2008. október 21-én benyújtott kereset – AES-Tisza kontra Bizottság

(T-468/08. sz. ügy)

(2009/C 6/74)

Az eljárás nyelve: angol

Felek

Felperes: AES-Tisza Erőmű Kft. (AES-Tisza Kft.) (Tiszaújváros, Magyarország) (képviselők: T. Ottervanger és E. Henny ügyvédek)

Alperes: az Európai Közösségek Bizottsága

Kereseti kérelmek

Jogalapok és fontosabb érvek

A felperes a magyar hatóságok által az egyes villamosenergia-termelők számára a Magyar Villamos Művek Rt. (MVM) mint a magyar állam tulajdonában lévő hálózatüzemeltető és e termelők között a Magyar Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozása előtt megkötött hosszú távú villamosenergia-vásárlási megállapodások (HTM) formájában nyújtott támogatást a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilvánító, 2008. június 4-i C (2008)2223 végleges bizottsági határozat (C 41/2005. [korábbi NN 49/2005.] sz. állami támogatás – Magyarországon meg nem térülő költségek) megsemmisítését kéri. A megtámadott határozat az állítólagos állami támogatás kedvezményezettjeként azonosítja a felperest, valamint kötelezi Magyarországot, hogy a felperessel téríttesse vissza a támogatást és annak kamatait.

A felperes azt állítja, hogy a Bizottság annak megállapításával, hogy az MVM és a felperes között fennálló HTM-ben előírt vételi kötelezettség jogellenes állami támogatást képez, tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, továbbá megsértette a közösségi jog alapvető elveit. A felperes a kereseti kérelmének alátámasztása érdekében hét jogalapra hivatkozik.

Az első jogalap keretében a felperes előadja, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. cikk (1) bekezdését azáltal, hogy tévesen alkalmazta a jogot és nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el, amennyiben nem bizonyította jogilag megkövetelt módon, hogy az állítólagos támogatási intézkedés állami forrásból származó szelektív előnyt biztosított a felperesnek.

A felperes másodszor azt állítja, hogy a határozat sérti a közösségi jog alapvető elveit azáltal, hogy a felperes által kötött HTM-et támogatásnak minősíti és elrendeli annak visszatéríttetését. A felperes érvelése szerint a Bizottság megsértette az ő eljárási jogait, amennyiben nem tartotta tiszteletben a meghallgatáshoz való jogát. A felperes álláspontja szerint a Bizottság megsértette a jogbiztonság és a bizalomvédelem alapelveit is, mivel az állítólagos támogatási intézkedések vonatkozásában utólagos értékelést alkalmazott, minden ésszerű indok nélkül eltérve az előzetes értékelés következetesen alkalmazott szabályától. A felperes továbbá előadja, hogy a Bizottság megsértette a semlegesség és az egyenlő bánásmód elvét.

A felperes harmadszor arra hivatkozik, hogy a Bizottság nyilvánvaló mérlegelési hibát követett el azzal összefüggésben, ahogy a csatlakozást követő időszakban az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti együttes feltételeket a felperes által kötött HTM-re alkalmazta.

A felperes negyedszer azt állítja, hogy a Bizottság megsértette az EK 253. cikkben előírt indokolási kötelezettségét, különösen azokkal a következtetésekkel összefüggésben, amelyek értelmében a HTM-eket 2004. május 1-jétől támogatásnak minősíti, valamint az „alternatív” piac alkalmazása kapcsán.

A felperes ötödször előadja, hogy a Bizottság megsértette az EK 87. cikk (3) bekezdésének a) és c) pontját, amennyiben nem fogadta el, hogy a felperes által kötött HTM bármilyen szerepet játszik a modern, korszerűsített erőműbe történő szükséges befektetés biztosításában.

Hatodszor, a felperes álláspontja szerint a Bizottság nem tett eleget azon kötelezettségének, hogy a visszatéríttetési kötelezettséget jogilag pontosan meghatározza, továbbá elmulasztotta megjelölni a „vételi kötelezettség” terjedelmét és értékét, a visszatéríttetési előírást pedig feltételezett körülményekre alapította.

A felperes végül azt állítja, hogy a Bizottság az állítólagos támogatás visszatéríttetésének előírásával megsértette a közösségi jog alapvető elveit.