7.5.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 139/3


A Bíróság (harmadik tanács) 2011. március 10-i ítélete (az Oberlandesgericht München (Németország) előzetes döntéshozatal iránti kérelme) — Privater Rettungsdienst und Krankentransport Stadler kontra Zweckverband für Rettungsdienst und Feuerwehralarmierung Passau

(C-274/09. sz. ügy) (1)

(Közbeszerzés - 2004/18/EK irányelv - Közszolgáltatási koncesszió - Mentési szolgáltatások - A „szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződés” és a „szolgáltatási koncesszió” elhatárolása)

2011/C 139/04

Az eljárás nyelve: német

A kérdést előterjesztő bíróság

Oberlandesgericht München

Az alapeljárás felei

Felperes: Privater Rettungsdienst und Krankentransport Stadler

Alperes: Zweckverband für Rettungsdienst und Feuerwehralarmierung Passau

a Malteser Hilfdienst eV és a Bayerisches Rotes Kreuz részvételével

Tárgy

Előzetes döntéshozatal iránti kérelem — Oberlandesgericht München — Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és Tanácsi irányelv (HL L 134., 114. o.; magyar nyelvű különkiadás 6. fejezet, 7. kötet, 132. o.) 1.cikke (2) bekezdése a) és d) pontjának és 1. cikke (4) bekezdésének az értelmezése — A „szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződés” és a „szolgáltatási koncesszió” fogalma — Sürgősségi orvosi ellátásra irányuló szolgáltatásokra vonatkozó, az ajánlatkérő és a segélyszervezetek között létrejött szerződés, amely előírja, hogy a nyújtott szolgáltatások díjazása a hivatkozott szervezetek és harmadik személyek, például társadalombiztosítási szervezetek közötti megállapodás tárgyát képezi

Rendelkező rész

Az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 1. cikke (2) bekezdésének d) pontját és 1. cikkének (4) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy amennyiben a kiválasztott gazdasági szereplő díjazását teljes mértékben a mentési szolgáltatásokra vonatkozó szerződést odaítélő ajánlatkérő szervtől eltérő személyek biztosítják, és e gazdasági szereplő akár csak jelentősen korlátozott mértékben, de működtetési kockázatot is visel különösen annak folytán, hogy a szóban forgó szolgáltatások térítési díjának összege harmadik felekkel éves rendszerességgel folytatott tárgyalások eredménye, továbbá annak folytán, hogy nincs biztosítva számára a tevékenységeinek a nemzeti jogban kimondott elveknek megfelelő folytatása kapcsán felmerülő költségek teljes fedezete, az ilyen szerződést az említett irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében vett „szolgáltatási koncessziónak” kell minősíteni.


(1)  HL C 267., 2009.11.7.