|
25.6.2011 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 186/4 |
A Bíróság (harmadik tanács) 2011. május 5-i ítélete (a Tribunal de grande instance de Paris (Franciaország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Prunus SARL, Polonium SA kontra Directeur des services fiscaux
(C-384/09. sz. ügy) (1)
(Közvetlen adózás - A tőke szabad mozgása - EUMSZ 64. cikk - Harmadik államban letelepedett jogi személyek - Valamely tagállamban található ingatlanok birtoklása - Ezen ingatlanok forgalmi értéke után kivetett adó - Az adómentesség megtagadása - Tengerentúli országokra és területekre tekintettel történő értékelés - Az adócsalás elleni küzdelem - Egyetemleges felelősség)
2011/C 186/07
Az eljárás nyelve: francia
A kérdést előterjesztő bíróság
Tribunal de grande instance Paris
Az alapeljárás felei
Felperesek: Prunus SARL, Polonium SA
Alperes: Directeur des services fiscaux
Tárgy
Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Tribunal de grande instance (Paris) — Az EK-Szerződés 56. és azt követő cikkeinek értelmezése — Franciaországi fekvésű ingatlanok forgalmi értéke után fizetendő adó — Azon tagállami szabályozásnak a Szerződéssel való összeegyeztethetősége, amely mentesíti a Franciaországban, vagy az Európai Unió valamely tagállamában tényleges ügyvezetési hellyel rendelkező jogi személyeket az említett adó alól, de e mentességet azon jogi személyek tekintetében, amelyek tényleges ügyvezetési helye harmadik államban található, attól teszi függővé, hogy Franciaország és ezen ország kötött e az adókijátszás és adóelkerülés elleni küzdelemre vonatkozó közigazgatási segítségnyújtási egyezményt, illetve, hogy létezik e közöttük az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítő egyezmény — A mentesség megtagadása a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett két társasággal szemben — A Franciaországban bejegyzett jogi személyek mint egyetemleges kötelezettek adófizetési kötelezettsége
Rendelkező rész
Az EUMSZ 64. cikk (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az EUMSZ 63. cikkel nem ellentétes az olyan, 1993. december 31-én fennálló nemzeti szabályozás, amely mentesíti az Európai Unió valamely tagállamában székhellyel rendelkező jogi személyeket az e tagállamban fekvő ingatlanjaik forgalmi értéke után fizetendő adó alól, és e mentességet azon társaságok tekintetében, amelyek székhelye tengerentúli országban vagy területen található, attól teszi függővé, hogy az említett tagállam és e terület kötött e az adókijátszás és adóelkerülés elleni küzdelemre vonatkozó közigazgatási segítségnyújtási egyezményt, illetve attól a körülménytől, hogy az állampolgárság alapján történő hátrányos megkülönböztetés tilalmát rögzítő valamely egyezmény alapján e jogi személyeket terhelő adó nem lehet magasabb, mint az ugyanezen tagállamban letelepedett társaságokat terhelő adó.