként nem hivatkozhatnak a saját jogrendjük rendelkezéseire, gyakorlatára vagy helyzeteire.(17)
40. Harmadszor a jogsértés súlyossága is az átalányösszeg kiszabása mellett szól. Figyelembe kell venni ugyanis azt a tényt, hogy a Görög Köztársaság a tagállamok közül utolsóként ültette át a 2004/80 irányelvet, méghozzá az arra nyitva álló határidő lejárta után négy évvel.(18)
41. Mindezt annak ellenére, hogy a 2004/80 irányelv (7) preambulumbekezdése előírja:
„Ezen irányelv együttműködési rendszert hoz létre, a határokon átnyúló tényállások esetén a bűncselekmények áldozatai számára a kárenyhítéshez való hozzájutás megkönnyítése céljából; e rendszer működése a tagállamok területén szándékosan elkövetett erőszakos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésével kapcsolatos tagállami szabályozásokon alapul. Ezért ilyen kárenyhítési mechanizmusnak valamennyi tagállamban rendelkezésre kell állnia [(19)].”
42. Ebből következik, hogy a Görög Köztársaságnak a 2004/80 irányelvvel kapcsolatos mulasztása bizonyos mértékig a többi tagállam által elfogadott intézkedéseket is veszélyeztette, és gyengítette a kárenyhítési mechanizmusukat.
43. Ráadásul, amint azt a Bizottság helyesen megállapította, a 2004/80 irányelv görög jogba történő átültetésének elmulasztása gátolta a személyeknek a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése szempontjából egységes térségben való szabad mozgása alapvető célkitűzésének megvalósítását. Ezt a megállapítást alátámasztja a 2004/80 irányelv (2) preambulumbekezdése, amely a következőképpen szól:
„A Cowan‑ügyben […] a Bíróság úgy ítélte meg, hogy amennyiben a közösségi jog biztosítja egy természetes személy számára egy másik tagállamba való átjárás szabadságát, úgy a szóban forgó tagállamban az adott személy integritásának a saját állampolgárokéval és az ezen államban lakóhellyel rendelkező személyekkel azonos módon történő védelme az említett mozgásszabadság velejáró következménye. A bűncselekmények áldozatai kárenyhítésének elősegítését célzó intézkedéseknek hozzá kell járulniuk e célkitűzés megvalósításához.”
44. Tekintettel a Görög Köztársaság magatartására, valamint a jogsértés időtartamára és súlyára – ahogyan azok a fentiekben kifejtett körülményekből következnek –, úgy vélem, hogy a Görög Köztársaságot átalányösszeg fizetésére kell kötelezni.
45. Az említett átalányösszeg mértékére vonatkozóan emlékeztetni kell arra, hogy a Bíróságra nézve nem kötelező a Bizottság javaslata, és hogy az átalányösszeg mértékének megállapítása mérlegelési jogkörébe tartozik.(20)
46. Azon ítéletek alapján, amelyekben a Bíróság átalányösszeg megfizetésére kötelezte a tagállamokat(21), megállapítható, hogy a kényszerítő bírság megállapításától eltérően a Bíróság nem vette át a Bizottság által a 2005‑ös közleményben az átalányösszeg kiszámítására javasolt számítási módot.
47. Ezen okból úgy vélem, hogy nincs értelme, és ezért nem is szükséges megvizsgálni az „n” együttható számításának pontosságát, amelyet a Görög Köztársaság vitatott, továbbá választ keresni arra a kérdésre, hogy a bruttó hazai terméken és a tanácsi szavazatok számán alapuló említett együttható önmagában elegendő‑e valamely tagállam fizetőképességének megállapításához.(22)
48. Az ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy a Bíróságnak az átalányösszeg mértékének meghatározásához szükséges értékelés keretében ügyelnie kell arra, hogy a szankció egyrészt a körülményekhez igazodjon, másrészt pedig arányban álljon a megállapított kötelezettségszegéssel és az érintett tagállam fizetőképességével. E tekintetben releváns szempont többek között a kötelezettségszegés fennállásának időtartama az azt megállapító ítélet kihirdetése óta, valamint az érintett köz‑ és magánérdekek.(23)
49. A jelen ügyben a jelen indítvány 37–43. pontjában meghatározott megfontolásokon kívül fontos annak a ténynek a figyelembevétele, hogy a Görög Köztársaság a jelen eljárás idején teljesítette a 2007‑es ítéletben foglaltaknak.
50. A fenti megállapítások összességét figyelembe véve számomra kétmillió euró összeg tűnik az ügy körülményeihez igazodó szankciónak.
Végkövetkeztetések
51. A fenti megfontolások alapján azt javaslom a Bíróságnak, hogy:
– állapítsa meg, hogy a Görög Köztársaság, mivel a Bizottság által az indokolással ellátott véleményben meghatározott határidőn belül nem fogadta el a C‑26/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2007. július 18‑án hozott ítéletben foglaltak teljesítéséhez szükséges intézkedéseket, nem teljesítette az EUMSZ 260. cikk (1) bekezdéséből eredő kötelezettségeit.
– kötelezze a Görög Köztársaságot, hogy fizessen az Európai Bizottságnak az „Európai Unió saját forrásai” számlára kétmillió euró átalányösszeget.
– a Görög Köztársaságot kötelezze a költségek viselésére.
1 – Eredeti nyelv: francia.
2 – A C‑26/07. sz. ügyben hozott ítélet.
3 – HL L 261., 15. o.; magyar nyelvű különkiadás 19. fejezet,7. kötet, 65. o.
4 – A Bizottság eredetileg kényszerítő bírság megfizetésére való kötelezést is kért. Kereseti kérelme ezen részét azért vonta vissza, mivel a Görög Köztársaság később teljesítette a 2007‑es ítéletben foglaltakat.
5 – Meg kell jegyezni, hogy ugyanez az állítás már szerepelt a Görög Köztársaság 2007. február 27‑i válaszbeadványában is, amelyet a 2007‑es ítélet alapjául szolgáló eljárásban terjesztett elő.
6 – SEC (2005) 1658. Az említett közlemény 10. pontja értelmében a Bizottság a jövőben következetesen azt fogja kérni, hogy a mulasztó tagállamot kötelezzék átalányösszeg fizetésére, és e kérelmet a keresettől való elállása nélkül még abban az esetben is fenntartja, ha a Bírósághoz fordulást követően, de az EK 228. cikk alapján való ítélethozatal előtt a tagállam eleget tesz a kötelezettségének.
7 – Lásd a C‑121/07. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet (EBHT 2008., I‑9159. o.) 22. pontját és a C‑568/07. sz. Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4505. o.) 24. pontját.
8 – A Bizottság jelen kereset benyújtására vonatkozó határozatának meghozatalakor, vagyis 2009. június 25‑én az átalányösszeg elérte a 7 431 484 eurót.
9 – SEC (2010) 923.
10 – A 2010‑es közlemény értelmében, még ha az ezen közleményben meghatározott számokat a közlemény elfogadását követő tizedik munkanaptól kell is alkalmazni a Bíróság előtt az EUMSZ 260. cikk alapján történő keresetindításra vonatkozó határozatokra, a Bizottságnak – miután felülvizsgálta a számításhoz használt „n” együtthatót – a számítási módot az új „n” együtthatóhoz kell igazítania mindazon ügyekben, amelyekben 2009‑ben fordult a Bírósághoz az EUMSZ 260. cikk alapján, amennyiben az új „n” együttható kisebb, mint a keresetindításkor alkalmazott együttható. Márpedig a jelen esetben ez a helyzet.
11 – A C‑70/06. sz. ügyben hozott ítélet (EBHT 2008., I‑1. o.)
12 – Lásd a C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítélet (EBHT 2005., I‑6263. o.) 81. pontját; a 7. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 58. pontját és a 7. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet 45. pontját.
13 – Lásd a 7. lábjegyzetben hivatkozott C‑568/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet 42. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
14 – A 7. lábjegyzetben hivatkozott ítélet.
15 – Lásd ebben az értelemben a 7. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 63. pontját és a C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑5703. o.) 144. pontját.
16 – Lásd ebben az értelemben a 7. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 62. pontját; a 7. lábjegyzetben hivatkozott C‑568/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet 44. pontját; a C‑109/08. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (EBHT 2009., I‑4657. o.) 51. pontját és a 15. lábjegyzetben hivatkozott C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet 144. pontját.
17 – Lásd a 7. lábjegyzetben hivatkozott C‑568/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet 50. pontját és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.
18 – A 2004/80 irányelv 18. cikke szerint a tagállamok hatályba léptetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy az említett irányelvnek 2006. január 1‑je előtt megfeleljenek.
19 – Kiemelés tőlem.
20 – Lásd ebben az értelemben a 7. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítélet 64. pontját.
21 – Jelenleg öt ítéletről van szó, nevezetesen a 12. lábjegyzetben hivatkozott C‑304/02. sz., Bizottság kontra Franciaország ügyben 2005. július 12‑én hozott ítéletről (amelyben a Bíróság 20 millió euró átalányösszeget szabott ki); a 7. lábjegyzetben hivatkozott Bizottság kontra Franciaország ügyben 2008. december 9‑én hozott ítéletről (amelyben a Bíróság 10 millió euró átalányösszeget szabott ki); a 7. lábjegyzetben hivatkozott C‑568/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítélet (amelyben a Bíróság 1 millió euró átalányösszeget szabott ki); a 16. lábjegyzetben hivatkozott C‑109/08. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. június 4‑én hozott ítéletről (amelyben a Bíróság 3 millió euró átalányösszeget szabott ki) és a 15. lábjegyzetben hivatkozott C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítéletről (amelyben a Bíróság 2 millió euró átalányösszeget szabott ki).
22 – Ugyanakkor meg kell említeni, hogy a Bíróság a kényszerítő bírság számításánál elfogadta, hogy az a számítási mód, mely szerint az alapösszeget meg kell szorozni az „n” együtthatóval, megfelelő mód arra, hogy tükrözze az érintett tagállam fizetőképességét úgy, hogy emellett ésszerű különbséget tart fenn az egyes tagállamok között (a 15. lábjegyzetben hivatkozott C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet 123. pontja és az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
23 – Lásd a 15. lábjegyzetben hivatkozott C‑369/07. sz., Bizottság kontra Görögország ügyben 2009. július 7‑én hozott ítélet 146. és 147. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot.